A fenti témával nemcsak a szakemberek foglalkoznak konferenciákon, előadásaikban és írásaikban. A hétköznapi életben is nap mint nap ránk zúdul ezernyi kérdés a 21. század első évtizedében. Amennyivel megkönnyíti a technikai fejlődés életünket, ugyanakkor bonyolultabbá, összetettebbé is teszi. A hálózat - kultúra - globalizáció kérdéskör összefüggéseivel foglalkozó irodalomból válogattam részleteket, amelyek segítenek a továbbgondolkodásban. Az alább megtalálható rövid idézeteket önkényesen választottam és jelöltem ki aláhúzással.
Benyovszky Mária
Manuel Castells
Új társadalom
Új társadalom akkor bukkan fel, ha és amikor a termelési viszonyokban, a hatalmi viszonyokban és a tapasztalati viszonyokban strukturális átalakulás figyelhető meg. Ezek az átalakulások a tér és idő társadalmi formáinak egyaránt lényeges változásához és egy új társadalom felbukkanásához vezetnek.
A történelem folyamán a kultúrákat olyan emberek alkották, akik egy téren és időn osztoztak, olyan feltételek mellett, melyeket a termelési, hatalmi és tapasztalati kapcsolatok határoztak meg és a saját terveik módosítottak, miközben egymással harcoltak, hogy saját értékeiket és céljaikat a társadalomra erőszakolják. Így a tér- és időbeli konfigurációk lényeges szerepet játszottak minden egyes kultúra jelentésében és eltérő fejlődésükben. Az információs paradigma alatt, a helyek feleslegessé válásából és az időnek az áramlatterek által és az időtlen idő által történő megsemmisítéséből egy új kultúra emelkedett ki: a valódi virtualitás kultúrája. Ahogyan az I. kötet 5.fejezetében bemutattam, valódi virtualitás alatt egy olyan rendszert értek, melyben maga a realitás (vagyis az emberek anyagi / szimbolikus létezése) teljes mértékben elmerül egy virtuális képi díszletben, az elhitetés világában, ahol a szimbólumok nem csupán metaforák, hanem tartalmazzák a tényleges tapasztalatot. Ez nem az elektronikus média következménye, bár ez nélkülözhetetlen eszköze a kifejezésnek ebben az új kultúrában. A médiák életképessége az áramlatterekben és az időtlen időben az az anyagi alap, mely magyarázattal szolgál arra, hogy miért képes a valódi virtualitás eluralni az emberek képzeletét és az ábrázolási rendszereket. Egyrészt, a társadalomban uralkodó funkciók és értékek összefüggés nélkül egyidejűségbe vannak szervezve, vagyis olyan információ áramlataiba, mely a bármelyik helyszínen átélt tapasztalatból származik. Másrészt, az uralkodó értékek és érdekek akár a múltra, akár a jövőre való utalás nélkül vannak megkonstruálva, a számítógép-hálózatok és az elektronikus média időtlen tartományában, ahol minden kifejezés vagy azonnali, vagy pedig megjósolható sorrend nélküli. A minden időből és minden helyről származó összes kifejezés ugyanabban a hyperszövegben keveredik, folyamatosan átrendszereződik, és a küldők érdekeitől és a fogadók kedvétől függően bármikor és bárhol megosztható. Ez a virtualitás a mi valóságunk, mert ezeknek az időtlen, hely nélküli, szimbolikus rendszereknek a szerkezetén belül van, melyeknek kategóriáit felépítjük, és melyek létrehozzák azokat a képeket, amik formálják a viselkedést, befolyásolják a politikát, álmokat táplálnak, és rémálmokat idéznek elő.
Ez az Információ Korának új társadalmi szerkezete, melyet én hálózati társadalomnak nevezek, mert termelési, hatalmi és tapasztalati hálózatokból áll össze, amelyek az időt és teret meghaladó globális áramlatokban a virtualitás kultúráját alkotják. A társadalomnak nem minden dimenziója és intézménye követi a hálózati társadalom logikáját, ugyanúgy, ahogyan az ipari társadalmak is hosszú ideig tartalmazták az emberi létezés sok pre-indusztriális formáját. De az Információ Korában minden társadalom átitatódik különböző mértékben a hálózati társadalom átható logikájával, melynek dinamikus terjeszkedése fokozatosan elnyeli és elfojtja a korábbi társadalmi formákat.
