A közösségi oldalak tábora az elmúlt években számottevően nőtt, ezt bizonyítja többek közt a Facebook példája: 2008-ban lépte át a 100 milliót felhasználóinak szám, jelenleg már több mint 350 millió tagot számlál, vagy Twitteré is, ami más okokból, de szintén egyre több felhasználóval bővül. Ezek az online hirdetések szempontjából kiemelkedő területek, hiszen sok és sokféle ember gyűlik össze: egy ilyen közegben a legkülönbözőbb termékek is egyaránt vásárlóra találhatnak. A hirdetési módszerek legalább ennyire sokszínűek és számuk a technikai fejlődésből és az emberi leleményességből adódóan folyamatosan nő. A felületekből adódóan a nagyobb márkák másképp szólíthatják meg a vásárlóikat, tulajdonképpen közvetlen kapcsolatot építhetnek ki a vevőkkel. A nagyobb cégek, ha akarjuk, a mindennapjainkban is velünk lehetnek. Gyakorlatilag úgy tarthatják velünk a kapcsolatot, mintha az ismerőseink lennének.
A közösségi oldalak felhasználói
A közösségi oldalak felhasználóiról részben külföldi, az Egyesült Államokból származó és részben hazai adatok állnak rendelkezésre.
Az Egyesült Államokban készült felmérések szerint a három kiemelt közösségi oldal a Facebook, a Twitter és a MySpace. A Twitter az elmúlt években a leggyorsabban fejlődő oldal lett; 2008 júniusához képest, amikor 1 millió egyedi felhasználót könyvelhetett el, egy évvel később 21 millió tagot számlált. A Facebook szintén erőteljesen növekedett, de a felhasználók is egyre több időt töltöttek el az oldalon. Ennek oka valószínűleg az, hogy egyre többen jelentek meg az oldalon, a felhasználók közeli ismerősöket vehettek fel, így sokkal inkább érdekeltté váltak abban, hogy idejüket a közösségi oldalon töltsék. A közösségi oldalak használta így vált fokozatosan a hétköznapok részévé.
Az Egyesült Államokban nemcsak a felhasználók száma, hanem az oldalon eltöltött idő is drasztikusan nőtt az elmúlt évben. 2009 áprilisi adatok szerint a 2008-hoz viszonyítva a közösségi oldalakon eltöltött összes idő átlagosan 83%-kal nőtt az amerikaiak körében, a Facebookon pedig több mint 7-szer annyi időt töltenek, mint 2008-ban. Eszerint míg egy éve csupán 1,7 milliárd percet, 2009-ben már 13,9 milliárd percet (kb. 97000 napot) töltöttek el az oldalon egy hónap leforgása alatt, amely az amerikai lakosság regisztrált részére értendő, de a változás így is számottevő. A MySpace-t csupán 5 milliárd, a Twittert pedig 300 millió percen keresztül használták tavaly áprilisban.
Ugyanakkor a felhasználási időarányok is változtak: 2008-ban az amerikaiak a közösségi oldalak közül leginkább a MySpace-t használták, idejük 73%-át töltötték itt. 2009-re a legtöbb időt már a Facebookon töltötték (66%), és a közösségi oldalak közül a MySpace csupán 23%-ra esett vissza.
A hazai adatokat illetően a legnagyobb közösséget az IWIW gyűjtötte maga köré, amely sok szempontból eltér a nagy nemzetközi közösségi oldalaktól. Hazai oldalként azzal együtt, hogy egyszerűbb szolgáltatási palettával bír, egy teljes piacot fed le, ami a Facebook esetében közel sincs így. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy már 2008 végén a regisztrált tagok száma elérte a négymilliót, jelenleg 4,2 millió felhasználóval bír. A Webaudit felmérése szerint a hazai internetezők közel kétharmada legalább havi rendszerességgel megfordul az oldalon, ami - 2009 februári adatok szerint - csaknem 2,9 millió felhasználót jelent. Naponta pedig több mint egymillióan látogatják. Mivel főként a 15-29 év közötti korosztály használja, amelyet a klasszikus médiumok (pl. újságok, tv, rádió) már nehezen érnek el.
