Heller Mária: Új kommunikációs helyzetek és szükségletek: a hierarchikus nyilvánosságok kialakulása
A kommunikációs eseményeket és gyakorlatokat a következõ ábrával interpretálják, értelmezik:
Ezek közül a szférák közül mára az A és a D mezõ legitimációja vált kétségessé: az A mezõt kezdi elmosni a magánszférába tartozó dolgok nyilvános fórumon való megvitatása (bulvársajtó, pletyka stb.), míg a D mezõt a közügyekrõl való zárt, nem nyilvános megbeszélések (zárt ülések, magánbeszélgetések alkalmával politizálás stb.).
A legõsibb kommunikációs formának az orális kommunikációt tekinthetjük (véleményem szerint a vizuális is legalább ennyire õsi lehet, ha a metakommunikációt és a különbözõ gesztusnyelveket tekintjük - T. D.): ez azonban hic et nunc szituációban érvényesült csak, térbeli korlátai miatt (az idõbeliekrõl nem is beszélve - T. D.). Elsõ lépésben az írás megszületésével stabilizálódott a kommunikáció, kitágítva ezzel az idõbeli és idõbeli határokat, és redukálva az orális kommunikáció szubjektivitása miatti torzulásokat. A nyomtatás ezt folytatta, hatalmas példányszámban állítva elõ a sajtótermékeket, ezzel is megnövelve egy dokumentum túlélési lehetõségeit (természetesen nem elhanyagolható a társadalom hozzáállása sem az adott mûhöz - ld. pl. könyvégetések, a korvinák stb. - T. D.).
A tömegkommunikáció ezt a fent vázolt szituációt gyökeresen megváltoztatta, ez vezetett a fenti modell megalkotásához. A hagyományos tömegkommunikáció beilleszthetõ az A és a B mezõkbe, míg a hagyományos telekommunikáció pedig a C és a D mezõkbe. Az ICT eszközök teljesen felrúgják ezt a modellt. Áthatják az összes szférát és mezõt, mobilitásuk révén még a fizikai helyhez kötöttségbõl adódó idõkorlátokat is feloldják (WAP, SMS, PDA, e-mail, konferenciahívások lehetõsége stb.).
J. Habernas meghatározása szerint a nyilvánosság a magánemberek alkotta közösség kommunikációs tere, amely a közösség erejével tud hatni az államra és az állami szervezetekre. Azonban mára ez a nyilvánosság kiüresedett, amely egyrészt a köz- és a magánszféra ketttõsség összeomlásvál, másrészt a köz- és a magánérdekek keveredésével és a politikai és gazdasági érdekek összefonódásával magyarázható. A nyilvánosság alapvetõ struktúrája is megváltozott, amennyiben a politika és a gazdaság az élet legintimebb szféráiba is behatol a reklámokkal.
A hagyományos tömegkommunikáció (a telefon kivételével) az embereket a vita lehetõségének kizárásával pusztán passzív befogadóvá, fogyasztóvá degradálta. A politika szempontjából az egyént mint állampolgárt, a gazdaság szempontjából pedig mint fogyasztót vették számításba. A kultúrát áthatják a gazdasági érdekek, és ezzel együtt kialakult egy új tevékenység, az infotainment, az információszerzés és a szórkozás együttes tevékenysége.
J. Meyrowitz a TV-vel szemlélteti ezeket a folyamatokat és hatásokat: talán (a rádión kívül - T. D.) a leginkább ez az eszköz rombolta/rombolja le a köz- és a magánszféra közti határokat, ezzel magát a társadalmi szituációt változtatva meg. A két alapvetõ viselkedési változat, az on-stage (nyilvános magatartási forma, pl. közszereplés) és az off-stage (a saját körben, egy intimebb magatartási forma, pl. családi szerepek betöltése) közti határ szinte teljesen eltûnt, elmosódott, éppen a TV által kínált széles hozzáférési kör miatt (ld. bulvársajtó). (Annyiban különbözött viszont ez a kommunikációs szituáció a maitól, hogy az interakció egyirányú volt, a köz- ill. médiaszerplõ nem kapott azonnali visszacsatolást, ahogyí ez ma az új kommunikációs csatornákon keresztül már lehetséges, pl. chat-találkozások, fórumviták, konferenciahívások stb. - T. D.)
Az ICT eszközök segítségével a fent vázolt szituáció megváltozott, kialakultak a nyilvános fórumok, s ez egy ún. többrétegû nyilvánosságot hozott létre (J. Keane). Ez a klasszikussal szemben nem egy adott társadalomhoz, országhoz stb. köthetõ, hanem egy globális közösséghez. Ebbõl az újfajta kommunikációból kiesett a space (az állandó, konstruált tér) és a place (állami hatóság által felügyelt fizikai tér). Ez a többrétegûség három szintben (és azon belül még rengetetg továbbosztásban) nyilvánul meg. A legalacsonyabb a mikro-nyilvánosság, amely egy helyi, lokális, szubnacionális közösséghez köthetõ. A középsõ a mezo-nyilvánosság, amely társadalmi, nyelvi ill nemzetállami kereteken belül jön létre, végül pedig a legnagyobb, makro-nyilvánosság a globális témákról szól. A szintek között természetesen átjárhatóság van, és bennük mind a köz-, mind a magánügyek szerepelhetnek.
