A kódexek tartalma:
Forrás: Kákosy László: Fény és káosz: A kopt gnósztikus kódexek. Budapest: Gondolat, 1984.
I. kódex:
Pál apostol imádsága
Jakab apokrif levele
Az Igazság evangéliuma (Evangelium Veritatis)
Rheginoszhoz írt levél. Értekezés a feltámadásról
Értekezés a három természetről
II. kódex:
János apokrüphonja
Tamás evangéliuma
Fülöp evangéliuma
Az arkhónok létformája (hüposztaszisza)
Cím nélküli irat a világ létrejöttéről
Magyarázat a lélekről
Tamás könyve
III. kódex:
János apokrüphonja (rövid verzió)
Egyiptomiak evangéliuma. A Nagy Láthatatlan Szellem szent könyve
Áldott Eugnósztosz levele
Jézus Krisztus bölcsessége (Sophia Jesu Christi)
A Megváltó beszélgetése
IV. kódex:
János apokrüphonja (hosszabb változat)
Egyiptomiak evangéliuma
V. kódex:
Áldott Eugnósztosz levele
Pál apokalipszise
Jakab (első) apokalipszise
Jakab (második) apokalipszise
Ádám apokalipszise
VI. kódex:
Péter és a tizenkét apostol tettei
Nebront (Bronté-Mennydörgés), a tökéletes értelem
Hiteles tanítás
Nagy Erőnk gondolata
Részlet Platón Államából
Hermetikus értekezés
Hermetikus ima (részlet az Asclepiusból)
Hermetikus szöveg (részlet az Asclepiusból)
VII. kódex:
Sem parafrázisa
A nagy Széth második tanítása
Péter apokalipszise
Szilvanosz tanítása
Széth három sztéléje
VIII. kódex:
Zosztrianosz igazságának szavai, az igazság Istene. Zóroasztér tanításai
Péter levele Fülöphöz
IX. kódex:
Melkizedek
Óda Nóreáról
Tanúság az igazságról
X. kódex:
Marszanész. A lét szemlélete
A világról és a lélekről
A hangokról
XI. kódex:
A gnózis értelmezése
Cím nélküli valentiniánus irat
Az Idegen (Allogenész)
A Legmagasabb
XII. kódex:
Sextus kijelentései
Az Igazság evangéliuma
XIII. kódex:
A hármas alakú Ősgondolat
A II. kódexben található cím nélküli irat kezdete
A kódexek felfedezése és további történetük
A kódexek felfedezése
A kódexek 1945-ben kerültek elő Nag Hammadi (ókori Khénoboszkion) közelében, mely a mai Luxortól 125 km-re északra fekszik. A felfedező egy helyi lakos, Mohammed Ali Samman, aki sabakh-ot keresett a lakhelyéhez közeli hegyekben, amikor véletlenül egy agyagkorsóra bukkant. Elmondása szerint, eleinte vonakodott feltörni attól tartva, hogy esetleg egy gonosz szellem lakhat benne, de végül kíváncsisága és pénzsóvársága kerekedett felül, azonban a remélt arany helyett csupán egy tucat könyvet talált barna bőrtokban, amit hazavitt Al Quasrba. Mivel nem volt tudatában felfedezésének értékével, a könyveket a tüzeléshez használt szalmarakásra tette. Anyja, Umm-Ahmad, még fel is használt valamennyit a könyvekből, hogy ébren tartsa a tüzet. A kódexek megtalálása után élete viharos fordulatot vett: hogy apját megbosszulják, ő és testvérei megölték az elkövetőt, Ahmed Ismailt. Ezután viszont a megtorlástól való félelmében elmenekült és harminc évig nem mert szülőföldjére visszatérni. Ilyen hosszú idő után viszont már nem tudta megmutatni pontosan a helyet, ahol a kódexekre bukkant. Elbeszélése szerint egy sziklasírban, kb. 60 cm magas négyfülű agyagedényben talált rájuk, mely egy holttest mellett volt eltemetve. Bár a sír helyét nem lehetett azonosítani, azt más helybeliek is megerősítették, hogy a lelőhely a Gebel el-Tarif-hegységben volt.
