A Myspace egy „közösségi szórakoztató portál, melyet rajongóinak szenvedélye üzemeltet”. A közösségi interakciókat oly módon hozza létre, hogy összekapcsolja az embereket a zene, a hírességek, a filmek vagy épp a játékok szeretete által.
A Myspace az otthona továbbá a Myspace Musik elnevezésű zenei oldalnak, mely ingyenesen streamelhető zenei tartalmak folyamatosan bővülő katalógusa. Az oldalon megtalálhatók a már befutott, nemzetközileg ismert zenekarok zenéi és videói éppúgy, mint a haverokkal két hónapja alapított kis zenekar.

Története röviden

A Myspace a Specific Media LLC tulajdonában álló, californiai székhelyű közösségi hálózati szolgáltatás, mely 2003-ban jött létre. Alapítói Chris DeWolfe és Tom Anderson. A céget 2005-ben a News Corporation megvette 580 millió dollárért. Ekkoriban, egészen 2008 elejéig a Myspace volt a leglátogatottabb közösségi oldal (76 millió egyedi látogató), még a Google-t is túlszárnyalta. Azonban 2008 áprilisában a Facebook átvette a vezető közösségi oldal szerepét világszerte, és ezzel a Myspace is hanyatlásnak indult, jelenleg (2011. november) 30 millióan látogatják. Egyesek szerint ráadásul már nem csak hogy nem divatos a Myspace, hanem egyenesen ciki.

A fénykor

A Myspace még fénykorában is elsősorban a zenei tartalomra épített, sikeresen. A Myspace Music főként abban különbözött egyéb közösségi, ill. zenemegosztó oldalakkal, hogy a feltöltőnek kellett, hogy legyen joga használni az adott zenei tartalmat (mert saját szerzeménye volt vagy mert jogot kapott rá, stb.), de a be nem jegyzett zenészek, zenekarok is feltölthették és értékesíthették saját zenéiket a SNOCAP alkalmazás segítségével. Így akár komplett diszkográfiák is felkerültek az oldalra. Ezzel az is célja volt a Myspace mindenkori vezetőinek, hogy segítsék pályájukon a fiatal, kezdő zenészeket. A már befutott, és sokak által ismert nagy zenészek életébe (pontosabban stúdiófelvételeibe) pedig a Myspace Transmissions nyújtott betekintést.
Az oldal legnagyobb dobása a YouTube-videók beágyazása volt, ami nagyon egyszerűvé tette zenekarok számára a rajongói oldalak építését, és a zenéik megismertetését a tömegekkel.
Emellett számos alkalmazása volt még, többek között sikerlisták, zeneajánlók a felhasználó által éppen hallgatott zenék alapján, teljes számok meghallgatása online - a LastFM bevonásával; ez a funkció később 30 másodpercesre csökkent.
A Myspace és a HP együttes erővel fejlesztettek ki egy nyomtatási megoldást, melyet egy kattintással, ingyen vehettek igénybe a Myspace felhasználói. Az eddigi, pusztán képernyőképek (print screen) segítségével történő fotónyomtatás profilokból, blogokból, hozzászólásokból és e-mailekbőlezzel tökéletes minőségben is lehetővé vált.
Az oldalon töltött idő növelésére jött létre a Myspace News, mely RSS feed alapján jelenít meg híreket, amiket értékelni lehet, a hírek a szavazatok alapján kerülnek feljebb az oldalon.
Ezek csak az egyedinek mondható szoftveres megoldások voltak, de hardveresen is a topon volt az oldal: A weboldalak elérhetőségét monitorozó Pingdom, a világ 15 legnagyobb és legnépszerűbb közösségi hálózatának 2008-as üzemkieséseiről adott ki jelentést. Az adatok alapján mindössze a Facebook, a MySpace, a Classmates.com, a Xanga és az Imeem voltak elérhetőek a tavalyi év 99,9 százalékában.
Ekkoriban a Myspace a világ hatodik leglátogatottabb oldala volt, és 12 milliárt dollárra becsülték az értékét. Még úgy is, hogy az oldal minden funkciója ingyenes volt – ezt a kezdetektől fontosnak tartották az alapítók. Ám mindez mit sem segített: a vezetés ugyanis számos olyan hibát követett el, mely lehetetlenné tette az oldal számára a konkurenciával való vetélkedést és győzelmet; végül meg is bukott, s a tulajdonoscserék ellenére is most már csak romok vannak meg a weblap-óriásból.

