Magyarországon a kiegyezést követően kezdett növekedni a különféle körök, egyletek száma. Az 1930-as évek elején az ország lakosságának több mint harmada tagja volt valamelyik egyesületnek. Az egyletek elsősorban városokban szerveződtek és erősen kötődtek a székhelyükhöz. Szabolcs megye legnagyobb települése, Nyíregyháza volt a centruma az 1898-ban megalakult Bessenyei Körnek.
Nyíregyházán az 1880-as évektől több próbálkozás indult a helyi szellemi élet fellendítésére. 1897 decemberében tartott előkészítő megbeszélések után a Szabolcsvármegyei Bessenyei György Művelődési Kör 1898. január 21-én alakult meg hivatalosan. Az alapszabály rögzítette az egyesület célját: „A Bessenyei-kultusz ápolása és ennek megfelelően a Kör működési területén az irodalomnak, művészetnek, tudománynak művelése.”
Nem sokkal a Kör megalakulása után avatták fel Nyíregyházán Bessenyei szobrát. Az emlékmű leleplezésére 1988. május 9-én került sor, s az ünnepély fő szervezője már a Bessenyei Kör volt. Ha a szobor gondolata nem is a társaságtól indult el, az emlékmű ezzel mégis annak nevével kapcsolódott össze, hiszen ez volt a fiatal irodalmi egyesület egyik első, látványos, az egész ország figyelmét maga felé fordító szereplése, bemutatkozása.
Tevékenységük főként irodalmi estek és hangversenyek rendezésében nyilatkozott meg. Szorgalmazták a családi könyvtárak kialakítását és az olvasási kedv fokozását. Kiállításokat, koncerteket, népi tánc- és színjátszóversenyeket is terveztek, de nem mindegyiket sikerült megvalósítani. Az egyesület a Bessenyei-kultuszt nemcsak emléktábla állítással, ünnepségekkel, emléküléssel ápolta, hanem eredményes akciót indított a testőríró ereklyéinek gyűjtésére. Az 1930-as években helyi szerzők írásaiból Bessenyei Almanachot állítottak össze. 1934-ben jelent meg folyóiratuk, a Szabolcsi Szemle, melynek első főszerkesztője az akkori elnök, Szohor Pál lett.
A Bessenyei Kör vezetésében, irányításában sajátos kettősség érvényesült. Az elnöki tisztséget mindig a főispán vagy más magas rangú notabilitás töltötte be. A tulajdonképpeni munkát azonban legtöbbször nem ők, hanem lelkes tanárok és más értelmiségiek végezték. A tagoknak tagdíjat kellett fizetniük. A Kör szervezetileg szakosztályokból állt. Kezdetben kettő, majd egyre több szakválasztmány alakult, melyekbe 10-40 tagot jelöltek ki. A kör működtetésében döntő szerepet játszott a főtitkár. Megalakulásától kezdve tevékeny tagja volt a Körnek Jósa András, Vietórisz József, Porubszky Pál, Leffler Sámuel és Pröhle Vilmos.
A Kört 1940-ben Társasággá alakították. Az egyesület 1944-ig működött, és számottevő hatással volt a város és a megye kulturális életére.
Forrás:
Galambos Sándor: Az egyesület mint városi társadalomszervező erő. A Szobolcs-vármegyei Bessenyei Kör példája.
In:Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 28.évf. 3.sz. (2003.augusztus)
http://szemle.szszbmo.hu/lap.php?cikk_azon=249&kiad_azon=7
Erdész Sándor-Katona Béla: Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből. Nyíregyháza, 1973. p.73-76.
Tovább... fehergabor.blogspot.com
