Először társadalmi szempontú megközelítést szeretnék alkalmazni a social network fogalmára, azaz szociológiai, humánetológiai meghatározásokat. Már a kezdeteknél látszott, hogy a World Wide Web, az internet, az e-mail, majd később a blogok, a wikik, a közösségi site-ok mind arra szolgálnak, hogy elmondjuk, kifejtsük véleményünket, hírt adjunk magunkról, együttműködjünk másokkal egy-egy kérdés, probléma megoldásában, információ megszerzésében. Tehát a társadalmi kommunikációra, kapcsolatépítési lehetőségre nyílott mód. Az első ebben a műfajban az amerikai Classmates.com (1995) volt, hazánkban pedig a wiw (who is who, ki kicsoda értelmezésből, 2002), amely aztán nemzetközivé vált (iWiW, 2005). Az ismeretségi hálózat, azaz a social network elnevezése 1954 óta létezik és J.A. BARNES-hoz köthető, aki közösségi struktúra elméletet alkotott azáltal, hogy egyének és a szervezet, bármilyen szervezet kapcsolatait feltételezte. A mai szociológia, kulturális antropológia és a szociálpszichológia társadalmi szerveződésként elismeri és használja is ezeket a kapcsolatokat, akár különálló, akár átfedő, átszövő emberi poziíciókról legyen szó.
A közösségi tartalmak, a szociális hálózati oldalak mai népszerűsége felveti azt a feltételezést, hogy a hálózati technológiák előretörése alapvető hatással lesz a személyközi viszonyok rendszerére, a társas hajlamra, és egyben dilemma, hogy milyen irányban. (Nézzük a tényeket: 2005-ben 100 millió internetező tag volt az USA-ban valamilyen online közösségen belül, de itthon is az iWiW felhasználóinak száma 2006-ban meghaladta az 1,2 millió főt. A kapcsolatszám 100milliós, a napi oldalletöltésszám 35 millió. Angliában a Facebook helyi felhasználóinak száma 2007-ben 1800 százalékkal nőtt meg, szemben az internetezők 11 százalékos arányával) Vajon a televízió után itt van egy újabb olyan technológia, amely szétzúzza az emberi kapcsolatokat, izolálja az egyént és gyengíti a kisközösségek normaközvetítő és –kontrolláló szerepét? - vetődik fel a kérdés egyre gyakrabban a szociológiai szakirodalomban.
Valóban, az internet használata egyre több időt vesz el tőlünk – Magyarországon jelenleg átlagban heti 11-12 órát -, így logikus a felvetés, hogy mindez vajon jellemzően mely offline tevékenységből. A 1990-es évek végi kutatásai kimutatták, hogy főleg a mosogatásra és az alvásra fordított idő csökken az online időtöltés rovására, de manapság már inkább a televíziónézés szorul vissza. (ide kívánkozik saját magán megfigyelésem is, miszerint a telefonos kommunikáció területén valóban inkább neteznek a számítógép előtt, mint tévéznek, a nagyon öregek és a gyerekek kivételével). Számos társadalomkutató gondolja úgy, hogy az internet, a mobiltelefonok elterjedése tovább sorvasztja az elsődleges közösségeket, a családi, a rokonsági, baráti kapcsolatokat, felszínessé teszi az emberi érintkezéseket. Így aztán igen népszerű a magányos felhasználók millióit egyesítő internet víziója.
A modern társadalmak fejlődésének egyik veszélyét abban látják, hogy egyre inkább a személytelen – például intézmények, szerződések, kommunikációs technológiák által közvetített – kapcsolatokon alapuló szerveződések törnek előre, míg ezzel párhuzamosan csökken a társadalmi normákat közvetlenül átadó, illetve fenn- tartó hagyományos közösségek szerepe. (saját véleményem az, hogy az igazi kapcsolatteremtéshez nem elég csak valamelyik érzékszerv, mert kellenek a komplex gesztusok, az érzelem- átvitelek – esetleg szerelem, bizalom, stb. -, uis a testbeszéd, a mimika, a humor, egyáltalán a nonverbalitás fontos kommunikációs forrás és érv egyszerre, továbbá az érzelemtelen technikai kommunikáció nem pótol hiányt a valódi emberi kommunikációs viselkedésekben).
