krono.inaplo.hu

Tags: esztétika | filozófia | irodalom

Amerikai filozófus, kritikus, író és filmrendező. Roland Barthes után a huszadik század legnagyobb hatású esszéírójának tartják. Jean-Paul Sartre, Albert Camus és Barthes volt leginkább hatással gondolkodásmódjára.

New Yorkban született 1933-ban Susan Rosenblatt néven, zsidó családban. Édesapja kereskedő volt, aki egy vietnami útja során meghalt. A Sontag nevet nevelőapja után kapta. Születése után fél évvel az Arizona állambeli Tucsonba, majd Kaliforniába költöztek. A csodagyereknek számító, a kedvezőtlen családi körülmények és anyja személyisége elől menekülő fiatal lány tizenhárom évesen már, a Los Angelesben, száműzetésben élő Thomas Mann-nal levelezett. Tizenöt éves korában érettségizett, húszéves korára elvégezte az Oxford és a Harvard filozófia, irodalom és teológia fakultásait. Tanult a Sorbonne-on, anyanyelvén kívül franciául és olaszul beszélt és írt. Tizenhét évesen férjhez ment Philipp Rieffhez, akitől nyolc évig tartó házasságuk alatt született egyetlen fia: David. A világ legjobb oktatási intézményeiben vendégtanítóként dolgozott, tizenhét könyvet, ezen belül négy regényt, egy elbeszéléscsokrot, tizenkét esszékötetet írt.

Írói pályáját 1963-ban regényíróként kezdte, de esszéivel vált világhírűvé. Érdeklődő, érzékeny szellemmel, lenyűgöző műveltséggel világított rá kora kultúrájának és az emberi önismeretnek, felelősségnek az összefüggéseire - melynek egyik kitüntetett terepe, metaforája lett számára a fényképezés. Az intellektuális bestsellerré vált On photography című esszégyűjteményének hat tanulmánya a fotóesztétikai, művészetelméleti, művészetszociológiai fakultások kötelező irodalmává vált. A 2004-ben megjelent A szenvedés képei című művében újraértelmezte a szenvedést felidéző fényképek erőszakot gerjesztő, vagy épp közömbösségbe, fásultságba taszító hatását.

Radikális nézetei, az Amerikai Egyesült Államokat és a Izrael politikáját szenvedélyesen bíráló hozzáállása, és érzelmeinek nyílt vállalása - kilenc szerelme közt öt férfit és négy nőt említ - miatt sokan támadták. Tollával védte Észak-Vietnamot és a palesztin radikálisokat. Támadta Bush Irak-politikáját. Ízig-vérig new yorkinak érezte magát. Nagy vihart kavart a 2001. szeptember 11-i, WPC elleni terroristatámadás utáni írásával, melyben az Egyesült Államok felelősségére is felhívta a figyelmet.

Gondolkodásmódja, élénk, okos, a sorsával játszani merő, bátor szelleme segítette őt ilyen hosszú ideig szembeszállni 1970-ben kezdődő betegségével. 2004. december 28-án hunyt el.

Fontosabb művei :

• 2003 – Regarding the Pain of Others (A szenvedés képei. Európa, 2004) 
• 1999 – In America (Amerikában. Európa, 2002) 
• 1992 – The volcano lover (A vulkán szerelmese. Holnap Kiadó, 1994) 
• 1988 – AIDS and Its metaporhs (Az AIDS és metaforái. Európa, 1990) 
• 1980 – Under the Sign of Saturn and Other Essays (A Szaturnusz jegyében. Chartaphilus, 2002) 
• 1978 – Illness as Metaphor (A betegség mint metafora. Európa, 1983)
• 1978 – I, etcetera
• 1977 – On photography (A fényképezésről. Európa, 1981)
• 1967 – Death Kit (Halálkészlet. Európa, 1989)
• A pusztulás képei – válogatott tanulmányok (Európa, 1972)

• 1966 – Against Interpretation and other Essays

Felhasznált és ajánlott irodalom: