Fájlmegosztás - a szellemi termékek sokszorozhatóságának problémái

A P2P fájlmegosztás kialakulását tekintjük át, majd beszélünk a jogi problémákról, illetve sok híres és hírhedt perről.

A p2p fájlmegosztás és a szellemi termékek sokszorozhatóságának problémái

A fájlmegosztás története

A fájlmegosztás egyidős a webnek a történetével, hiszen az a kutatók információ-megosztását szolgálta. Akkor ez még egy egyszerű szerver-kliens rendszer volt, tehát voltak adattárként működő szerverek, és voltak a kliensek, melyek a tárolt adatokat érhették el. Azonban a kilencvenes évek közepén az internet egyre inkább begyűrűződött a hétköznapi háztartásokba is, melynek következményeként egyre több szerver jelent meg, amelyeken a kutatási információk mellett egyre több hétköznapi felhasználókat érdeklő téma volt.

A technológia fejlődött, így természetesen a felhasználók is többet és többet vártak el a globális hálózattal kapcsolatban. Ahogy fejlődött, az internet, az elérések is gyorsultak, lehetőség nyílt arra, hogy már ne csak szöveges állományokat tároljanak. Ezek eleinte képek voltak, azonban 1988 felé, ahogy az mp3 formátum is elterjedt, megjelentek egyre nagyobb mennyiségben hanganyagok is. Ez persze a gyakorlatban zenét jelentett. Az mp3-as oldalak így ezresével jelentek meg, azonban nem lehetett olyat találni, ahol pár ezer zeneszámnál többet lehetett volna találni. Ezért történhetett meg az, hogy a felhasználó napokat keresgélt a világhálón, mire megtalálta a keresett albumot

Természetesen nem lehetett sokáig elviselni a hosszú keresgélést, így 1999-ben Shaw Fanning kialakította a Napster nevű alkalmazást. A program az üzenetküldő rendszerek alapján működött, és olyan jól, hogy néhány hónapon belül elterjedt az egész világon. Továbbá minden szakértő szerint is új korszakot indított az internet történetében. Ez a program pedig nem volt egy bonyolult alkalmazás, hiszen a kliensünknek megadtuk, hogy melyik mp3 fájlokat akartuk megosztani, majd amikor a program csatlakozott a szerverhez, ott közzé tette a listát. Ha mi akartunk letölteni egy hangfájlt, akkor a keresőjébe csak beírtuk, mit akarunk letölteni, majd a program végigfutott az összes listán, majd kiadta az eredményt. Ebből választhattuk ki, hogy melyik fájlt is akarjuk letölteni. Azonban, ha a felhasználó kilépett a programból, mielőtt befejeztük volna a letöltést, az megszakadt és kezdődött az egész elölről. Hiába volt sikeres a Napster, inkább jogi fronton vívott harcok jellemezték, mint fejlesztései.

Mivel a Napster nemcsak sikeres, de meghatározó is lett, nagyon sok alkalmazást fejlesztettek ki, ami hasonló elven működtek (pl. Soulseek). 2001-ben jelent meg egy olyan program, mely szintén a Napster alapjaiból merít, de különbségként ez csak a megosztással és letöltéssel foglalkozott. Ez a program az Audiogalaxy volt. A program jellegzetessége, hogy itt a keresés már webes felületen történt, így lehetőség volt a számok különféle csoportosítására, mint például albumonként és előadónként. Nagy fejlesztés volt, hogy ez már képes volt a megszakított letöltést folytatni, így nem kellett mindig újrakezdeni a letöltéseket.

Még az Audiogalaxy előtt jelent meg a Gnutella, 2000-ben. A Gnutella is újat tudott mutatni technológiailag, hiszen ennek a programnak nincs központja, így egyszerűen megállíthatatlan. Az akkori fejlesztők és programozók nem tudták felfogni a program működését, pedig abban semmi bonyolult nincs. „A program a hálózaton keres hozzá hasonló alkalmazások után, ha talál egyet, felteszi a listájára majd ezt a listát a két gép megosztja egymással.” Emellett sok újdonságnak számító dolgot tudott bemutatni a Gnutella, hiszen ez kezdte használni a többszálúságot. Ez azt jelentette, hogy egy fájlt már nem csak egyetlen helyről tudott letölteni, hanem a listán szereplő összes helyről. A fejlesztésnek eredménye lett, hiszen a letöltés sebessége sokszorosára nőtt, csökkent a megosztott fájlok száma hosszútávon, hiszen ugyanazokat a fájlokat többen töltötték le, nagyobb sebességben bízva.

