Miért a éppen a Facebook?
Azért is választottam a Facebook-ot témának, mert rengeteg témát ad. Nap, mint nap lát az ember olyan dolgokat a közösségi oldalon, amitől ledöbben, megrökönyödik, és sokszor elgondolkozik. Barátaink, ismerőseink életét tudjuk szinte végig követni. Hol jár éppen, milyen zenét szeret, milyen zenét linkkel be, mi történt vele, hol nyaralt stb. A rengeteg lehetőségnek és alkalmazásnak köszönhetően. Szeretném bemutatni a Facebook egy-egy alkalmazásának (App), jelenségének negatív és pozitív részeit. Számos kérdést lehet megvitatni a Facebook-al kapcsolatban, én néhányat igyekszem eme publikációban kivesézni.
- Általánosságban a közösségi hálókról
- Általam negatívnak vélt alkalmazások:
- Általam pozitívnak vélt jelenségek:
Általánosságban a közösségi hálókról
A (közösségi) háló rabságában
Röviden írnék egy észrevételt ezzel az egész jelenséggel, közösségi hálók jelenségével kapcsolatban. 2004. november 29-én, gimnazista elsősként küldtek meghívót az iWiW-re. Hirtelen nem is értettem, hogy mi ez és mire, majd rövid nézelődés után rájöttem, hogy ok, lesz ilyenem, de ennyi. Ekkor sokan még azt sem tudták pl.: az osztálytársak közül, mi is az az iWiW. Majd egy félévre rá, rákattantam. Később egyre többen az ismerőseim közül is. Aztán, idővel lanyhult a lelkesedés. Kicsit hasonló a helyzet a Facebook-al is. Bár a lelkesedés és "rákattanás" itt még bőven tart nálam is, de a megismerkedés menete hasonló volt. Nem tudom minek köszönhető, hogy viszonylag hamar megismerem ezek a közösségi oldalakat, de az biztos, hogy Facebook profilom is viszonylag hamar volt sokakhoz képest, de először idegen volt a környezet, nem tetszett, majd jött a rádöbbenés, idővel, hogy ez bizony sokkal, de sokkal jobb mint az iWiW. Meglátásom szerint az iWiW csak rohan bizonyos dolgokban ma már a Facebook után, pedig az iWiW két évvel korábban, 2002-ben indult amerikai testvérével szemben, aki csak 2004. február 4-én kezdte meg működését. A dátumokból kitűnik az is, hogy kis hazánkba bizonyos dolgok mekkora késéssel érkeznek meg: az igazi Facebook őrület kezdetét én egyértelműen 2009 elejére tenném. Ha azt vesszük, az USA-ban is kellett egy év mondjuk, mire elterjedt a Facebook, akkor is 4 éves késésben vagyunk, ami virtuális téren elég nagy időnek számít...
Facebook vs. iWiW
Hogy miért is jobb mint az iWiW (az én meglátásomban)? Igényesebb, átláthatóbb, létezik a chat intézménye - bár utóbbi már az iWiW-en is megtalálható. A csoportos üzenetek küldését is sokkal jobban kezeli, hiszen míg az iWiW-en, ha egy többcímzettes levélre akarunk mindenkinek válaszolni, akkor mindig meg kell adnunk ismét az összes címzettet, nem elég a "válasz" gombra kattintanunk. Ezzel szemben a Facebook-on először megadjuk az összes kívánt címzettet, majd mintegy fórum szerűen írogatjuk az üzenetet, amit aztán mindenki megkap. Az iWiW-en a mai napig nem képesek ezt az egyszerű változtatást meghozni...
Egy bizonyos idő után azonban a Facebookon is nagyon megszaporodott a magyar felhasználók száma, bár sok magyar polgár még mindig csak az iWiW-ben tud gondolkodni. Olyan ismerősöm is van, aki politikai nézetei miatt nem hajlandó használni a Facebook-ot, csak az iWiW-et.
"X. Y.-t bejelölték az alábbi képen"
A vizsgált jelenségek sorát egy általam elég negatívnak beállított “alkalmazással” kezdem. A Facebook rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, ami roppant jó és hasznos, ugyanakkor roppant idegesítő is tud lenni. Ez a tulajdonság, funkció nem más, mint az, hogy valakit be tudunk jelölni azokon a fényképeken, amiket mi töltöttünk fel.
Bejelöltelek!