A III. kódex története
Miután a felfedező végrehajtotta a vérbosszút, az egyik könyvet (melyet ma III. kódexnek neveznek) egy kopt papra, Al-Qummus Basiliyus Abd el Masihra bízta, aki elküldte a kéziratot egy egyiptomi történésznek, Raghibnak. Raghib, gyanítva értékét, továbbküldte Kairóba. Kairóban az Antiqiuties Department (az egyiptomi régészeti hivatal) vezetője lefoglaltatta. 1946. októberében kínálták fel megvételre a kairói Kopt Múzeum akkori igazgatójának, Togo Minának. 1947 őszén Togo Mina megmutatta a kéziratot az akkor tanulmányúton Kairóban tartózkodó kiváló francia koptológusnak, Jean Doresse-nak. Doresse és Togo Mina sejtette, hogy a kódex nem önmagában került elő, ezért – nehogy a régiségvadászok figyelmét felkeltsék – titokban nyomoztak, s hamarosan sikerült is egy másik kódex (az I. kódex) egy részét megtalálni egy kairói régiségkereskedőnél. Ellenőrizhetetlen hírek keringtek egy hatalmas dél-egyiptomi kéziratleletről. Doresse délre utazott, de nem sikerült semmi biztosat megtudnia, sem újabb kódexeket felkutatnia.
A többi kódex története
A könyvtár egy másik része Bahij Ali, egy Samman falujában élő törvényen kívüli kezébe került. Bahij Ali ezeket eladta egy kairói régiségkereskedőnek, Phocion Tanonak, akitől a kormány később megpróbálta visszavásárolni. A kereskedő elmondta, hogy egy Kairóban élő olasz gyűjtőnek adta el a könyveket. Így kerültek a kódexek a híres numizmata szakember, Dattari leányának birtokába, aki lehetővé tette, hogy Doresse 1948-ban átnézze az anyagot, mely addig ismeretlen gnosztikus értekezések egész sorát tartalmazta. Doresse és Étienne Drioton (francia egyiptológus, az egyiptomi régészeti hivatal akkori vezetője) egyetértett abban, hogy a leletnek a kairói Kopt Múzeumba kell kerülnie, azonban a vételár 50 ezer egyiptomi font volt, így a kódexek megszerzésére a kormány segítsége nélkül gondolni sem lehetett. A meginduló tárgyalásoknak 1948. decemberében Nokrasi pasa miniszterelnök meggyilkolása vetett véget. 1949-ben a tulajdonos beleegyezett, hogy az anyag a múzeumba kerüljön, de csak letétként. Doresse ekkor behatóan tanulmányozta a kódexeket. Később azonban tulajdonjogi viták miatt a kódexek egy lepecsételt bőröndbe kerültek, melyet először Drioton hivatalában, majd a Kopt Múzeumban helyeztek el. 1952. július 23-án kitört Egyiptomban a szabad tisztek felkelése, mely megdöntötte a királyságot, és a külföldi befolyás visszaszorítására törekedett. Driotonnak vissza kellett térnie Franciaországba. A kódexek ügyében 1956-ban született döntés, ekkor a leletet állami tulajdonnak nyilvánították és a tulajdonosokat kártalanították. A kódexek konzerválását és a feldolgozás irányítását Togo Mina utódjára, Pahor Labib igazgatóra bízták, aki a tudományos feldolgozás érdekében külföldi szakértőket mozgósított.
A kódexek publikálása
A kutatók 1961-ben az UNESCO segítségét kérték a publikáláshoz, de majdnem egy évtizedig eltartott, amíg a tényleges támogatás megkezdődött. Az Egyiptomi Arab Köztársaság és az UNESCO védnöksége alatt kezdődött meg a kódexek fényképmásolatainak kiadása a leideni Brill Kiadónál. A sorozat első két kötete 1972-ben jelent meg, azóta elkészültek a további kötetek is.
Az I. kódex története
Külön története van a már említett I. kódexnek, melyet eladtak a feketepiacon, és végül Albert Eid régiségkereskedőhöz került, aki megtagadta a kódex átadását a helyi hatóságoknak és kicsempészte az országból. Miután nem tudta eladni az Egyesült Államokban (a New York-i Bollingen Foundationnak kínálta fel 10 ezer dollárért), egy belgiumi széfben helyezte el. Halála után feleségére szállt a könyv. Gilles Quispel tudomást szerzett a könyvekről, és Carl Gustav Jung zürichi intézete számára megvásárolták 35 ezer svájci frankért. A kódex a szakirodalomban ezért mint Jung-kódex szerepel. A hetvenes években megállapodás jött létre a kairói Kopt Múzeummal arról, hogy az anyag teljessége érdekében a kódexet visszaadják Egyiptomnak.
Források:
Kákosy László: Fény és káosz: A kopt gnósztikus kódexek. Budapest: Gondolat, 1984, 71-75.The Nag Hammadi Library: http://www.nag-hammadi.com/history.html (megtekintve: 2010. okt. 10.)
A Nag Hammadi-i könyvtár a világhálón:
A leletről található cikk angol és magyar nyelven is a Wikipédiában. A kódexekben szereplő több szövegnek is van saját oldala mindkét nyelven.
A Nag Hammadi Library nevű oldal foglalkozik a lelettel.
A Gnostic Society Library oldalán megtalálható a szövegek jelentős részének angol fordítása. A szövegek kereshetők kódexek, illetve betűrend szerint is.