Amerikai pszichológiai kutatások kimutatták, hogy az internet tovább izolálja a felhasználókat, kiszakítja őket megszokott társadalmi közegeikből, mikróból (család, rokonság), makróból (vállalati, nemzeti légkör) egyaránt, ráadásul azoknál jelentkezett ez a jelenség elsősorban, akik azelőtt több társadalmi kapcsolattal rendelkeztek. Mindez azt eredményezheti, hogy az internet használatának következtében lassan az egész társadalom felelőtlenebbé, szét- töredezetté válhat. Szintén a pszichológusok óvnak minket a technológiai függőségtől (mobiltelefon, internet), mert mint mondják, olyankor kevesebb a személyes kapcsolatok kialakításának a módja. Más kutatók ténykedései viszont éppenséggel azt támasztják alá, hogy a modern hálózati technológiák végérvényesen a kultúránk, a mindennapjaink elemévé váltak, így a társadalmi kapcsolataink, szociális hálózataink sem sorvadnak el, pusztán új minőségben, új alakban élnek tovább. A pesszimistább kutatók úgy vélik, hogy ha az interneten keresztül létre is jönnek új kapcsolatok, ezek többnyire csupán úgynevezett „gyenge kapcsolatok”, hiszen az e-mail „alacsonyabb” szintű kommunikáció, mint a telefonálás vagy a személyes találkozás. Az információs technológiák negatív hatásait erősíti, hogy ezek alkalmat adnak az anonimitásra és az individualizmus megerősödésére, s így gyengítik a társadalmi normákat, a bizalmat, pusztítják a társadalmi tőkét. Sokan gondolják úgy, hogy egy fényképeket, videókat cserélgető site felhasználói nem alkotnak a szó szoros értelmében közösséget, így ezek még nem nevezhetők online vagy virtuális közösségnek sem, hiszen a közösségképző erők, értékek itt gyengébben érvényesülnek. Ugyanakkor azt is észre kell venni a tárgyilagosság kedvéért, hogy a fiataloknak, vagy egy társadalmi rétegnek egy-egy vicces kisfilm, figura, zeneszám megtalálása, megosztása a barátokkal, ismerősökkel identitásképző erővel, netán kultikus hatással bírhat.
Világszerte számos szociológiai kutatás irányult az internetezők kapcsolatainak vizsgálatára, ám többségük azt állapítja meg, hogy a világháló használata nem csökkenti a személyes együttléten alapuló kapcsolatokat, hanem kiegészíti azokat. Az internet használatának vannak pozitív hatásai a tényleges emberi kapcsolatokra, hiszen a világháló olyan új érintkezési formákat kínál, amelyek jelentősen felélénkítik az emberi közösségeket, miközben a tér és az idő korlátainak megszűnése az újonnan formálódó és megerősödő társadalmi csoportok segítségére lesz.
Az online kapcsolatokon keresztül ugyanúgy érzéseket, érzelmeket tudunk közvetíteni, mint az életben, a világháló egyre több alkalmazása nyújt érintkezési lehetőséget az embereknek, ami nem másik valóságot jelent, hiszen az online interakcióinkba is ugyanúgy magunkkal visszük nemünket, életkorunkat, szokásainkat, kultúránkat és társadalmi gazdasági helyzetünket, mint az offline kapcsolatainkba. Éppen ezért a virtuális társadalmi hálózatokat is valódinak kell tekintenünk, vagyis az internet a legnagyobb és a legteljesebb mértékben összefüggő társadalmi hálózattá vált. Talán ez egy új hiteles bizalom kezdete lehet (megjegyzés tőlem), leginkább talán azért, mert a www ma már akár jelenthetne World Wide Socialt is, hiszen az e-mail, a különböző üzenő szoftverek, a webes naplók minden eddiginél sikeresebben segíthetik elő az emberek együttműködését, az online közösségek létrejöttét. Megjelent egy új kifejezés, a „társadalmi szoftver”, amely fogalom alatt az azonnali üzenetek, skype, fórumok, e-mailek, blogok csoportját értik és amelyek lehetőséget biztosítanak az egyéneknek az együttműködő viselkedésre, közösségek formálódására, önmaguk meg- szervezésére, kifejezésére, a társadalmi interakcióra és visszacsatolásra. Ezt egy olyan struktúrában teszik, ahol nincsenek intézményi keretek, alá-fölé rendeltségi viszony, ellenőrzés.