A hirdetések típusai – a Facebook és az IWIW hirdetési lehetőségei
A közösségi oldalakon megjelenő marketing tevékenységek oka tehát a megváltozott internet-használati szokásokban keresendő. Már egészen más attitűd jellemzi azt, aki néhány évvel ezelőtt, és azt, aki manapság keres az interneten. Már nem a portálok, a tematikus oldalak, hanem a virtuális közösségek világát éljük. Az információt más csatornákon keressük, és emiatt más jellegű tartalmakhoz jutunk. Egyre fontosabbá válik a közösség visszhangja, és már a nagyobb cégek is belátták, hogy kizárólag a megváltozott információfogyasztási közegben érvényesülhetnek.
A közösségi média még csak néhány éve létező gyűjtőfogalom, gyakorlatilag minden ide sorolható, ami web 2.0., pl. blogok, közösségi oldalak, wikik, zene-megosztók, vagy bármi, ami nagyobb tömeget vonz. A közösségi médiának néhány eszközét illusztrálom a cikk segítségével, amelyek a nagyobb közösségi oldalakon, így a Facebookon és a nálunk egyelőre ismertebb IWIW-en is megtalálhatók.
A jelenség a közösségi oldalakon a felhasználók számának és aktivitásának növekedésével kapott nagyobb hangsúlyt. Ezzel párhuzamosan a marketingesek is megjelentek a közösségi site-okon, mert úgy gondolták, hogy mivel a közösség figyelme könnyen irányítható, ezért egy-egy termékre, szolgáltatásra is elvileg ugyanilyen egyszerű és viszonylag olcsó eszközökkel is fókuszálható lehetne.
Tehát üzleti lehetőséget láttak az oldalakban, és így született meg az SMO, a közösségi média optimalizációja (Robit Bhargava), ami a későbbiekben inkább csak egy hasonlóan felkapott jelszónak bizonyult. Ezzel a fogalommal határozták meg azt, hogy a sikeres kampányokhoz szükség van a közösségi média átgondolt használatára, és néhány módszertani elvet is lefektettek.
A gyakorlat viszont kérdésessé tette azt, hogy valóban üzleti lehetőséget nyújt-e a közösségi média használata, illetve felvetette azt is, hogy mennyiben mérhető a megtérülés, illetve az információ terjedése valóban modellezhető-e, vagy ténylegesen befolyásolható. Többek szerint a felkapott szlogen pusztán az ügynökségek találmánya, amellyel új ügyfeleket akarnak szerezni, illetve a sikeres kampányok nem pusztán az eszközökön, mint inkább a használatukban és az ötletességen, az újdonságon múlnak.
A két közösségi oldal között jókora különbségek vannak, ezért nem is lehet igazán egymáshoz viszonyítani a kettőt. Az alapvető különbségek részben abból származnak, hogy a két oldal eltérő fejlettségi szakaszban van, másfelől nemzetközi szinten jóval nyitottabbak a fejlesztésekre még akkor is, ha első ránézésre nem szolgáltatnak profitot.
A cikknek ebben a részében inkább csak áttekintést adnék arról, hogy mi az, ami a Facebook eszközei közül hazai viszonylatban is megtalálható.
Közösségi hirdetések
A hirdetések típusai közül több alapvető formát különböztethetünk meg. Nemzetközi és hazai szinten egyaránt megtalálhatóak, ha nem is egyforma minőségben
Az első a közösségi hirdetés (social advertising), amely a Facebook-alapító Mark Zuckerbergtől származó fogalmi kategória. Létrejöttét a közösségi oldalak teremtették meg, amelyek a hagyományos reklámokat és a megjelenő tartalmakat nem csak profiladatok alapján targetálták. Már nemcsak az egyén vagy az általa megtekintett oldal, hanem az individuum hálózata, közössége az, amely alapján a megfelelő hirdetések minél több felhasználóhoz eljuthatnak. Tehát az egyes hirdetések megjelenését a közösségi aktivitás befolyásolja.
Ez azt jelenti, hogy a reklámok felhasználói információkat tartalmaznak, ezért csak a felhasználók hozzájárulásával jelennek meg és kerülnek megosztásra. Általában névvel és képpel jelennek meg, ami részben a felhasználó azonosítását biztosítja, aki így maga is a hirdetés eszközévé válik. Ugyanakkor a hirdetés is nagyobb meggyőzőerővel bír, ha tudjuk, hogy egy ismerősünktől érkezik, illetve azt is, hogy ő már kipróbálta a terméket, vagy tetszett neki például egy film, amit épp látott a moziban, és a hirdetés pont egy mozi kínálatára ugrik.
A Facebookon ezek a reklámok vagy a news feedben vagy a jobb oldalon megjelenő bannerek, amelyeket a Microsoft értékesít az Egyesült Államokban – a pozícióért korábban a Google is harcolt. A hirdetésekkel részben külső és belső oldalak is promotálhatók, amelyek tulajdonképpen célzott hirdetések. Olyan személyes adatok alapján is targetálhatóak, mint az ország, állam, kor, nem, végzettség, de még érdeklődési kulcsszó - ha legalább kétezer profilon szerepel - , politikai hovatartozás vagy akár párkapcsolati státusz alapján is, tehát a célzás során különösen személyes adatokat is felhasználnak.
Ugyanakkor nemcsak külföldi, hanem hazai befektetők számára is adott már a lehetőség, hogy a Facebookon helyezzék el reklámaikat. Ezt 2009 elején az Est Media Group (EMG) vállalta, amely közvetítőként értékesíthette a Facebook bannereit hazánkban. Így a hirdetési piacon a Facebook valódi konkurenciává vált az IWIW-vel szemben.
A Google Adsense vetélytársa, az Etarget is megjelent hirdetéseivel a Facebookon nagyjából azonos időben, mint az EMG, hiszen ekkor kezdett számottevővé válni a regisztrált magyar felhasználók száma: a tavalyi év elején már százezren csatlakoztak hazánkból. A közép-európai szolgáltató kattintás-alapú hirdetéseivel már a hazai piacon is évek óta jelen volt, többek közt az Origo és az IWIW felületén is megjelentette kontextuális, tehát a szövegkörnyezetbe illeszthető hirdetéseit. Ez azt jelenti, hogy a hirdetésekhez rendelt kulcsszavak alapján kerülnek a reklámok arra a helyre, ahol valószínűleg a legtöbb potenciális ügyfél találkozhatnak majd velük. A Facebookon alapvetően szöveges hirdetéseket jelentetett meg a cég, amiket csak azok számára jelentek meg, akik hazai IP-címekről látogatták az oldalt.
A hirdetéseket megjelenés (CPM), illetve átkattintás (CPC) alapján számlázzák, de a megjelenés alapúak a hírfolyamban nem jelennek meg. A reklámokat a közösség is szűri, hiszen az irreleváns vagy zavaró reklámokról visszajelzést lehet adni. Pl. a felhasználók bejelölhetik vagy leírhatják, hogy miért nem tetszett nekik a megtekintett hirdetés.
Az IWIW-en közösségi hirdetések egyelőre még nem jelennek meg, de a targetálást itt is alkalmazzák már 2006 óta. Egyelőre csak néhány adat, a kor, a nem és a lakhely alapján teszik lehetővé a célzást, ami nem hozhat igazán komoly eredményeket. Azonban összevetve például a Google hirdetéseivel mégis előrelépést jelent, hiszen a Google (többek közt) hazai internetszolgáltatóktól kiosztott IP-címeket tárol, és ezekből nem tudnak sem megyei, sem regionális adatokra következtetni.
A viselkedés alapú targetálás még teljesen elképzelhetetlen az IWIW-en, hiszen sokakban komoly aggályokat vetne fel, ahogyan a Street View is ellenállásba ütközött. Egyelőre tehát az oldalon továbbra is az interaktív bannerek hozhatnak sikert, amelyekkel a közösségi oldal korosztályát célozhatják meg.
Adatgyűjtési problémák a Facebookon
A közösségi hirdetéseket tekintve a Facebook etikailag kérdéses eszközöket is használt. Ilyen volt a Facebook Beacon projektje, amely a közösségi hirdetések egyik lehetséges alternatívájaként működött csupán rövid ideig, 2007 novembere és 2009 szeptembere között.
A Facebook 44 partneroldallal kötött szerződést (köztük szerepelt többek közt a Sony, az eBay vagy a New York Times is), amelynek értelmében ha a felhasználók bizonyos külső oldalakat látogattak, akkor az ottani aktivitásaik megjelentek a profilukon. Így az egyes oldalakról, termékekről és akciókról az ismerősök egymástól szerezhettek tudomást. Azzal, hogy a tagok vásárlási szokásai váltak nyilvánossá, ismerőseik olyan személyes információkhoz jutottak, amelyhez a felhasználók nem adták a beleegyezésüket. Erre csak utólag derült fény, amikor már csak arra volt lehetősége a felhasználóknak, hogy később megszüntessék a szolgáltatást, amely önkényesen, opt-out rendszerben működött.
