krono.inaplo.hu

A szerző a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, az Új Magyarország, a Hócipő és a Ludas Matyi hasábjait nézte át, és az 1990. január 1. és 2002. április 20. közötti időszakban megjelent politikai karikatúrákat tanulmányozta. Összesen 4345 ábrázolást dolgozott fel számítógépes tartalomelemzéssel. Több szempont szerint megy végig a képeken, például szereplők, pártok, személytelen alakok.

Az első fejezet A karikatúra-történetek környezete. Ebben arról ír, hogy milyen ábrázolásmódok gyakoriak, melyek ritkák. Az egyik legritkább az elvont tér-idő ábrázolású karikatúra. A magyar képecskék jellemzően a hazai történelemből merítkeznek, így aki nem rendelkezik egy általános magyar történelem tudással nem értheti meg, miről szól a szituáció. "A helyszín hangsúlyozottan Magyarország, s ezt a nemzeti és pártjelképek, a szimbolikus épületek és terek vagy a túlhangsúlyozott (magyaros) öltözet ironikus megjelenítése is alátámasztja. Emellett persze megjelenik a nemzetközi környezet is: ezek a rajzok a szovjet csapatkivonáshoz, a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainkhoz, a NATO-hoz és nem utolsósorban az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előkészületeihez kötődnek. A karikatúrák ez utóbbi csoportja annyiban tér el a "nyers magyar valóságot" megjelenítő rajzoktól, hogy ezeken a helyszín (azaz Európa) többnyire idealizált, számunkra elérhetetlennek tűnő régióként jelenik meg."
A következő fejezet a Társadalmi nem címet viseli, s itt a politikusnők szerepét elemzi a cikk alkotója. Mint megtudjuk a nők szerepét még mindig a háztartásban képzelik el a karikatúristák, s főleg mellékszereplőként ábrázolják. "Karikatúráink szexista világképe megkövesedett, a modern világból egyre inkább kivesző szerepstruktúrákat közvetít az olvasóknak." A fentebb idézett mondat mindent elárul.

A következő fejezet: A politikusok. Itt a politikusokról általában értekezik, nevesítés nélkül. Azt fejti ki, hogy milyen általános vonásokkal rendelkezik. "A magyar politikus természetesen férfi: megélhetési politikus, akinek saját anyagi boldogulása az elsődleges, a köz gondjai csak ezután következnek."

Ugyanakkor két nagy típust különít el:

• Az egyik: "Tehetetlen alakok: vagy enerváltságuk okán, vagy képességek híján képtelenek az ország ügyeinek intézésére. Bár a legtöbbször szakértelem hiányában végzik munkájukat, komolyan megsértődnek, ha alacsony presztízsű feladatot kínálnak fel számukra."
• A másik: "Az exhibicionista politikai-közéleti zaklatóé, aki - különösen választási kampányok idején - személyes karrierje érdekében fűt-fát ígér, ám - a hatalomra kerülés után - nem állja a szavát. Stílusát tekintve demagóg szónok, aki egyazon időben tud mindenkinek jót ígérni, még ha az ígéretek betartása a különböző csoportok számára ellentétes következményekkel jár is."

Végül még statisztikai alapon kiemeli azoknak a politikusoknak a nevét, akik rendszeresen visszatérnek az újságok hasábjaira. A legtöbbet szereplők előfordulásuk gyakoriságának sorrendjében:

1. Orbán Viktor (430)
2. Horn Gyula (270)
3. Torgyán József (265)
4. Csurka István (131)
5. Bokros Lajos (87)

Ugyanezt pártokkal is elvégzi, s ott furcsa módon a következő sorrend alakult ki:

1. MSZP
2. MDF
3. SZDSZ
4. Fidesz

A következő fejezet a Politikai kultúra nevet viseli, ám ezzel nem érdemes foglalkoznunk, csupa mellébeszélés az egész.
Az utolsó oldalon részletesen kifejti a pártokkal kapcsolatos karikatúrák képi világát.

Magyar Demokrata Fórum:

• "A kezdeti időszakban kormánypárttá válásának körülményeivel, az MSZMP-hez való viszonyával és a koalíciós partnerekkel – részben a színfalak mögött – történt egyezkedéseivel foglalkoztak legtöbbet a karikatúristák. A rajzok jelentős hányada a rendszerváltás lendületéből adódó bizakodást, a kezdeti optimizmust tükrözi"
• "A karikatúristák a párt történetében kétszer is – először Csurka István és hívei 1993-as, majd a Szabó Iván és követői 1996-os kiválásakor – sokat foglalkoztak a bekövetkezett pártszakadásokkal és a párt ideológiai útkereséséivel. A karikatúrák kiemelt témájául szolgált az a pártesemény is, amikor a Lezsák Sándor által vezetett MDF 1997-ben választási szövetséget kötött a Fidesz-Magyar Polgári Párttal."
• "Az MDF-ről szóló rajzok harmadik nagy csoportja nem annyira a párt körül zajló eseményekkel, sokkal inkább a párt mentalitásával foglalkozott. Ezekből a karikatúrákból egy múltba néző, anakronisztikus ideológiát magáénak valló, kivagyiságot árasztó párt képe bontakozik ki."

Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt:

Természetesen miindenkinek rögtön Torgyán József ötlik az eszébe, ami nem véletlen, hiszen már-már showmannek tűnik számunkra feltűnési viszketegségével. "Torgyán Józsefet a rajzolók debatter alkatú, a politikai ellenfeleivel és a párttagság vele szembeforduló részével folyamatosan megütköző, a hatalomért minden politikai irányzattal kiegyezni képes politikusként mutatták be. A róla készült karikatúrák két nagy csoportba sorolhatók: vagy egyedüli szereplőként valamelyik tulajdonságát domborítják ki, vagy az éppen soros koalíciós partnerével mutatják valamiféle konfrontatív interakcióban. Rajzok egész sora foglalkozik „agrárszakértelmével”, a világ távoli pontjain Cseh Máriával tett közös „szakmai tanulmányútjaikkal” és ezen utazások tapasztalatainak gyümölcsöző hazai felhasználásával."

Magyar Szocialista Párt

A Horn-korszak karikatúraarca maga Horn Gyula volt, aki egyedül is, de leginkább koalíciós partnereivel Kuncze Gáborral és Pető Ivánnal jelent meg az újságok hasábjain. Megjelenései két témacsoport köré sűrűsödtek: egyrészt a magyar gazdaság tragikus állapota miatt bevezetésre került Bokros-csomag, másrészt a fennállása alatt mindvégig rendkívül konfliktusosan működő MSZP–SZDSZ-koalíció kapcsán.

Szabad Demokraták Szövetsége

A rajzok többsége az előbbi koalíciós helyzet mellett a szervezet belső, politikai-morális válságait, a személyi ellentéteket, az elnökváltásokat jeleníti meg. "A karikatúrák harmadik nagy csoportja a párt közvélekedésben élő imázsát mutatja. Részben politikusainak a történésekhez, döntésekhez való kritikai hozzáállását, részben a kisebbségek védelmét és a párt vezetőinek önelégültségét karikírozzák ezek a rajzok."

Fiatal Demokraták Szövetsége:

1. "A pártot radikális, a parlamentben még ellenzéki pozíciót betöltő korszakában mutatják be."
2. "A rajzok második csoportja már az 1998 utáni új szerepkörben lévő pártot mutatja be: az Orbán-kormány tagjainak vezetési stílusát és szakértelmét karikírozza ki."
3. "A párt pénzhez való viszonyát veszi górcső alá a karikatúrák következő csoportja: a kétéves költségvetés megszavaztatását, a költségvetési pénzek időnként rejtélyes felhasználását és nem utolsósorban az Országimázs Központ tevékenységét."
4. "Az utolsó, legfontosabb csoportba azok a karikatúrák sorolhatók, amelyek a párt arculatát teljességgel meghatározó Orbán Viktorral foglakoznak."

Ezzel a cikk véget is ért.

Érdekes megfigyelnni, hogy a politikai pártok hatalmi rendszere és támogatottsága az évek során mennyire átalakult. Természetesen ezt az átalkulást követték a karikaturisták is. Az eladahatóság szempontjából mindig az éppen népszerű, illetve nagy port kavart közéleti személyt ábrázolják teljesen érthető okok miatt. Viszont elszomorító az a tény, hogy egyre kevesebb helyen tudnak megjelenni ilyen képek.

Témához kapcsolódó link:
Politikai karikatúra kiállításához