Csorba József
Az információs társadalom irodalma:
Castells az Információ Koráról
Az informacionális jelző éppen azt hangsúlyozza, hogy a társadalmi rendszerek egy speciális változatáról van szó, amelyben az információ képzése (termelése), feldolgozása és forgalmazása már alapvető forrása a termelésnek, a termelékenységnek és a hatalomnak, amennyiben új technológiai feltételek és készségek álltak elő az adott történelmi korszakban.
A Castells-féle informácionális társadalom-definíció és fogalomhasználat pontosabban írja körül a történéseket minden más ITá-interpretációknál, döntő fejleménynek a hálózatba szerveződést (“Network Society”) tekintve, mint aminek a társadalom minden mezőjében átható befolyása van.
2.2 A castellsi "New Society"
Az új társadalmi rendszer akkor jelenik meg, amikor szerkezeti változás figyelhető meg a termelési viszonyokban, az életvitelben: térbeni és időbeni társadalmi formációk jelennek meg az új kultúra jeleivel. A termelési viszonyok az ezredvégre már szociálisan és technikailag is átalakultak: biztosan kapitalista paradigmára utalnak, de ez nem a hagyományos, hanem informacionális kapitalizmus. Az informacionális (globális) gazdaság uralkodó folyamata a versenyképesség és a termelékenység. Információtechnológia + kultúra = új termelés: az új ipari termelési rendszerben újrafogalmazott munkaszerepek, új munkatartalmak jelentek meg. Az új munkatartalmak és munkavégzés kiélezik a generikus versus önprogramozott munka szerepek dilemmáját: közöttük az oktatás (az iskolázottság foka) jelenti a különbségtételt
2.3 A kvázikaotikus társadalom kialakult
Az információ kora veszélyes szociális bomlásának oka egyrészt a munkaerő szétválása az informacionális termelésre és a helyettesíthető generikus munkát végzőkre: másrészt a társadalom nem kis részének szociális kirekesztődése és minden oldalú leértékelődése: harmadrészt, hogy teljes elkülönülés megy végbe a munkáslét emberi tapasztalatai és a tőkeáramlás globális hálózatainak piaci logikája között. Az informacionális társadalomban a hatalom átalakult, kulturális kódok alapján szerveződik, amelyek révén az emberek és intézmények meghozzák minden döntésüket.
Az információ korának hatalmi harcai kulturális harcok, amelyeket a médiában vívnak meg (bár Castells szerint végül a média nem lesz a hatalom birtokosai között, eszközlétben kell maradnia). A hatalom az információcsere hálózataiban, ill. a jelképmanipulálásban nyilvánul meg, amikor a társadalmi (és szociális) aktorok és intézmények működéséhez, a kulturális mozgalmakhoz társul, amikor az ikonokon, a szóvivőkön, a véleményformálókon (intellectual amplifiers) keresztül beépül a kommunikációba.
KISS ENDRE
Információs társadalom, civil társadalom, globalizáció
Az egyik oldalról komolytalannak, illuzórikusnak és ezen a szálon félrevezetőnek tartjuk azt a tekintélyes számu megnyilvánulást és sugallatot, amelyek az információs társadalom minden kétséget kizáróan létező technikai és médiális lehetőségei láttán a civil társadalomnak valamiféle tiszta formában az önszerveződés valamilyen változatát igénybe vevő egy aktusban történő felemelését jósolják. A másik oldalról ugyancsak komolytalannak tartunk minden olyan törekvést, amely az információs társadalmat összefüggő és széles társadalmi csoportok lényegileg és lehetségesen önszerveződő minőségei nélkül képzelné el.
