Az ötvenes évek épített öröksége sajátos helyet foglal el a korszak mű-tárgyainak körében. Az építészek az időszak tárgyi anyagát újra és újra szemrevételezik, átválogatják és csoportokba rendezik, eszme- és ideológiai történetével együtt.
Lővei Pál vezetésével hazai műemlékvédelem áttörése 2000-ben következett be. A műemlékügy nemzeti intézményének keretei között a szakemberek számba vették az 1945-től nagyjából a hetvenes évek közepéig terjedő időszak nagy volumenű építészeti termését: melyek azok az emlékek, amelyek valamilyen érték szempontjából védelem alá kerülhetnek.
Modernizmus vagy szocreál
A II. világháborút követően építészeink java a két világháború közötti modernizmus kiteljesedésének vágyával, őszinte szociális érzékenységgel kezdte meg az újjáépítést. Magyarországon a kommunista hatalomátvétel, majd az 1. ötéves terv megindítását követően jelentős és ideológialiag fontos feladat várt az építészekre: a meglévő települések és az épülő új városok szocialista arculatának kialakítása.
A Tér és Forma építészeti folyóirat körül a szociáldemokrata és jobboldali nézeteket képviselő építészek tömörültek. Az ő hitvallásuk a tervezés szakszerűségét és politikamentességét hirdető corbusier-i gondolatokkal egyezett meg. Hittek abban, hogy az ember közvetelen lakóhelyi és lakásviszonyai a társadalom olyan önálló részterületei, amelyeknek sajátos törvényszerűségei vannak, hatással vannak az életmódra, de az egész társadalmi berendezkedésre is. Ezért ezek alakításával formálható a társadalmi és a mindennapi élet.
Ebben a szemléletben akkor történt meg a változás, amikor az építészeknek is állást kellett foglalniuk a hatalmi küzdelemben.
1946-ban a kommunizmus eszméivel szimpatizáló Perényi Imre, Kozma Lajos, Major Máté kivált a Fischer József által szerkesztett Tér és Forma laptól, és megalapították Új Építészet címmel saját orgánumukat. Major Máté az első számban fogalmazta meg, hogy milyen új elvek szerint képzelik el munkájukat. "Az építésznek fel kell ismernie(...) mik azok az elvek és formák, melyek az építészetben egybeesnek, együtt fejlődnek a dolgozók társadalmának ideológiájával."
A szaksajtóban 1948-tól túlsúlyba került a szocreál ideológia. Hivatalos állásponttá vált a harc a formalizmus, a kozmopolitizmus, a modern építészet ellen, meghírdették a szocialista-realista építészet alkalmazásának elvét. Az építészet feladata a társadalmi célok, értékek, ideológiák, az új társadalmi rendszer tartalmának kifejezése. Az építészet keretbe foglalja a társadalmi viszonyokat. A szocialista-realista koncepcióban az építészet, a várostervezés a társadalmi valóság tükre; a tér nem a közösség teremtője, hanem otthona.
Sztálin meghatározása szerint "tartalmában szocialista, formájában nemzeti". A szocialista tartalom az emberről való gondolkodás és munkásosztály győzelmének hirdetését jelentette.
A szocialista realista építészet nemzeti formájának megtalálásában a 19. század első felének klasszicizmusára kivánt támaszkodni.
Az építészettörténetben 1954. december 30-án ért véget a szocreál, amikor a Szabad Nép közölte Hruscsov beszédét a szovjet építőipar új módszereiről. Az SZKP első tikára nem ideológiai megfontolásokból, hanem a költségérzékenység alapján váltotta le a szocreál historizáló gyakorlatát. Az új jelszavak a típustervezés, az előregyártás, a panel lettek.
Ezután még évekig épültek szocreál épületek a szocialista újvárosokban is. Sztálinváros (ma Dunaújváros) akkor úgy állt a kortársak előtt, mint a kapitalizmussal szembeni gazdasági-társadalmi fölény szimbóluma. Ez a korszakkal együtt elenyészett. A helybeliek számára azonban a „régi város” tágasságával, két-háromemeletes házaival kívánatosabb és élhetőbb a panel lakótelepeknél.
„Csinált” városok
A kifejezést Szirmai Viktória használja azonos című könyvében a szocialista városokra. Ezek a városok: Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Ózd, Salgótarján, Százhalombatta, Tatabánya, Tiszaújváros, Várpalota. Germuska Pál az Indusztria bűvkörében című könyvében szintén részletesen járja körül ezeknek a városoknak a születését, iparosítását, urbanizálását.
