Németh György az ELTE BTK és a Debreceni Tudományegyetem Ókortörténeti tanszékének oktatója. (Életrajz) Számtalan publikációja jelent meg az ókori Görögországgal és az ókori Rómával kapcsolatban. Az egyik legfrisebb tanulmánya az ókori Róma választási rendszerével foglalkozik, különös tekintettel a politikai kommunikációra. Ennek kapcsán elemzi a Pompeii-ben talált választási "graffiti"-ket, illetve cicero consullá választását. A tanulmány alapvetően arra a célra is tökéletes, hogy ráébressze a mai kor emberét, hogy a tisztelettel övezett ókori Rómában sem feltétlenül volt kifinomultabb a választási propaganda, és a politkai kommunikáció.
Németh György: Hogyan nyerjük meg a választásokat...
A tanulmány első részében az érdeklődést felkelteni hivatott a "Falra festett politika"-val foglalkozik a cikk szerzője. Az ókori Rómát kutató tudósok számára Pompeii nyújtja a leghitelesebb képet az ókoi városokról. Pompeii körülbelül 25000 fős városát Kr. u 79-ben (Titus császár uralkodása idején) érte utol a végzet, a Vezúv maga alá temette lakosságával együtt. Ma persze valószínűleg kevesebbet tudnánk a propaganda eszközeiről, ha ez nem történt volna meg. A házak falán sorakozó reklámok a plakátok ókori megfelelői. Éppúgy hirdethettek egy kocsmát és egy nyilvános házat, mint egy politikust, aki aedilisnek jelölte magát. Ma ezek a "graffitik" üveglappal lefedve még mindig láthatók. "A hirdetéseket szakemberek készítették el. Először dealbatorok (fehérre festők) járták az utcákat, akik a kiszemelt falfelületeket nagyjából mai plakátméretben lealapozták, eltüntetve egyes korábbi vagy az ellentáborhoz tartozó hirdetményeket, őket pedig a scribák (írnokok) követték, akik felfestették a hirdetés szövegét. Néhány esetben szignálták is munkájukat, így kimutatható, hogy ugyanaz a reklámcég olykor két ellentétes félnek is felajánlotta szolgáltatásait". (Mik nem történtek már akkor is... ) A választással feliratoknak alapvetően két fajtáját különböztethetjük meg. A negatív és a pozitív "reklámot", kampányszöveget. A pozitív kampány alapvetően legalább 4 dolgot elárul az utca emberének. Egyrészről, hogy kire szavazzon ( a jelölt nevét),hogy milyen posztért száll harcba,hogy a jelöltet kik támogatják, valamint felhívást a polgárok felé, hogy rá szavazzanak.
Például:
„Az almakereskedők kérik, hogy Marcus En(n)ius Sabinust (válasszátok) aedilisszé!”
„M. Enium Sabinum aed(ilem) pomari rog(ant)” (CIL IV 180).
A negatív kampány legalább annyira "kifinomult" volt néha, mint manapság.
Pl.: „Numerius Veius Barca, rohadj meg!”
„N. Vei Barca tabescas!” (CIL IV 1644)
Persze finomabb módszereik is voltak, mint például az ellenfél személyes hitelének rontása. Ezt úgy érték el, hogy a már korábban ismertetett választási hirdetések ellentéteit fogalmazták meg. Bizonyos köztiszteletnek nem örvendő rétegek állítólagos támogatása rossz fény vet bárkire. Például az amúgy szavazattal nem rendelkező rabszolgák "támogatják" a jelöltet, akkor a "tisztességes" polgár azt gondolhatja a jelöltről, hogy ez bizony nem lenne jó polgármester, azaz duumvir. (Egy tréfás felirat:
„Macerio és az összes álomszuszék kéri, hogy Vatiát válasszátok aedilisnek!”
„Vatiam aed(ilem) rogant Macerio dormientes universi…”)
A tanulmányban felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen falfirkák lehettek Rómában, ha egy csöpp kis településben ilyen indulatokat váltott ki a választás. És vajon a consulválasztás mivel járt együttt, hiszen akkor az egész populus Romanus vezetőti választották meg egy teljes évre. Nos ennek kapcsán időszerű a római választási rendszer mélyére hatolni. A római társadalomban a 4 népgyűlésből (comitia curiata, comitia centuriata, comitia tributa, consilia plebis) 3 játszott szerepet a választásokon. A comitia centuriata a birodalom legfőbb vezetőit, az évenkénti két consult, az eleinte egy, Sulla reformja (Kr. e. 81) után azonban már nyolc praetort, illetve ötévenként 18 hónapra a censust (vagyonbecslés) végző nagyhatalmú censort választotta meg. A gyűlés alapját a centuriák (századok) alkották, melyek katonai és politikai egységek voltak. A censorok vagyoni meghatározása alapján dőlt el, hogy ki melyik centuria tegja lett. Összesen 193 centuriáról beszélhetünk. Figyelemreméltó, hogy a lovagok, akiknek a legnagyobb vagyonuk volt 18 centuriát tettek ki, pedig nem valószínű, hogy 1800-an lettek volna. Ugyanakkor minél gazdagabb vagyoni osztályról van szó, annál több centuriát birtokoltak, bár számbeli fölényről semmiképp sem szólhatunk. Mivel a szavazáshoz elegendő volt az 50%+1 szavazatos többség (persze 1 centuria 1 szavazatot képviselt) könnyen beláthatjuk, hogy a leggazdagabbak akarata érvényesült. Ugyanis a szavazás úgymond felülről lefelé zajlott, azaz a lovagok szavaztak először, majd az első vagyoni osztály, és így tovább. Vagyis ha a lovagok 18 centuriája és az első vagyoni osztály 80 centuriája egyetértett akkor könnyedén elérték a sükséges szavazati arányt (98 centuria több mint a győzelemhez szükséges 97-98 centuria). A többség akarata tehát nem feltétlenül érvényesült. Ráadásul a consulválasztás éppen az aratások idejére esett, vagyis az a polgár, akinek ettől függött a megélhetése nem ment el, főleg hogy sok esélye nem volt rá, hogy leadhassa szavazatát. A választáson így különösen nagy szerepet játszottak azok a polgárok, akik eleve Rómában laktak, nem függtek a mezőgazdasági munkáktól, és közülük is azok, akik a legfelső vagyoni osztályokba tartoztak.
Az alacsonyabb tisztségek (aedilis curulis, quaestor) sorsáról másik népgyűlés, a comitia tributa döntött. Ez területi alapon szerveződött, ugyanakkora többség kellett a győzelemhez, de itt a szavazás sorrendjét sorsolással jelölték ki. Összese 35 tribus létezett, 4 városi (ide tartozott a lakosság nagy része), és 31 vidéki tribus.
A harmadik típusú népgyűlésen, a concilium plebisen (plebeiusok gyűlése) csak plebeiusok vehettek részt, és ott választották meg a néptribunusokat és az aedilis plebist, akik a plebeiusokat képviselték a patriciusokkal szemben (ezért nem volt itt szavazatuk a patriciusoknak). E két népgyűlés területi szerkezete azonos volt, a hatáskörükön kívül az egyetlen különbséget az jelentette, hogy a comitia tribután minden polgár szavazhatott, vagyis a patriciusok is.
A választás lefolyása
Rómában közvetlen választási rendszer volt, vagyis mindenkinek személyesen kellett megjelennie. A consulválasztás napján kora reggel centuriánként gyülekeztek a polgárok. A választás irányítója először rövid imát mondott amivel megnyitotta a savazást, majd helyet foglalt elefántcsont székében. Erre az alkalomra külön szavazóhidat állítottak meg. Centuriánknt minden egyes ember a hídhoz ment, a korábban kapott szavzótáblára felírta a számára szimpatikus jelölt nevének kezdőbetűit, és azt bedobta a híd másik végén álló urnába. A szavazatokat centuriákként összesítették, és feljegyezték az eredményt.Ha egy jelölt elérte a centuriák szavazatának 50 százalékát plusz egy szavazatot, a további voksolást leállították, az eredményt pedig kihirdették. A győztes bíborszegélyű tógába öltözve híveivel együtt felment a Capitoliumra, és köszönetet mondott Jupiternek.
A választók befolyásolása avagy kampány az ókorban
A választás napján már nem nagyon tudták befolyásolni a szavazatokat, de azért megpróbálták. A hídnál ügynökökk próbáltak a választók fülébe sutyorogni. Ha a patríciusok számára kedvezőtlen döntés íérkezett akkor radikális esetben "véletlenül" összedőlhetett a híd, ami a választás több napra szóló elnapolásával járt. Másik módszer lehetett az augurok (madárjósok) bevetése, akik villámlásra hivatkoztak, így a baljós előjel miatt szintén elnapolták a szavazást. Ugyanakkor könnyebb volt a szavazókat korábban befolyásolni. Marcus Tullius Cicerót öccse kézikönyvvel látta el, melynek címe Commentariolum petitionis, (A hivatalra való pályázás kézikönyvecskéje) a történelem első kampánystratégiai összefoglalása.
További linkek, források:
Pompeii építészete, szép képekkel
Pompeii virtual tour
The forgotten city of Pompeii
Pompeii official website
Pompei a iWikipediában
Forrás: Médiakutató
