Írásomban az interneten található szubkultúráról, réteg tartalmakról szeretnék írni. Ez a téma nagyon tág, hiszen a weben bármiről lehet olvasni, így két nagy kategóriát választottam ki, a zenét és a képregényt. A zenét azért, mert mindenki hallgatja, rengetegen művelik, és egyre többen osztják meg saját dalaikat. A képregényt pedig azért, mert ez egy másik véglet. Valóban szubkultúra -annak ellenére, hogy sokan alkotják-, mert a képregények nem hódítottak még akkora teret, az igazán fanatikus képregény őrültek még mindig nincsenek olyan sokan, mint például a zenerajongók.
De legelőször is tisztáznám a szubkultúra fogalmát:
„szubkultúra: lat., el. valamely elkülönülő vagy jellegzetes társadalmi csoportot jellemző, a bevetett formákat és viselkedési normákat elutasító életmód” (Idegen Szavak és Kifejezések Szótára)
Zene
A zene, akárhogy is nézzük, nem csak művészet és önkifejezés, de fogyasztói termék és üzlet is. Folyamatosan alakul a megjelenési formája, egyre gyorsabban terjed, egyre több emberhez eljut.
Formáját tekintve a nem is olyan rég még élő kazettától hamar eljutottunk a digitális zenékhez. A ma még használatban lévő CD, hordozó nélküli változata, a digitális zene. Ezt több formátumban, így különböző minőségben lehet letölteni, például, a legnépszerűbb és legjobban elterjedt az MP3 formátum, amely veszteségesen tömörített fájlformátum. A jobb, veszteségmentesen tömörített formátum a FLAC (Free Lossless Audio Codec), mely annak ellenére, hogy tömörített file, nem veszít minőségéből. Ezek mellett létezik még például a WAW, mely pedig nem tömörített fájlformátum. Lényeg, hogy a legálisan –zárójelben, és a nem legálisan- letölthető zenéket ilyen formátumokban teszik elérhetővé a különböző online zeneáruházak.
De nem csak a formátum, hanem maga a letöltés is kezd átalakulni. Egyre több embertől lehet hallani, hogy rengeteg olyan zenéje van -mindegy, hogy letöltött, vagy egy nagy „csomagban” kapott- amelyet még meg sem hallgatott. Nem csoda hát, hogy egyre népszerűbbek az olyan oldalak, mint a SoundCloud, a GrooveShark a LastFM, a Spotify vagy természetesen a YouTube. Ezek az oldalak pontosan azért jöttek létre -ahogy az a GrooveShark oldalán is olvasható-, hogy zenét hallgathassunk, újakat fedezhessünk fel és ezeket mindenkivel meg is oszthassuk mindenféle közösségi oldalakon. Hiszen az információt manapság saját ismerőseinktől, válogatott formában, már előre megrágva kapjuk.
Tehát egyre inkább terjednek azok a platformok, melyek úgynevezett „felhőben” szolgáltatják a zenét, részben ingyen, részben nem ingyen. Ezeken az oldalakon elkalandozhatunk új stílusok felé, még ismeretlen zenekarokat találhatunk, de a legtöbb felhasználó egy idő után visszatér a jól megszokott kedvencéhez. Majd később persze ismét újabb zenéket kezd el keresni. Ezek a zenék nem letölthetőek, ugyan egy-egy okos telefonra le lehet tölteni a programot és úgy hallgatni, használni, vagy tulajdonba venni a zenét. Annak ellenére, hogy ezek a honlapok az interneten elérhetőek, sajnos nem minden országban lehet őket használni, például a Spotify-t nem lehet az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Norvégia, Hollandia, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Államok területén kívül elérni.
Ezek mind a zene általános megjelenési formái a weben, de természetesen ezt stílusokra is fel lehet bontani és így jöhet képbe a szubkultúra fogalma. Vannak például olyan egyedi stílusok, mint például a gót stílus, ami egy régebbi, de nagyon karakteres hallgató közönséggel bír, vagy éppen a mostanában Nagy-Britanniában kialakult műfaj a dubstep, ami szintén egy külön csoportot hoz létre a zene világában. Ezeknek a stílusoknak külön-külön megjelenési helyeik vannak, főleg blogok, de akár facebook csoportot is említhetnék.
Képregény
A képregény mindig is egy réteg kultúra volt. Hosszú ideig csak egymás között cserélgettek, egy-egy kiadást remegő kézzel ragadtak meg fanatikusok és sok-sok dollárt képesek voltak adni értük. A világ különböző pontjain a saját kultúrájukra jellemző képregényeket írtak emberek, szinte bármilyen témában. „A képregény hibrid művészet: a filmtől a filmnyelvet, a grafikától a rajz szabadságát, az irodalomtól az írott nyelv sajátosságait és a könyvolvasás interaktivitását kölcsönzi.”[1]
Az internet megjelenésével fő céljuk az, hogy minél könnyebben és gyorsabban elérhetővé tudják tenni képregényeiket az alkotók. Ezzel leküzdve azt a problémát, melyre egy képregény blog is rámutat: „A képregény nem könyv, de nem is újság, ezért nehéz terjeszteni. Az újságosok könyvnek és drágának találják, a könyvesek meg lenézik, és nem tudják hová besorolni.” Pedig igazán nem érdemli meg ezt a sorsot, hiszen a szöveget irodalmi, a rajzot pedig képzőművészeti, grafikai szempontból kellene tudni értékelni, még azoknak is, akik amúgy nem érdeklődnek a képregények iránt.