Kolin Péter
http://www.ittk.hu/web/kultura_kodjai.html
Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ Az ITTK egy Műegyetem-központú, hálózatba szerveződő kutatói közösségnek otthont adó intézmény. Küldetésnyilatkozatának megfelelően az információs társadalom formálódó tudományának (information society studies) egyes területeit multidiszciplináris társadalomtudományi háttérrel rendelkező kutatóival műveli meg, akiknek a tevékenysége egy-egy témakör igényes és folyamatos gondozása érdekében szakmai műhelyekben folyik. A fiatal kutatók bevonását „utánpótlásnevelő” intézményünk segíti, külön munkaformát alakítottunk ki a középiskolás diákok információs társadalmi kutatásainak elősegítésére. A vita, a gondolatcsere, a témákkal és szerzőkkel való ismerkedés fóruma az évek óta nagy sikerrel működő szakmai klub. Egyre több téma művelése folyik az ITOK-hálózat egyes tagjaival kiépülő együttműködések révén. 2001 óta minden ősszel Információs Társadalom Szakmai Napokat szervezünk.
A műhely kiemelt feladatának tekinti az információs társadalom kérdéskörének kulturális evolúciós megközelítését és a jelen információs-kommunikációs technológiára alapuló írásbeliség következményeinek valamint a korábbi technológiai váltások hatásainak közös fogalmi keretekkel való megragadását. A kutatás az alább sorolt felvetések kapcsán igyekszik igazolni, hogy az információs társadalom egyes sajátosságai a kultúra típusának megváltozása irányába mutathatnak:
· Az új információs technológia hogyan teszi külsővé, hogyan objektiválja, és jeleníti meg számunkra az emberi kultúrát, s hogyan teszi azt újfajta módon reflektálhatóvá, megélhetővé és megragadhatóvá?
· Az új információs technológia az írásbeli szövegek milyen újfajta kezelését teszi lehetővé, milyen új metaszintaxis alakulhat ki, és ennek milyen kognitív következményei lehetnek, miféle új komplex jelentések létrejötte várható?
· A kultúra átöröklése az emberi történelemben nem csupán nyelvi úton és az erre épülő metaszinteken keresztül valósult meg. A szóbeliség, majd az írásbeliség a korábban nem nyelvi kódolású kulturális örökség egyre nagyobb részét olvasztotta magába.
A nem nyelvi kódolású kulturális tartalmak egyre nagyobb részének digitalizált megjelenése egy közös médiumban megváltoztathatja az új metanyelv kódját : létrejöhet az egységes kulturális kód?
· A továbbadódó kulturális tartalmakat a történelmi fejlődés során egyre inkább intézmények, és nem egyedek produkálják és reprodukálják. Intézmények: emberek és információs eszközök struktúrái. Milyen újfajta intézmények jöhetnek létre az újfajta komplex jelentéseket hordozó kulturális információs entitások replikálására? Az újfajta intézmények milyen új kulturális tartalmak létrehozását és fennmaradását teszik lehetővé?
Az új információs technológia minden korábbinál jobban felgyorsíthatja azt, amit a természetes közösségek felbomlásának szoktak nevezni (bár helyesebb az öröklött szociális motivációk és készségek funkcióváltozásáról beszélni), s elősegíti új, "tisztán" kulturális intézmények kialakulását.
· A kialakuló új kognitív technika külső eszközrendszere hatalmas, bonyolult és jórészt interiorizálhatatlan - szubjektív oldalról új kompetencia kialakulása szükségszerű.. Az információs forradalom utáni kultúra egyede a lehetővé vált minőségileg új módon gondolkodni csak ezen információs technológia jelenlétében, és aktív működtetésével lesz képes?
Visegrádi Ildikó
MAGYARORSZÁG JÖVŐKÉPE - 2020
A KONFERENCIA ÖSSZEFOGLALÁSA
2005. február 11-én sor került a „Magyarország jövőképe 2020-ig” című rendezvényre az eVilág című folyóirat szervezésében, a Nemzeti Fejlesztési Hivatallal és a Budapesti Corvinus Egyetemmel együttműködve. Az információs társadalom témakörében rendezett nyilvános vita része volt annak a társadalmi párbeszédsorozatnak, amelynek célja, hogy „a közigazgatás központi szervei hatékonyan végezhessék jövőnk tervezésére vonatkozó feladataikat”.
