Mint tudjuk, szerzői jogok vonatkoznak minden önálló szellemi termékre. Ezeket a szerzői jogokat könnyű volt érvényesíteni, míg a szellemi termékek nem voltak könnyen reprodukálhatóak, vagy a reprodukció nagyon könnyen tetten volt érhető. Azonban ha úgy vesszük, már az első felvételre képes kazettás magnó, vagy videó is sértette ezeket a jogokat, hiszen ezek a készülékek alkalmasak voltak bármilyen hang- vagy videoanyag másolására.
Az asztali számítógépek megjelenésével és fejlődésével ezek a problémák csak fokozódtak, hiszen amint az írásra is képes CD-meghajtó forgalomba kerültek, azonnal megkezdődött a hang- kép- és programanyagok gyorsan növekvő otthoni másolása.
Ezt követően a DVD lemezek még tovább szélesítették a reprodukciós skálát, nem csak a nagyobb terjedelmű filmekkel, hanem azzal is, hogy egy DVD-re akár 7-8 előadó diszkográfiáját is képesek vagyunk felírni, így egyetlen lemez megírásával nem is egy, hanem 7-8 zenész, vagy zenekar szerzői jogait sértjük meg.
A legviccesebb élményem e téren az volt, mikor másolt film elején a másolatot készítő benne hagyta a szerzői jogvédelmes szöveget, melyben figyelmeztetnek a másolás jogi következményeire.
A legújabb kor vívmánya, a digitális TV adás és a torrentoldalak pedig végképp ellenhetetlenítik a szerzői jogokat, hiszen ha valakinek kellőképpen jó a hozzáférése, akkor egy Amerikában leadott filmet, vagy sorozatot, netán kiadott hanglemezt már a megjelenés estéjén felvehet digitális minőségben és másnap reggelre biztosan feltölti egy torrentoldalra, ahonnan bárki letöltheti itt Magyarországon is. Így a hazánkba kerülés előtt hetekkel, hónapokkal, sőt, sorozatok esetében akár évekkel is hozzáférhetővé válik az anyag.
Eddig hallhattátok egy laikus diák eszmefuttatását, mostantól a témával foglalkozó cikkek, oldalak tartalmaiból összeállított előadás következik, helyenként továbbgondolásokkal, gondolatokkal.
Az első kérdés egyértelműen az, hogy szerzői jogvédelem alá esnek-e az interneten található anyagok. A válasz természetesen igen, akkor is, ha azt a tartalom létrehozója nem említi.
Ezen szerzői jogok alapján tilos:
- WWW oldalakat, képeket tartósan lemezen, vagy adathordozón tárolni, vagy kinyomtatni. (Kérdem én, ki nem tesz ilyet?)
- Ezeket a termékeket saját nevünkön tovább adni.
- Az állományokat módosítani, programokat visszafejteni, működésüket elemezni.
GNU és GPL
A GNU egy mozgalom az ingyenes UNIX változatok és tartozékok fejlesztésére, terjesztésére. A project keretében készült anyagokra a GPL (General Public Licence) vonatkozik, melynek főbb pontjai a következők:
- az anyagok továbbadhatók, akár pénzért is, de ezzel nem lehet korlátozni az ingyenes terjesztést, tehát a pénzért beszerzett programok ingyen továbbadhatók.
- a programmal együtt annak forráskódját is tovább kell adni.
- a programok módosíthatók, de a módosított változatnak – beleértve annak forráskódját is – szabadon terjeszthetőnek kell lennie.
Public domain
A public domain olyan programot jelöl, ahol a program és a forráskód is szabadon használható. Tehát lehetséges, hogy valaki public domainnel ez saját programot készít, melyet közzé is tesz, de már nem köteles a program forráskódját is közzé tenni.
Freeware
A freeware programok szabadon terjeszthetők, használhatók, amennyiben a továbbadó továbbra sem kér anyagi juttatást a program továbbadásáért.
Shereware
Ezek a programok az un. demoprogramok. Ezeket a programokat a felhasználó szabadon használhatja, de nem teljes egészében. Ez alatt vagy időkorlátot kell érteni, vagy bizonyos funkciók tiltását. Ahhoz, hogy az időkorláton túl is használhassuk a programot, vagy elérhetővé váljanak a zárolt funkciók, regisztráltatnunk kell a programot, ami viszont már fizetéssel jár.
Természetesen a regisztráció után kezünkbe kerülő teljes verziót sem szabad(na) továbbadni, terjeszteni.
Hogyan fizetjük meg a szerzői jogokat?
Eddig beszéltem az interneten terjesztett programok szerzői jogairól, de sarkalatos probléma az internetre felkerülő anyagok (filmek, zenék, videók) jogi szabályozása is.
E témával kapcsolatban az első felmerülő kérdés az, hogy az országhatárokat óhatatlanul átlépő internetes terjesztés hogyan befolyásolja a szellemi termék megalkotójának szerzői jogát. Egyáltalán ki tekinthető egy internetre feltöltött anyag szerzőjének. Maga az alkotó, vagy aki feltöltötte a kész művet? Ebben a kérdésben a Berni Uniós Egyezmény 5. cikkének első bekezdése rendelkezik. Eszerint a szerzői jogokat annak az államnak a szerzői jogai szerint kell megítélni, ahol a védelmet kérik.
Azonban a felhasználást tekintve a különböző országokban különböző törvények a mérvadóak. Németországban például az, hogy számítógépünkön tárolunk valamit, nem minősül többszörözésnek, de az amerikai törvények szerint már igen. Voltaképpen az amerikai törvény lép jobban közbe az internetes terjesztést tekintve, hiszen ha valamit a gépen tárolunk, azt már semeddig nem tart a ami technikával valamilyen módon közzé tenni barátok, ismerősök, vagy az egész világ körében.
Az internetem való közzétételt tekintve pedig a törvények teljesen ellehetetlenítik saját magukat, hiszen az 1993-as amerikai-magyar megállapodás szerint az internetes továbbadás a nyilvános közvetítés egyik formája, függetlenül attól, hogy a közönség nem ugyanabban az időben és nem ugyanazon a helyen tekinti meg a terméket.
Így pedig elég nehéz valakit szerzői jogi vétségen kapni, hiszen bármikor takarózhat azzal, hogy az 1993-es megállapodás szerint csupán nyilvános közvetítést hajtott végre.
Felmerül a kérdés: Akkor voltaképpen ki felelős az internetre felkerülő tartalmak szerzői jogaiért?
Első lépésben természetesen a tartalmat feltöltő személy. Ő tudatában van annak, hogy tartalmát bárki letöltheti, továbbadhatja.
Másodsorban az a szolgáltató, aki a feltett tartalmat vezeték útján a felhasználók számára elérhetővé teszi. Természetesen ő kis tudják, hogy felhasználóik bármikor leszedhetik tőlük az anyagokat s azokkal bármit tehetnek, otthon sokszorosíthatják, vagy feltölthetik egy hasonló szolgáltató oldalára. Tehát ők is tudatában vannak, hogy a letöltéssel az anyag kikerül kezeik közül, mint ahogy a feltöltő kezei közül is kikerül a feltöltéssel.
Harmadsorban pedig a felhasználóé a felelősség, hogy a letöltött anyagokkal mit kezd. Ellenük a legnehezebb fellépni, velük a legnehezebb megfizettetni a szerzői jogdíjat. Hiszem az első feltöltő valahogyan hozzájutott az anyaghoz, ha megvette a feltöltött anyagot, akkor úgy, ha kamerával rögzítette azt moziban, vagy koncerten, akkor a jegy érának megfizetésével. A szolgáltató az oldal üzemeltetési díjaival, és hasonló költségekkel fizeti meg ezt az összeget. De hogyan fizeti meg a felhasználó. Erre is van magyarázat. Napjainkban az internetes előfizetésünkért korlátozott, vagy korlátlan letöltési keretet kapunk. Ha korlátozott a letöltésünk, akkor úgymond a netszolgáltatónk 2 Gigabyte-nyi adatnak megfelelő szerzői jogdíjat fizettet meg velünk. Ha korlátlan letöltést választunk, a szolgáltató dolga némiképp nehezebb, hiszen a korlátlan letöltés magában foglalhat 5, de akár 3000 GB letöltést is. Ezért kiszámolnak egy átalánydíjat, amit minden felhasználójukkal megfizettetnek, s reménykednek benne, hogy a jóval az átalány alatt letöltők száma s az átalány felett letöltők száma némiképp kiegyenlíti egymást, s így minden szerzői jogdíj kifizetésre kerül.
Creativ Commons
2001-ben indult a Creativ Commons, a szervezet, melynek célja, hogy a tudás megoszthatóvá legyen az interneten keresztül. Jelenlegi vezetője Lawrence Lessing, a Stanford Jogi egyetem professzora.
A project lényege, hogy a szerzőknek olyan licenceket kínál fel, melyek segítségével jogtisztán tehetik közkinccsé munkájukat. Felkínálnak továbbá egy founders Copyright szerződést is, melynek értelmében 14 évig a szerző lesz a mű jogtulajdonosa, s ha jogát nem hosszabbítja meg az időtartam leteltével, a mű közvagyon lesz, tehát bárki felhasználhatja. Ezzel a jelenlegi törvényeket igyekeznek változásra sarkallni, melyek szerint 75 év egy mű elidegeníthetetlenségének ideje szerzőjétől.
A szerződések a következő 4 feltétel valamelyikéből, vagy:ezek kombinációjából állnak össze:
- A mű szabadon másolható, terjeszthető, de a szerző nevét, vagy nickjét kötelesek a terjesztők feltűntetni. (Attribution)
- A mű szabadon másolható, terjeszthető, előadható, de csak nem kereskedelmi célokra. (Non-commercial)
- Szabadon másolható, terjeszthető, előadható, de nem módosítható. (No Derivative Works)
- Szabadon módosítható és másolható, de a műnek, melybe beillesztik, ugyanolyan minőségű licenccel kell rendelkeznie, mint az eredetinek.
Mi is lehet a jövő?
Szerintem határozottan a fent említett, internet-elfizetésbe, adathordozó eszközökbe ágyazott szerzői jogdíjaké a jövő, másképp nem lehet nyomon követni a művek sokszorosítását, másolgatását, bármennyire is igyekeznének a hatóságok.
Persze a creative commons jövője is helytálló, így ha valaki interneten publikál valamit, akkor az bárkihez eljuthat, bárki használhatja, jogdíjmentesen.
Források
Az interneten terjesztett programok szerzői jogainak témakörének forrása: shttp://gszegedi.freeweb.hu/inetcprght.html
Az internetre felkerülő anyagok szerzői jogainak témakörét a http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1713&issue_id=21 honlapon találtak alapján mutattam be.
A Creative Commons bemutatásához a wikipedia vonatkozó cikkét használtam fel.