Az interneten megjelenő képregény a webcomic, mely megjelenése 1994-től számítható. Lényege az online publikáció. (A hagyományos, nyomtatásban megjelenő képregényt printcomic-nak nevezik.)
A képregényeket történetmesélés szempontjából két fő típusba lehet besorolni: az egyik a comic strip (humoros, elgondolkodtató szituáció vagy történet, jellemzően három-öt képkockára bontva), vagy a comic book (vagyis az önálló kiadványokban látható hosszabb történetek). Ezek internetes megjelenési formájukkal is találkozhatunk. A comic strip típusúak általában naponta megjelenő kis szösszenetek. Ezek közül az egyik leghíresebb például a Garfield, de a GoComics.com-on még sok más képregény közül szemezgethetünk. Magyarok is egyre többen lesznek, hogy csak pár példát említsek: Gróf Balázs (http://www.grofbalazs.hu/), Csordás Dani (http://csordasdaniel.blog.hu/), A fekete macska (http://feketemacska.freeblog.hu/), Sanyi a bagoly (http://sanyiabagoly.blog.hu/)valamint a comic book internetes változatához sorolható például Merényi Dániel képregénye a Napirajz (http://napirajz.hu/). Azért sorolnám az utolsót a comic book kategóriába, mert hosszabb, nem csak 3 képkockából álló képregény, a comic book-ok az interneten pedig hosszú, sokáig legörgethető oldalakon jelennek meg.
Bizonyára sok másik magyar képregényt fel lehetett volna sorolnom, de ezek nekem nagy kedvenceim. Mindegyikre jellemző a humor és ennek is az ironikus, szarkasztikus fajtája. Valószínűleg ez a –számomra- szerethető karakterek miatt van, de a rövid, 3-5 képkockák is erre a csattanós humorra adnak jó lehetőséget.
Visszatérve a képregények internetes megjelenésére. Nem csak arra ad lehetőséget, hogy minél szélesebb körben legyenek ezek az alkotások ismertek, hanem arra is, hogy a világ minden tájáról kapcsolatba lehessenek egymással a gyűjtők, alkotók, de akár a kiadók, tehát a webcomic közössége. Új technikákat gyorsabban megismerhessék, egy-egy képregényhez kommenteket fűzhessenek, így is interakcióba lépve egymással, mind szakmai, mind mezei olvasó szinten.
Természetesen lehetne még írni a képregények továbbéléséről a filmvásznon, a saját, kiépített honlappal vagy éppen internetes játékkal rendelkező képregényekre is. De egyelőre a legfontosabbról esett szó, mégpedig az internet adta kapcsolatokról, amire az összes művészeti ág közül valószínűleg a képregénynek volt a legnagyobb szüksége, hiszen amilyen modern műfaj, annyira zárt közösség is. Legalábbis a web megjelenéséig az volt.
Összefoglalva tehát, az interneten az online televízótól kezdve, a társkeresésen át, a fotón és filmen keresztül mindennel lehet foglalkozni és aki érez magában bátorságot az meg is mer nyilatkozni ezeken a területeken.
A zenét egyszerű volt kiválasztanom, mert minden nap találkozom vele, én is aktív felhasználó vagyok. A képregényekkel nem volt ugyanez a helyzet, de ahogy utána olvastam és keresgéltem egyre jobban el kezdett érdekelni az a világ, amiről eddig a Garfielden kívül duci, szemüveges amerikai gyűjtők jutottak eszembe. És persze a Pókember.
A lényeg az, hogy az internet a zenére a kiadók, terjesztés szempontjából nem feltétlenül jó hatással bír, hiszen ez már évek óta szinte állandó probléma, hogy hogyan állítsák meg az illegális letöltést és hogy még milyen irányba fog elmenni a zene terjedésének útja. Ezzel ellentétben a képregényeknek igen jól jött az internetes megjelenés, hiszen így olyan emberekhez is pillanatok alatt eljut egy-egy képregény, mint például én, aki nem igazán érdeklődött eddig a képregények iránt. Mindkét területen hasznos az internet abból a szempontból, hogy közös érdeklődésű emberek találkoznak, véleményt, ötletet vagy éppen zenét cserélgetnek.
Források:
· http://zeneihalozatok.blog.hu/2011/12/06/zene_a_felhoben
· http://www.mediakutato.hu/cikk/2011_02_nyar/10_hangok_utjan/01.html?q=szubkult%FAra#szubkult%FAra
· http://www.mediakutato.hu/cikk/2007_01_tavasz/04_webcomic_online_kepregeny/03.html
