A koncepciót fõként három, az utóbbi idõben dinamikusan fejlõdõ, lassanként egymásba konvergáló szakterület felõl vizsgálják: társadalmi hálózatok, ember-számítógép interakció (Human-Computer Interaction, HCI), Web-szolgáltatások. A társadalmihálózat-elemzés (szociológiából eredõ) során azokra a dinamikus kapcsolódásokra, csoportszervezõdésekre mutatnak rá, melyekhez mindenképpen alkalmazkodnia kell a szoftvernek. Jon Udell weblog-szerzõ írja: "Egy szervezet adatbázisa számítógépes rendszereiben, ám a cég intelligenciája biológiai és társadalmi rendszereiben található meg". "A mai gördülékeny, alkalmazkodó szervezõdésekben a computeres hálózatoknak az emberi hálózatokat kell támogatniuk, és nem fordítva.
A) A közösségi szoftver
1. A fogalom értelmezése
a) Inkább egy új koncepció, elméleti konstrukció, mint tényleges szoftver.
b) Gyûjtõkategória, amely az új P2P és a csoportokat kialakító technológiák hatására alakult ki. Blogok, több-résztvevõs játékok, groupware (bár errõl megoszlanak a vélemények), IM kliensek(Jabber), közösségeket formáló honlapok (Friendster, LinkedIn, Ryze, IVIV), együttmûködésen nyugvó dokumentum-editálási eszközök (Wiki-k ), levelezõlisták egyaránt szociális szoftvernek tekinthetõk.
2. Meghatározások
Adina Levin, a BookBlog weblog szerzõje "az interakciót és az együttmûködést megkönnyítõ, inkább társadalmi szokásoktól, mint szoftver-sajátosságoktól függõ eszközöket" lát bennük.
Stowe Boyd, a Working Model stratégiai és technológiai tanácsadócég ügyvezetõ igazgatója három fõbb ismertetõjegyet emel ki:
- az egyének és/vagy csoportok közötti (valós, illetve "lassított" idejû) beszédalapú interakció,
- a társadalmi visszacsatolás
- és a társadalmi hálózatok támogatását.
Boyd egyébként még pontosabbnak tartja az emergens szociális szoftver kifejezést.
Emergens szociális szoftverek: "olyan szoftverek, amelyek lehetõvé teszik, hogy a csoportok önmaguktól formálódjanak és szervezõdjenek." A szociális szoftver a bennünk lévõ, személyes vágyainknak megfelelõ, céljaink kivitelezéséhez elõnyös csoportosulásokat támogatja. A szervezõdés alulról felfelé történõ mozgást mutat. A személyes interakción és a koevolúción van a legfõbb hangsúly.
Dave Wiener az UserLand blog-technológiai céget alapítója a szociális szoftvert egyszerûen csak már jó ideje létezõ dolgokra vonatkozó találó, médiacsalogató, trendi kifejezésnek tartja, amire abszolút nem lenne szükség.
3. Határtudomány
A koncepciót fõként három, az utóbbi idõben dinamikusan fejlõdõ, lassanként egymásba konvergáló szakterület felõl vizsgálják: társadalmi hálózatok, ember-számítógép interakció (Human-Computer Interaction, HCI), Web-szolgáltatások.
A társadalmihálózat-elemzés (szociológiából eredõ) során azokra a dinamikus kapcsolódásokra, csoportszervezõdésekre mutatnak rá, melyekhez mindenképpen alkalmazkodnia kell a szoftvernek. Jon Udell weblog-szerzõ írja: "Egy szervezet adatbázisa számítógépes rendszereiben, ám a cég intelligenciája biológiai és társadalmi rendszereiben található meg". "A mai gördülékeny, alkalmazkodó szervezõdésekben a computeres hálózatoknak az emberi hálózatokat kell támogatniuk, és nem fordítva."
