Flammich Mariann hackerekrõl szóló tanulmánya 2002 õszén jelent meg a Médiakutató címû médiaelméleti folyóiratban. A tanulmány nyolc fejezetbõl áll, a szerzõ bemutatja a hackerekkel kapcsolatos jogi szabályozásokat, meghatározza, hogy kik a hackerek, hogyan lesz valakibõl hacker, milyen körülmények szükségesek ehhez, valamint azt, hogy milyen szerepük van a hackereknek az információs társadalomban.

Flammich Mariann: Hackerek

1. A hacking elõzménye
A hacking története a számítógépek elterjedése elõtt kezdõdött, legkorábbi formája az ún. phreaking, amely a telefonvonalak manipulását jelenti. Ez az 1970-es évek elején kezdõdött. A számítógépekbe való behatolás pedig az 1990-es években vált mindennapossá, a számítógépes technika tömeges elterjedésével.

2. Jogszabályok
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága már 1990-ban javasolta tagállamainak, hogy nemzeti törvényeik megváltoztatásánál vagy új törvények alkotásánál vegyék figyelembe a számítógéppel kapcsolatos bûnözés elleni fellépés szükségességét.
A magyar jogrendszerben megelõzésrõl szó sincs, a büntetõjog próbál felzárkózni a helyzet súlyosságához. Ehhez kapcsolódóan szervezték meg 2000 januárjában az Országos Rendõrkapitányság sajtóosztályának keretein belül az internet-rendõrséget. A valós ügyekben azonban nem a csoport tagjai, hanem külsõ szakemberek foglalkoznak. A nyomozás a hagyományos módon folyik, tehát nem a világhálón.
A rosszhiszemû hálózati behatolásoknál a legtöbb esetben belsõ elkövetõ is van, aki a bejutáshoz szükséges adatot szolgáltatja. A belsõ elkövetõ társtettes, bûnsegéd, vagy önkéntelen részvételét gondatlansága okozza. Az adatok tanúsága szerint a nagy anyagi kárt okozó magyarországi esetek 82 százalékában belsõ elkövetõ is segítette a behatolókat.

3. Kik a hackerek?
A magyar köztudatban számos „hacker” -definíció él együtt.
A média a hacker kifejezést az illegális számítógépes betörésekre használja; ha a történet mégis „jó” hackerrõl szól, inkább a „komputerszakértõ” kifejezést alkalmazzák. Az utóbbi idõben a magyar tömegkommunikáció árnyaltabban fogalmaz: a jó- és a rosszindulatú behatolót a hacker és a cracker kifejezéssel próbálja megkülönböztetni.
A hacker megnevezés a számítógép õskorában a kisebb kapacitású gépek képességeit maximálisan kihasználó programozót illette.
Drótos László Hálózati értelmezõ szótár címû könyvében A hacker olyan technofil ember, aki a szoftverek és a hardver eszközök mûködésének minél alaposabb megismerését, teljesítményük maximális kihasználását, a számítógépes és telekommunikációs rendszerek gyenge pontjainak felderítését, és nehéz programozási feladatok megoldását élvezi, célja nem a (szándékos) károkozás.
A cracker csak programozni tud, tudása lényegesen kisebb, mint a hackeré. A szó eredetileg olyan felhasználót jelöl, aki szoftverfeltöréssei foglalkozik. Apró programokat ír, az úgynevezett crackeket, amelyek magában a feltörni való szoftverben átlépik, kikerülik a hozzáférési jogosultságot ellenõrzõ fázisokat, így téve sokszorosíthatóvá egyébként védett programokat. Õ tehát programokat tör fel gépen, nem pedig gépeket hálózaton keresztül, ahogy azt a hacker teszi. Tény azonban, hogy a cracker szó átlépte eredeti jelentését, és az újabb megközelítés ma már valóban kezd beépülni a köztudatba, sõt, számítógépes körökben is egyre elfogadottabb.

4. Hogyan lesz valakibõl hacker?
A tudásszinttõl függõen három szintet különböztetünk meg: kezdõ, haladó és hivatásos.
A kezdõ hackerek még csak ismerkednek a módszerekkel, legtöbbjük késõbb kinövi a hackinget. Tudásukat legtöbbször magáról az internetrõl szerzik. A haladó hacker már komoly tudással rendelkezik, olyan akciót is képes véghezvinni, amely több, mint egy ismert módszer másolása. A kezdõ vagy haladó hackernek a közvetlen károkozás általában nem célja. A hivatásos hackerek kerülik a feltûnést, tevékenységük célja éppúgy lehet az anyagi haszonszerzés, mint egy bank rendszerének megtörése vagy ipari kémkedés, de történhet akár nemzetbiztonsági okból is.

5. Motivációk

erõfitoktatás, hatalom
hírnév, mások elismerésének megszerzése
kihívás, tudásvágy
tanító szándék
tekintélyrombolás
szándékos károkozás
információszerzés
pénz
láncreakció
politikai cél

6. Hackeretika
A hackerek önmaguk számára kidolgozott alapelvei a következõk:
* A komputerekhez való hozzáférésnek – és bárminek, ami megtaníthat valamit arról, hogy a világ hogyan mûködik – korlátlannak és totálisnak kellene lennie
* Minden információnak hozzáférhetõnek kellene lennie
* Ne bízz a hatóságban – támogasd a decentralizációt
* A hackereket az általuk elkövetett hacking alapján kellene megítélni, nem pedig iskolai végzettség, kor, faj, vagy pozíció alapján
* Mûvészetet és szépséget kreálhatsz a számítógépeden
* A számítógépek jobbá tehetik az életedet

7. A hackerek helye az információs társadalomban
A hacker-jelenség, a hacker-veszély átfogó biztonsági probléma. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a rövid és hosszabb távú elõnyökrõl sem. Rövid távon felnõ egy nagy áttekintõképességû és problémamegoldó, a számítógépes rendszerek apró finomságai iránt is érzékeny intellektuális csoport, valamint javul a számítógépes biztonság. A hosszabb távú haszon a fejlesztések, az innováció, a számítógépes rendszerek megújításának terén érzékelhetõ.

8. Néhány módszer arra, hogyan lehet bejutni más rendszerekbe