Sokan a street artot egyfajta vandálkodásnak, rongálásnak tartják, hiszen az alkotók az utcát, az épületeket, tehát a közterületeket használják "műteremként". Az illegalitás vádjával is élnek az emberek, amikor az utcai művészetre gondolnak, hiszen nem a saját tulajdonjukban lévő házakra készülnek az művészek alkotásai. A street art a graffitivel és annak egy válfajával, a tagekkel szemben nem a közterek csúffá tételére törekszik.
A templomok és a műemlékek általában tabunak számítanak, efféle épületekre nem alkotnak a street art képviselői.
Az Építészfórum egyik cikkében olvashatjuk, hogy manapság egyre több street alkotó vonul műterembe, hogy ott hozza létre kreatív ötleteit. Ennek oka, hogy egyre több a pénzes megrendelés, workshopok indulnak a témában. A street art, mely kezdetben tiltott volt, a tűrt, majd pedig a támogatott kategóriába léphetett. Ezzel csupán az a gond, hogy a régi plakátok, matricák és egyéb alkotások helyre egyre kevesebbszer kerül valami új. A Figyelőn olvashatjuk, hogy a street art egyre inkább helyet kap a múzeumokban is.
Vajon minden művészeti ág street art, ami az utcán van?! A HVG internetes oldalán olvashatjuk, hogy a street art nem a graffiti egy fajtájának számít. A graffiti a hiphop kultúrával áll kapcsolatban. A graffiti is az utcán létezik, akár csak a street art, abban is megegyeznek, hogy hasonlóan a városban élőknek szól az üzenetük, ám különbségnek tekinthetjük, hogy a graffiti alkotói csupán szabad kézzel dolgoznak, szemben a street arttal, aminek létrehozásához gyakran számítógépes és nyomdai ismeretekre is szükség van.
Dózer fesztivál 2008. január 10-től február 23-ig
Hat teljes évig volt egy rétegközönség kedvelt szórakozóhelye a pesti Kultiplex. A szórakozóhely emellett a Tilos Rádiónak is helyet adott. 2008. februárjában azonban a IX. kerületi önkormányzat lebontásra ítélte a helyet. Az épületet természetesen védelmezni próbálták a civilek, azt tervezték, hogy amennyiben az önkormányzat nem áll el szándékától, valamint nem jelöl ki egy másik területet a Kultiplex helyén létesítendő parknak, akkor a házfoglalás lehetőségével élnek. Sajnos a kerület vezetősége nem értett egyet a hely mellett kiálló civilek szándékéval, s így kihirdették az ítéletet, vagyis a lebontást.
A Kultiplex búcsúztatásaként zajlott a Dózer Fesztivál is 2008. január 10-től február 23-ig, melyen rengeteg zenekar lépett fel annak érdekében, hogy a bezárásig hátralévő időben még utoljára színvonalas produkciókat láthassanak a Kulti mellett kiállók.
A villámcsődület (vagy angolból átvett szóval flash mob, olykor helytelenül: flashmob) emberek előre szervezett csoportosulását jelenti; hirtelen jön létre valamely nyilvános helyen, a résztvevők valami szokatlant csinálnak, majd a csoportosulás ugyanolyan hirtelen fel is oszlik. A villámcsődület viszonylag új társadalmi jelenség, az első 2003 májusában volt New York Cityben. Célja a figyelemfelkeltés, a hétköznapi ember elgondolkodtatása. Bár a villámcsődületnek nincs politikai célja vagy színezete, a média olykor tévesen politikai demonstrációkra is használja a flash mob megnevezést.
Ernyőnyitás
Az első magyar villámcsődület 2003. augusztus 27-én volt a budapesti Deák téren, ahol este hétkor a harang szavára kinyitották esernyőiket.
Villámcsődület az interneten az elnevezése a flash mobnak, amikor az valamelyik keresőben, valamely fogalom keresésekor időlegesen, olyan, az eredeti fogalomhoz (esetleg csak részben) kapcsolódó találatokat eredményez, amelyek célja a meghökkentés és a figyelem felkeltése egy adott cél érdekében. Az első magyar villámcsődületet az interneten Európa kulturális fővárosa (Pécs, 2010) népszerűsítésére rendezték.
Kik azok házfoglalók, mi az a squat?