A HCI-kutatások fontos szerepet töltenek be a folyamatokban: például arra (is) rávilágítanak, hogy a szoftver miként adaptálódjon (permanensen) környezethez, felhasználóhoz. És - a koncepció egyik kulcselemeként - ne a felhasználó a szoftverhez! Joel Slayton az egyre komplexebb szoftver-ökológiára, mint az új információs ökológia (számítógép és számítógép, számítógép és ember közötti kommunikáció, osztott hálózatok, metainformáció-hibridek, stb.) részére hívja fel a figyelmet. Nincsenek izolált szoftverek, hiszen folyamatosan kapcsolódik egyik a másikhoz. Társadalmi életet élnek, egyedfejlõdésen mennek keresztül, több identitással rendelkezhetnek… Amennyiben szem elõtt akarjuk tartani mindezt, akkor elengedhetetlen a társadalmi-biológiai perspektívákat figyelembevevõ elméleti alapok kidolgozása. A különbözõ (de összefonódó) modellek megvalósítása viszont alapvetõ szerkezeti, architekturális változásokat igényel.
B) Közösségi hálózatok
A hálózatok kutatásával a szociológia, a közgazdaságtan, a biológia és a hálózattudomány egyaránt foglalkozik.
1. Szociológia és hálózatelmélet
A szociológiai vizsgálódás tárgya a társadalmi kapcsolatrendszer szerkezete, s az, hogy milyen általános törvényszerûségek hozzák létre, határozzák meg a szociális erõteret.
Az új fajta megközelítés azt a célt tûzte maga elé, hogy a társadalmi kapcsolatrendszerek vizsgálata során felmerülõ, általánosan megfogalmazható kérdésekre explicit modellezés segítségével adjon választ, s feltárja a modellhálózatok egyszerû, könnyen leírható szabályszerûségeit.
Predikció: vizsgálataink eredményeit alkalmazhatjuk más, eddig még nem vizsgált rendszerekre is, ha a modellünk elég egyszerû ahhoz, hogy ne veszítse érvényét új helyzetekben.
2. A hálózattudomány fogalmai
Társadalmi háló: egy adott társadalmi csoport vagy réteg szereplõi és az azok között meglévõ, a vizsgálók által fontosnak tartott kapcsolatok.
Hálózat pontjai (aktorok): egy adott társadalmi csoport vagy réteg szereplõi.
Hálózati él: egy adott társadalmi csoport vagy réteg szereplõi között meglévõ, a vizsgálat szempontjából fontosnak tartott kapcsolat.
Hub: olyan aktor, akinek lényegesen több kapcsolata van a környezeténél.
Csoportok ( clusterek; kupacok): valamilyen közös rendezõ elv mentén egyszerre számos ember teremt egyszerre egymással kapcsolatot: ilyenek például a munkahelyi, iskolai, sportklubban kötött kapcsolatok hálózat pontjai. Híd: különbözõ csoportok (kupacok) közötti kapcsolat.
Egy ilyen egyszerû, pontokból és élekbõl álló absztrakt hálózat azonban ritkán írja le hûen a valóságot. Egy ismeretség ugyanis lehet erõs vagy gyenge, idõszakos vagy hosszantartó, kölcsönös vagy egyirányú, egyenlõk közötti vagy alárendelt viszonyon alapuló, stb. Egyik megoldás a bonyolultabb lehetõségek leírására, hogy irányított, súlyozott hálót használnak, amelyben minden élnek iránya van, és számokat, ún.súlyokat is rendelnek hozzájuk attól függõen, hogy az adott kapcsolat mennyire játszik fontos szerepet a hálózatban
3. A társadalmi hálók globális jellemzõi:
a) Az aktorok közötti átlagos távolság. Nagy, bonyolult hálózatok jellemzésére az átlagos távolságot használják. "Kis világ jelenség": egy hálózat "kis világ", ha az átlagos távolság a hálózatot alkotó pontok (aktorok) számához képest "kicsi": például ha egy ezer pontot tartalmazó kisvilág-hálózatban az átlagos távolság mondjuk 3, akkor ugyanez a szám egy ugyanúgy szervezõdõ, egymillió pontot tartalmazó kisvilág-hálózatra csupán 6. (Milgram, amerikai szociológus 1970-es évekbeli kísérletsorozata).