A vitaindító előadást tartó Varga Csaba c. egyetemi docens, a Stratégiakutató Intézet elnöke hangsúlyozta, hogy bár a jövő nyitott, többféle jövőkép lehetséges és több is fog bekövetkezni, a tendenciák a világosszürke, ún. „Libikóka-szcenárió” megvalósulásának irányába mutatnak. Ez összefoglalva annyit jelent, hogy - ha továbbra is ezen az úton haladunk - hazánkban
· a pénzközpontú újkapitalizmus, a posztkapitalizmus, az információs kor nem teremt tartós fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődést;
· a posztfeudális, posztszocialista és klasszikus kapitalista magyar gazdaság ismétlődő válságjelenségeket produkál;
· felemásan, korlátozottan integrálódunk az európai információs társadalomba;
· a politikai, a gazdasági és a kommunikációs vezető erőcsoportok nem képesek szervesen modernizálni;
· a tudás- és bizalomközpontú társadalomszervezés elmarad vagy csak részleges lesz.1
Bayer József
a politikatudomány doktora, MTA Politikatudományi Intézet, igazgató, egyetemi tanár
(Magyar Tudomány 2002. június)
Globális média, globális kultúra
A kulturális globalizáció fő ágensei ma a kulturális termelés és elosztás átfogó rendszerét kialakító nagy transznacionális médiatársaságok, amelyek globális kulturális piacot alakítanak ki. Egészen a hetvenes évekig sok országban léteztek már nagy nemzeti médiavállalatok, ezt követően azonban, főleg a nemzetközi kereskedelem liberalizációja eredményeként, viharos gyorsasággal törtek előre a nagy transznacionális médiaóriások. Az audiovizuális piacon (a rádió-, a film- és videoiparban, a CD-k és DVD-k piacán) elképesztő mértékben megnőtt a tulajdon koncentrációja, és a köztulajdon helyét dominánsan a magántulajdon vette át. A médiapiacon ugyan diverzifikálás is végbemegy, termelési ágak, illetve a vásárlói rétegek különböző szegmensei szerint eltérő tempóban differenciálódik a kínálat. Mégis egyre inkább tanúi lehetünk a legnagyobb tartalomszolgáltatók, a telekommunikációs nagyvállalatok és a számítógépes, valamint szoftverfejlesztő óriáscégek egyesülésének. Így jött létre az a tíz-húsz gigavállalat, amely ma a kulturális piacot uralja, sokféle módon összekapcsolódva a második sorba tartozó helyi vállalatokkal, amelyekben meghatározó részvényeket vásárolnak, illetve amelyeket áruval látnak el. Ezek uralkodnak ma a rádiós műfajok és a zenei termelés, a mozifilmek piaca, a televíziók és televíziós hálózatok piaca felett, meghatározva a kulturális termelés és terjesztés mennyiségi dimenzióit és minőségi normáit.
De nem kevésbé lehengerlő a modern tömegkulturális ipar termékeinek áradata. A "szatellitek, kábelek, sétáló és videomagnók, CD-k alkotják azt az érrendszert, amelyen keresztül a modern szórakoztató iparágak homogenizálják a globális kultúrát." (Mander/Goldsmith 71.) Ennek érdekében mind nagyobb szabású fúziók mennek végbe a világ sajtó- és médiapiacán; egész világrészeket besugárzó nagy hálózatok jönnek létre, amelyek gyökeresen megváltoztatják a helyi kultúrák helyzetét. A nagy térségeket átfogó médiamogulok uralják a műsorgyártás és hírszolgáltatás piacát. "A nagy médiabirodalmakban sosem nyugszik le a nap. (...) A Perzsa-öböl és Korea között minden az ausztráliai Rupert Murdoché. Műholdas adója, a hongkongi székhelyű Star TV négy időzónát lát el műsorral, és ezen a területen él a Föld lakosságának fele." Hasonlóan átfogó birodalmat épített ki Ted Turner a CNN-nel, amely időközben beolvadt egy nála is nagyobb cégbe. "Az ő képeik uralják az álmokat, és a tetteket az álmok határozzák meg" (Martin-Schumann, 1998, 28-29.)