A hanyatlás és a bukás

Az oldal a sikerét elsősorban az agresszív marketingjének köszönhette, a cég minden alkalmazottjának utasításba lett adva, hogy legalább tíz saját ismerőst szervezzenek be, és nem riadtak vissza a spamgyanús kampányoktól sem (az eUniverse-nek több milliós címlistája volt ekkoriban). Ennek (is) hatására napi 2-300 ezer új felhasználó regisztrált, 2006 karácsonyára a Myspace hivatalosan is a net legnagyobb látogatottságú oldala lett. De a szintén egyre nagyobb teret követelő Facebook újításaira nem reagált, nem fejlesztett semmit az oldalon. Pedig helyzeti előnye akkora volt, hogy elég lett volna csak szorgalmasan másolnia a Facebook újdonságait, és ő lett volna a Facebook. De elszúrta, s így épp ellenkezőleg történt: Ha bekebelezni nem is kebelezte be a Facebook a MySpace-t, jókora lépést tett az akvizíció felé: 2010 novemberétől facebookos loginnel is be lehet lépni a konkurens közösségi oldalra, és aki úgy dönt, hogy egy kattintással összeolvasztja a két profilt, a MySpace-en láthatja viszont, amit a Facebookon posztolt és lájkolt. Ebben a hónapban megszüntették a Groups funkciót, és a logót is lecserélték – sajnos sem a dizájnváltás, sem a mögötte álló intézkedések nem jártak sikerrel, az oldal folyamatosan vesztette el felhasználóit.
Míg végül 2011. június 29-én a Myspace-t eladták a Specific Mediának körülbelül 35 millió dollárért (az eredeti vételár töredékéért; noha a tulajdonos News Corp. 100 millió dollárnál határozta meg a minimális eladási árat); a cég társtulajdonosa Justin Timberlake popzenész lett. (Korábban a Yahoo! is kezdeményezett párbeszédet a News Corporationnel, hogy életképes alternatívát keressen a Microsoft több mint 40 milliárd dolláros felvásárlási ajánlatával szemben.)
A hanyatlás másik mérőszáma: Míg 2009 júniusában a cég közel 1600 alkalmazottat foglalkoztatott, ez a szám 2011 azonos időszakára 200 körülire csökkent. (A volt alkalmazottak azonban nem adják fel, már dolgoznak a MySpace bukásáról szóló könyvön, amelyet a volt dolgozók közösségével szeretnének megírni. A saját történetek beküldésére már Google Docs űrlap is készült, ezen keresztül gyűjtik az olyan történeteket, amelyek rávilágíthatnak a közösségi oldal csendes bealkonyulásának körülményeire.)