b) Az aktorok kapcsolatainak száma és eloszlása. Megkülönböztetünk egyenletes eloszlású hálókat, melyekben a fokszámok nem térnek el nagymértékben egy átlagos értéktõl, azaz minden aktor nagyjából ugyanannyi kapcsolattal rendelkezik, és szélsõséges fokszám-eloszlású hálókat, melyekben az átlagosnál jóval több, illetve kevesebb kapcsolattal rendelkezõ aktorokat is szép számmal találunk. Ez utóbbi hálókban természetesen kitüntetett szereppel rendelkeznek a nagyon sok kapcsolattal rendelkezõ aktorok, akiket divatos szóval huboknak, hálózati központoknak nevezünk. A kapcsolatok számának eloszlása, az ún. fokszám-eloszlás jellemzõ a különbözõ hálózatokra és hálózatfajtákra.
4. A társadalmi hálók lokális "mintái"
Az egyik leglényegesebb minta a háromszög vagy triád, amelynek A, B és C aktorai között minden lehetséges élt tartalmaz a hálónk, azaz A ismeri B-t és C-t, akik továbbá ismerik egymást is. Az emberi kapcsolatok hálója tele van háromszögekkel ("papa-mama-gyerek", "férj-feleség-házibarát" vagy "fõnök-helyettes-beosztott" szerepek.
Hasonló, többszereplõs minta a csillag; ezt akkor kapjuk, ha egy A aktornak sok más aktorral, B-vel, C-vel, D-vel stb. van kapcsolata, akik egymáshoz viszont nem nagyon kapcsolódnak. A központi A aktor gyakran hubnak is tekinthetõ, azaz sokszor lényegesen több kapcsolata van környezeténél.
5. A társadalmi hálók globális és lokális közti jellemzõk
Emberi kapcsolataink gyakran alakulnak ki társaságokban, ahol egyszerre számos ember teremt egymással kapcsolatot: ilyenek például a munkahelyi, iskolai, sportklubban kötött kapcsolatok. Különbözõcsoportok (clusterek köznyelven kupacok) között ún. hidak feszülhetnek. Mindennapi életben ilyen híd például két különbözõ munkahelyen dolgozó ember barátsága (Granovetter amerikai szociológus figyelte meg azt, hogy ezeknek a hidaknak mennyire fontos szerepük van az információterjedésben). Felmerül a kérdés, hogy egy hosszú idõ alatt kialakuló hálóban rekonstruálhatók-e ezek a közösségekre valló kupacok, találunk-e egyáltalán közösségeket? Elképzelhetõ, hogy a különbözõ közösségek olyannyira átfedik egymást, hogy egy sûrûn szövött társadalmi hálózatot már egyáltalán nem lehetséges közösségek összességeként felfogni. Bizonyos hálókban azonban, például e-mail és internetes hírcsoport-hálózatokban sikerrel találtak ilyen kupacokat, amelyeket gyakran azonosítani is lehet mint közös érdeklõdésû, lakhelyû vagy foglalkozású emberek közösségeit. A csoportok felismerésének problémája közeli kapcsolatban van az alakfelismeréssel, a mesterségesintelligencia-kutatások egyik alapvetõ kérdéskörével.
Hálózatok modellezése A modern hálózatkutatás egyik alapvetõ célja az, hogy feltárja a hálózatok egyszerû, könnyen leírható szabályszerûségeit, és ezek alapján rendszerezze a társadalomban elõforduló hálózatokat
6. Hállózatmodellek
a) Rácsháló az egyik legegyszerûbb kiinduló hálózatmodell, amelyben az aktorok egy rács pontjaiban helyezkednek el, és a kapcsolatok a rács egyenesei mentén feszülnek. Az aktorok egy négyzetrács, például egy városi utcahálózat rácspontjainál laknak, és mindenki csak a szomszédjaival barátkozik. Miután mindenki csak szomszédjait ismeri, egy nagyméretû "rácsvárosban" az ismeretségi távolságok átlagosan elég "nagyok" lesznek. (Watts és Strogatz 1998-as cikke).