Ez a funkció egyébként ma már az iWiW-en is megtalálható, bár rendszeres használatával én a Facebookon találkoztam először igazán. Ez lényegében a web2 egyik nagy "fegyvere", hiszen ezen keresztül könnyebben megtalálhatunk ismerősöket is. A lényeg a következő: van egy fénykép, amin szerepelünk, ezen az ismerősünk bejelöl. Ezután a fényképen ha az egeret ránk húzzák, akkor megjelenik a nevünk, a kép alatt szintén, ahol azonban a nevünk egyben már egy hiperlink is, mely az adatlapunkra mutat. Ergo kiaknázza a keresztbe hivatkozás lehetőségét. Ez egyébként az a funkció, amikor a felhasználó rendeltetésszerűen használja a Facebook ezen lehetőségét. Pontosabban, és kicsit durvábban fogalmazva: a kulturált felhasználók becímkézik barátjaik a fényképeken, hogy értesüljenek arról, esetleg egy olyan képet töltött fel ismerősük, amin ő szerepel, de neki nincs meg. Ellenben...
"Szeretem őt... és őt... és őt... és őt..."
Mint a bevezetésben írtam, ez a lehetőség a közösségi oldalon roppant idegesítőn is tud hatni. Pontosan nem tudom megmondani mikor terjedtek el azok a kis táblázatocskák (de kb. az elmúlt egy év folyamán), amiken különböző tulajdonságok vannak, emberi tulajdonságok. Pl.: legjobb barát, legjobb lelkiző társ, legjobb partiarc barát, stb. Ezek egyébként saját megfigyeléseim alapján a 10-15 éves korosztályban vannak leginkább elterjedve. DE! Nem először fordul elő, hogy egy 13 éves bejelöl egy 20-21 évest, akinek ez már vér ciki. Közeli példát is tudok hozni. Egyik volt osztálytársam tánctanár. Tanítványai, akik között sokan vannak a tárgyalt korosztályból, rendszeresen bejelölgetik ilyen képeken. Őt ez roppantul idegesíti, és kicsit cikinek is tartja. Egyszer mikor találkoztunk, valahogy így fogalmazta meg nekem: "Lepetézek hallod attól, hogy belépek a fészbukra, és azzal fogad, hogy a kölkök bejelöltek egy fényképen. Megnézem a fényképet, és egy négyzet vagyok rajta!". Azt hiszem ez mindent elmondott. Bár azóta már nem egyszer láttam, hogy ismét bejelölték, mint négyzet, melyben annyi volt: "és őt is". Barátnőmet is bejelölték már így szintén fiatalabb táncostársai, ő meg is köszönte. Hogy miért? Mesélte nekem, hogy elment táncra, majd a kislány aki bejelölte, megkérdezte, hogy miért nem szólt hozzá semmit a fényképhez, miért nem köszönte meg?
Az okok
Érdekes lenne egyébként ezt jobban átvizsgálni, kutatni, szociológiailag. Miért pont ez a korosztály és miért pont ezt? Miért olyan fontos nekik, hogy őket bejelöljék egy-egy ilyen képek, vagy hogy ők bejelöljenek másokat? Mint írtam, főként a 10-15 éves korosztály végzi ezeket a "tevékenységeket" a közösségi hálón. Ezen belül is inkább 13-15 éves korosztály. Hogy miért pont ők? Saját véleményem szerint ekkor kerülnek abba a pubertás korba, abba a változó időszakba, amikor már kezdik magukat önállónak érezni, "nagylánynak", "nagyfiúnak", ugyanakkor szeretnének valakihez tartozni, "bandázni", de természetesen már nem a szüleikhez. Ezért jelölik be a "csapatot" a képeken. Megkezdődnek a "pasizások", "csajozások". Ilyenkor jönnek az első "öribarik", "a legjobb haverok", akik aztán lehet, hogy pikk-pakk lemorzsolódnak. Ugyanakkor érdekesnek tartom szintén, hogy a Facebook valóban mennyire belopózott, szinte láthatatlanul az emberek, leginkább a fiatalok életébe. Hiszen láthatjuk, sokszor megsértődnek azért, miért nem jelöltél be "mint a legjobb party arc", vagy mint a "legjobb lelki társ". Mert hallottam már ilyenről is, hogy kis általános iskolás 8.-os lányok ilyeneken megsértődtek egymásra. Az ember nem is gondolná, hogy, kicsit vulgárisan fogalmazva egy "tetves Facebook képbejelölésen" múlhat egy "barátság". Véleményem szerint az ilyen barátságok a felületes barátságok. Érdekes módon a mi korosztályunk, az én baráti köröm már nem csinál ügyet abból, hogyha egy rendes, hétvégi kiruccanásos fényképen nem címkézem meg őt...
