Az életünket behálózó közösségi hálókat sokszor észre sem vesszük. Pedig mindenütt jelen vannak. Legyen szó akár a természet alapjelenségeiről (például egy hópehelyről), vagy magáról az internetről. Az interneten belül is újabb és újabb közösségek ütik fel a fejüket, melyek tagjai idővel szorosabb-lazább hálózatot alkotnak. Felvetődik egy kérdés: a társadalomban jelentkező szocális kapcsolatrendszereknek a világhálón való megjelenése mennyire ad pontos képet a társadalomról? Szabad messzemenő következtetéseket levonni ezek vizsgálatából?
Szociológia és hálózatelmélet
A társadalomtudományok az emberi társadalom különböző vetületeivel foglalkoznak; a szociológia az, amelynek legáltalánosabb célja a társadalom struktúrájának és folyamatainak megértése, a társadalmi rendszerek kialakulásának és folyamatos dinamikájának kutatása. A vizsgálódások alapja egy modell. Vajon tudjuk jól modellezni a szociális hálózatot? A modellezés szükségszerű velejárója a drasztikus egyszerűsítés. Természetesen nem vagyunk képesek a teljes társadalmat annak teljességében hálózati pontokkal jellemezni, de a nehézségeken kívül az egyszerűsítésnek más célja is van. Egy kevésbé speciális modell hozzájárulhat a kívánt predikcióhoz (tudományos jóslat).
A hálózattudomány alapproblémái
A hálózattudomány megalapozása Leonhard Euler német matematikus munkásságához köthető.(Euler lakóhelyét, Königsberg városát szerette volna bebarangolni úgy, hogy mind a hét hídon pontosan egyszer megy át. A problémát úgy ábrázolta, hogy Königsberg különböző városrészeit pontokkal, az azokat összekötő hidakat szakaszokkal ábrázolta, s így a tudománytörténet első absztrakt hálózatához jutott.) Megválaszolta azt a kérdést, hogy milyen hálózatok esetében lehetséges az ilyen bejárás (amelyet azóta Euler-bejárásnak nevezünk). A hálózatok nyelvén egyszerűen megfogalmazható problémák ma is nagy gyakorlati fontossággal bírnak a különböző szaktudományokban. Ilyen probléma még Hamilton-bejárás (a célunk, hogy minden pontot pontosan egyszer látogassunk meg), utazó ügynök”-probléma ( amikor a minden pontot érintő bejárt út hosszát akarjuk minimalizálni),és az elvágás problémája (hány élt kell elvágnunk ahhoz, hogy egy adott háló kettő, vagy több részre essen szét).
Társadalmi háló
Társadalmi hálóról van szó, ha egy adott társadalmi csoport vagy réteg aktorait (szereplőit) tekintjük a hálózat pontjainak, és két pontot éllel (szakasszal) kötünk össze, amennyiben a két aktor között fennáll egy általunk fontosnak tartott kapcsolat. Például egy ismeretségi háló pontjai egyes emberek, élei pedig két ember ismeretségét reprezentálják.(Könnyen beláthatjuk, hogy ez nem túl valósághű ábrázolást eredményez. Egy ismeretség ugyanis lehet erős vagy gyenge, időszakos vagy hosszantartó, kölcsönös vagy egyirányú, egyenlők közötti vagy alárendelt viszonyon alapuló és így tovább.) Egyik megoldás a bonyolultabb lehetőségek leírására, hogy irányított, súlyozott hálót használunk, amelyben minden élnek iránya van, és számokat, ún. súlyokat is rendelünk hozzájuk attól függően, hogy az adott kapcsolat mennyire játszik fontos szerepet a hálózatban. Azonban a társadalmi kapcsolatok ritkán jellemezhetők konkrét számokkal.