b) Price-Barabási-Albert-modell. A modellezés egy másik megközelítése abból az egyszerû feltételezésbõl indul ki, hogy egy szociális hálóban új kapcsolatok az aktorok valamely attribútumával (pl. vagyon, külcsín) arányos valószínûséggel alakulnak ki. Ilyen hálókban spontán módon kialakulnak a sok kapcsolattal rendelkezõ hubok, a hálók fokszám-eloszlása nem egyenletes. A modellben az attribútum maga a kapcsolatok száma: népszerû, sok kapcsolattal rendelkezõ emberek könnyebben kötnek új - bár vélhetõen felületes - kapcsolatokat, így valamely mértékben ez a mechanizmus valóban szerepet játszhat a szociális hálók struktúrájának kialakulásában.
c) Csoporton alapuló hálózatmodell. Különbözõ közösségek is képezhetik egy hálózatmodell kiindulópontját, melyben az aktorok különbözõ elõre feltételezett kupacokhoz tartoznak, és a kupacokon belül nagyobb eséllyel létesítenek kapcsolatot. E kupacok létrejöhetnek például az ún. szociálisidentitás-vektor figyelembevételével: a társadalom különbözõ aktoraihoz rendelhetünk identitásukat kifejezõ értékeket (például vagyoni helyzet, etnikai hovatartozás, nem, iskolázottság stb.) szociális kapcsolatok nagyobb eséllyel alakulnak ki hasonló identitásvektorral rendelkezõ aktorok között. Ezek a modellek is kisvilág-hálót hoznak létre, de egy újabb fontos tulajdonsággal is rendelkeznek, az aktorok viszonylag könnyen meg találhatják a rövid utakat egymás között, kizárólag a lokálisan rendelkezésükre álló információk alapján.
7. Hálózatok a gazdaságban
A szociális hálók speciális kategóriáját alkotják a gazdasági és kereskedelmi hálózatok, melyekben az aktorok lehetnek emberek, emberek kis közösségei (falvak, települések), de akár nagyvállalatok vagy államok is. Ezek a hálózatok a történelem során párhuzamosan fejlõdtek más szociális kapcsolatok hálóival. Elõnyük, hogy levelekben, szerzõdésekben, iratokban gyakran viszonylag jól dokumentáltak, s így rendszerük könnyebben tanulmányozható.
a) A törzsi társadalmak kölcsönösségen alapuló gazdasági kapcsolathálói. Ezek közül az egyik legjobban ismert a csendes-óceáni Tobriand-szigetek termékcsere-hálózata, melyet Malinowski, lengyel származású antropológus írt le az 1910-es években. Ebben a hálóban a szigetek hozzávetõlegesen egy gyûrû mentén helyezkednek el, és a kapcsolatok szomszédok között feszülnek. Hasonlóan a rácsháló-típushoz, egy ilyen hálózat nem alkot kis világot, hiszen hiányoznak belõle a távoli pontok közötti kapcsolatok. . A közösségek gazdasági kapcsolatait a kölcsönösség (reciprocitás) fogalmával jellemezhetjük: szomszédos közösségek terményeket, kultikus tárgyakat juttatnak el egymáshoz viszonossági alapon, hogy - a kialakult rendszer alapján - késõbb õk maguk is hasonló javakhoz jussanak.
b) Újraelosztási rendszer. Úgy jellemezhetük a rendszert, hogy az aktorok egyike kiemelkedik, hierarchikus centrummá válik, és a gazdaság többi szereplõje ezen a centrumon keresztül cserél árut. Ennek a hálózatnak a csillagminta adja egyszerû modelljét. Ilyen szerkezetre példa a korai mezopotámiai városállamok templomalapú rendszere, melyben a termény és áru a templombirtokon gyûlt össze, ahol pontos nyilvántartásba került, majd a templomon keresztül jutott el a lakossághoz.
c) Piacalapú kereskedelem. A rendszerben az önálló aktorok profitszerzés céljából kereskednek. Kialakulásukban mindenképpen szerepet játszik a globalizáció, azon belül is, hogy mind több állam gazdasága kapcsolódik be a világkereskedelembe. Az "újonnan érkezõ" aktorok feltehetõen gyakran kapcsolódnak tõkeerõs, már korábban is nagyszámú kereskedelmi kapcsolattal rendelkezõ "régi kereskedõállamokhoz", melynek következtében ezeknek a huboknak a szerepe spontán módon tovább erõsödik .( Price-Barabási-Albert-mechanizmus).
8. A hálózatkutatás alkalmazási területei
a) Egészségügy
Az epidemiológia, a fertõzõ betegségek terjedésének tudománya, az utóbbi idõben kezdett el használni olyan modelleket, amelyek explicit módon figyelembe veszik azt a kapcsolathálót, amelyen a betegségek valójában terjednek. Egy kis világot képezõ hálózaton sokkal gyorsabban terjed el egy fertõzés, mint egy olyan hálózaton, például a rácshálón, amelyben nincsenek hosszú távú kapcsolatok. Egy másik fontos eredmény, hogy ha a kapcsolatok eloszlása elég egyenlõtlen, akkor akármilyen alacsony fertõzékenységû vírus járványt okozhat. Ezzel szemben a klasszikus járványtanban feltételezett kapcsolatrendszerek esetén létezik egy fertõzékenységi határküszöb, amely alatt egy vírus nem képes járványt okozni. Ebbõl a szempontból tehát alapvetõ fontosságú, hogy megtudjuk, a vírusterjedés szempontjából jelentõs kapcsolati háló tulajdonképpen milyen szerkezetû, hiszen e nélkül a hatékony védekezési mód (oltások, elkülönítés) megválasztása lehetetlen. Egészen másképp kell kezelni egy járványt, ha alapvetõen hubokon keresztül terjed, vagy ha a sok háromszög miatt nagyon magas a többszörös fertõzések aránya.
b) Marketing
Egy termék vagy fogyasztói szokás elterjedésének vizsgálata során meg lehet mérni, hogy bizonyos szokásokra leginkább globális faktorok hatnak (reklám, média stb.), míg mások szociális ismeretségek hálózatain terjednek. Ezen tulajdonságok ismeretében egy-egy konkrét esetben ideális marketingstratégia választható, illetve megállapíthatjuk a terjedés sebességének elvi korlátait.
c) Közgazdaságtan
A fent említett gazdaságiháló-mintázatok (redisztribúciós csillagok, hubok, rácsok, szerteágazó távoli kapcsolatok) minden bonyolult, modern gazdaságszerkezetben megtalálhatók, és relatív súlyuk, szerepük jellemezhet bizonyos gazdaságstruktúrákat. A hálózatoknak gazdaságelméleti kérdésekben is fontos szerepe lehet. . Megfelelõ adatok birtokában kísérletet lehet tenni arra, hogy a gazdasági modelleket az aktorok közötti explicit hálózaton értelmezzük. Ebben az esetben például az úgynevezett piaci hatékonyság, illetve annak hiánya a hálózat struktúrájából következhetne, hiszen egy adott szereplõ csak azokkal tud kapcsolatba lépni, akik a hálózatban számára elérhetõek.
A szociális hálók kutatása, feltehetõen sok újdonságot tartogat még, melyek közelebb visznek a szociális hálózat egészének modellezéséhez, a társadalom és a gazdaság pontosabb megértéséhez. A továbblépés egyik legfontosabb akadálya jelenleg az adathiány: vizsgálataink explicit hálózati modelleket használnak, s a modellek pontossága, a következtetések ellenõrzése csak pontosan dokumentált hálókon lehetséges. A legfontosabb feladat ezért a legkülönfélébb szociális hálózatok szisztematikus feltárása, amelyhez szociológusok, járványkutatók, gazdaságkutatók, etológusok, médiakutatók mind hozzájárulhatnak a maguk területén.
Felhasznált irodalom:
www.agent.ai: Szociális szoftver
Csányi Gábor - Szendrõi Balázs: Szociális hálózatok
Vicsek Tamás: Hálózati közösségek
Mérai Róbert
informatikus-könyvtáros
4. félév
esti tagozat