A világháló szerepe
A média globalizációjában új fejezetet nyitott a világháló kialakulása, amelyről sokan úgy vélik, hogy ellensúlyozhatja az egyoldalú tömegkommunikáció korábban rögzült rendszerét
Az internet az anarchia és az önszabályozás világa, a tartalmát nehéz ellenőrzés alatt tartani anélkül, hogy egyúttal ne korlátoznák az információk szabad áramlását. Sokan tartanak attól, hogy a nagy üzlet itt is együtt fog járni a korlátozásokkal. "Frank Beecham, aki 1995-ben még lelkes híve volt az internetnek mint a korporációk és az állam ellenőrzésén kívüli nyilvános szférának, egy évvel később arra panaszkodott, hogy az internet kezd eltolódni a részvételi médiumtól, amely a köz érdekeit szolgálja, olyan közlési médiummá, amelyen keresztül a korporációk eljuttatják a fogyasztóknak címzett információkat. Az interaktivitás háttérbe szorul, és a kommunikáció a vásárlói tranzakciókra és e-mailekre redukálódik." (idézi Herman/McChesney, 1997, 135.) Ha az internet a befolyásos kereskedelmi érdekek hálójába kerül, hamar elszállhat a remény, hogy a szabad véleménycsere nyilvános fóruma marad. A kibertérben már elkezdődött a hirdetők nyomulása. Lehet, hogy az interneten kívüli pénz és hatalom hamarosan a világhálón belül is éreztetni fogja a hatását. Sokan vélik úgy, hogy még a "beetetés" időszakában vagyunk.
Manuel Castells, a globalizáció teoretikusa a hálót mindenesetre az új "hálózati társadalom" szimbolikus alapjává tette meg. Tárgyunkkal kapcsolatban érdekes a kultúra és a politika viszonyának alakulására vonatkozó okfejtése. Castells szerint a hatalom kódja a mai világban mindinkább a kultúriparba épül bele. A politika színházzá válik, a politikai intézmények már nem annyira a hatalom színhelyei, inkább amolyan brókercégek. A polgárok minderre defenzíven reagálnak: kivonulnak az államból. A politikai rendszer hatalmi szempontból kiüresedik, bár befolyását megőrzi; a hatalom nem tűnik el, csak átalakul; immateriálissá válik, de azért nem kevésbé valóságos. "Az információs korszak hatalmi harcai kulturális harcok". Ezek fő szereplője a média, de nem a média a hatalom tényleges hordozója. A küzdelem a politikai tényezők önreprezentációjáról és a magatartás befolyásolásáról szól. Már nem érdekes, kik gyakorolják a hatalmat. Nincsenek is stabil hatalmi elitek, legfeljebb olyanok, akik a politikából merítik hatalmukat, miközben hatalmuk forrása a kultúra, az információcsere és a szimbólumok manipulációja feletti ellenőrzés. Ily módon a kultúra és a hatalom lesz a tőke megszerzésének eszköze is, és ez a hierarchia szolgál majd az új társadalmi rend alapjául. (Castells, III. 1998, 368.)
Mit lehet tenni a globális médiakultúra nyomulásával szemben? Az elmúlt két évtizedben akadálytalanul nyomult előre a globális kereskedelmi média, és e trend megfordítása alig lehetséges. A közszolgálati média mindenütt visszaszorulóban van, még ott is, ahol egyelőre tartja a hadállásait. A digitális forradalom és a konvergencia átformálja az egész jövőbeli médiarendszert, hordozói és motorjai pedig hatalmas üzleti érdekeltségek. A közmédia támogatói ezzel szemben gyengék és bizonytalanok, és nincs elég forrásuk a trend megállítására. Nem kivételes dolog, hogy az állam kivonul a médiából és a telekommunikációs rendszerből, ez a folyamat párhuzamosan halad azzal, hogy a közszféra más intézményeit is feláldozzák a neoliberális megtakarítási programoknak. A mi térségünkben ez szinte ellenállás nélkül, a rendszerváltás természetes kísérőjelenségeként nyert polgárjogot. Nem jártak jobban az iskolák, az egyetemek, a könyvtárak, a múzeumok, a színházak és művelődési házak sem. A kormányzati források kivonásának mértékében a társadalom egész "ideológiai" szférája fokozatosan a piac törvényei alá kerül, és ezt a haladás netovábbjának tekintik. A média technikailag lehetségessé vált decentralizációja sem kínál megoldást, mert erős pénzügyi támogatás nélkül ezek életképessége is utópia.”