Az adatgyűjtés hamarosan botrányba fulladt, először egy civil csoport, a MoveOn.org kezdett tiltakozásba heteken belül, és egy csoportot hoztak létra a Facebookon, amely néhány napon belül elérte az 50 000 főt. Az adatgyűjtést ezt követően is folytatódott, de azzal a változtatással, hogy az adatok publikálásához a felhasználó beleegyezését kérték. Még 2007 novemberében a Computer Associates egyik fejlesztője azt is kiderítette, hogy az adatokat a rendszer azután is tárolta, hogy a felhasználók letiltották az alkalmazást, illetve abban az esetben is, ha akár hetekig nem jelentkeztek be a közösségi oldalra.
Végül Mark Zuckerberg nyilvánosan kért elnézést a történtekért, és már 2007 decemberében a szolgáltatáson lényeges változtatásokat hajtottak végre, amely véglegesen letilthatóvá vált, és ezzel együtt az összes felhasználói adatot is törölni lehetett a rendszerből. A Facebook és a partneroldalakkal szemben bírósági per indult 2008-ban, amelyben megállapították, hogy a Facebook Beacon üzemeltetése törvénysértő volt. A bíróság arra kötelezte a Facebookot, hogy ne csak a felpereseket kártérítse, hanem hozzon létre egy olyan pénzügyi alapot, amelyből egy non-porfit szervezetet finanszírozhatnak. Kérdéses, hogy mennyire lehet valóban hatékony egy olyan szervezet, amit a közösségi oldal finanszíroz a későbbi visszaélésekkel szemben. Céljai közt általánosságokat fogalmaztak meg: tervezeteket készíthet az online titoktartás, a magánszféra védelme és a személyes biztonság kérdéseihez kapcsolódóan.
2008-ban indult el a Facebook Connect, amellyel a felhasználók Facebook-accountjukon keresztül más oldalakra is be tudnak jelentkezni. A Facebook tehát már nem az adatgyűjtéssel próbálkozik, – amely törvénytelennek bizonyult – hanem azt teszi lehetővé, hogy a közösségi oldalon meglévő kapcsolati hálót is továbbvigyék a felhasználók.
Csoportok, klubok, oldalak
A közösségi oldalakon megtalálható csoportok, klubok, illetve az oldalak szintén a marketing eszközei lehetnek. A Facebookon oldalakat és csoportokat vehetnek igénybe a hirdetők, amely két hasonlónak tűnő, de valójában különböző lehetőségeket biztosító eszköz.
A csoportok azok a kisebb közösségek, amelyek inkább egy érdeklődési körhöz kapcsolódóan jelennek meg, velük szemben az oldalak azok, amelyek igazán a nagyobb vállalatok, zenekarok, művészek, sportolók megjelenését szolgálják, ingyenes megjelenést biztosítva.
A csoportok az IWIW-en is ismert klubokhoz hasonlítanak, amelyeket adminisztrátorok hoznak létre. Ők határozzák meg a csoport tematikáját, illetve típusát – pl. nyilvános, titkos, nyitott zárt -, ők szabályozzák és hagyják jóvá az új tagok belépését, felügyelik az aktivitásokat, és bonyolítják a csoport ügyeit. Tehát alapvetően szabályozottságukban térnek el az oldalaktól, de a csoportokra is igaz, hogy a kommenteket nem szabályozzák, így ezeket a tagokkal együtt csak utólag törölhetik, ha ez szükséges.
Az IWIW klubrendszere ennél sokkal egyszerűbb, de egyértelműen profitorientáltabb is. Ez azt jelenti, hogy a szervezeti és üzleti felhasználók egyszeri 5000 Ft regisztrációs díjat fizetnek, illetve az üzleti felhasználók havonta tagonként további 18 Ft-ot, a szolgáltatás csak az egyéni felhasználóknak ingyenes. Viszont a nagyobb cégeknek is megéri a megjelenés, mert ezzel népszerűsíthetik eseményeiket és termékeiket, illetve közvetlenül véleményt cserélhetnek a felhasználókkal.
