krono.inaplo.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
iNapló / iNter / Hálózati jelenségek / A Notebook-ok kezdetei

A Notebook-ok kezdetei

Tags: mobilitás | számítógép

1975. Szeptembere: Megjelent az IBM 5100 Portable. Beépített 5” képernyő. Normál billentyűzet és szalagmeghajtó. Ez így együtt mind szép és jó, ám még is csak valami nem stimmel vele. Két nagy hátránya volt enne a gépnek, az egyik, hogy 25 kilós volt, a másik hátránya pedig az ára. A súlya ellenére lehet, hogy elterjedt volna, de a 20.000 dollár feletti ára miatt nem örvendett nagy népszerűségnek. 

 

 

1981 - Az Osburne 1

A történet 1981-be indul be igazán, azon belül is áprilisában mikor is Adam bemutatja a világnak az  OSBORNE-1-et. Bár ezt a gépet lehetne agyrémnek is nevezni. De még is csak egy korszakalkotó masináról van szó, így adjuk meg neki a tiszteletet. Egy kicsit bővebben erről a gépről: A mosatni gépekhez képest elég nagyméretű volt a maga közel 11 kilójával. A mai gépek grafikus LCD panelihez képest egy, 5 inch-es CRT került bele. Processzor: Zilog 4MHz-es Z80 lapka és 64K RAM. A gép ára már 1900 dollár alatt volt.
Viszonylag gyorsan elérték vele a kitűzött 10.000 példányszámos eladásokat.

 

Nos az Osburne-1-es hordozható gép volt, de nem rendelkezett saját beépített akkumulátorral, ami elég energiát adhatott volna a működéshez, így a 11 kilós gép mellé még egy tápkábelt is vinni kellett, hogy hálózatba lehessen csatlakoztatni a működéshez. Mint sejthető ezen mindenképpen változtatni kellett.

A gép operációs rendszere a CP/M volt, ehhez természetesen tartoztak kiegészítők is úgy mint a CP/M segédprogramok, SuperCalc táblázatkezelőt, WordStar szövegszerkesztő, Microsoft MBASIC, valamint Digital Research CBASIC programozási környezetet.

1982-ben az Osburne 1 sikerére való tekintette bejelentették a továbbfejlesztett változatot, az Executive-t, ami nagyobb kijelzőt és ventilátort kapott. Viszont emiatt csökkent az Osburne 1-es eladási mennyisége, aminek köszönhetően, ez a gép sem fogyott túl jól.

Az Osburne 1-es sikere után megjelent a következő gép, ami már fejlettebbnek számított az előzőhöz képest, ez a gép a Kaypro II-es volt. A gép 9 hüvelykes megjelenítővel, valamint dupla-sűrűségű floppyval szerelt. Az alumíniumlemez-vázas Kaypro II 2,5 megahertzes Zilog Z80 processzorral számolt, 64 kilobájt memóriája volt, és 1595 dollárért lehetett megvásárolni. Azonban ez az utód valószínűleg túl korán érkezett, mert nemsokkal a megjelenése után, 1983-ban a vállalat csődbe ment.

 

Meg nem valósult tervezet

Egy kicsit ugorjunk vissza az időben. Ugyanis ezek a gépek előtt volt egy másik tervezet is. Mégpedig Alan Kay 1968-ban papírra vetette a Dynabook vázlatát, ami azonban csak papíron létezett, a terveit sosem valósították meg. Pár szóban, a tervről: A kijelző nem lett volna kihajtható, lényegében úgy festett mint ha egy sík lapra dolgoztunk volna, ez már önmagában se egy kellemes megoldás. Gondoljunk bele a mai gépeknél mennyivel kényelmesebb, hogy be tudjuk állítani a dőlésszögét a kijelzőnek, hogy lássuk is a képernyőt!

A billentyűzet a monitor alatt kapott volna helyet, annak a síkjában. Alan Kay ikonos grafikus kezelőfelületet képzelt el, célközönségének pedig kisiskolásokat választotta, úgy gondolta, hogy ez a gép elősegíthetné az oktatást, amivel a a korához képest előrevetítette a jövőt.

 

Az LCD panel megjelenése által keltett fejlődés

Mindezek után jön egy ugrás a történetében ugyan is megjelenik az LCD-panel és a beépített akkumulátor is.

Ez a gép pedig az Epson HX-20-as volt, ami már rendelkezett beépített akkumulátorral, igaz ennek áldozatául esett a katódsugárcsöves megjelenítő, helyét egy kisebb méretű 4x80 soros LCD-kijelző vette át, amely Igaz ami igaz, ez a kijelző kevesebb adatot tudott megjeleníteni, de még is csak nagy előny volt az akkumulátor, a hálózati kábellel szemben.