Mindez egyfajta új, kulturális forradalom: a technika egyre kényelmesebbé, könnyen használhatóvá válik, végre előtérbe kerül az emberi lélek, aki egyre inkább leképezheti önmagát és közösségeit, társadalmát elhelyezheti abba az online világba, amely szervesebb módon épül be az életünkbe.
Következő megközelítés biológiai és matematikai: a gráfelméletből már ismert ponthalmaz és alhalmaz fogalmát említhetjük, hiszen ezek alkotják a számítógépes szociális közösségeket, amelyek viszont elemekből (pontokból, csúcsokból), az azokat összekötő kapcsolatokból (élekből) állnak. Ezek jellemzik a hálózatot (gráfot). A hálózatban csoportosulások, azaz közösségek, vagy még harmadikképpen elemi alhalmazok alkotnak egymás között kapcsolatokat. A természetben ez a biológiai önszerveződés jelensége, akár az anyagról, akár a sejt- rendszerről legyen szó. Ráadásul a szerveződési szintek egymással folyamatosan kölcsönhatásban állnak. A hálózati közösségek is a fehérjeszintézis alapján állíthatók fel, hiszen ezek ugyanúgy és egyszerre különállóak, ugyanakkor át is fedik egymást, valamint több szállal kötődhetnek a hálózat fennmaradó részéhez. Ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk a hálózat fogalmát, nézzük a gráfelméleti meghatározásokat: ha egy adott hálózaton belül van x darab olyan pontunk, amelyek egymással páronként mind össze vannak kötve, akkor ez a ponthalmaz egy x-klikket képez. Két x-klikk pedig akkor szomszédos, ha van egy közös x-1 pontot tartalmazó alhalmazuk (amely szintén klikk). Tehát: két elem akkor tartozik ugyan- ahhoz a közösséghez, ha össze lehet kötni őket szomszédos x-klikkeken keresztül. Az x-klikk közösség az összes olyan egyed halmaza, amelyek ily módon egymással összeköthetők Ez a megállapítás azt a megfigyelést tartalmazza, miszerint egy közösség (esetleg egyébként egy- mással kevésbé szorosan összekapcsolt) tagjai rendszerint jól elérhetők a közösség olyan más tagjain keresztül, akik egymással viszont szoros kapcsolatban állnak.
A helyzet egy általános hálózatban általában elég összetett lehet: egy adott x-klikkből kiindulva a hálózat teljes további része tipikusan nem érhető el, viszont a hálózatban sok különálló x-klikk közösség lehet. Továbbá, ugyanazokból a kiindulási x-klikkekből különböző közösségek is elérhetők. A közösségek megkeresése egy speciális algoritmus alapján kivitelezhető, amelyet természetesen most nem fogok interpretálni. Eredményesség szempontjából a fizikában alkalmazták ezt először, egy elektronikus cikkarchívumnál, amikor is a cikkek szerzőin kívül a cikkek teljes adatsora is megtalálható volt. Ez az adathalmaz egy gráfot képezett, a szerzők voltak a pontok és két szerző akkor volt összekapcsolva, ha létezett közös cikkük. Erre futtatták le az algoritmust, amelyre azt várták, hogy kimutassa a szerzők kutatókollektíváit. Az adatok persze önmagukban nem tartalmazták a közösségekre vonatkozó információkat, de mégis működött a módszer, mert bizonyos személyes kapcsolatok és egyéb források viszont hozzáférhetők voltak. A végeredmény pedig kiadta a konkrét szerzők együttműködési hálózatait, illetve más kutatócsoportokkal való átfedését.