A 2001-2002-es időszakban sok Gnutella szerű alkalmazás jelent meg, hiszen minden szabad kapacitással rendelkező programozó fájlmegosztó rendszereket írtak, amik azonban nem voltak elég erősek a fennmaradáshoz, hiába volt sok remek ötlet. Viszont a Gnutellát még a mai napig is fejlesztik, így nem is csoda, hogy másodvirágzását éli és egyre inkább feltörekvőben van. Az sem véletlen, hogy az eddig említett alkalmazások közül egyedül a Gnutella maradt életben, hiszen a sok fejlesztésnek és bővítésnek köszönhetően ez a hálózat a legkipróbáltabb és legnagyobb protokollá vált.

Életképes újdonságot tudott mutatni viszont a KaZaA kliens és a Fasttrack hálózat. A legnagyobb újdonságai ezen programoknak, hogy – a nagysebességű internetkapcsolatok elterjedésének köszönhetően – már nem csak zene megosztására voltak alkalmasak, hanem már videók és programok megosztására.

A BitTorrent forradalom

Az egész egy fiatal programozóval, Bram Cohen-nal indult, még 2001-ben. A cége megbízásaként egy olyan programot kellett kifejlesztenie, mely úgy titkosítja az adatokat, hogy földarabolja az eredetit, és a darabokat szétszórják az interneten. Természetesen ez a kísérlet nagy bukás lett, viszont Bram-et nem hagyta nyugodi a „feldarabolás” tényezője. Addig kísérletezett, míg a következő évben kiadta BitTorrent nevű programját, mellyel új korszakot indított a fájlmegosztásban. A BitTorrent ugyanis a szerverek tehermentesítését célozták meg eredetileg, mivel az egyre több adat miatt, amit a szerveren tároltak, és az egyre több felhasználó miatt gyakran túlterhelődtek a rendszerek, akár össze is omlottak. Ez főként akkor fordulhatott elő, ha egy bizonyos fájlt nagyon sokan, nagyon sokszor akartak letölteni. Bram kitalálta, hogy a fájlt fel kell darabolni kis részekre, melyek a felhasználók gépein is megtalálhatóak lesznek. Így, ha valaki elkezdett letölteni egy fájlt, és mellé csatlakozik még valaki, akkor az első felhasználó a már letöltött darabokat visszatölti a következő felhasználónak. Ezzel csökkent a szerverek terheltsége, hiszen minél többen töltik le, annál többen tudják visszatölteni.

A torrent működése

Persze ez azért nem ilyen egyszerű, hiszen az emberi tényező itt is befolyásoló tényező. Azonban kicsit részletezzük a torrent működését, hiszen napjainkban ez a legjelentősebb alkalmazás. A működés logikája szerint a szervert két külön egységre kell bontani, ugyanis kell egy „seeder” szerver, amin tárolhatjuk az adatokat, amiket megosztunk a többiekkel. Szükség van emellett egy speciális szerveralkalmazásra, amit „trackernek” nevezünk. Ennek a szerepe, hogy a klienslistát megossza, illetve figyelje az esetlegesen beálló változásokat. Végül szükség van egy torrent fájlra, amiben tároljuk a tracker elérési címét és a letöltendő fájlokat. Ezzel a fájllal tudjuk elkezdeni magát a letöltést is, ugyanis nem egyesével kell letöltenünk azokat, ugyanis ebben vannak a darabok azonosításához szükséges adatok. A program szabályozza a le- és feltöltés sebességét, hogy az lehetőleg arányos legyen. Ez a program is hamar elterjedt széles körben, hiszen teljesen újszerűsége mellett volt egy tulajdonsága, ami kárpótolt mindenért: nagyon gyors volt. A fájlcserélés sebessége olyan gyorsaságot is képes volt fölvenni, ami már a sávszélesség kihasználásának elvi határait feszegette.