A városok a következő kritériumoknak felelnek meg:
- a politika és a gazdaságpolitika által kiemelt szerepű települések
- létesítésük elsődleges célja az urbanizálatlan térségek ipari fejlesztése, áltaában egyetlen óriási termelőüzem, vagy nehézipari ágazat dolgozói számára épültek
- az iparban foglalkoztatottak mindig túlsúlyban voltak
- fokozottan érvényesültek a modern építészet és várostervezési-szervezési elméletek: nemcsak a nagyipari üzemeket, hanem a hozzájuk tartozó várost is egységes tervek szerint építették fel
A hősök kora
1950. május 2. örökre nevezetes dátum marad a Duna partján. Amikor néhány kubikos, kőműves, ács elindult a hatos úton a folyó mentén, nyomukban észrevétlenül ott járt a történelem. A Duna 1582. folyamkilométerénél új város született.
A pentelei építkezés a mai Május 1., Ady Endre, József Attila és Beloiannisz utcákban, az úgynevezett Kocka, Csont, Bivaly, és Szekció házakkal kezdődött.
1951 végén Révai József és Major Máté egyetemi tanár vitát kezdeményezett a korszerű építési stílusokról és esztétikáról. A vitából azt a következtetést vonták le, hogy a lakóházak nem a szocialista építőművészet gyermekei. Az esztétikai vitából a Galaktionov-féle építési stílus került ki győztesen, amely a belső udvaros megoldásokat szorgalmazta. E győzelem meghatározza a városépítés második szakaszát, amely 1952 közepéig tartott. Ekkor születtek a mai Erkel kerti, Liszt Ferenc kerti lakóépületek tervei, a mai Ságvári városrész néhány jellegzetes épülete, az Arany Csillag Szálloda és Irodaház épülete. Az épületek közül néhányat még a modern építészeti stílusnak megfelelően terveztek, de mire elkészült az épület, már a szocreál jegyeket is hordozniuk kellett. Ilyen épült pl: Vasvári Pál Általános Iskola, 1.számú Rendelőintézet.
Szinte bármerre megyünk, a szocreál különös stílusjegyei köszönnek ránk innen is, onnan is: az antik stílusú oszlopok, eklektikus díszítmények, toronyszerű, domborműves zárt erkélyek láttán az őslakosok meg sem rezzennek. Értékét az adja, hogy ebben a töménységben, ilyen egységben máshol nem lehet látni ennyi szocreál stílusú épülete. A kilencvenes évek legelején volt egy próbálkozás afféle szoc-Disneyland kialakítására, ám akkor a terv terv maradt. A városlakók azonban - talán érthető - nem igazán lelkesedtek az ötletért.
A Szocreál Tanösvényen végigsétálva megismerhetjük az 50-es években épült lakóházakon, intézményeken keresztül a szocreál stílusjegyeit.
Vasmű tér 1-3.: épült: 1955; tervező: Lauber László, Szendrői Jenő, részt vett még Salamon István; építészeti stílus: korai szocreál, amely még magán viseli a modern építészet célszerű racionalitását, a belső kapuk fölötti mezőkben Domanovszky-freskó;
Görbe u. 2/a: épült: 1953; tervező: Schall József; építészeti stílus: modern 1. periódus szocreál átalakítással
Május 1. utca 1.: épült: 1950; tervező: Schall József, építészeti stílus: modern 1. periódus; a város 1. végleges épülete; a korabeli elnevezése: kocka
Május 1. utca 2.: épült: 1950; tervező: Schall József; építészeti stílus: modern 1. periódus; a korabeli elnevezése: nagybivaly
Május 1. utca 7.: épült: 1950; tervező: Schall József; építészeti stílus: modern 1. periódus; a korabeli elnevezése: kisbivaly
Vasvári Pál Általános Iskola: épült: 1950-53; tervező: Zilahy István; építészeti stílus: a modern 1. periódus és a szocreál közötti átmenet;
BBMK: épült: 1952-53; tervező: Kiss Dezső, átépítés és bővítés: 2000; tervező: Rombauer Gábor; építészeti stílus: szocreál; itt található még a kupolában elhelyezett V. Gács György által tervezett János vitéz című üvegmozaik;