"Lájkold ezt a bejegyzést..."
Aki mindennapos szinten használja a Facebook-ot, az 100%, hogy ismeri a közösségi oldal "Like" funkcióját, amely mára a magyar nyelvű oldalon "Tetszik" funkcióként jelenik meg. Általános használata: kifejezzük vele, hogy egy kiírás, poszt, fénykép, idézet, stb. tetszik nekünk. De, mint a fényképeknél is, itt is előfordul más funkció is...
Lájkolj!
Mielőtt a konkrét témára térnék (hogy mi is az a szokatlan funkció...), csak röviden szólnék arról, hogy mára a "lájk" kifejezés (így szépen magyarosan, fonetikusan írva) teljesen beleivódott a facebookozó fiatalok szóhasználatába, és manapság már akár egy élőben elmondott viccre is képesek vagyunk azt mondani: "Ez mekkora lájk!". A nyelvészek és a magyar nyelvőrzők pedig megint megrökönyödhetnek, és harcolhatnak az internet ellen, mert az megváltoztatja szép magyar nyelvünket... Viccet félre téve érdemes valóban ezen elgondolkodni. Sőt, hogy az emberek életébe ez az egész "Like" dolog hogy beleépült, arról ez a link tanúskodik.
“Aki elsőnek lájkol...”
Szóval, az a bizonyos "másik" funkció. Nem olyan régen, kb. a nyár végén, vagy talán kicsit előbb jelent meg az az új őrületnek még talán nem nevezhető valami (tevékenység?), melyben a lájknak kicsit más a funkciója, mint alapjában véve. A lényeg a következő: XY felhasználó kiírja az üzenőfalára: "Lájkold ezt a bejegyzést, és megmondom, mi az a 3 dolog, ami rögtön eszembe jut rólad". Hurrá. Persze ez lehet más formában is, illetve más "emlékre" visszavezetve, pl.: "lájkold ezt a bejegyzést, és leírom az üzenőfaladra, mi az első közös élményünk/emlékünk". Az emberek pedig lájkolják, mint az őrült. A vicces talán ebben az, hogy ezt a tevékenységet a négyzetes-képbejelöléssel ellentétben nem a 10-16 éves korosztály csinálja, sokkal inkább 16-24-es korosztály, durván az én korosztályom béliek. Vicces, és egyszerre valahol, hát nem is tudom... Szánalmas? Nem tudom mi a jó kifejezés rá.
Cikis a helyzet
Mint az alcímből is látszik, bizony ebből a "lájkolj" dologból elég cikis helyzetek is tudnak kijönni. Az embernek akarva akaratlanul vannak olyan ismerősei mind a Facebook-on, mind az iWiW-en, akiket ismerünk, köszönünk, de nem vagyunk olyan viszonyban vele, hogy közös élményeink. Barátnőm egyik ilyen ismerőse egyszer kiírt valami hasonló bejegyzést, mint amit fentebb írtam, barátnőm nem volt rest, poénból lájkolta a bejegyzést, mit fog a csávó róla írni. Kb. háromszor ugyanazt írta le, hogy az iskola legjobb táncosa, csak más formában. Egyik ismerősömnek a volt barátnője posztolt ki hasonlót az üzenőfalra, ismerősöm beklikkelte, hogy "Tetszik". Érdekes módon számára nem érkezett válasz... Ezért sokszor érdemes átgondolni valamit, mielőtt cselekszünk. Mert addig, amíg a számunkra kedves haverok, barátok lájkolják a posztot, addig mi vagyunk a jóarcok, hogy miket tudunk róluk írni, de mikor esetleg valaki olyan teszi meg a lájkolást, akivel más a viszony, elég hamar cikis helyzetbe kerülünk, a "haverok" szemében rögtön égünk... Mennyből pokol...
Próba-szerencse
Egy volt osztálytársamnál én is kipróbáltam egyébként, tőle végülis olyan választ, "3 dolgot" kaptam amire számítottam. Bár, hozzáteszem, vele voltunk olyan viszonyban, hogy nem lehetett cikis a helyzet egyikünk számára sem. Ettől függetlenül nem leszek híve ezeknek az "alkalmazásoknak".
