A város történetének urbanisztikai előzményei nem voltak, kifejezetten csak az ipari létesítmények és lakóházak megépítése volt fontos a kezdeti években. Az emberek betelepülésével azonban egyre nagyobb igény lett az okatatási és kulturális intézmények létesítésére is. Amíg az oktatási intézmények új épületet kaptak, addig a kulturális intézmények lakóházakba szorultak éveken keresztül.
A témát a következő blogban vezettem: http://szocrealdunaujvaros.blogspot.com/
Az írás első része a következő linken érhető el:
http://krono.inaplo.hu/index.php/inter/kultgyujt/645-szocreal-dunaujvarosban
Az oktatás és kultúra letelepedése a városban
A Sztálinvárosban keresett pénzből legkevesebbet művelődésre kellett költeni. Nem mintha nem lett volna a kor színvonalának megfelelő kulturális élet a városban. Inkább azért, mert a színház- és mozielőadások vagy ingyenesek voltak, vagy potom áron árusították a jegyeket – és ezeket jobbára a szakszervezet vette meg és adta a dolgozóinak.
1951 szeptember közepén megnyílt az első iskola, Vasvári Pál nevét vette fel. Az első óvoda szintén ezen az őszön nyitotta meg kapuit, Krupszkájáról nevezték el.
Az esti- és levelező oktatás népszerű volt a városban, fontos politikai kérdésként kezelték a munkások továbbképzését. Az építkezések előrehaladtával egyre fontosabb lett a kohászképzés beindítása.
Decemberben átadták a Dózsa filmszínházat. 1951 júniusában már három kultúrotthon működött a városban. A mai piactér sarkán álló József Attila, és a délivárosi Petőfi Sándor „barakk kultúrházak”színpaddal is rendelkeztek. 1952-ben a Vasvári iskolában megalakult a Katona József Kultúrotthon, ami a módszertani központot is jelentett, mert itt működött az akkor már központinak nevezett kórus, és népi táncegyüttes.
A könyvtárak története a város építésével egy időben kezdődött. Az OMK 1951. június 8-án telepítette le az úgynevezett alapítványt, amelyhez a Szabó Ervin Könyvtár és a székesfehérvári könyvtár is hozzátette a maga küldeményét. Országos akció indult a könyvtár bővítésére, mégpedig úgy, hogy mindenki felajánlotta megunt vagy elajándékozhatónak vélt könyvét a sztálinvárosi könyvtár javára. A József Attila Városi Könyvtár közművelődési könyvtárként a Vasvári Pál Általános Iskolában kapott otthont. 1954-től már egy Görbe utcai lakásban fogadták az olvasókat. A szakszervezeti hálózat könyvtáraként a Dunai Vasmű Vörösmarty Mihály Szakszervezeti Könyvtára 1954. májusában nyitotta meg kapuit.
A városépítéssel párhuzamosan folytak a régészeti leletmentések. Sztálinváros Múzeumát 1951. december 21-én nyitották meg a Sztálinváros története című kiállítással. A múzeum szintén a Vasvári Pál általános iskolában kapott helyet, majd az Ady Endre utcába költözött. Mai helyére a volt pártházba 1970-ben költözött.
A Bartók Béla Kerületi Kultúrotthon átadására többszöri halasztás után 1953. december 31-én került sor.
A város zenei élete az amatőr művészeti mozgalmakkal kezdődött. Az 50-es években ugyan megalakult egy zenekar, de hamar felbomlott. A Gépgyári Énekkar 1952-ben Székely Endre vezetésével kezdte meg próbáit egy Görbe utcai pincében. Később Sztálin Vasmű Énekkara néven szerepelt, majd a 60-as években a városi kórussal összeolvadva megalakult a központi énekkar.
A hősök korát ezek a kezdeti évek jelentették, 1954-től már új időszámítás kezdődött a város építésében. A szocreál időszaka is ebben az évben ért véget „hivatalosan”.
A város építésének szemtanúi
A városi tanács 1953 nyarától kezdődően egy lakásban alkotóotthont biztosított azoknak a képzőművészeknek, akik érdeklődtek Sztálinváros iránt, és hosszabb-rövidebb időt akartak itt tölteni. Közöttük volt Bencze László, Herman Lipót, Vidéki Brigitta, Szilvási Margit, Sarkantyú Simon képzőművészek.
Bertha Bulcsu az '50-es évek elején látogatott el a városba élményanyagért, egy kötetnyi novella született ebből az időszakból. Ipari közelképek címen 1986-ban jelent meg szociográfiája, melynek egyik része A legendás város címet viselte. Borovszky Ambrus portréján keresztül mutatja be a városépítés hőskorát.
Illyés Gyula Az építőkhöz című versének történetéhez a következő "legenda" tartozik. 1951-ben a Magyar Írók Szövetsége munkaakciót szervezett tagjai számára, azzal a szándékkal, hogy élményeket gyűjtsenek "szocialista építés egy-egy frontján". Illyés Gyula, Veres Péter, és az épülő városban élő Sándor András társaságában nézte meg a pentelei fennsíkon épülő gyárat. Ennek a látogatásnak az eredménye a vers. A vers története a magyar írók első kongresszusán folytatódik, ugyanis a Szabad Nép egy újságírója bírálta a verset, de főként a lelkesedő költőt. Illyés a kritikára a vers felolvasásával válaszolt.
Kemény Dezső 1951-ben költözött a városba a megélhetés reményében. Először energetikusként dolgozott, majd elektrikus lett, később már a hírlapnál kezdett dolgozni. Személyisége ma már kitörölhetetlenül a városhoz tartozik.
Palotai Boris 1947-53 között a Népszava irodalmi rovatának a vezetője volt. Ebben az időszakban gyakran megfordult Sztálinvárosban. Élményeit, benyomásait több regényében, novellájában is megírta. Kakasszó elbeszélések, 1951; Sztálinvárosi gyerekek ifjúsági regény, 1953; Varázsige elbeszélések, 1955; Hetedik év kisregény és elbeszélések, 1978. Műveiből hat film is készült, ezek közül Sztálinvárosban játszódik az Én és a nagyapám.
Sándor András a Dunai Vasmű építésben szerzett élményeit örökítette meg Az új város c. riportkötetében és A nyugtalan ember c. novelláskötetében. A Kiskrajcár című film forgatókönyvét Palotai Borissal és Thurzó Gáborral együtt írták 1953-ban.
Szécsi Margit a dunapentelei építkezést malterhordó lányként járta meg.
Játékfilmek
Én és a nagyapám. 1954 írta Palotai Boris, rendezte Gertler Viktor
Kiskrajcár. 1953 rendezte Keleti Márton
Kölyök. 1959 rendezte Szemes Mihály
Legenda a vonaton. 1962 rendezte Rényi Tamás
Minden kezdet nehéz. 1966 rendezte Révész György
Párbeszéd. 1963 rendezte Herskó JánosAz újabb filmek között találhatjuk Koltai Róbert Csocsó című filmjét, mely egy sztálinvárosi május elsejét idéz meg. Rohonyi Gábor filmje ugyan nem Dunaújvárosról szól, de a városban forgatták. A felsorolt szocreál épületek közül néhányat láthatunk a filmben, igaz teljesen más „szerepet” játszanak itt, mint a valóságban
Csocsó, avagy éljen május elseje! 2001 rendezte Koltai Róbert
Konyec - Az utolsó csekk a pohárban. 2007 rendezte Rohonyi Gábor
Dokumentum- és portréfilmek, kisfilmek a városról, a dunaújvárosiak életéről
15 perc - 15 évről. Dokumentumfilm a Dunai Vasműről. Készítette Mészáros Márta, 1965.
Borovszky Ambrus portréfilm. Készítette Mészáros Márta, 1968.
Dunaújváros kisfilm. Készítette Csőke József, 1963.
Dunaújvárosi fények. Készítette Deák Péter, 1973.
Épül a békemű. Kisfilm az épülő Sztálinvárosról, 1951.
Hat nap. A Magyar Televízió riportfilmje a húszéves Dunaújvárosról, 1970.
Az idő sodrában. A riportfilmet készítette Kiss József, 1968.
Kulcsos emberkék. A Magyar Televízió kisfilmje, 1969.
Mit jelent Önnek...? A kisfilmet készítette Kiss József, 1970.
"Nekem szülőhazám". Riportfilm Fejér megyéről, 1968.
Riportfilm a 15 éves Dunaújvárosról. Készítette Kozár Tivadar, 1965.
Válasz. A Magyar Televízió kisfilmje, 1968.
A tízéves Sztálinváros diafilm