Azonban felmerül az a kérdés is, hogy mennyiben éri meg már hazai szinten is megjelenni egy olyan felületen, amely alapvetően nem érdeklődés szerint csoportosul, hanem egyszerű pl. általános iskolai vagy munkahelyi ismeretségeken alapul. A hazai helyzet azt mutatja, hogy az IWIW klubrendszere nem igazán működőképes, még egy könyvtár számára is nehézkes a használata.
A Facebookon megtalálható oldalak sokkal inkább a reklámozás eszközei lehetnek. Alapvetően ingyenesek, nem limitáltak, ezért bármennyi rajongót gyűjthetnek, akiknek státuszüzeneteket küldhetnek, tehát a valódi tagokhoz hasonlóan kommunikálnak, ugyanis ezek a hírfolyamokban is megjelennek.
Az oldalak tartalmilag változatosabbak lehetnek, és többféle alkalmazást is használhatnak. Megjelenhet rajtuk mini feed, eseményeket, fotókat, jegyzeteket tehetnek közzé, lehet üzenőfaluk és szemléjük is, amelyben a cégekkel kapcsolatos véleményüket fogalmazhatják meg. A keresőmotorok pedig indexelik őket, és ezért külső oldalakon keresztül is el lehet érni őket regisztráció nélkül. Ezzel olyan tartalmakat hozhatnak létre az oldalakon, amelyek teljesen nyilvánosak, és így az egyes márkák híreiket sokfelé eljuttathatják.
A kapcsolatfelvétel egészen interaktív és közvetlen lehet azzal is, hogy a híreik már a news feedben is megjelennek. Az sem ritka, hogy a vállalatok a vásárlói szokásokat firtatják. Pl. a H&M korábban az aktuális kollekcióinak képeit tette közzé, vagy szavazást indított azzal kapcsolatban, hogy az emberek többsége mit szeretne vásárolni.
Az oldalak létrehozása után valójában a rajongók teszik népszerűvé az oldalakat, hiszen nemcsak az kerül a news-feedekbe, hogy a tagjává váltak, hanem ezt követően minden további aktivitásuk is meg fog jelenni. Ez azt jelenti, hogy természetesen a céggel kapcsolatos kritikáikat is megírhatják, illetve közvetlenül kérdést is intézhetnek a vállalatokhoz, amikre egyaránt reagálnak, amellett, hogy nem kerülnek törlésre.
Alkalmazások
A harmadik nagyobb kategóriát az alkalmazások jelentik. Velük leginkább a Facebook oldalain találkozhatunk, amelyek a közösség szórakoztatását szolgálják, de egyre inkább jelen vannak olyan app-ok is az oldalon, amelyek egy intézményhez vagy termékhez kapcsolódóan speciális szolgáltatást nyújtanak, adott esetben tájékoztatják a fogyasztókat.
A Facebook oldalain 2007-ben jelentek meg a mini alkalmazások, ekkor teremtették meg azokat a technikai lehetőségeket, amelyeket a külső fejlesztők is felhasználhattak. Ennek hatására már az első évben 7000 alkalmazás jelent meg, havonta pedig csaknem 100 újabbal bővült a közösségi oldal.
Az alkalmazások hamarosan a marketing eszközeivé váltak. Az elsők közt tűntek fel a Flickr, a Digg és a Last.fm app-jei. Egyrészt azért figyelt fel rájuk a hirdetési piac, mert megfelelő felületet biztosítottak arra, hogy reklámokat helyezzenek el rajtuk, amivel nemcsak az találkozott, aki ténylegesen használta az alkalmazást, hanem az is, aki csak egy ismerőse profilján találkozott vele vagy a középen futó news feedben. Tehát elég gyorsan terjednek az ismeretségi hálókon belül.
Reklámok elhelyezésével foglalkozott többek közt az AdBite, amely évek óta hirdetéseket jelenít meg egyes alkalmazásokon. A RockYou pedig már évekkel ezelőtt vezető cégnek számított, két éve már számtalan alkalmazáson keresztül érte el a Facebook tagjait. Ezeket önállóan fejlesztette ki, rajtuk helyezte el üzleti partnereinek reklámait. Jelenleg a Maffia Wars és a Farmville, amik a legnépszerűbb alkalmazások közé tartoznak, ezeket a Zynga nevű cégóriás fejleszti, ami mögött máris óriási tőke áll.