Nyereményjátékok a Facebook-on
"Akarsz nyerni egy hétvégi utazást? Szeretnél Oakley napszemüveget? Féláron akarsz enni? Egy klikk az egész"
Nyerési lehetőség
Egy jó ideje már, hogy megjelentek ezek, a Facebook-on "eseményként" létrehozott nyereményjátékok, amelyekre én is mindig meghívást kapok. Rengeteg ilyen van. Mint ahogy írtam, volt már, hogy napszemüveget lehetett nyerni, de wellness hétvégére is sorsoltak már embereket. Jelenleg is van ilyen "esemény" meghívásom, az egyikkel 1500 Ft-os (!!!) Heavy Tools kupont nyerhetnék, a másikkal pedig 37 budapesti étterembe kaphatnék félárú kedvezményt.
Hogy miért írtam feltételes módban az előbbi mondatot? Általában nem szoktM ezeken a nyereményjátékokon részt venni. Sőt, engem egyenesen idegesítenek. Lehet, most sokan bolondnak gondolnak, hogy itt a lehetőség ingyen nyerni, de én akkor sem tartom jó dolognak. Egyrészt megint olyasmire használják a közösségi oldalt, amire (szerény véleményem szerint) nem kéne. Másrészről számomra az is biztos, hogy tuti-e a fedezet? Biztos megkapom egyáltalán ezeket az ajándékokat? Ezek most persze félig-meddig költői kérdések és nem akarok ítélkezni senki felett. Úgy gondolom, nyilván egy 1500 Ft-os kedvezmény kupont nagyobb eséllyel megkapok, mint egy külföldi utazást, vagy wellness hétvégét. Persze van üdítő kivétel is: Kiss Ádám stand-up comedy-s is szervezett már ilyen nyereményjátékot. Kiírt egy bejegyzést, aki lájkolta, az részt vett a sorsoláson, melyen két Showder Klub belépőt lehetett nyerni.. Majd sorsolt. Erről található egy videó a Facebookon. Érdekes a sorsolási mód, de legalább valóban van nyertes
Miért idegesít?
Főként azért, mert rengeteget kapok belőle általában, és engem nem hoznak lázba, így viszont elég zavaróak olyan események, meghívók között, amik esetleg valóban érdekelnek, vagy akár fontosak is, mert vannak ilyenek is. Másrészt, itt a példa az 1500 Ft-os kuponnal. Manapság mi már 1500 Ft egy ruházati üzlet esetében? Semmi. Esetleg egy alsónadrágot kap is érte az ember... Magyarul, én személy szerint kicsit megalázónak tartom az ilyeneket....
“A bíróság meghozta ítéletét: a büntetés: törlés az ismerősök közül”
Egyik volt osztálytársam ki is írt egy posztot az üzenőfalra: aki mégegyszer ilyen meghívót küld neki, törli az ismerősei közül. Egy ismerőse küldött, majd törölte is. Én ilyen drasztikus módszerhez azért nem folyamodom, de azért az említésre méltó, hogy általában nem az ember közeli ismerősei küldözgetik ezeket, hanem akiket esetleg faluból/városból/iskolából/munkahelyről ismer valamennyire, maximum köszönő viszonyban vannak. Én eddig csak ilyen személyektől kaptam nyereményjátékon való részvételre meghívást.
Nyilván eltüntetni nem lehet ezeket a játékokat, mert a hatalmas tömegből úgyis lesznek mindig felhasználók, aki részt vesznek ezeken. De legalább azt kéne megértetni az emberekkel: nem kell az összes ismerősüknek elküldeni fölöslegesen ezeket.
Facebook alkalmazások - (Idegesítő) játékok
Aki napi Facebook felhasználó, 100%, hogy ismeri a következő kifejezéseket, neveket: FarmVille, PetVille, MafiaWars? Mindenki találkozott már vele, legalább az üzenőfalon. Miért szeretjük és miért nem őket? Vagy van aki egyáltalán szereti őket? Van értelme ezeknek az alkalmazásoknak? Hasonlóan a nyereményjátékokhoz ezek is a “szükségtelen rossz” kategóriájába tartoznak az én meglátásomban, ezért is tettem a negatív példák sorába.