Két processzort! tartalmazott, ezek közül egyik a számításokért, a másik pedig a perifériák kezeléséért felelt. Háttértárolóként egy extraként megvásárolható mikro-kazettás egység állhatott szolgálatba. Amit még fontos megemlíteni, hogy 50 órás üzemidővel rendelkezett.

 

Az igazi Ős!

Most pedig elérkeztünk az igazi ősnek nevezhető géphez is. Ami nem volt más mint a GRiD Compass 1101 (1982-ben jelent meg). Egyes cikkekben ezt a gépet a Notebook-ok nagyapjaként emlegetik. Ami ha azt nézzük jogos, mivel a gép rendelkezett a mai notebookokra  jellemző, kagylószerűen felnyitható kijelzővel. A notesz megjelenítője 6 hüvelykes volt, körülötte jókora káva szélesítette a felhajtható részt a billentyűzet által elfoglalt méretűre. Mivel magnéziumból készült így a súlya is jelentősen kevesebb volt mint az Osburne 1-é, ugyan is 5 kilós volt csupán, illetve saját operációs rendszerrel rendelkezett, a  GRID-OS-sel. Az ára azonban kissé magas volt egy átlagember számára, a maga 8000 dollárjával.



A Netbook

A netbook-ok kezdetei.

 

„Az Eee PC által elindított lavina gyökere a kurblis OLPC-től ered, de a világ nem hazudtolta meg önmagát és a humanitárius ötlet néhány ugrással zseniális üzletté fejlődött.”

"One laptop per child"

Az OLPCrövidítés jelentése "One laptop per child"

A projekt létrejöttéhez vezető út első komolyabb lépcsőfoka az 1997-ben tartott 2B1 konferencia volt. Az itt megjelent fejlődő országok béli tanárok, komolya elhatározásra jutottak, mégpedig arra, hogy ledöntsék a korlátokat és áthidalják a határokat. (Mint pl.: fajok, generációk, nemek, nyelvek, osztályok és földrajzi-gazdasági különbségek). Nyolc évvel később, 2005 januárjában a Világgazdasági fórumon bejelentették az OLPC projektet, majd ezt követően, 2005 Novemberében az MIT számítás technikus tudósa, Nicholas Negroponte és Kofi Annanbemutatták a "Children's Machine 1" számítógép prototípusát.

Az akkor még nem is működő koncepciógép még nem laptop formájú volt, külső billentyűzete volt, sőt a kijelzőjére sem volt még fix megoldás, de határozottan állították, hogy hónapokon belül bemutatásra kerülhet egy komplett változat.

 

100 dollár.

 

A fejlesztés fő szempontja az volt, hogy az ár ne lépje túl a 100 dollárt. Az első, tényleg bekapcsolható prototípus 2006-ra készült el, a gyártás beindulása pedig a tervezett 2007 elejéről átcsúszott 2007 őszére. Azonban a 2006 év végére az ár jóval feljebb csúszott, a szervezet ami a fejlesztésen dolgozott ígéretet tett arra, hogy megpróbálja az ára vissza redukálni 100 dollárra. Ezt viszont nem sikerült betartaniuk. A végleges ár 198 dollár-nál állt meg, ami pont kétszerese a tervezettnek.

 

Ugyan 2007-ben Uruguay úttörőként rendelt 100 ezer darabot az OLPC XO-ból, majd Peru további 270 ezret, de komoly sikertörténetről a továbbiakban nem számolhat be a szervezet.
Az elképzelés elején nem tervezték, hogy a fejlett országokban piaci környezetben is értékesítsenek ezekből a gépekből.

 

XO

 

2007-ben elindították egy programot aminek a neve XO- Give one, Get One. A program lényege az volt, hogy a jótékonykodó tömegek vettek egy 400 dolláros gépet, és cserébe egy gépet kapott egy fejlődő országbeli gyermek is.

A többször meghosszabbított kampány során 167 ezer darab gép kelt el összesen, ennek a fele került rászoruló gyermekekhez. A másik fele pedig az USA-ban lelt gazdára.

Idén már csak Kolumbia rendelt 65 ezer darabot.

 

Az Intel beszáll, majd kiszáll

 

Nos, az Intel 2007-ben nagy lelkesedéssel beleszállt a programba, majd amilyen hirtelen belemászott annyira hirtelen távozott is a 2008-as évben. A kiszállás oka, a Negroponte ultimátuma, amelyben arra szólította fel az Intelt, hagyja abba a hasonló elvű Classmate PC fejlesztését, illetve a piacra dobását azokon a területeken ahol az OLPC is kapható, valamint kizárólagos beszállítást szeretett volna a programhoz. Egyszóval nem akart magának versenytársat. E mellé, még azt követelte az Inteltől, hogy egy komolyabb összeget is dobjon be a szervezet támogatására. Nos, a Negroponte tagadta, hogy ezt állította volna, de mégis az Intel kiszállt a projektből.