A halál oka

A bukás okai sokrétűek. Egyesek szerint a legnagyobb hiba az volt, hogy az oldal megmaradt a klasszikus "portál"-stratégiánál, arra épített, hogy közönséget toborozzon zenészek, művészek oldalaihoz; míg a Facebook vagy a Twitter folyamatosan fejlesztették a közösségi élmények megosztásához szükséges platformjaikat.
De még az is problémát okozott a már csökkenő népszerűségű szájtnak, ami egyébként előnye is (kellene, hogy legyen): olyan sok zenekar regisztrált és töltött fel zenét, hogy a milliárdnyi ingyenes zeneszám streamelése havonta körülbelül 10 millió dollárba került a cégnek.
Másik probléma, hogy a hirtelen pénzhiány miatt kötött egy szerződést a Google-vel, melynek értelmében három évig az ő hirdetései jelennek meg az oldalon - melyen egyébként is sok reklám volt, s így a weblap lassú, egyre kevésbé átlátható és sokkal kevésbé rugalmas lett. Ráadásul minden fejlesztést házon belül végeztek (míg a Facebook külső fejlesztők munkáit is felhasználta), és ez oda vezetett, hogy "kínálata túl széles, de nem elég mély" lett. Ezenkívül hiába építettek be számos alkalmazást (azonnali üzenetküldés, videólejátszó, profiloldal testreszabásának lehetősége, virtuális karaoke, biztonsági szűrők, stb), ezek többsége bugos volt és lassú. Ráadásul a személyre szabható profilok többsége igénytelen és ízléstelen lett.
Több malőr is történt, melynek oka a nem kielégítően működő spam-szűrő, ezen kívül a szájt vandalizmus és adathalászat színhelyévé vált, míg a Twitter és a Facebook egyre biztonságosabb lett a különféle fejlesztések eredményeképp. Bár annyit azért megtett a vezetőség, hogy a különféle spamek és csalók kiszűrése érdekében a felhasználási feltételeket alaposan megváltoztatta, lehetőséget teremtve a rosszindulatúan kezelt profilok kiszűrésére.
A felhasználók visszaszerzésének egyik módja pedig egy eléggé drasztikus designváltás volt, ami viszont tovább csökkentette az oldal amúgy is hanyatló népszerűségét. Végül úgy döntött, nem is próbál riválisa lenni a Facebooknak, s a hangsúlyt a zenére, filmekre, TV-re és hírességekre helyezte, nem próbált olyan közösségi oldallá válni, mint jóval sikeresebb riválisai.
Sőt, igyekeztek egyáltalán nem riválisként, hanem testvérként tekinteni a Facebookra: a Myspace-en keresztül lehetségessé volt zenekarok számára Facebook-profiluk szerkesztése és kezelése. (Sőt, a legnépszerűbb facebookos játékok, alkalmazások elérhetők lettek a Myspace-en is.) Ezzel a Myspace afféle kiegészítője lett a Facebooknak. Ennek ellenére nem lehetett a zuhanást megállítani: a comScore jelentése alapján a Myspace egy hónap alatt (2011 január- február) 10 millió felhasználót vesztett el, egy év alatt pedig összesen 63 milliót. Forgalma 44%-ra esett vissza.
Így hát a News Corporation hivatalosan is eladóvá nyilvánította a vállalatot, aminek értékét maximum 200, de inkább 50-100 millió dollárra becsülték. Végül 31 millióért kelt el a cég június 29-én, 8 évvel az alapítás után.

A jövő (?)

A haldokló Myspace legnagyobb (és talán egyetlen) értéke az a nyolcmillió zenész és zenekar, akik valamennyire aktív profiloldalt tartanak fenn. Rájuk építve az új gazdák egy zenei oldalt akarnak faragni, ami a befutás legjobb terepe lehet amatőröknek és egyedülálló hirdetési platform profiknak. A zenekarok rajongói oldalaiból épülő hálózatra aztán rá lehet ültetni egy iTunes-szerű zeneboltot, vagy a Spotifyhoz hasonló fizetős streamelős megoldást – ha sikerül a MySpace névhez tapadó előítéleteket lemosni, akár a netes zenepiac meghatározó szereplője születhet meg, a potenciál megvan benne.
Ezt mutatja az is, hogy pl. Flickr és a YouTube ma sehol se lenne, ha nincs a MySpace, ahol a milliószámra beágyazott tartalmaikon keresztül megismerte őket a világ.
Ezt figyelembe véve számíthatunk rá, hogy ha a vezetőség változtat üzletpolitikáján, kisülhet még valami a jobb sorsra érdemes weblapból. Ehhez még hozzávehető, hogy – mint ez a Myspace példáján is látszik - a webkettes világban semmilyen oldal nincs biztonságban, teljesen kiszámíthatatlan, milyen nagyhatalom zuhan óriásit: így hát valószínű, hogy hallunk még a Myspace-ről vagy a News Corp-ról, a nagy kérdés az, hogy milyen formában.