FarmVille, MafiaWars, PetVille és hasonló nyalánkságok
Ezen alkalmazásai a Facebook-nak (azon belül a Zynga fejlesztői csoportnak) játékok, amelyeket neten keresztül tudunk játszani. Az első ilyen nagy őrület talán a mindenki által ismert FarmVille volt, valamikor a 2009-es év nyarától-őszétől (Maga a játék 2009 júniusában bukkant fel a Wikipedia szerint). Ebbe az őrületbe én is belekerültem, egy ideig csináltam is, majd rájöttem: hülyeség az egész... A lényege az "app"-nek, hogy a virtuális farmunkon termesszünk, tenyésszünk, építkezzünk, stb. Ezért pénzt kapunk, majd a vetőmagot, állatot, gépeket pénzért meg tudjuk venni. Egy ideig jópofa, de én akkor éreztem, hogy ezt abba kéne hagyni, mikor ahhoz igazítottam az időmet, hogy mikor kell learatnom a növényemet, mert különben elrohadnak... A másik nagy ok, ami miatt abbahagytam, az az emberi hülyeség. Ezekben a játékokban tudunk egymásnak ajándékot küldeni, amit ha kapunk, akkor illik viszonozni és küldeni annak, akitől kaptunk. Na most, mikor haza értem Pestről, és "43 FarmVille gift kérés" fogadott, akkor azt mondtam, köszönöm, ez egy nagy marhaság, értelme nem sok, és csak rabolja az időmet. Ráadásul egy ismerősömnek nem küldtem vissza ajándékot, majd mikor találkoztunk, köszönés után azzal fogadott, hogy mégis hogy képzelem azt, hogy nem küldök neki vissza ajándékot a FarmVille-n? Másik elrettentő példa volt, amikor egy informatikus-cégvezető ismerősöm a virtuális kapálás és vetés miatt késett le kis híján egy fontos üzleti tárgyalást... Viccesen édesapám is megjegyezte: "fiam, ha nagyon kapálni szeretnél, irány a telek!"
Hasonló elven működik a többi ilyen játék is, a különböző "Ville"-ek (FishVille, PetVille, FrontierVille), a szintén nagyon népszerű MafiaWars, vagy a Treasure Isle. Ezekről bővebbet sajnos nem tudok mondani, mivel a FarmVille-ből tanulva nem kezdtem el ezekkel játszani. Egy biztos, ezek olyan alkalmazások, melyek szórakoztatják az embereket, de ugyanakkor megint érdekes az, hogy a társadalmat hogyan alakítják át. Mikor a külföldön élő nővérem hazajött hosszú idő után, majd a barátnőivel, volt osztálytársaival találkozott, a fő téma nem az volt, mi történt a másikkal az elmúlt időszakban, hanem az, hogy éppen kinek milyen növényt kell learatni, ha hazaért, illetve, hogy kinek milyen díszt vagy házat sikerült éppen vásárolnia az FV-ben... Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy "no comment".
Közhely: kevesebb idő az olvasásra?
Nyilván elcsépelt közhely, és nem is akarok annyira ezzel jönni, de az is biztos, hogy ezek a vackok sok időt elvesznek pl.: az olvasástól, de szerintem még az emberi kapcsolatoknak sem tesznek jót, lásd amit feljebb írtam, hogy "ugyan miért nem küldtem ajándékot, ejnye". Szociológiai, társadalmi hatása egyértelműen rossz ezeknek az alkalmazásoknak.
Lanyhuló lelkesedés
Azért, hogy a felhasználók nagy része kezdi ezeket a játékokat megunni, azt talán az is mutatja, hogy végig nézve az elmúlt napok kronológiáját a Facebook üzenőfalamon, lényegében nem találtam hasonló játékokra vonatkozó kiírását, míg régebben órák alatt tele volt ilyenekkel a kezdőlapom. Az emberek a nagy szenzáció után talán leálltak a játékokkal, az újdonság hatása elmúlt. Sokkal inkább terjedőben vannak a különböző sorozatokból idézetek, a "napi XY" beszólások, és hasonlók, azaz a “Phrases” alkalmazás, sőt, meg is előzte a FarmVille-t, erről ír az Index Tech rovatának cikke is.
"nem személy tagok" a Facebookon
Hogy ne csak negatív és a Facebook rossz oldalát bemutató alcikk legyen a publikációmban (még a végén azt gondolja az olvasó, hogy azért vagyok fent a Facebookon, hogy azt szidjam...), írnék néhány sort az olyan kvázi "tagokről", akik igazából nem is személyek. Persze ezek között is vannak érdekességek, amik annyira azért nem pozitív lecsengésűek. De legalább viccesek néha. Miért is jók és miért nem ezek?
