krono.inaplo.hu

Tags: digitalizálás

Miért jó a könyv? Nagyon egyszerű a válasz: egy-egy adott művet kézbe foghatunk, lapozgathatunk, bárhol elővehetünk és olvashatunk – úgy is mondhatjuk, hogy a dolog hangulata miatt. Mindezek mellett azonban rá kell jönnünk, az elektronikus dokumentumoknak – néhány nyilvánvaló hátrány mellett – sokkal több előnyük van. Dolgozatomban szeretnék szót ejteni a Google, valamint az Európai Unió digitalizálási munkáiról, illetve a Project Gutenbergről, minden digitalizálás őséről.

Könyvek és elektronikus dokumentumok

Miért jó a könyv? Nagyon egyszerű a válasz: egy-egy adott művet kézbe foghatunk, lapozgathatunk, bárhol elővehetünk és olvashatunk – úgy is mondhatjuk, hogy a dolog hangulata miatt.

Mindezek mellett azonban rá kell jönnünk, az elektronikus dokumentumoknak – néhány nyilvánvaló hátrány mellett – sokkal több előnyük van. Előnyük, hogy nem foglalnak sok helyet; ha online dokumentumokról van szó, akkor a világ bármelyik pontjáról könnyen elérhetőek; a feldolgozás is egyszerűbbé válik, tehát a tudományos munkához sokkal praktikusabb a használatuk. Az előnyök ellenére azonban egyértelműen sokat kell ülni a számítógép előtt és bámulni a monitort, ebből következik, hogy nem lehet őket akárhol használni, mindemellett hiányzik a „könyvforma romantikája” is. Egy nagy előnyük még van a nyomtatott művekkel szemben: nem romlik a minőségük. A papír elszakad, elrongyolódik, pacás lesz, összegyűrődik, de egy digitális dokumentum nem. Csak akkor semmisülhetnek meg, ha az adathordozó, amin tárolják őket (CD, DVD, vagy más egyéb) megsérül, és használhatatlanná válik. Ettől függetlenül az élettartamuk még így is hosszabb, hiszen könnyen lehet őket sokszorosítani – könnyebben, mint hagyományos társaikat.

Dolgozatomban szeretnék szót ejteni a British Library, a Google, az Európai Unió digitalizálási munkáiról, valamint a Project Gutenbergről, minden digitalizálás őséről.

Project Gutenberg[1]

Michael Hart hozta létre 1971 júliusában a Gutenberg Projectet azzal a céllal, hogy a nyilvánosság ingyenesen érhessen el elektronikus dokumentumokat. Úttörőnek számított akkoriban az oldal, hiszen ez volt a legelső digitális könyvtár. Mikor az internet népszerűvé vált a ’90-es évek közepén, az elektronikus dokumentumok száma ugrásszerűen megnövekedett: 1,000 (1997 augusztusában), 5,000 (2002 áprilisában), 10,000 (2003 októberében), 15,000 (2005 januárjában), 20,000 (2006 decemberében) és 25,000 (2008 áprilisában). Ez a növekedés annyit jelent, hogy minden hónapban nagyjából 340 új könyvet tesznek elérhetővé. A digitalizálás során a Gutenberg Project a txt-formátumot részesíti előnyben, ennek köszönhetően pedig a szövegek másolhatók, indexelhetők, kereshetők, elemezhetők és összehasonlíthatók más dokumentumokkal. Arról nem is beszélve, hogy azok is könnyen elérhetik őket, akiknek lassú az internetkapcsolatuk.