Harc a fájlcserélők ellen

Az Electronic Frontier Foundation véleménye a RIAA kampányáról

2003-ban indult meg a RIAA (Amerikai Lemezgyártók Szövetsége) kampánya a fájlcserélők ellen, melyben kitűzött céljuk, hogy a művészeket anyagilag segítség és visszaszorítsák az illegális P2P megosztásokat, a mai napig sikertelen. Ugyanis a RIAA szerint a számítógép megosztott könyvtárában elhelyezett zenei állomány is illegális. Ezt a bíróság egyre inkább elutasítják. A RIAA gyorsított eljárásban szeretnék lebonyolítani az ügyet, azonban míg több tízezer embert feljelent, ez nem kivitelezhető. Jogászok szerint a RIAA-nak változtatni kell a kampányán, ugyanis ezzel a módszerrel tízezreket büntetnek, a művészek nem kapnak több bevételt, ráadásul a fájlmegosztók száma folyamatosan növekszik. Itt az ideje, hogy a zeneipar lehetővé tegye a rajongók számára egy ésszerű összegért cserébe a P2P-fájlmegosztást, mely mára az internet egyik sarokköve lett.

RealNetworks kontra Hollywood

A lejátszóprogramjáról hírhedté vált RealNetworks új területen próbálkozik - nagy kérdés azonban, mennyi ideig tart e kísérlet, miután nem kisebb az ellenfél, mint a hat amerikai filmstúdiót tömörítő MPAA. A cég ugyanis mindössze 29,99 dollárért áruba bocsátotta új szoftverét, mely alkalmas DVD-k másolására. Természetesen az MPAA azonnal keresetet nyújtott be a Los Angeles-i szövetségi bíróságon, kártérítést és ideiglenes tiltó határozatot követelve. A RealNetworks szerint a szoftver úgy másolja le a DVD-ket, hogy közben betartják a másolásvédelmi licenceket is. Szerintük az illegális másolást és megosztást a program nem teszi lehetővé. A másolást csak akkor, ha külön megveszi a másolás licencet is darabonkánt 20 dollárért.

Új copyright-törvény az Egyesült Államokban

Az amerikai törvényhozás alsóháza elfogadta azt az új tervezetet, amely az eddigieknél nagyobb mértékben büntetné a szerzői jog megsértését, és javaslatot tett az intellektuális tulajdonnal foglalkozó koordinátor irodájának felállítására a Fehér Házban. A tervezetet jóváhagyta a Szenátus, de kivették belőle azt a passzust, ami lehetővé tenné az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy a szerzői jogtulajdonosok helyett indítson polgári pereket. A minisztérium kifogásolta ezt a részt, mondván, hogy nem kívánnak a köz szolgálatában álló jogászokból gyakorlatilag ügyvédeket csinálni a jogtulajdonosok számára. Ez a tervezet a „Prioritizing Resources and Organization for Intellectual Property”, röviden PRO-IP Act-nek nevezik. A digitális jogok védői, mint az EFF és a Public Knowledge szerint ez a tervezet eltolja az egyensúlyt a nagyvállalatok védelme felé. Így még több mondvacsinált kártérítési per indulhat a közeljövőben. Természetesen a RIAA és BSA örömmel vették az előterjesztést, melynek elfogadása már csak az elnökön múlik.

A fájlmegosztás jogi problémái

Az előzőekből kiderült, hogy a fájlmegosztást mennyire is bünteti a törvény, s milyen eszközökkel próbálnak fellépni a megosztók ellen. Ezekre nézzünk néhány példát. Az első problémák még a Napsterrel kezdődött, 2000-ben, ugyanis a Metallica együttes megtalálta ezen az oldalon megjelenés előtt álló albumukat. z együttes beperelte a Napstert, tulajdonosaitól kártérítést követelt és azt, hogy a szerzeményhez így hozzájutó háromszázezer letöltőt tiltsák le a Napsterről. A világsztár metálbanda egyik fő érve az volt, hogy nem az eredeti nóta, hanem egy rossz minőségű verzió jutott el a hallgatókhoz, amely így rontja az imázsukat. Metallicáék ezzel magukra vonták számos zenésztársuk és rajongójuk haragját, akik azzal támadták a csapatot, hogy pont a minőségromlással járó kazettamásolás tette naggyá és milliomossá a kaliforniai négyest.

Ezek után egyre inkább vérszemet kaptak a jog védői a fájlmegosztók ellen. Hogy a jogi föllépés nem lehetetlen ezek ellen az oldalak ellen sem, azt a Torrentspy esete mutatja. Az üzemeltető a 2006. február óta folyó perben úgy érvelt, hogy ő nem tett föl illegális fájlokat a honlapjára, és hogy annak használói mit tesznek, az nem az ő dolga. Az oldal egyébként márciusban végleg bezárt a per miatt.

„A bíró indoklása szerint a TorrentSpy üzemeltetői aktívan részt vettek a jogsértő fájlok terjesztésében, fájlok átnevezésével segítették a felhasználókat az illegális tartalmak álcázásában, és bizonyítékokat semmisítettek meg, amikor a torrentezők IP-címeit tartalmazó adatbázisukat letörölték, hogy az ne juthasson a nyomozást végző hatóságok kezébe. A TorrentSpy ügyvédje a döntést igazságtalannak és drákóinak nevezte, és újra kijelentette, hogy a TorrentSpy soha nem próbált akadályokat gördíteni az igazságszolgáltatás útjába, csupán a felhasználói személyiségjogait védte. A döntés az amerikai precedensjog jellegzetességei miatt hatással lehet az összes ezutáni hasonló ügyre is, és nem sok jóval kecsegteti a fájlcserélőket az ellenük jelenleg is zajló perekben”.

Hozzáteszik: egy másik népszerű oldal, a Pirate Bay üzemeltetőit börtönnel fenyegetik az USA-ban, egy harmadik közkedvelt oldal, az isoHunt azonban visszavág, és nem hagyja magát. Azzal védekeznek, hogy „ők csak egy egyszerű keresőmotor, semmilyen jogsértő tartalmat nem tárolnak a szervereik, arról pedig igazán nem tehetnek, hogy a keresőjükkel olyan tartalmakra is rá lehet bukkanni, amelyek szerzői jogokat sértenek. Vagy ha a bíróság úgy látja, hogy mégis tehetnek erről, akkor legyenek szívesek a Google-t, a Yahoo-t és az összes többi keresőt is megbüntetni, mert azokkal is lehet az interneten olyasmiket találni, amiket nem önszántából tett fel oda a jogtulajdonos”. .

Az IFPI, a zeneipar nemzetközi szövetsége üdvözli az olyan bírósági döntéseket, melyek szerint az internetszolgáltatók felelőssége és feladata a hálózatukon zajló fájlcserélések megakadályozása.

További perek főként magánszemélyek ellen:

A 2005-től 2008-ig tartó per véget ért Tanya Andersen és az amerikai zenekiadó szövetség között az Oregon állam bíróságán. A kiadók (a fő vádló az Atlantic Records volt, mellettük a BMG, a Capitol Records és néhány kisebb helyi cég) azt próbálták bebizonyítani, hogy Tanya internetes fájlmegosztással nagyon sok rendben megsértette a szerzői jogaikat.

A vádat végül elejtették, és a cégeket 107 ezer dollár perköltség megfizetésére kötelezték. A fájlcserélő közösség fényes győzelemként ünnepli az ítéletet, és egy néhány hónapja született másik döntést, ahol az oklahomai bíróság hasonló módon ítélt a Capitol Records ellen és két fájlcserélő, Debbie és Amanda Foster javára (az összeg ott 68 ezer dollár volt).

Az ügynek azonban ezzel nincs még vége, Ms. Anderson ugyanis viszontperelte az Atlantic kiadót. A per eredménye a precedensekre épülő amerikai jogban reményt adhat a fájlcserélőknek, akik ellen valóságos háborút indított néhány éve a zenekiadók szövetsége.

Időközben Németországban a fájlcserével kapcsolatos ügyek alatt roskadozó bíróságok miatt olyan szabályozást vezettek be, hogy csak kereskedelmi mennyiségű illegális másolat megosztásakor indítanak eljárást. A kereskedelmi mennyiség definíciója háromezer euró vagyis az eddigi tárgyalásoknál szokásossá vált 1 euró/zene, és 15 euró/film tarifákkal számolva fejenként 2999 mp3 fájlt, vagy 199 filmet illegálisan, mégis büntetlenül oszthatnak meg a német fájlcserélők.