"Előbb lesz..."
Rengeteg olyan ilyen csoport található a Facebookon, akik nem személyek, és valamilyen céllal jöttek létre. Ezen célok vegyesek lehetnek. Vannak közöttük értelmetlen és értelmes céllal létrejött csoportok, akik mintegy petíció szerűen gyűjtik a "lájkolókat", rajongókat, minél többet, ezáltal nyomást gyakorolva valamire. Mindkettő szeretnék példát mondani. Rengeteg az értelmetlen csoport, melynek semmi értelme, így pl.: a "b...k el időnket a Facebookon". A 2010-es parlamenti választáskor lett egy olyan csoport létrehozva, melynek a címe: "Előbb lesz ennek az oldalnak 5000 tagja, mint választási eredmény", ezáltal mintegy fityiszt mutatva a káosznak és mintegy promótálva a Facebook népszerűségét. Ez azonban nem sikerült nekik, az ezret sem érte el a tagok száma, 823-nál megakadt. Hasonló politikával kapcsolatos ilyen "Klub" az "Előbb lesz itt 100000 lájk, mint Tarlós Budapest főpolgármestere". Itt is csupán 579 ember lájkolt, Tarlós azóta pedig főpolgármester. Hasonló oldal "Az izlandi vulkánnak nagyobb lett a füstje, mint a lángja..." című csoport, ők már viszonylag sok embert tudtak mozgósítani (3857 tag) az izlandi Eyjafjallajökull vulkán tavaszi kitörésekor, a légtérzárak kapcsán. 9000-es tömeget mozgatott meg a klub alapítója a "Mondjunk le Schmitt Pálról az árvízkárosultak javára!!!" csoporttal. Elmondható, hogy rengeteg a politikával kapcsolatos ilyen csoport.
Ezen oldalak nagyrésze viccesnek mondható, de sok értelme nincs, ergo megint lényegében tök fölöslegesen vannak jelen a Facebookon.
Petíció gyanánt
Mint fentebb írtam, találhatók azért olyan csoportok, amelyeknek értelmét is látni. Ilyen volt a "Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!". Ez a 2010-es nagy tavaszi árvizek kapcsán keletkezett, és 275.510 tagot számlál a mai napon (november 10). Nyilván ez nem fog növekedni már. Bár az augusztus 20-i tűzijáték nem maradt el, de állítólag kevesebb költségből történt a tűzijáték és az ünnepségsorozat lebonyolítása. A csoport adatainál még számlaszámot is megadtak, az adakozók számára. Talán ez volt az a csoport, mely eddig a legtöbb magyar embert megbírta mozgatni a közösségi hálókon keresztül. Jómagam is értelmes és jó kezdeményezésnek tartottam és csatlakoztam a csoporthoz. Hogy a kormányzatra mennyire volt hatással, ezt még nehéz eldönteni. Azt gondolom azonban, hogy egyre inkább nagy hatással lesz a Facebook az emberekre, elég csak arra gondolni, hogy már politikusok is vannak regisztrálva néhányan, és használják is kommunikációra az emberekkel a hálót, mindkét politikai oldalról.
Egyesületek, zenekarok, cégek
Szép számmal találni ma már működő egyesületeknek profilját, mint csoport a Facebook keretei között. Kedvenc zenekaromnak, a Dream Theater-nek is van Facebook oldala, melyet rendszeresen "frissítenek", azaz gyakran raknak ki friss híreket, videókat, zenéket. Ergo: kommunikálnak a rajongókkal. De kisebb, helyi táncegyesületeknek is található regisztrációjuk, mint pl.: a váci Silverstar Társulatnak. Egy példa kisebb, ismeretlenebb zenekarra is: a budapesti Géniusz együttes profilja 611 lájkolóval.
Az ELTE BTK HÖK is képviselteti magát az FB-n ilyen keretek között, ami jó és ésszerű is, hiszen (véleményem szerint) a Facebook egyik legnagyobb felhasználói bázisát az egyetemisták képzik.
Betört a közösségi hálóra a könyvkiadás is, hiszen az Ulpius-ház könyvkiadó is képviseltetve van a ma már egyre jobban terjedő FB-n, de a Libri könyváruház is rendszeresen frissített tartalommal tájékoztatja vásárlóit az üzenőfalán keresztül.