Az idő előrehaladtával egyre hosszabb dokumentumokat lehetett tárolni (köszönhetően a technikai fejlődésnek), így például az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának teljes szövegét, vagy akár a Bibliát is. Tervbe vették Shakespeare összes művének megjelentetését is, de bizonyos szerzői jogi dolgok miatt ez az elgondolásuk először nem válhatott valóra. (A műveket nyilvános elérésűvé lehetett volna tenni, de a hozzájuk fűzött megjegyzéseket, jegyzeteket nem, mivel azokat lehet, hogy még védte volna szerzői jog.) A későbbiekben egyébként, amiket lehetett, megjelentettek (http://www.gutenberg.org/browse/authors/s#a65), sőt 1994 januárjában a 100. könyvük a Shakespeare összes művei volt.

1991 és 1996 között a dokumentumok száma évről-évre megduplázódott. Miközben folyt a munka, Michael Hart egy csapat fejlesztővel együttműködve 1993-ra létrehozott egyfajta osztályozási rendszert a művek rendszerezésére.

·         Könnyű irodalom (Alice Csodaországban, Aesopus állatmeséi stb.)

·         Szépirodalom (Biblia, Moby Dick)

·         Referensz Irodalom (enciklopédiák, szótárak)

Formátumok:

A kezdetektől 7-bites ASCII-ban kódolták az egyes dokumentumokat, még akkor is, mikor megjelent a 8-bites változat. Egyébként nem pusztán TXTben, de HTMLben, XMLben és RTFben is megtalálhatjuk az egyes könyveket a Project Gutenberg oldalán, de előfordulnak PDF, LIT, és TeX formátumú fájlok is.

Google Könyvkereső / Google Book Search

A 2004 decemberében indult Google Book Library Project célja, hogy számos nagy könyvtár állományát elérhetővé tehesse a Google Könyvkeresőben (http://books.google.com), illetve ha egy könyv szerzői jogi védelme lejárt, letölthetővé válhasson bárki számára.

„Amikor [valaki] a Könyvtárprojekt egy találatára kattint, megjelennek a könyvvel kapcsolatos alapvető információk (mint a katalóguscédulán), és bizonyos esetekben néhány töredék, pár mondat a keresőkulcs szövegkörnyezetéből. Ha a könyv közkincs (nem áll szerzői jogi védelem alatt), akkor teljes egészében megtekinthető és letölthető. Minden könyv mellett megjelennek linkek online könyvesboltokra, ahol a könyv megvásárolható, és könyvtárakra, ahol kikölcsönözhető.”[2]

A projekt célja, hogy olyan könyveket tehessen olvasók számára elérhetővé, amelyek már nem kaphatók kereskedelmi forgalomban, s egyéb más módon sem szerezhetők be – természetesen tiszteletben tartva a szerzőt és a kiadót. Létre szeretnék hozni „valamennyi könyv átfogó, kereshető, virtuális katalógusát, amely a felhasználóknak segít az új könyvek felfedezésében, a kiadóknak pedig az új olvasók megtalálásában.”[3]

Tekintsük át röviden a Google Book Search használatát. Miután megjelent az ismerős keresőfelület, be kell gépelnünk a könyv adatainak valamelyikét (célszerű vagy a szerzőre, vagy a címre rákeresni). A példánk legyen ’Charles Darwin’. A legelső találat a ’The Origin of Species’ c. könyve, melyre ha rákattintunk, egész sor érdekes funkciót hoz be. Kezdetnek nézzünk el a képernyő jobb oldalára: megtalálhatjuk ott, hogy mely könyvesboltokból szerezhető be a kötet, illetve hogy mennyi ismertetőt írtak eddig róla, továbbá hozzáadhatjuk a saját könyvtárunkhoz is stb. Ha rákattintunk legfelül az ’Információ erről a könyvről’ fülre, a könyv bibliográfiai adataival, a tartalomjegyzékkel, a könyvből kiválasztott oldalakkal, népszerű szakaszokkal, ismertetőkkel, illetve más kiadásokkal találhatjuk szembe magunkat, sőt, a lap alján egész sor kulcsszót olvashatunk, amelyekre rákattintva sok-sok más könyvhöz juthatunk el.

Mint ahogy az már ilyen esetekben általában lenni szokott, a Google programjának rengeteg ellenzője akadt, például az amerikai Írók Szövetsége, összhangban az Amerikai Kiadók Szövetségével. Ők azt nehezményezték, hogy a keresővállalat lényegében az engedélyük nélkül digitalizálta a kiadványaikat, s noha nem használta fel őket közvetlen haszonszerzés céljából, de nem is fizetett nekik jogdíjat.[4]

Az ellenkezés a későbbiekben sem hagyott alább: az európai és az amerikai könyvkiadókat még az sem győzte meg igazán, hogy a Google Book Search oldalán hirdetések jelennének meg, amelyek hozzájuk irányítanák a felhasználókat. Továbbra is a szerzői jog kérdése miatt folyt a vita, annak ellenére, hogy a Google biztosította a kiadókat: szerzői joggal védett teljes műveket nem lehetne elérni, azokat csupán indexelnék, s mutatóval szolgálnának mások felé. A könyvkiadókban „már annak gondolata is riadalmat kelt, hogy a teljes művek egy olyan cég szerverein pihenjenek, mint a Google.”[5]

A Google nyerte az első könyvdigitalizálási pert. 2006-ban a Tudományos Könyvtársaság (WBG) indította a cég ellen azzal a célzattal, hogy bebizonyítsák, a Google többször digitalizált illegálisan könyveket. „A hamburgi tartományi bíróság bírói tanácsa úgy ítélte meg, hogy a Google a Google Books Search nevű projektjével nem sértette meg a szerzői és a szomszédos jogokat, így a bíró tanácsára a WBG visszavonta a keresetét. Az indoklás szerint azért nem történt jogsértés, mert a vállalat csak egyes mondatokat, illetve bekezdéseket vett át és szkennelt be, ráadásul a kért tartalmakat a WBG korábbi kérésének eleget téve később el is távolította a programból.”[6] A pernek igazán sok eredménye nem lett: a Google-t kritizálók nem adták fel utána sem – szerintük az lenne a legkevesebb a keresővállalat részéről, ha digitalizálás előtt egyeztetne a kiadókkal és szerzőkkel a jogokról.

2008. október 29-én érkezett a hír[7], miszerint a Google 125 millió dollárt fog fizetni a könyveseknek, annak érdekében, hogy lezáruljanak a folytonos viták a szerzői jog kérdésében, s szabaddá válhasson az út a könyvek elektronikus megjelentetése előtt.

Nos, a folytonos viták nem zárultak le olyan könnyen, mint ahogy arra számítottak, ugyanis pár nappal a bejelentés után, a német könyvkereskedők szót emeltek a megállapodás ellen. Ahogy a Német Könyvkereskedők Egyesületének ügyvezető igazgatója, Alexander Skipis kijelentette: „A megállapodás egy trójai féregre hasonlít, amellyel a Google a globális tudást akarja megszerezni és a kulturális közigazgatást átvenni”[8]

További hasonló egyezmények megkötésével a Google vezető helyzetbe kerülhetne, ami által birtokolhatná a tudást és az információkat, ám ez ellenkezne az európai politikával, ami védi a versenyhelyzetet. Jelenleg tehát elképzelhetetlen, hogy Európa könyvkereskedői megkössenek egy hasonló egyezményt a vállalattal. „A jelenlegi szabályokkal hatékonyan védjük a sokszínű kultúrát Németországban és Európában”[9] – nyilatkozta Skipis.

Idén szeptemberben jelent meg a hír[10], miszerint a Google régi napilapokat kezd digitalizálni, olyasféle feladatot ellátva ezzel, mint hazánkban az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis.

Az olvasók láthatják majd a cikkek szövegét amellett, hogy képen megnézhetik, az eredeti folyóiratban mi hogyan nézett ki. „A keresőn elérhető lapok közt lesz a 244 év óta folyamatosan megjelenő Quebec Chronicle-Telegraph összes példánya, de megállapodást kötöttek a legtekintélyesebb lapok, így a The New York Times és a Washington Post archívumának digitalizálásáról is, sőt velük kezdték a munkát.”[11]

Lehetőség lesz emellett reklámok elhelyezésére az oldalon, így a kiadók részesülhetnek majd némi bevételből. Ám, ahogy ezt a Burda digitális médiákért felelős vezetője, Heiko Hebig megfogalmazta: „Sok napilap vezetői, kiadói fogják feltenni maguknak a kérdést, hogy ezt miért nem mi találtuk ki?”[12]

Európai Digitális Könyvtár

Mi is az Európai Digitális könyvtár? Az Európai Digitális Könyvtár egy ingyenes szolgáltatás, ami 48 nemzeti könyvtár gyűjteményéhez enged hozzáférést 20 nyelven. Az információk lehetnek mind digitálisak, mind pedig bibliográfiaiak (könyvek, térképek, poszterek, hanganyagok, videók stb.)

Jelenleg az Európai Digitális Könyvtár 150 millió címszóval rendelkezik, s ez a szám egyre csak nő. A minőség és a megbízhatóság garantált a 48 együttműködő európai nemzeti könyvtár által. Az Európai Digitális Könyvtár nonprofit szervezet.[13]

Kétféle részvételi mód lehetséges: teljes körű és alapszintű. 32 teljes körű résztvevő létezik: Ausztria, Belgium, Csehország, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Horvátország, Izland, Írország, Olaszország (Firenze és Róma), Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxembourg, Magyarország, Norvégia, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Oroszország - Moszkva, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Egyesült Királyság. 16 alapszintű résztvevő van: Albánia, Örményország, Azerbajdzsán, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Georgia, Málta, Moldova, Montenegró, Románia, Oroszország – Szentpétervár, San Marino, Macedónia, Törökország, Ukrajna, és a Vatikán.

Az alapszintű résztvevők digitális gyűjteménye egy későbbi fázisban válik elérhetővé.

Europeana

2007 júliusa óta készül a Google Könyvtárprojektjének riválisa a Europeana keretében nemzeti könyvtárak, múzeumok, különböző archívumok segítségével. A prototípus, ami filmek, fényképek, festmények, hanganyagok, térképek, kéziratok, könyvek, újságok másolatát tartalmazza majd, novemberben lett elérhető – azóta be is zárták, mert túl sokan látogattak az oldalra (óránként nagyjából 10millió kattintás volt) – folyamatban van a probléma megoldása, december közepére tervezik az újabb nyitást. Elviekben azonban kb. kétmillió dokumentum található a könyvtárban, s ezt igyekezni fognak 2010-re megsokszorozni, legalábbis Viviane Reding, az EU információs társadalomért és médiáért felelős biztosának kijelentése szerint.

A Google könyvtári projektjét, mint ahogy azt már korábban is megállapítottuk, rengeteg ellenszenv övezte. Ezért is indítottak amolyan ellenprojekteket, mint például a Quaero névre hallgató, mára már becsődölt keresőmotor-kísérlet, vagy az ugyancsak sikertelen Európai Digitális Könyvtár.[14]

A résztvevők számára leginkább olyan problémákra kellett megoldást találniuk, hogy például melyek legyenek azok a dokumentumok, amelyek előnyt élveznek. Ebben az EU a szakmabeliekre, azaz a könyvtárosokra és az archiválókra bízta a döntést, ami valószínűleg jó döntés volt, hiszen ők azok, akik képesek megítélni, mely kiadvány értékes, ritka stb. Ennek megfelelően tehát előnyt élveztek olyan dokumentumok, mint a Gutenberg Biblia vagy a Magna Charta.

A leírás alapján[15] az oldal rendkívül egyszerűen fog működni. Például, hogy a forrás mintáját vegyem alapul, megnézzük a Mona Lisát. Onnan aztán sok-sok különböző irányba indulhatunk: Leonardo da Vinci, portrék, reneszánsz, Firenze stb. Beszkennelni egy képet nem nehéz, sokkal inkább az jelenti a feladat komplexitását, hogy megtalálják egy-egy műhöz a megfelelő kulcsszavakat, másképp soha senki nem fog rájuk lelni, hacsak nem célirányosan keres. „Az Europeana minden katalogizálási információt, speciális metaadatot – évszámot, művész nevét, domináns színeket, témát stb. – felhasznál a hatékony kereséshez.”[16]

További problémát jelent a digitális dokumentumok formátumainak kiválasztása, hiszen ahogy a technika fejlődik, egyes dolgok egyre elavultabbakká válnak – manapság már elég sok ügyeskedés kellhet, ha egy nagyon régi verziójú Word-dokumentumot akarunk megnyitni, arról nem is beszélve, hogy a Microsoft előtti időkből származó fájlokat már szinte lehetetlen olvasni.

Nos, hogy mennyire lesz sikeres az Europeana, egyelőre a jövő kérdése, mindazonáltal reméljük, hogy nagyobb sikerrel jár majd, mint korábbi társai.

Európa Filmkincsei

Idén áprilisban elindult az Európa Filmkincsei nevű portál, ahol a tagországok 37 filmarchívumának válogatott anyagát lehet egybegyűjtve megtalálni. A projekt ötletgazdája, Serge Bromberg szerint: „Nem a régi filmek felkutatása és restaurálása a nehéz manapság, hanem nézőket találni nekik. Összeszedtünk az elmúlt több mint 80 évben forgatott európai filmek legjobbjai közül jó néhányat, mégsem egyszerű rávenni az embereket, hogy ilyeneket nézzenek”[17]

A projekt némileg hasonlít a magyar Nemzeti Audiovizuális Archívumhoz, de többek között annyi a különbség, hogy az EFT (European Film Treasures) otthonról is elérhető. A filmeket a böngészőben, streaming videóként lehet megtekinteni, letöltésre nincs mód.

A filmeket a nemzeti filmtárak által beküldött alkotásokból szakmai zsűri válogatja össze – kezdetnek mintegy 100-at, de ezt a számot a későbbiekben 500-ra szeretnék növelni. Minden alkotás eredeti nyelven elérhető, választható angol, német, francia, spanyol felirattal.

Cyberwalk

A Cyberwalk nevű uniós program újabb mérföldkőhöz érkezett: fejlesztői elérték egy újonnan kifejlesztett technológiával, hogy most már bárki sétát tehessen különböző virtuális világokban.

A projekt során vizsgálják, hogy az ember érzékszervei, mozgása, viselkedése miként valósul meg egy tetszőlegesen kiválasztott térben. Ahhoz, hogy a virtuális térben minden a lehető legélethűbbnek látsszon, a kutatók számítógépes rendszerekkel városokat, városrészeket modelleznek le s készítenek el három dimenzióban. A végeredményt aztán vagy egy nagy kijelzőre vetítik ki, vagy pedig megmutatják egy különleges szemüveget viselő embernek.[18] Az alanyok egy 4x4 méteres járópadon sétálgatnak, miközben egy külön, kamerákkal kiegészített rendszer ügyel arra, hogy ne essenek le róla.

Jelenleg egyetlen városban, a Vezúv kitörése előtti Pompejben lehet járni-kelni – az élethű környezetet régészek feljegyzéseivel, rajzokkal és fotókkal készítették el. „A használt szoftver, amelyet a Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola (ETHZ) munkatársai fejlesztettek ki, alkalmas más környezetek szimulálására. Így például lehetőség van a rendszer építkezéseken, katonai kiképzéseken, sportedzéseken vagy az egészségügyi rehabilitációban való alkalmazására is.”[19]