Másrészt a fejlesztések azért is praktikusnak bizonyultak a hirdetők számára, mert amennyiben bárki is engedélyezi az alkalmazások működést, azok közvetlenül a felhasználó profiladataihoz férhetnek hozzá, erre az elindításuk előtt fel is szokták hívni a figyelmet a Facebookon. Ezek demográfiai adatokat és az érdeklődési kört jellemző információkat gyűjtenek, amelyek alapján célzott hirdetéseket kaphatnak a felhasználók.
Az adatvédelmi kérdések tették szükségessé azt, hogy sor kerüljön az app-ok szabályozására az oldalon, amely megbízhatónak nyilvánítja őket. A közösségi oldalon 2008-ban indult el a Verified Apps program, ezzel az alkalmazások jelentkezhettek arra, hogy a Facebook megvizsgálja őket, és amennyiben átmentek a rostán, évi 375 dollárért egy igazolást kaptak arról, hogy megfeleltek a kritériumoknak. Ezzel kiemelt helyre rangsorolták őket, egy külön felületen is megjelentek, több üzenetet küldhettek, és egy keretet is kaptak, amit reklámozásra fordíthattak. Mivel ez is csak egy választható lehetőség, amiért ráadásul még fizetni is kell, önmagában nem zárja ki, hogy olyan app-ok is megjelenjenek az oldalon, amikért majd utólag senki sem vállal garanciát. Ez csupán egy jelképes gesztusnak tekinthető a Facabook részéről.
Az oldalon az elmúlt évek alakulásának megfelelően az alkalmazások túlburjánzása jellemző, ezt igazolják az oldal statisztikái is. A felhasználók 70%-a használ valamilyen alkalmazást. Ehhez mérten több mint egymillió fejlesztő van jelen az oldalon, akik már 500 000 alkalmazást hoztak létre, ebből 250 olyan, amelyet egy hónapban egymilliónál is többen használtak.
Kérdés, hogy a máig ingyenes fejlesztés által a nagyobb vállalatok vagy akár a közintézmények is képesek lesznek-e arra, hogy elérjék a felhasználók tömegeit, és valóban meggyőző erővel bírjanak. Érteles elfoglaltságot vagy csupán hétköznapi szórakoztatást tudnak-e majd nyújtani, esetleg ötvözni tudják-e a kettőt.
A közösségi oldalak használata nálunk
Itthon is egyre több vállalat kezdi el használni a közösségi oldalakat. Egyrészt a nagyobb cégek is megjelentek önálló accountokkal a Facebookon és a Twitteren, másrészt a folyamatos jelenlét mellett kampányaikat is egyre gyakrabban ezeken a felületeken bonyolítják.
A nálunk is megtalálható multinacionális cégek közül a Vodafone és a T-mobile is követhető twitteren, azonban még jól látható, hogy gyakran a vállalatoknál még nem alakult ki ennek a belső szabályrendszere, maguk a vállalatok sem tudják, hogy mikor és hogyan lenne érdemes gyorsan megjelenni, azonnal reflektálni az eseményekre. Illetve egészen váratlan üzenetek is megjelennek, amelyeket egy komolyabb vállalat nem igazán engedhetne meg magának.
A nagyobb márkák gyakran nem jelennek meg magyar nyelven, és ez is nehezíti a vásárlókkal való kapcsolattartást. A hazai vásárlók felé is próbálnak közeledni, ilyen volt a Nike, amely egy játékkal jelent meg a MyVip-en és egy futással kapcsolatos blogot is elindított, a Coca-Cola pedig egy rajongói klubot hozott létre amely nem véletlenül már a Facebookra költözött át az IWIW-ről.
Egészen kicsi vállalkozások is jelen vannak a közösségi oldalakon, bár az ő megjelenésük inkább csak kuriózumnak számít. Ilyen például a Kiadó kocsma, amelynek üzletvezetője az alábbi interjúban elmondta: „Csak annyit teszünk, hogy mindennap fél 12-kor megírjuk a Twitteren az aznapi menüt, hogy ne kelljen mindenkinek betelefonálni”. Ugyanakkor nem érdemes túl sokat várni sem ezektől az eszközöktől, és a túlzott megjelenés is inkább zavaró lehet, mint informatív.
Egyelőre azonban gyakorlatilag nálunk nincs mit mérni, és van még mit tanulni az IKEA és a hozzá hasonlóan kreatív kampányokból.
