A 2011-es rendelkezéseinek alapja
A 2009-es HADOPI-törvény értelmében először Franciaországban, majd a világon, több helyen is alkalmazva e törvény sajátosságait, különböző számú „dobásokat” engedélyeztek a torrentezőknek. Általában azonban megtartották a hármat, amely közül az első kettő felszólítás, amelyben megintik a felhasználókat, hogy függesszék fel illegális tevékenységeiket. Ha a kettő figyelmeztetés után sem hagynak fel a torrentezéssel, a harmadik lépés az internet elérés blokkolása lesz. A franciák a felszólításokkal együtt alternatívákat is ajánlanak, amely az országban elérhető több fizetős oldalra hívja fel a figyelmet, amelyek elérhető árakon kínálnak legális tartalmakat. A „három dobásod van” törvény életbelépésekor többen támadták, miszerint a jogsértők személyes adatainak továbbadása (szolgáltatói részről), valamint az internet megvonása alkotmánysértő eljárás. A törvényalkotók azonban hamar orvosolták a problémát.Terjedés
Lassan, de biztosan egyre több európai ország kénytelen bekeményíteni a külföldi jogtulajdonosi, szerzői jogot védő szervezeti, kormányi nyomás hatására. A folyamat Spanyolországot is elérte az év elején, melynek folyományaként létrehozott egy Szellemi Tulajdonvédő Bizottságot, amely feladatául a szerzői jogokat kezelő cégek panaszaira való reagálást jelölték meg. A bizottság felszólítja a torrentoldalakat, hogy a panaszolt tartalmakat töröljék oldalukról 48 órán belül, vagy igazolja bizonyítékokkal a bizottságnak, hogy jogosan teszi közzé az adott fájlokat.Néhány nappal lemaradva a spanyoloktól, Anglia is intézkedésekbe kezdett. A brit szigetországban lévő Digital Economy Act törvényben ugyan nincsen meghatározva olyan lehetőség, hogy az internetszolgáltatóktól követelhetik a jogsértő-gyanús oldalak blokkolását, mégis erre készült a nagy-britanniai parlament márciusban. Az előkészülő üléseken még csak egy etikai kódexet hozhattak létre, azonban áprilisra a Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében a szolgáltatók a folyamatos torrentezőket először figyelmeztetik, majd tetteik mértékében korlátozzák vagy szüneteltetik az internet elérésüket.
Más utakon
Több európai országban – többek között Magyarországon és Hollandiában is – a szerzői jogi törvények magát a letöltést nem tartották illegálisnak, csak azon a módon szerzett tartalmak további megosztását, árusítását. Ezek azonban áprilisban – ha egyelőre csak Hollandiában – elkezdtek megváltozni. Más országokkal ellentétben nem a felhasználókat büntetné, hanem a kínáló weboldalak számát igyekezne csökkenteni, valamint ennek egyidejűleg történő bevezetésével az üreshordozói díjat eltörölné, és az internetszolgáltatás díjába se tervezné beépíteni azt a bizonyos kulturális adót, amely egyéb esetben a jogtulajdonosokat kárpótolná. Ezen díjak megtartása/bevezetése ugyanis még mindig azt éreztetné, hogy a letöltés továbbra is legális maradt, holott az új törvény bevezetésével már nem az.Mégis a szolgáltató az adu ász?