Egy másik kísérletnél angol szóasszociációs hálózatot hoztak létre spontán memória használatára, előre rögzített listán található szavakból. Itt két szó (két csúcs) akkor volt összekötve, ha az egyikről a másik jutott legalább bizonyos számú ember eszébe. Hogy hol voltak a közösségek? Nos, amikor ábrázolták az eredményeket, kiderült, hogy az egyes szavak különböző jelentései, mint átfedő csoportosulások alkották ezeket. Például a play (játék) szó esetében három szócsoportot talált az algoritmus.Az egyik a zenéléssel kapcsolatos (hangszeren lehet játszani), a másik a gyermekek játszásával és játékával, míg a harmadik a színházi darabokra vonatkozott. Vagy a bright (fényes, világos) szó esetében külön szócsoportokat találtak, amelyek a világos színekre, a világos, okos gondolkodásra, fénylő égitestekre, vagy csak egyszerűen a fényerőre vonatkoztak.
A legfontosabb perspektíva viszont a biológiai hálózatok terén várható a közel- jövőben, hiszen a sejtjeink működéséről egyelőre a legtöbbet éppen a bennük található fehérjék kölcsönhatási hálózatainak megismerése útján tudhatunk meg.
A következő felosztás gazdasági, egészen pontosan közgazdaságtani és hálózattudományi. A kereskedelmi hálómodell is matematikai indíttatásból keletkezett, mivel egy Euler nevű tudós úgy szerette volna szülőhelyét, Königsberget bejárni, hogy mind a hét hídján pontosan egyszer megy keresztül. A problémát úgy fordította le absztrakt kérdéssé, hogy a város különböző részeit pontokkal, az azokat összekötő hidakat szakaszokkal ábrázolta, s így a tudománytörténet első absztrakt hálózatához jutott. Ezzel az ábrázolással aztán meggyőződött arról, hogy a kívánt út nem létezik, ugyanakkor általánosan is megválaszolta azt a kérdést, hogy milyen hálózatok esetében lehetséges az ilyen bejárás (Euler-bejárás).
A nagyméretű hálózatok egyik fontos jellemzője a különböző szereplők kapcsolatainak száma és ezen számok eloszlása. Az ún. fokszám-eloszlás áll egyenletes eloszlású hálókból, azaz átlagos értékű szereplők és ugyanannyi számú kapcsolatok számából. Továbbá a fokszám-eloszlás lehet szélsőséges hálószám, amelyben kitüntetett szereppel rendelkeznek a nagyon sok kapcsolattal bíró szereplők (aktorok) és amelyeket huboknak, hálózati központoknak neveznek. Ismert még a helyi és globális tulajdonságok közötti hálózati formáció, a cluster, vagyis csoport, köznyelven kupac. Két kupacot híd köt össze. (munkahelyi kupac, illetve két kolléga barátsága) A legprimitívebb kereskedelmi kapcsolatháló egyébként a csendes-óceáni Tobriand-szigeteken alakult ki, amelyet már az 1910-es években leírtak tudósok és amely egy gyűrű mentén helyezkedett el. Ez a sajátságos termékcsere-hálózat hasonlított a rácsháló-típushoz, amely hálózat nem alkot kis világot, mert hiányoztak belőle a távoli pontok közötti kapcsolatok.
A közösségek gazdasági kapcsolatait a kölcsönösség, azaz a reciprocitás fogalmával jellemezhetjük, mivel szomszédos közösségek terményeket, kultikus tárgyakat juttatnak el egymáshoz viszonossági alapon, hogy – a kialakult rendszer alapján – később ők maguk is hasonló javakhoz jussanak. A kölcsönösség mint kapcsolattípus fogalmát Polányi Károly, magyar származású gazdaságtörténész vezette be. Gazdaságelemzésének egyik kategóriája az ún. újraelosztási rendszer, azaz a redisztribúció, melyet úgy jellemezhetünk, hogy a szereplők egyike kiemelkedik, hierarchikus centrummá válik, majd a gazdaság többi szereplője ezen a centrumon keresztül cserél árut. Ennek a hálózatnak a csillagminta adja egyszerű modelljét. Ilyen szerkezetre példa a korai mezopotámiai városállamok templom- gazdasága, melyben termény és áru a templombirtokon gyűlt össze, ahol pontos nyilvántartásba került, majd a templomon keresztül jutott el a lakossághoz. Polányi másik kategóriája a piacalapú kereskedelem, amelyben önálló aktorok profitszerzés céljából kereskednek. Fel- tételezhető, hogy kezdetben ez is csak szomszédok között alakult ki, de aztán a távolsági kereskedelem eszközeivel (hajózás, közúti közlekedés) bonyolult struktúrájú kisvilág-hálóvá fogta össze a kapcsolatrendszer szereplőit. A modern államok kereskedelmi hálózatában természetesen jelen vannak a hubok is. Kialakulásukban mindenképpen szerepet játszik a globalizáció, azon belül is, hogy mind több állam kapcsolódik be a világkereskedelembe. Az újonnan érkezők gyakran kapcsolódnak a már korábban is nagyszámú kereskedelmi kapcsolattal rendelkező régi kereskedőállamokhoz. Így aztán a hubok szerepe spontán módon tovább erősödik.