Az ICT eszközök befolyásolják (és fogják befolyásolni) a társadalmi szerkezetet a hatalmi viszonyok szempontjából. Ez vagy egy globális demokrácia, vagy a digitális szakadék további tágulásával ekvivalens. Az utóbbi folyamat termeli ki a helyi elitet, amely aztán a globális kommunikációban képviseli az adott társadalmat. Ugyancsak a társadalom makroszerkezetére van hatással az, hogy a gazdasági szerkezetben a súlypont az információs szektor felé tolódik, ill. tevõdik át szinte teljes egészében. Ezzel együtt az emberek életmódja is gyökeresen átalakult, egyfajta szuburbanizáció indult meg. (Ld. elõ- és kertvárosok, bár szerintem ez a folyamat egyelõre még nem figyelhetõ meg egyértelmûen - a városból és a városba való költözések száma nem tér el jelentõsen -, és az infrastruktúra sem kedvez ennek a folymatanak - ezalatt fõként a tömegközlekedés lehetõségeire gondolok. Sokkal inkább jelemzõ az amerikanizálódott városokra, amelyeknek tulajdonképpeni city-je szinte kizárólag irodákból és szolgáltató egységekbõl állnak, és ha a lakosság számát tekintjük, akkor sokszor Budapest méretûre, vagy az alá csökken elõ- és kertvárosok nélkül, pl. Sydney. - T. D.) Ezzel együtt azonban kitágul pl. a kultúra elérhetõségének lehetõsége, amely természetesen tartalmazza az oktatást is.
Az emberek életmódját szintén befolásolja az a tényezõ, hogy ismerõseik köre rendkívül nagymértékben megnõ. Ez ugyan leginkább az alkalmi, rövid távú ismeretségeket jelenti, de ezzel együtt a hosszútávú kapcsolatok száma is megnõ, mivel a nagy távolságokat áthidaló ICT eszközök lehetõvé teszik a napi érintkezést is.
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy mind az emberiség életmódja, mind a viselkedése, reagálása a különbözõ kommunikációs szituációkra alapvetõen megváltozott. Ezt nem szabad kontrollálni (szerintem ez a hozzáállás az USA-ban vagy Nyugat-Európában elfogadható, de Magyarországon kifejezetten éretlen a társadalom az ilyenfajta kontrollálatlansághoz - T. D.), de egyben fel is vet jogi (személyiségi, szerzõi stb.) kérdéseket. Ki kell használniaz ICT eszközöket a demokratikus kommunikáció jegyében, amelynek hatására közös értelmezések, közös jelentéskonstrukciók, konszenzusok jöhetnének létre.
Véleményem szerint az ICT eszközök valóban rendkívül fontosak a társadalmak és az emberek közötti kommunikáció számára. Azonban két - szerintem - súlyos tényezõ fogja megakadályozni a 'szebb jövõ' kialakulását: az egyik a haszonvágy. Ezeken a (mobil) kommunikációs eszközökön irgalmatlanul nagy haszon van, és még az úgy nevezett 'ingyenes' szolgáltatások is hatalmas hasznot termelnek (ld. ingyenes e-mail szolgáltatók reklámjai - bár van kivétel, pl. Google, de jelen esetben ez a cég megengedheti magának, hogy reklám nélküli szolgáltatást nyújtson - természetesen az önreklámozást nem értem bele ebbe a kategóriába). Nap mint nap jelennek meg új technológiák, amelyek leegyszerûsítik, miniatürizáljál, olcsósítják a gyártást, és a legfontosabb: elavulttá teszik a tegnap megjelent termékeket. Mindezek indokolhatnának egy árreformot (persze állami közremûködéssel), hiszen egy cd elõállítási költsége néhány forint, és egy egyszerû mobiltelefon sem haladja meg a néhány száz forintot, gyártósoron elõállítva.
A második ok az emberek 'éretlensége' (vagy tudatlansága? nem tudok rá jó szót). Az közismert hogy egy átlag felhasználó (90%) mobil készülékének lehetõségeinek kb. 15%-át használja ki. És ez csak egy szimpla telefon, azonban ott vannak a PDA-k, az okostelefonok, hogy a lapotopkról és más hordozható eszközökrõl ne is beszéljünk. Az emberek többsége nem igényli, nem jut eszébe igényelni a készülékek által kínált szolgáltatásokat, és hozzáállásuk sokkal inkább a konzumitás jegyében alakul ki, mint az ésszerûségében. Nem kell neki ugyan, de megveszik (azzal pl. mindeki tisztában van, hogy fényképezõs mobillal tisztességes képet készíteni nem lehet, annál még egy 'teszkós' digitális fényképezõgép is jobb, de ennek ellenére a többség azért veszi meg azt a telefont, mert van rajta fényképezõgép). Ezt kéne kontrollálni szerintem, de ez sokkal mélyebb társadalmi problémákat vet fel, mint a kommunikációs eszközökkel való élés.
Forrás:
Heller Mária: Új kommunikációs helyzetek és szükségletek: a hierarchikus nyilvánosságok kialakulása
Kapcsolódó cikkek:
