Fogalom: „a modern világ népeinek növekvő kapcsolatrendszere és kölcsönös függése. Az áruk, a tőke, az emberek és az információ áramlását a technológiai fejlődés gyorsítja.” (Magyar Virtuális Enciklopédia) „ A mind intenzívebb kölcsönös kapcsolatok és függőségek világméretű rendszerének kialakulását jelenti, amelynek során a társadalmi és kulturális rendszerek földrajzi korlátai fokozatosan háttérbe szorulnak, és az emberek tudatában is vannak e változásnak.” (Waters, M. 1995: Globalization) A globalizáció szerteágazó problematikáját és jellemzését négy szempontból fogom megvizsgálni: a gazdaság, a politika, a társadalom és a kultúra szempontjából, melyek termésetesen mind hatnak egymásra, így nem lehet teljesen elválasztani a négy témakört egymástól.
Gazdaság
A mai legerősebb gazdasági ágazat at info-kommunikációs iparág, melyhez képest a hagyományos állami bürokirácia inkompetensnek tűnik. A gazdaság fő irányító folyamatai a termelékenység és a versenyképesség, melyek a folyamatos újításokból és a rugalmasságból erednek.
Az „információs kapitalizmusban” a tőke sem stabil, állandó, hanem a technológiai lehetőségeknek köszönhetően állandó mozgásban van. Akár percek alatt átkutatható, megvizsgálható az egész globális pénzügyi piac befektetések céljából.
Mindez a munkaerők megítélésében is változást eredményeznek. Alapvetően kétféle munkaerőt különböztethetünk meg: az általános munkaerőt (amely nem programozható át, egy bizonyos feladat végzésére jelölik ki, és helyettesíthető más emberekkel vagy gépekkel) és az ön-programozható munkaerőt (mely képes folyamatosan újraszervezni ismereteit, így beilleszkedik a folytonosan változó, rugalmas gazdaságba). Ennek a megkülönböztetésnek természetesen társadalmi hatásai is vannak.
Politika
A globalizáció során az állam szerepe is újraértelmeződik, és úgynevezett „hálózati állam” jön létre, mely a tőke globalizációjának, a hatalmi intézmények többoldalúsításának és a kormányzat decentralizálásának eredménye. Ebben az új államban a főszereplők azok az állampolgárok, akik azáltal képviselik saját érdekeiket, hogy különböző stratégiákat alkalmaznak az intézmények közötti kapcsolatrendszereken belül. A hatalmat immár nem a politika képviseli (bár befolyása még mindig van), de még csak nem is a média, nincsenek stabil hatalmi elitek; hanem a hatalom az információcsere hálózataiban rejlik. A politika tehát vagy leértékelődik a globalizáció viszonyaihoz képest, vagy kiszolgálja azt.
A média és a politika viszonya is kettős, hiszen nőnek a közvetlen demokrácia lehetőségei, azaz elvileg bárki visszajelzéseket, észrevételeket küldhet a politikai központokba az Internet segítségével. Azonban ez csak elméletben van így, hiszen egyrészt nehezen ellenőrizhető az információk hitelessége, másrészt a valódi döntéseknél nem veszik figyelembe ezeket a véleményeket, harmadrészt még korántsincs minden háztartás bekapcsolva a hálózatba.
A médiának döntő szerepe van a politikai közvélemény formálásában, a propaganda eszköze, formálja a politika napirendjét. A politikai események már egyre inkább médiaesemények, nem valódi politikai viták zajlanak, hanem show-műsorok.
Társadalom
A munkaerők szegregálásának következménye a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulása, a polarizálódás és a kirekesztés, mely nem csak társadalmi, hanem egyéni szinten is megjelenik. Az úgynevezett „transznacionális elittel” szemben (akik a globális médiakultúra terjedését támogatják) diaszpóra szubkultúrák jelennek meg. A család, a nemek kapcsolatai, a személyiség is mind válságban vannak; és ezek fontosságát felváltják az emberi kapcsolatok hálózatai.
A másik probláma a „valódi virtualitás kultúrája”, melyben a realitást felváltja az elhitetés világa, a virtuális kultúra. Az értékek az elektronikus média idő és tér vélküli tartományában vannak jelen.
Nem csak a társadalmon belül, hanem az egyes társadalmak mözött is óriádi különbségek lépnek fel, melynek felismerése új magatartási formákat követel meg (pl. felelősségérzet a fejlődő országok lakóival szemben, tevőleges közreműködés). Nehéz beismerni, de tény, hogy a segítő programokban nemhogy nem hozunk áldozatot, de még saját nyereséget is várunk tőle.
Kultúra
A globális kultúra nyilvánvaló és szembeötlő jelenségei:
- A telekommunikáció forradalmasítása
- Világnyelv(ek) kialakulása
- Nagy internacionális médiatársaságok kialakulása és ezek egyesülései (ezáltal a globális kulturális piac létrejötte)
- A nemzetközileg terített árumárkák megsokszorozódása, a termékek szaporodása, a populáris kultúra ikonjainak elterjedése
- Nemzetközi turizmus
A globális média küldetéstudatában is benne van, hogy határokon átívelve terjessze az amerikai tömegkultúrát. Ez a helyi média és a nemzeti filmipar elsorvasztását jelenti, mely ellen természetesen számos kezdeményezés jön létre.
A világháló létrejöttével megnőtt az információs szabadság, de ezzel egyidejűleg annak veszélye is, hogy ellenőrizhetetlen tartalmak keringenek a hálón. Az Internet vált a kommunikáció fő hordozójává. Sokan a nemzet kultúrák elpusztításától félnek, de ugynanakkor a világháló ezeknek is önkifejezési lehetőséget nyújt.
Források:
¨ Bayer József: Globális média, globális kultúra I. http://www.valtozovilag.hu/t365/tux0627.htm
¨ Bayer József: Globális média, globális kultúra II. http://www.valtozovilag.hu/t365/tux0628.htm
¨ Manuel Castells: Új társadalom
http://www.inco.hu/inco7/kitekint/cikk0h.htm
¨ Kiss Endre: Információs társadalom, civil társadalom, globalizáció
http://www.pointernet.pds.hu/kissendre/tudastarsadalom/informaciostarsadalom.doc
¨ Kiss Endre: Tudástársadalom, globalizáció, aktorok
http://www.inco.hu/inco11/fooldal.htm
¨ Csorba József: Az információs társadalom irodalma – Castells az Információ Koráról