Zenei portálok is reklámozzák magukat és tájékoztatják a júzereket a frissítésekről, nagyon jó példa az általam is nagyon kedvelt Shockmagazin FB oldala.
Úgy gondolom, az első alcím alatt ismertetett csoportokat kivéve a különböző petíció szerű kezdeményezések, zenekarok profiljai, weblapok regisztrációi nagyon jó dolgok, értékesek, és arra használják a közösségi hálózatot, amire az ő részükről kell is. Nagyon pozitívnak tartom azt is, hogy hamar felismerték azt a Facebook jelentőségét a vásárlók/rajongók/felhasználók megtartása érdekében.
Hírességek a Facebookon
Bármennyire is nehezünkre sokszor elhinni, de igaz: a Facebook mára tele van hírességgel, akik rendszeresen tartják a kapcsolatot a rajongóikkal!
Mike Portnoy elfogadta a felkérést
Egyszer, még régebben, úgy a nyár elején talán, nem is tudom pontosan mikor elkezdtem keresgélni a kedvenc zenekarom után a Facebookon. A Dream Theatert meg is találtam, de nem csak konkrét a zenekar profilja érdekelt, hanem esetlegesen a tagoké, főként Mike Portnoy-é. És láss csodát! MP már akkor is fent volt! Azóta a többi tag, LaBrie az énekes, Jordan Rudess a billentyűs és John Petrucci, a gitáros is fent van (Portnoy azóta kilépett a zenekarból). Aki aktívan kommunikál közülük az FB-n, az Portnoy és Petrucci, utóbbi a múltkor pl. mobiltelefonon keresztül tette közzé, hogy a Knicks meccsen Scott-nak hála milyen jó helyen ülhet a fiával a Madison Square Garden-ben.
Portnoy is rendszeresen közöl hírt, hol áll az A7X-el folytatott turnén, stb. Képeket tölt fel, ez is nagyon jó ötlet. Eric Clapton is rendszeresen kommunikál közönségével, legalábbis aki kezeli a profilját, sokszor csak promóciós anyag található a lapján.
Magyar vonatkozásban a most az RTL Klubon futó X-Faktor összes mentora fent van, én egyedül ifj. Malek Miklós hivatalos oldalát követem, ő rendszeresen, az adás közti szünetekben is kiírja, hogy melyik számon és kire kell szavazni, de a hét elején a szombati döntését magyarázta és próbálta megértetni a rajongókkal, hogy miért azt küldte haza, akit. Biztos rengeteg mindenki fent van még, én nem sok mindenkit "lájkoltam" és "követek".
Színészek, politikusok, egyéb személyiségek
Nem csak a zenész társadalom képviselteti magát ilyen módon a közösségi hálózati közegben. Eva Longoria is megtalálható, képeket oszt meg magáról (több mint egymillió rajongó!), Kiss Ádám humorista sorsolást rendez ShowderKlub felvételére, valamint videókat tölt fel. Az Amerikában híres autóversenyző hölgy, Danica Patrick is rendszeresen beszámol arról, hogy éppen hanyadik az aktuális szabadedzésen vagy időmérőn.
Magyar politikusok is regisztrálták már magukat, így csak hogy egy-két híresebbet említsek: Orbán Viktor, Mesterházy Attila.
Összegezve
Több ismert embert nem szeretnék itt most felsorolni, rengeteg van még, itt néhányat ragadtam csak ki csupán, amelyre konkrét példát tudtam. Ezek a regisztrációk valóban azoktól a személyektől származnak, akit a név takar, nem rajongók által gyártott kamuprofilok. Én nagyon jónak, és ötletesnek tartom, hogy közösségi hálónak, ennek a "szükséges rossznak" felismerték ezek az emberek az előnyeit, és ezt ki is használják. Összességében talán még nincs annyira elterjedve a használata kommunikáció terén a rajongók felé, mint a Twitternek, de emelkedő pályát mutat. A Twitter mindenképpen előtte jár még az FB-nek ezen a téren, hiszen a Forma-1-es pilóták rendszeresen ott osztják meg élményeiket, eredményeiket, mondanivalójukat a rajongókkal, "követőkkel", de James LaBrie és Jordan Rudess aktivitása is nagyobb a Twitteren, mint a Facebookon, olyanokat említve, akiket tényleg össze tudok hasonlítani. Számomra a Twitter idegenebb, talán egyszer a Facebook megelőzi a csiripelő társát.