A squat (magyarul foglalt ház) olyan elhagyott vagy használaton kívüli ingatlan, amit a tulajdonos tudta nélkül erőszakmentesen birtokba és használatba vettek többnyire alternatív csoportok. A házfoglalók angol elnevezése a squatter. Mivel az üres házak többnyire ingatlanspekulánsok kezében vannak, bontásra átalakításra ítéltettek. A tulajdonos mindaddig elhanyagolja az épületeket, amíg megfelelőképp fel nem megy a telek ára, vagy befektetőt nem talál. Ennek ellenére sokszor elűzi a kizárólag építő szándékkal odaköltözött művészeket. Ez idő alatt a szomszédok kénytelenek egy düledező szürkeség mellett lakni, ahelyett, hogy vidám fiatalság színes kulturális központjának vendégszeretetét élveznék.
Több nyugat-európai országban felismerték ezen tevékenység város-, illetve társadalomépítő hatását, és törvény védi a házfoglalókat. Amennyiben egy ház egy évig üresen áll, bárki bevihet egy széket, egy asztalt, és egy ágyat, és ekkor már csak annyi a dolga, hogy kihívja a rendőrséget, akik papíron igazolják, hogy mostantól joga van birtokolni a házat. A foglaló jól felfogott érdeke jóba lenni a szomszédokkal, akik bizonyítják, hogy a ház tényleg egy éve üres volt, és leggyakoribb vendégei a központnak. Olyannyira társadalmilag elismert helyek ezek, hogy például Barcelonában, Párizsban, Milánóban… és még több nagyvárosban, már a turistainformációban is készségesen megmutatják az érdeklődőknek, hogy merre találnak squatokat.
Foglalt házak Magyarországon
Magyarországon elég kevés példát találunk a klasszikus foglalt házakra. 1991-ben a jelenlegi Trafót foglalta el a francia Resonance csoport, ahol egy nyáron át performanszokat rendeztek a külsős közönségnek. 2004-ben a Centrum csoport költözött be észrevétlenül és rendezett alkalmi kiállítást az évek óta elhagyott volt Úttörő áruházban, majd ugyanez a csoport 2005-ben a a VII. kerületi Önkormányzat tulajdonában lévő Kazinczy utca 41. sz. alatti üres házat foglalta el néhány napra, hogy felhívják a figyelmet a pesti zsidónegyed pusztítására, az önkormányzati vagyongazdálkodás visszásságaira és bürokráciájára, valamint a közösségi helyek hiányára Budapesten. Ugyancsak a VII. kerületben, a Király u. és a Kis-diófa u. sarkán két éve üresen álló bolthelyiségbe költözött be 2010. május elsején a Boulevard és Brezsnyev társadalom-művészeti Galéria.
A street art, az utcák vizuális képét szorgos aknamunkával átformáló underground művészeti ág nemcsak Magyarországon, de a világban is friss műfajnak számít. A matricázást, sablonozást és plakátkészítést magában foglaló és az illegális akcióktól sem idegenkedő forma nagyjából 15 éves múltra tekint vissza.
Budapesten azonban csak néhány éve jelentek meg az első ideológiailag és művészetileg is tudatos falragaszok. Míg azonban a street art a világ nagyvárosaiban virágzik, itthon a látványos felfutást követően válságba került. A probléma több hazai alkotó szerint a párbeszéd hiányában keresendő.
A street art a hasonlóságok ellenére nem a graffiti egyik ága - mondja az egyik legrégebben működő csapat, az 1000% egyik tagja. A Bartók néven alkotó művész szerint a graffiti a hiphop kultúra egyik ága, a dj-zéssel, mc-zéssel, breaktánccal együtt. „Ezek az irányzatok szintén az utcán működnek, és onnan szerzik inspirációikat, oda szólnak az üzenetek. A fő különbség: a graffitis csak szabad kézzel dolgozik, az alkotás a spontaneitásra épül. A stencil, matrica viszont adott formát ismétel. A spontaneitás csak az elhelyezésben érvényesül, azaz hogy hova ragasztják az elkészült matricát vagy hová fújják fel a sablonos ábrát.”
Ezt támasztja alá, hogy - a graffitivel ellentétben, amely bandaszimbólumokból és a művészi képességeik ellenére is ismeretlenségben működők életjeléből forrta ki magát a ma ismert formává - a street art tudatos környezetben született. Az alkotók itthon is főleg képző- vagy iparművészeti egyetemre járók, művészek, a témák is politikusabbak, társadalmilag elkötelezettek.
„A matrica az ellen küzd, hogy pénzért bárki belevizualizálhat az arcodba” - utalt Bartók a hatalom szemforgató gyakorlatára, hogy miközben a város lakóinak semmilyen legális lehetőségük nincs a környezetük alakítására, a közteret korlátlan szabadsággal alakíthatja bárki, aki egy több emelet magas posztert meg tud fizetni.
forrás:
http://hvg.hu/kultura/20041202streetart
http://www.redjellyfish.com/fun/street-art.html
http://squat.vilaga.hu/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Squat