Üzletház: épült: 1952; tervező: Vági Oszkár; építészeti stílus: átmenet a modern 1. periódus és a szocreál között; művészettörténeti jelentőségű még az Iván Szilárd által tervezett színes mozaik;
Babits Mihály utca 9.: épült: 1950-51, tervező: Schall József; építészeti stílus: modern 1. periódus; a korabeli elnevezése: csontház;
Vasmű út 23.: épült: 1953; tervezők: Weiner Tibor, Bakos Béla, Tiefenbeck József; építészeti stílus: szocreál; kultúrtörténeti érdekesség kovácsoltvas erkélykorlátok népi építészeti jegyekkel;
Gagarin tér 15.: épült: épült: 1953; tervezők: Weiner Tibor, Bakos Béla, Tiefenbeck József; építészeti stílus: szocreál;
Óvoda: épült: 1953; tervezők: Csorba Dezső, Medvedt László; építészeti stílus: szocreál;
Móricz Zsigmond Általános Iskola: épült: 1953; tervező: Zilahy István; építészeti stílus: szocreál;
1. sz. rendelőintézet: épület: 1952; tervező: Ivánka András; építészeti stílus: átmenet a modern 1. periódus és a szocreál között
Vasmű út 37 - 41: épült: 1952-53;. a Vasmű úti épületeket Zilahy István tervezte, építészeti stílus: szocreál;
Dózsa Mozi: épült: 1952-53; tervező: Szrogh György; építészeti stílus: átmenet a modern 1. periódus és a szocreál között
Vasmű út 10/a: épült: 1960-as évek; tervező: Baranyai Ferenc; építészeti stílus: modern 2. periódus; átépítés bővítést tervezte: Juhász Péter; 1995-ben
Intercisa Múzeum: épült: 1951; tervező: Weiner Tibor és Malecz Erika, építészeti stílus: szocreál;
Széchenyi park 6.: épült: 1950-es évek végén; tervező: Balla József; építészeti stílus: modern 2. periódus; kísérleti panelépület; Magyarország 1. panelépülete;
Tanács Mihály utca 3.: épült: 1951-53; tervező: Vajda Andor; építészeti stílus: szocreál
Táncsics Mihály utca 3/a: épült: 1951-53; építészeti stílus: szocreál
Táncsics Mihály utca 1/a: 1951-53; építészeti stílus: szocreál
Semmelweis utca 5. épült: 1950-53; építészeti stílus: szocreál
Bocskai utca 2.: épült: 1950-55; építészeti stílus: szocreál; kultúrtörténeti értéke: Farkasvölgyi István által tervezett többszintes sarok-zárterkély;
Esze Tamás utca 13/d:
Bocskai utca 1/a: épült. 60-as évek; építészeti stílus: modern 2. periódus; a korabeli elnevezése: papagájház.
Források:
Barka Gábor, Fehérvári Zoltán, Prakfalvi Endre: Dunaújvárosi építészeti kalauz 1950-1960. Dunaújváros: DMJVÖ, 2007. 147 p.
Germuska Pál: Indusztria bűvöletében: fejlesztéspolitika és a szocialista városok. Budapest: 1956-os Intézet, 2004. 237 p.
Kapsza Miklós: Az ötvenes évek épületei. Dunaújváros: DMJVÖ, 1997. 16 p. (Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 558.)
Miskolczi Miklós : Az első évtized. Dunaújváros: DT, 1975. 180 p.
Tapolczai Jenő: Egy elnök naplója. Budapest: Kossuth, 1977. 193 p.
Új üzenet: dunaújvárosi antológia. Dunaújváros: DMJVÖ, 2000. 244 p.
A világháló forrásai
Csocsó, avagy éljen Május elseje! http://www.cspv.hu/01/34/csocso/
Dunaújváros: Új város, fényes ösvény. http://www.pontmagazin.hu/pm114092.html
Dunaújváros 2400 várostörténet. http://www.sztalinvaros.uw.hu
Horváth Sándor: A Késdobáló és a jampecek. Szubkúltúrák Sztálinvárosban. In: Korall. 2000. 1.sz. http://www.korall.org/archivum/korall_1_files/kesdobalo_jampecek_01.htm?contentID=1
József Attila Könyvtár. http://www.jakd.hu
Konyec- az utolsó csekk a pohárban. http://www.konyec.hu/
Prakfalvi Endre: Szocreál és műemlékvédelem.http://artportal.hu/forrasok/cikkek/muerto/prakfalvi_endreand_szocreal_es_muemlekvedelem