Miközben Kína is még inkább kiterjesztette cenzúráját és kontrollját az internetre az Állami Internetinformációs Iroda megalakításával, addig Amerika is követte a globális helyzetet a PROTECT IP elnevezésű törvénnyel, amely értelmében a jogtulajdonosok bírósági végzéssel kötelezhetik a szolgáltatókat a sértő weboldalak blokkolására. A törvény ellenzői kifejtették: ezzel nem azt fogják elérni, hogy kevesebb ilyen oldal működjön, hanem azt, hogy a jogtulajdonosok több torrentezéssel gyanúsított oldal perelnek be. Szinte egyszerre Amerikával, májusban az Európai Bizottság is eljutott arra az álláspontra, miszerint az internetszolgáltatónak kellene kiszűrnie az illegális tartalom letöltéseket a hálózatból. A Bizottság számára viszont nem a büntetés lenne a fontos, hanem inkább az, hogy a szellemi terméket előállítókat védelmezze. Az internetszolgáltatókat ugyan senki nem fogja majd megkérdezni, de egyikük se akarna hatóságként funkcionálni, s ezzel előfizetőket veszíteni.Júliusra azonban rendeződni látszott a helyzet Amerikában, amikor a szórakoztatóipar képviselői és a netszolgáltató cégek közül négy nagyobb kidolgozták a Copyright Alerts rendszert, amelynek lényege a felhasználók folyamatos informálása arról, hogy az interneten található tartalmak némelyike illegális, s annak használata büntetendő. Továbbá a négy szolgáltató, együtt működve az ipar képviselőivel, korlátozhatja vagy csökkentheti előfizetője netelérését, miután a kimenő 3 figyelmeztető e-mailre sem reagált semmit. Ezzel a megállapodással az USA-ban bevezetésre került a „hat dobásod van”-elv. Ez időben, Franciaországban, a „három dobásod van” hazájában, megkérdőjelezhető a törvény által létrehozott felhasználókövető-szervezet, ugyanis 9 hónap alatt 18 millió követett netelőfizetőből – kapacitás hiánya miatt – csak 470 ezernek tudták kiküldeni a felszólításokat, s ebből csak 10 netezőt idézhettek be a bíróságra, ahol vagy ideiglenesen megszüntették a netelérését, vagy pedig maximum 1500€ pénzösszeg kifizetésére kötelezték. Ezek után felmerült a kérdés, hogy vajon érdemes-e fenntartani a szervezetet. Emellett jogtalanul idéztek bíróság elé egy felhasználót, akinek wifi hálózatára valaki illetéktelenül csatlakozva illegális tartalmakat töltött le. A férfit IP-cím alapján azonosították (ahogyan az eljárás alapján szükséges), ez viszont felveti annak kérdését, vajon elég-e, ha csak ezt veszik alapul egy-egy eljárás során.
Őszi meglepetések
A szeptemberi olasz törvénytervezet értelmében a parlament kötelezné a szolgáltatókat egy olyan adatbázis építésére, amely az törvénysértő szolgáltatásokról informálna, valamint – az ekkor még – tervezet értelmében a gyanúsítottakat jogi eljárás nélkül lekapcsolhatják az internetről. Ez az eljárás három helyett „egy dobást” engedne az olaszországi torrentezőknek.Az olaszországi határozott lépés után Nagy-Britannia is hasonló mértékű lépésre szánta el magát. Precedens értékű döntésre volt kilátás, amikor az angliai Legfelsőbb Bíróság határozata szerint a legnagyobb brit netszolgáltatónak, a BT-nek, kell fizetnie a Newsbin 2 (torrentekre mutató linkgyűjtő oldal) blokkolásának költségeit, nem pedig megosztva a kiadói ellenzékkel. Az ügy más szempontból is kitűnő volt: Angliában első alkalomként működött együtt a szolgáltató a jogkezelői szférával.
Az előfizető a bűnös
A tovább terjedő francia törvény Új-Zélandot is elérte novemberben. A Skynetnek elnevezett törvénnyel átvették a „három dobásod van”-t. A törvény értelmében a jogtulajdonos beérkezett panaszára a szolgáltatónak kötelessége felszólító levelet küldeni a felhasználónak, melyben közlik vele, hogy illegálisan tölt le tartalmakat, amelyekért a jogdíjat nem fizette ki. Amennyiben a netelőfizetőt a letöltést követő 28 napban, illetve 9 hónapban újabb torrentezésen kapják, megy az újabb levél, s ha ismét vét, a szolgáltató köteles kiadni a személyes adatokat a bíróságnak, s ha a jogtulajdonos vádat emel ellene, akár 2,5 millió Ft értékű pénzösszeg kifizetésére is kötelezhetik. Új-Zélandon tehát nem a letöltő a bűnös, hanem az előfizető. Ezzel szemben egy spanyol bírói döntést lehetne felhozni ellenpéldaként, amely értelmében a letöltőnek/előfizetőnek nem kell fizetnie kárpótlást, mert egyrészről nem lehet megállapítani a felmerült károkat, másrészről a jogtulajdonosnak ebből kifolyólag még haszna is származhat az illegális tartalomszerzésből, ugyanis, ha a torrentezőnek megtetszett a másolat, akkor meg is veheti az eredetit, amelyből haszna származik majd a jogkezelőnek. Ez idő alatt Franciaországban pedig megszületett az elképzelés, miszerint a szolgáltatóktól egy újabb létrehozandó szervezet által szedjenek be pénzt, amellyel az új alkotások (film, zene, stb.) létrejöttét támogatnák.Az EU precedens döntése pontot tesz az i-re
Az Európai Bíróság döntése végül lezárta a folyamatosan meg-megújuló bírósági pert, amelyet egy belga jogkezelő indított, amely által az internetszolgáltatóra kényszerítette volna a fájlcsere szűrést. Az első körben elért egy forgalomszűrő telepítési határozatot, azonban a szolgáltató fellebbezett, mondván, ez technikailag kivitelezhetetlen. Így jutott el végül az ügy az Európai Bíróságra, aki arra hivatkozott, hogy az intézkedések (: minden előfizetőre egységesen érvényes lett volna a szűrés, valamint a szolgáltatónak kellene ezt az összetett és igen költséges feladatot elvégezni) az EU eljárásaival ellenkeznek, ezért nem engedélyezte a szolgáltatók szűrés-kötelezettségét, melyből precedens értékű döntés lett. A belga jogkezelők viszont ezzel nem adták fel a harcot, netadó bevezetését kezdték el tervezni, amelyhez hasonló a kábelTVnél már működik. Belgiumban már több, az illegális internetes tartalmak visszaszorításáról szóló törvényjavaslat felmerült az idők folyamán. Az eddigi két lehetséges megoldás: a HADOPI-törvény finomabb változata, amely nem letiltaná a netelérhetőséget, csupán csökkentené annak sebességét, vagy bevezetnék az átalánydíjat a letöltés legalizálása érdekében. Utóbbi törekvés támogatott Magyarországon is, viszont kellő háttér biztosítása nélkül az ügy még nem tart sehol.Új törvényhullámot idéznek elő a kibertámadások?
Ahogyan 2011-ben a kalózellenesség növelésének hulláma volt megfigyelhető világszerte, úgy 2012-re talán a 2011 decemberében – az Egyesült Államokat követő – Anglia kibervédelmi programja, a National Cyber Security Programme, lesz a mérvadó. Céljainak a kalózkodás további csökkentését, a számítógépes támadásokkal szembeni védelmet és ennek lehetséges módjainak terjesztését határozta meg. Továbbá nagy hangsúlyt fektetett benne a bűnüldöző hatóságok hatásköreinek szélesítésére is.A „három dobásod van” lassan, de határozottan halad előre. 2011 decemberére már Franciaország, USA, Spanyolország, Új-Zéland, Egyesült Királyság, Olaszország és Belgium is, ha változtatásokkal, de bevezette a törvényt, és úgy nézett ki, Írország is belép a sorba. Egészen addig, amíg az ottani adatvédelmi biztos meg nem vétózta az Eircom – a helyi legnagyobb internetszolgáltató – és 4 cég (EMI, Sony BMG, Warner, Universal) közötti megállapodást, amelyre pedig a parlament is rábólintott. Viszont nem biztos, hogy sokáig fellélegezhetnek a kalózkodók, ugyanis a kormány már régen fel akar lépni a torrentezők ellen, és az októberi angliai példa, amelyben megkezdődött a szolgáltatókkal való együttműködés, csak segíteni fogja ennek elérését.
Míg az északi országok a törvénykezéssel vannak elfoglalva addig Spanyolországban egy perhez kapcsolódóan olyan bírói döntés született, amely kimondja, hogy a peer to peer technológia maga nem illegális, így maga a programozó sem büntethető, hiszen nem szabhatja meg, utána ki, mire használja szellemi termékét.