Legvégül, de nem utolsó sorban a felhasználói igényekről, típusokról szeretnék szólni, kereskedelmi és marketing vizsgálatok fényében. Az ismeretségi hálózatok maximális mérete általában 150 fő, az átlag 124 fő. (Hill és Dunbar, 2002). Német kutakodások és mérések alapján (amelyben 46 közösségi portálüzemeltetőt, 172 felhasználót és 14 nagy honlapot szólaltattak meg, köztük a My Space-t) komoly konfrontáció alakult ki az érdekterületek mentén, mivel az üzemeltetők üzleti és csoportérdeke nem egyezett a tagok egyéni érdekeivel. Egyrészt létezett egy komoly felhasználói adatvédelmi igény, másrészt az elektro- nikus hirdetések nem voltak hatékonyak, mert nem személyre szóltak, hanem általánosságban léteztek.
A legnagyobbak (You Tube, Facebook, Xing) is reklámpártiak, noha kezdetben reklámmentesek voltak.(Bonn-Rhein-Sieg Főiskola, Freundliche Netzwerke Gmbh, 2006) Ma már egyértelműen világos, hogy üzlet a közösségi portál (Rupert Murdoch 580 millió dollárért vásárolta fel a My Space-t, itthon az iWiW 1 milliárd forintért cserélt gazdát). Legvégül pedig egy kis hálózattörténelem és egy kis hálózatföldrajz: az ősportál az USA-ban alakult ki (Classmates.com, 1995, ezt követte a SixDegrees.com 1997-ben, majd az Epimious 1999-ben), aztán Európában a Cao.com, a Dooyoo, a ToLuna, Magyarországon a korábban említett wiw (2002), a Baráti Kör, aztán az iWiW, a MyVip, PPL, a People.hu, Milgram.hu. Később kezdtek szakosodni a közösségi portálok, például hazánkban vannak felsőoktatási, üzleti site-ok (Felsőfokon, Universite,Kreditvadász, Interstudents), mint ahogy külföldön is felfedezhető a specifikálódás (Xing, SagaZone, Open Social). A legnagyobb közösségi hálózatoknak kiterjedt kapcsolatrendszere van, így a My Space, a You Tube, a Facebook, a Cyworld, a Fotolog, a Hi5, a Skyblog, a Tebo, a Match.com, a Livejournal már nem egyszerű kisközösségek, hanem világméretű hálózatmonopóliumok. A videomegosztó közösségi portálok pedig külön kategóriát képeznek a szerkesztés terén (CoolSpace, ame- lyik amatőr és profi képeket egyaránt bevállal, lévén stábja profi tv-sek), a Faceparty (GB) és Wikipédia (H) látogatottságát pedig meg se említsük.
- INFINIT hírlevél, 2008 01 28 (A Tisza papucstól a World Wide Socialig/ Molnár Szilárd),
- KORUNK, 2005 Június: A háló tudománya – művészetek hálója (In.: Vicsek Tamás: Hálózati „közösségek”)
- BESZÉLŐ, 2004 7.-8. hó: Csányi Gábor – Szendrői Balázs: Szociális hálózatok,
- WIKIPÉDIA, 2008 02 28
- HotDog, shvOOng site-ok az www.Iwiw.hu-ról 2008 03 01