A kis világ jelenség
Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a következő: ha A és B két pontja hálózatunknak, hány lépésen keresztül érhetünk el A-ból B-be? (Egy buliban például fontos kérdés lehet a következő: „Nem ismersz véletlenül valakit, akin keresztül megismerkedhetnék azzal a jóképű férfival/csinos nővel?”) A kérdés a konkrét hálózat ismeretében könnyen megválaszolható, és eredményül egy konkrét számot kapunk. Érdekesebb jellemző, hogy mekkora ez a szám átlagosan, maximálisan, azaz mekkora a lehető legnagyobb távolság. Nagy, bonyolult hálózatok jellemzésére az előbbi átlagos távolság alkalmasabb, amellyel már megfogalmazhatjuk, hogy mit ért a szaknyelv a „kis világ jelenség” alatt. Egy hálózat „kis világ”, ha az átlagos távolság a hálózatot alkotó pontok (aktorok) számához képest „kicsi”: például ha egy ezer pontot tartalmazó kisvilág-hálózatban az átlagos távolság mondjuk 3, akkor ugyanez a szám egy ugyanúgy szerveződő, egymillió pontot tartalmazó kisvilág-hálózatra csupán 6. Milgram, amerikai szociológus 1970-es évekbeli kísérletsorozatában különféle csomagokat kellett véletlenszerűen kiválasztott embereknek személyes kapcsolatokon keresztül eljuttatni egy ismeretlen címzetthez. Eredményként azt a következtetést vonta le, hogy az Egyesült Államok több százmilliós lakossága kis világot alkot, hiszen a sikeresen célba ért csomagok átlagosan hat közvetítő kézen mentek keresztül. (Valójában a csomagok 90 %-a sosem ért célba, és főleg fehér, középkorú emberek kapcsolódtak be a kísérletbe, vagyis a hátrányos helyzetű, szegregációban élő embereket nem sikerült így elérni).
Hat lépés - six degrees of separation
Karinthy Frigyes már közel nyolc évtizeddel ezelőtt, tulajdonképpen poénból megalkotta az úgynevezett social network elméletét. Az író az 1929-ben megjelent, a kritikusok által fanyalogva fogadott, Minden másképpen van című kötetében tárta elképzelését a közönség elé. A könyvben szereplő ötvenkét elbeszélés egyike, a Láncszemek foglalkozik a témával. "Annak bizonyításául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz mindenféle tekintetben, mint ahogy valaha is volt, próbát ajánlott fel a társaság egyik tagja. Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek - ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen ismeretség alapon" - írja Karinthy. Az elmélet évtizedekkel később született tudományos változata csupán apró eltérést mutat az író fölvetéséhez képest, mivel a szakemberek a kapcsolati háló elvét "six degrees of separation", azaz hatlépésnyi távolság néven ismerik.
Egy másik jellemzője a kapcsolati hálóknak a fokszám, és az eloszlás, vagyis egy pont hány aktorral rendelkezik, hogyan oszlanak meg ezek a kapcsolatok. Ennek alapján megfigyelhetők az. úgynevezett. hubok is, a hálózati központok is.
Egy másik jellemző lehet a csoportosulás (vagy másképpen közösség, esetleg clusterképződés), azaz az elemeknek olyan alhalmazai, amelyek egymás között az átlagosnál több kapcsolattal rendelkeznek. Az ilyen sűrűn összekapcsolt részek úgy is tekinthetők, mint a hálózat elemi egységeinek szintje felett megvalósuló, mintegy funkcionális egységei, ezért felkutatásuk segíthet az egész hálózat működését megérteni. A hálózatokon belüli csoportosulások vizsgálatára folytatott kísérletek között érdemes megemlíteni azt, amely egy szóasszociáció láncot vett alapul. Sok embert megkérdeztek arról, hogy milyen szavak jutnak spontánul eszükbe egy előre rögzített listán található szavakról. Itt két szó (két csúcs) akkor van összekötve, ha az egyikről a másik jutott legalább bizonyos számú ember eszébe. Az egyes szavak különböző jelentései mint átfedő csoportosulások jelentek meg. Például a „play” (játék) szó esetében három szócsoportot talál az eljárás. Az egyik a zenéléssel kapcsolatos (hangszeren lehet játszani), a másik a gyermekek játszásával, a harmadik pedig a színházi darabokra vonatkozik. A „bright” (fényes, világos) szó esetében külön szócsoportokat találunk, amelyek a világos színekre, a világos (okos) gondolkodásra, fénylő égitestekre vagy csak egyszerűen a fényerőre vonatkoznak.
Legnépszerűbb hálózattípusok
Háromszög (triád). A, B és C aktorai között minden lehetséges élt tartalmaz a háló, azaz A ismeri B-t és C-t, akik továbbá ismerik egymást is Az emberi kapcsolatok hálója tele van háromszögekkel, melyeknek gyakran speciális tartalmuk, jelentésük is van: a „papa-mama-gyerek”, „férj-feleség-házibarát” vagy „főnök-helyettes-beosztott” szerepek mind háromszöghöz vezetnek. A klasszikus „szerelmi háromszög” egy speciális minta. Hasonló, többszereplős minta a csillag; ezt akkor kapjuk, ha egy A aktornak sok más aktorral, B-vel, C-vel, D-vel stb. van kapcsolata, akik egymáshoz viszont nem nagyon kapcsolódnak. (A központi A aktor gyakran hubnak is tekinthető, sokszor lényegesen több kapcsolata van környezeténél.)