De nincs minden veszve, ugyanis az Intelen kívül más nagy cégek benne maradtak a projektben.



A notebookok és Netbookok napjainkban

A notebookok


A 2009-es évben sem történt kimagasló változás a notebookok piacán. Az AMD nem igazán mutatott semmilyen újdonságot, az Intel is csak az olcsó és virtualizáció mentes processzoraival halmozta el a piacot. Hogy milyen is a jelenlegi helyzet? Stagnáló. A nagy elektronikus eszközök et bemutató éves rendezvényeken folyamatosan mutatják be a legújabb netbook, notebook, tablet felhozatalt, azonban kiugró változások nincsenek. Az alap gépek nagy része az Intel processzoraival szereltek, amik ugyan 2 magosak, viszont alapvető hibaként felróható velük szemben hogy nagy részük nem támogatják a virtualizációt még így 2009 év végén sem. A Windows 7megjelenésével ez a dolog igen bosszantó, mivel a w7 egyik tulajdonsága, hogy képes windows xp kompatibilitási módban futtatni programokat, amivel kényelmesebb az áttérés a régebbi programokkal. Persze az AMD részéről ez a helyzet megoldott. Az összes Turion 64, és az összes jelenlegi mobil AMD processzor támogatja ezt a módot. A másik sajnálatos dolog, hogy az Intel a processzorok jelöléséből nem derül ki, melyik támogatja a virtualizációt, melyik nem. Például a T5xxx sorozatban van 2 is, ami támogatja (T5500, T5600), de a többi nem! Nem egyértelmű egy egyszerű vásárlónak eldönteni, hogy melyiket vegye, vagy azt sem tudja, hogy melyik mit tud! Pedig jelenleg a magyar piacon többségében a T5xxx és T6xxx-es processzorral szerelt notebook kapható, sőt mondhatjuk azt, hogy a 2009 3 és 4. negyedévét kizárólag ezek a processzorok uralják.

 Ez érthető is, hiszen az Intel igyekszik kiüríteni a raktárait az új I3, I5, és I7 processzorai számára. Az új mobil processzorokról amit érdemes tudni: mind a 3 széria „2” magos lesz. Az egyik mag a processzorban a grafikus mag, a másik a megszokott processzor. Természetesen a processzor 2-4magos magában.  Ez a jelenlegi trend, hogy a processzort vértezzük fel grafikus maggal is egy tokban, így ugyan a fogyasztásuk valamelyest nő, viszont nem kell különálló grafikus processzort beépíteni, így a költségek önmagukban csökkennek, valamint elméletben gyorsul a grafikus teljesítmény is, hiszen a műveletekhez nem kell egy külön vezérlőn keresztül csatlakoznia a központi egységhez, hanem közvetlenül kapja az utasításokat. Valószínűsíthető hogy a belépőszintű I3 nem fog virtualizációt tartalmazni, azonban minden más dologban megegyezik a nagytestvéreivel, csupán a teljesítménye lesz kisebb. A memóriavezérő mindhárom esetben már DDR3, és közvetlenül a processzor vezérli. Kapnak úgynevezett TurboBoost funkciót is, amellyel képesek lesznek a pillanatnyi terheléshez viszonyulva extra magas frekvenciára emelni a processzor sebességét, a feladathoz mérten.

Fizikai mértetekben és tudásban sem hoz semmi újdonságot 2009. A notebookok nagy része 15”-os kijelzővel szerelt, többségben 16:9-es wide formában. Szokásos felépítés, azonban kezd lemaradni egy-két dolog a gépekről. Eltűnőben van a pcmcia foglalat, helyette van az Expresscard, amily PCIe vezérlőt használ, valamint végre kihalófélben van a modem csatlakozó, amelyet már 5 éve sem használt senki, de még 2009-ben is találkozni vele, pedig a betárcsázós szolgáltatók már eltűntek, a banki szolgáltatások átváltottak net alapú szolgáltatássá, és faxolni is tudunk net alapon. Ideje volt már! Viszont megjelentek, és már lassan alap dologgá válik a 3-nál több USB, a HDMI port, valamint mostanság megfigyelhető a DisplayPort csatlakozó. Az előbbi lényegében a szórakoztató elektronikák 90%-ban megtalálható (TV, Projektor, Monitorok), az utóbbi viszont még mindig a drága grafikus munkához való monitorok tartozéka.  Ebben ki is fújtak az újdonságok. USB, HDMI, DisplayPort, audió ki illetve bemenetek, D-sub csatlakozó, DVD író. A borítás, és a billentyűzettel nincs mit tenni, max a színbe, formába lehet kicsit csalni, de alapvetően fix elemek. A gépek belsejében sem dúl a változás vihara. Bluetooth, Draft-N, vagy N-es szabványú Wifi, belső hely HSDPA modemnek, 2-3 giga alap memória. De még mindig nem tudnak elszakadni a 667Mhz-es DDR2 memóriától. Rengeteg gép érkezik még midig ilyen sebességű memóriával, pedig már a DDR3 jóval gyorsabb példányai olcsóbbak.

Egyre több notebook érkezik a windows új verziójával a Windows 7-tel, viszont ebből is főként a legbutább verziók, a Home, Home Basic, illetve Home Premium. Az első kettő felfogható az XP Home verziójának, és lényegében semmit nem tudnak a nagyokhoz képest. Linuxal egyre kevesebb gép jön ki, de most már felbukkannak a Debian alapú Ubuntuval telepített gépek, amivel tényleg el lehet kezdeni gépet használni, még a kezdőknek is. A sok felesleges gyári előtelepített programról inkább nem fejteném ki a véleményem, többet ártanak, mint amennyi hasznát vehetné az ember.

A netbookokról sokat nem lehet írni. Nagyítóval kell keresni az olyan példányokat, amelyek nem Intel Atom processzorral szereltek. Az viszont örvendetes tény, hogy az első széria memória, illetve háttértár problémáját átlépték, és most már egy netbookkal is lehet „dolgozni”, nem kell félnünk, hogy az egyébként sem gyors gép még lassabb lesz, valamint a kezdeti 2-4gigás háttértárat is szépen átléptük, és az alap kb. 120gb-nél indul most. Persze ezek a változások a gépek méretére, is kihatnak, lassan eltűnik a notebook és a netbook közötti határ.





A netbook

Hová jut a 100 $-os csodaketyere?

Nem régiben bemutatott tervek szerint az Apple adja a gép designját.

Az OLPC alapítvány a múlt év végén, új tervekkel rukkolt elő. Korszerűsíteni akarja a gépeit. Így született meg az az ötletük, miszerint a gép nem csak PC-ként funkcionáljon, hanem médialejátszóként és e-könyv-olvasóként is.

XO-3

Az XO-3 -as Designere ugyan az volt mint aki az elődjéét is tervezte. Yves Behar ismét kitett magáért. Az új design, még furcsább mint az előző és, ugyanis maga a gép egy karton lapra emlékeztet. Mivel a gép formaterve a minimalizmus jegyében született meg. Az új hardver gyakorlatilag egy érintésérzékeny, 8,5 x 11 hüvelyk méretű kijelző. Hátoldalára kerül egy fényképező, illetve a gép egyik sarkába pedig egy karika forma fül, ami azt a célt hivatott szolgálni, hogy így hordozhatóvá tegye a gépet. A tervek szerint az akkumulátor is vezeték nélküli lesz, indukciós elven tölthető. Ezen felül semmilyen csatlakozó nincs benne. Tehát, búcsút lehet mondani annak, hogy majd pendriveon keresztül adatot másolunk rá fel vagy le. Az alacsony fogyasztású ARM-chipre épülő gép felépítését a élközönségnek megfelelően akarják elkészíteni. Mivel, hogy iskolások kezébe akarják adni a gépe, így strapa bíró műanyagból kívánják elkészíteni. Ennek megfelelően, a kijelző is módosul, nem a hagyományos merev LCD lesz, hanem egy flexibilis verzióval kívánják helyettesíteni. Ezenfelül, a tervekben az is szerepel, hogy vízállóvá teszik az egész gépet. 
Úgy tervezik, hogy 75 dollárból hozzák ki az egész gépet. Ha sikerül megvalósítani és nem csak egy terv marad az asztalon akkor, nyilvánossá teszik. Az az más gyártók számára is hozzáférhetővé válnak a tervek.
„Nem fontos nekünk gyártani, elég, ha azzal fenyegetünk, hogy gyártani fogjuk” – mondta az új gépről beszámoló Forbes újságírójának a projekt ötletgazdája, Nicholas Negroponte.

Ezen felül az OLPC bejelentette az eredeti XO további fejlesztését is. XO 1.5 a korábbi változaténál négyszer nagyobb memóriával és flashtárolóval készül majd, és AMD processzor helyett VIA chipet tartalmaz, ennek utódja pedig, a 2011-re időzített XO 1.75 ARM-architektúrát és érintésérzékeny kijelzőt használ.
 
inapimag006.jpg

Kapcsolódó írások