Egy precedens értékű büntetést mértek ki a minnesotai születésű Jammie Thomas-ra. Őt a RIAA 24 konkrét zeneszám megosztásáét pereltek be. Hiába tagadta bűnösségét, az ügyészek a felhasználónév visszakereséséből tudták a bíróságon bizonyítani bűnösségét. Rövid ideig tartott a tárgyalás, majd a jogsértésért 220 ezer dollár megfizetésére kötelezték. Alighogy elhangzott az amerikai kiadói szövetség (RIAA) számára kedvező bírói ítélet, a szerzői jog védelmezői máris újabb eljárást kezdeményeztek, ezúttal a usenet.com ellen.

A benyújtott keresetben 14 kiadó emelt panaszt amiatt, hogy a usenet.com – a felperes véleménye szerint – lehetővé tette felhasználói számára, illetve bátorította is őket arra, hogy jogsértő módon másoljanak és terjesszenek olyan tartalmakat, melyeket véd a szerzői jog. (A keresetben 52 oldalon keresztül sorolják az oldalon keresztül elérhető jogvédett tartalmakat.) Ez a lépés egy másik, a Thomas-ügyben tapasztalttal ellentétes, régebbi pereskedési stratégia felelevenítése, mivel nem az egyes felhasználókat célozza meg, hanem azokat, akikre azt lehet mondani, hogy elősegítik, megkönnyítik, lehetővé teszik a jogvédett anyagok terjesztését. Ross Dannenberg, a kiadók oldalán szerzői jogi ügyekkel foglalkozó ügyvéd a Wired kérdésére kifejtette, hogy ez egy átgondolt stratégia része. Kezdődött a Napster, az Aimster és a Gokster perbe fogásával, majd az egyéni felhasználók felé fordultak, hogy világossá tegyék az emberek számára: a p2p fájlmegosztás helytelen dolog, majd pedig, mint most, a usenet.com esetében, jönnek azok, vagyis a newsgroupok, a hírcsoportokra épülő kommunikációs hálózatok, akik eddig kimaradtak a szórásból.

Cara Duckworth, a RIAA szóvivője egy közleményben azzal érvelt igazuk mellett, hogy a usenet.com egy olyan illegális üzleti modellt alakított ki, amely kifejezetten pártolja a törvénytelen fájlmegosztást, s a felelősség alól nem bújhatnak ki a szolgáltatókat védő amerikai törvényre hivatkozva, mely a felhasználók online cselekedetei miatt nem engedi a szolgáltatót büntetni, mivel a működtetők képesek azonosítani a jogsértő tartalmakat, s kötelességük lenne ezeket eltávolítani.

Különböző torrent-oldalak

· Piratebay: http://thepiratebay.org/

· Bittorrent: http://www.bittorrent.com/

· Majomparade’s Room (magyar): http://www.majomparade.com –

· Gigatorrents (magyar): http://gigatorrents.ws/

· DarkSide v 2.1 (magyar): http://darkside.dyn-o-saur.com:1024//index.php

A legtöbb oldal meghívásos rendszerrel működik, ami azt jelenti, hogy user száma maximalizálva van. A usereket bizonyos időnként, általában félévenként szűrik. Ezt a szűrést az aktivitáshoz és az arányhoz kötik. Általában a 4 hete inaktív és a 0.4-es arányú tagokat rúgják ki. Az arányt úgy számítják az oldalak, hogy ha a feltöltött adat kevesebb, mint amennyit letöltött, akkor az arány kevesebb, mint 1. Fordított esetben nagyobb lesz, mint 1, ami különböző rangokhoz vezethet, ami plusz lehetőséget biztosít. A meghívás természetesen meghívóval működik, amit user akkor kap, ha bizonyos mennyiségű adatot (pl 5Gb) fel/visszatölt. Ezzel a meghívóval meghívhat bárkit, amikor nyitott a meghívás, azonban a meghívó felelős a meghívottért!

Források:

krono.inaplo.hu

Fájlmegosztás - a szellemi termékek sokszorozhatóságának problémái

tartalom

Kapcsolódó írások

Keresés

friss

Felhő

Látogatók