Rácsháló. Az aktorok egy rács pontjaiban helyezkednek el, és a kapcsolatok a rács egyenesei mentén feszülnek. Gondolhatunk itt olyan aktorok ismeretségi hálózatára, melyben az aktorok egy négyzetrács, például egy városi utcahálózat rácspontjainál laknak, és mindenki csak a szomszédjaival barátkozik. Ez a hálózat nem kis világ: miután mindenki csak szomszédjait ismeri, egy nagyméretű „rácsvárosban” az ismeretségi távolságok átlagosan elég „nagyok” lesznek (egy egymilliós „rácsvárosban” több száz összekötőre is szükségünk lehet két kiválasztott pont között). Egy valódi városban az ember eljut szomszédjainál messzebbre is, és „véletlenszerű” kapcsolatot teremt „idegenekkel”. Egészen kevés „távkapcsolat” is drasztikusan lerövidíti a két tetszőleges aktor közötti szükséges lépésszámot, és ez valóban „kis világgá” változtatja a rácsvárost.
Közösségi hálózatok a neten
Rengeteg közösségi hálózat alakult ki az interneten. Manapság igen nagy népszerűségnek örvend az iwiw (international who is who), mely a közösségi hálózat vizsgálatának kitűnő alapja lehet. A z iwiw nem egyszerűen hálózati közösség, hanem társadalmi háló is egyben. A lényege ugyebár abban rejlik, hogy megszünteti azt az anonimitást, amely korábban oly népszerűvé tette a netet. A név megjelenítésével alkalmassá vált kapcsolataink megjelenítésére, van olyan funkciója, mellyel csoportokat alkothatunk, megjeleníthetjük kapcsolati hálónkat a térkép segítségével. A wiw ugyanakkor nem jellemzi a teljes társadalmat, csak az internetezők körét. Viszont egyre inkább eltolódik abba az irányba a helyzet, hogy aki nem szerepel az oldalon, az hátrányos helyzetbe kerülhet. A kapcsolati tőke persze mindenképp nagy előny, illetve hiánya buktató, de az, hogy ilyen kézzelfoghatóan megjelent, az megsokszorozza veszélyének nagyságát. Egyébként a WiW az egyik legelső volt a közösségtérképező honlapok között a Ryze, a Friendster és az Everyonesconnected.com mellett. Várady Zsolt webfejlesztő 2002. márciusában készítette el a tesztváltozatot, és április 14-én kezdte meg a lap a működését (Várady Zsolt "e-Magyarország díjat" kapott a WIW, a legnagyobb magyar nyelvű közösségi weboldal fejlesztéséért). Mára a felhasználók száma elérte az egymillió főt, vagyis a társadalom egy tized része regisztrált az oldalra. Hogy ez mégis milyen intenzív kapcsolati rendszer, illetve hogy a társadalom milyen részét illetti azt a hat lépés elmélet vizsgálatával érhetjük tetten. Egy új ismerős jelölésével elérhető lesz a legrövidebb út funkció, ami két ember közötti ismeretséghez szükséges kézfogások számát határozza meg. A honi helyzet a hat lépésnél intenzívebb kapcsolati rendszert mutat, s ebben valószínűleg szerepet játszik az idehaza kevésbé elterjedt internetes elérések szűrő hatása. Hosszas kísérletezéssel sem sikerült kétismerősnyinél távolabbi kapcsolatokat előásni, vagyis úgy néz ki, hogy az iWiW-tagok, bár szép számmal regisztráltak az elmúlt három esztendőben, még mindig amolyan családias hangulatú közösséget alkotnak.
Mindezek ellenére a hálózati közösségek vizsgálata értékes információkoz juttathatja a szakértőket. Legyen szó a gazdaság, a biológia, szociológia vagy kulturális antropológiai tudományáról ezek a közösségek olyan mintát adnak, melyek bizonyos feltételekkel a kutatások kiindulópontjai lehetnek. Így nem csak a neten terjedő vírus, de egy konkrét járvány lefolyását is rekonstruálhatják. De az információ terjedése is követhető, gondoljunk csak a lánclevelekre is…
