Ha az ember általa kedvelt filmek/sorozatok/regények stb. címét vagy szereplőinek nevét írja be bármely internetes keresőbe, biztos, hogy a találatok között fanfictionökre is fog akadni, jól teszi tehát, ha megismerkedik ennek régi hobbinak új, egyre jobban terjedő változatával.
A műfaj lényege, hogy egy már létező történetet átírjanak, legyen az rajzfilm, képregény, színdarab, vagy bármi más. Szabályok nincsenek; az alternatív befejezések kitalálása, az eredeti karakterek háttértörténetének kidolgozása vagy éppen új szereplők beépítése a már meglévő keretek közé mind elfogadott módja a fanfiction-írásnak. Sőt, fanfictiont nem csak írni lehet; létezik rajzolt változata is, ez a Japánban elterjedt képregényforma, a doujinshi, de sokan ide sorolják a dalszöveg-átköltéseket, a zeneszámokra összevágott filmrészleteket, a „music video”-kat és a rajongói összejöveteleken bemutatott humoros előadásokat is.
A fanfiction nem az internet elterjedésével alakult ki, létezett már előtte is, és létezik internet nélkül is, hiszen tágabb értelemben véve a szerepjátékok és a történelmi regények egy része is besorolható lenne a műfajba (a manapság egyre nagyobb számban megjelenő alternatív történelmi regényekről nem is beszélve). Mielőtt teret hódított volna magának a világhálón, nyomtatott formában terjedt, a szerzők maguk sokszorosították, és továbbították az olvasónak, csekély anyagköltséget számolva fel egy-egy másolatért. Széleskörű ismeretségre azonban tényleg az internet révén tett szert, ahol ma már tematikus oldalak tucatjai gyűjtik az egy történethez kapcsolódó alkotásokat.
Ha az ember fanfiction-írásra adja a fejét, jobb, ha tudja: hobbija tulajdonképpen illegális. Minden karakter valakinek a szerzői joggal védett tulajdona, az hogy a rajongók felhasználhatják-e őket, a tulajdonos szeszélyétől függ. Az eredeti szerzők közül azonban kevesen törtődnek az átiratokkal, sőt vannak írók, akik szívesen olvasgatják őket (így például J. K. Rowling maga is bevallotta, hogy a Harry Potter – sorozat utolsó részébe több rajongói írás elemeit is beleszőtte), mások viszont ellentik, megtiltják a töténeteik felhasználását, vagy akár pert akasztanak a gyanútlan rajongó nyakába (ezt tette Anne Rice, a Vámpírkrónikák szerzője, aki kemény küzdelmet folytat a fanfiction-irodalom visszaszorításáért).
Ami teljesen érthetetlen, hiszen az átiratok szerzőinek nem származik anyagi haszna az alkotásaiból. Többségük óvatosságból minden írása előtt közli, ki az eredeti tulajdonos, és biztosítja róla az olvasót, hogy a története szórakoztatási és nem pénzszerzési céllal készült. A tehetségesek számára azonban nyitva áll egy kapu; megtörténik, hogy az eredeti író az interneten barangolva felfigyel az alkotásaikra, és társszerzőnek kéri fel őket, onnan pedig már egyenes út vezet a sikerhez (ez történt például Melissa Gooddal, aki fanfiction-íróból lett a Xena forgatókönyvírójóvá).
Ennyit az általános elméletről; a többi tudnivalót már csak gyakorlatban lehet elsajátítani, akinek van ideje és lehetősége, ne sajnálja, és ismerkedjen meg ezzel a fantáziadús új hobbival.
Linkajánló:
A Wikipédia cikke a fanfictionről (angolul):
http://en.wikipedia.org/wiki/Fan_fiction
A New York Times 1997-ben megjelent, a fanfictionnel foglalkozó cikke (magyarul):
http://www.geocities.com/fanficinfo/ffcikk1.html
Joe Crow interneten megjelent tanulmánya, ’The Nekkid Truth’ (magyarul):
http://www.geocities.com/fanficinfo/zealot.html
A fanfiction egyik első magyar nyelvű médiaszereplése a ’Figyelő’ című folyóiratban:
http://www.fn.hu/hetilap/20070310/valtozat_gyonyorkodtet/
A doujinshi ismertetője a Wikipédián (angolul) :
http://en.wikipedia.org/wiki/Doujinshi
A legnagyobb angol nyelvű fanfiction-portál:
A legnagyobb magyar nyelvű fanfiction-portál:
