Antalóczy Tímea tanulmánya a médiatörténet egyik legjellegzetesebb és legnépszerûbb mûfajáról készít pontos, átfogó jellemzést. Nyomon követhetjük a szappanopera fejlõdését a kezdetektõl napjainkig. A tanulmány fejezetekre bontott, pontosan elemzi gazdasági vonatkozásait, pszichológiáját, és a nézõkre gyakorolt hatásait. Bevezetõjében a szappanoperák kialakulásáról nyerünk képet. A mûfaj a rádiózás hõskorában indult Amerikában,és a televízió megjelenésével átköltözött a képernyõre. Idõvel komoly filmes iparággá nõtte ki magát.
Antalóczy Tímea: A szappanoperák genezise és analízise
Rájöttek, hogy a sorozatokban megjelenõ fogyasztási cikkek népszerûbbek lettek, így tudatosan kezdték beépíteni a filmekbe a különbözõ cégek termékeit, így lassan a nézõk tudta nélkül kedvenc filmjük mellett reklámfogyasztók lettek, a sorozatok készítõi pedig komoly támogatást, az ipar pedig nem elhanyagolható promóciót kapott.
A mûfaj lehetséges változatait olvasva megtudjuk, hogy két változata van; a két modellen belül pedig több variációt különböztethetünk meg. Az elsõ csoportba tartozó sorozatok a kubai rádiózásból kialakult típus, melyben a nõk érzelemvilágára ható tragikus szerelmi történetek, szenvedések dominálnak, úgymond semmitmondó keretek közé építve. Ezeket a kritikusok nem sorolják a magas kultúrát képviselõ filmek közé.
A második típushoz a brit szappanoperák tartoznak, amelyek hétköznapi környezetben játszódnak, hétköznapi nyelvezetet használnak, és általában a középosztály társadalmában játszódnak. Ezen típuson belül kapnak helyet az amerikai romantikus, melodramatikus szappanoperák, hatalmi, identitási harcokkal. A két csoport szintén megosztható még, a sugárzási idõben kapott helye alapján. Vannak alacsonyköltségvetésû, a délelõtti, kora délutáni, valamint esti mûsoridõben költségesebb elõállítású filmek.
Christine Geraghty ezenfelül három jellegzetességet különböztet meg. Összehasonlítja a sorozat vagyis 'serial' és a szappanopera 'continuous serial' közötti különbségeket. Míg az egyszerû sorozatokban a történet lezárul, a nézõ a történet végén elbúcsúzik a szereplõktõl, lezárja a történetet, a szappaonpera nem zárja le a történéseket, a szereplõk sorsa mindig bizonytalan marad, nyitott kérdések nem záródnak le.
Második jellemzõként a jövõ ábrázolásában találja a különbségeket. Az egyszerû sorozat biztos jövõképet ígér, míg a szappanopera soha nem ad végsõ megoldást, késlelteti az eseményeket, a felvetõdött problémának nem látszódik a jövõbeni megoldása. a harmadik jellegzetesség az események keveredése, dráma a mindennapokkal, a romantika a realitással. Egy epizódon belül nagymennyiségû információt zúdít a nézõre. A szappanoperák kellékei az élet valós történéseit ülteti át melodramatizált formába. Az emberek életében felmerülõ kisebb problémákat felnagyítja, eltúlozza. Az érzelmek kerülnek elõtérbe, természetesen kiszínezve. Társadalmi, politikai jelenségekkel ritkán találkozhatunk sorozatokban. Fõ kellék az ellentét. Például: szegénység-gazdagság, hûség-hûtlenség, házasság-válás. Kötõdést épít ki a nézõben, hiszen az emebrek mindennapi érzelmeit életeseményeit dolgozza fel, tehát mindenki találkozik olyan szereplõvel, akivel azonosulni tud, szimpátiát, vagy ellenszenvet érez iránta. Ez az érzelmi azonosulás a legnagyobb vonzereje a szappanoperának.
Erre a pszichológiai folyamatra építenek a készítõk, ezért tudják emberek ezreit nap mint nap a televízió elé ültetni. A másik érdekes kötõdés a sorozatokhoz a férfi és a nõi szerep, az apaság, az anyaság, a gyermekvállalás és a halál. Ezek szorosan az emberi élettel együttjáró folyamatok. Pszichológiai szempontból a leginkább megérinti a nézõt. Fontos kellék a ház. Ez egy kötött helyszín, a történések helye. Hiszen bonyolult, több szálon futó eseményeket egy biztos, stabil helyszín foghat össze. A sorozatok szereplõi az úgynevezett szappan-sztárok hihetetlen népszerûségre tesznek szert. Népszerûségük határtalan, a közönség sztárolja, bálványozza õket. Másolják szokásaikat, öltözködésüket, idõnként a színészt teljesen azonosítják karakterével. A média ha más szerepkörre kéri fel az adott színészt, szintén a sorozatban alakított karakterére épít (pl. reklámok). Így próbálnak méginkább hatni a közönségre, a sorozatsztárság azonban a színész számára nem hagy kitörési lehetõséget, hiszen más filmekben, színpadon a nézõ átviszi játékába a sorozatkaraktert. Így bekövetkezik a skatulyázás, ami a színész imázsának nem tesz jót, és hiába a tehetség, más irányba nem tud kitörni, hiszen a sorozat karaktere megépíti számára a tökéletes börtönt.
Összegzés tehát a szappanoperákról: dramaturgiai, mûvészi értéke ugyan ezen sorozatoknak nincs, viszont az emberekre gyakorolt pszichikai hatása az ami hihetetlen népszerûségre emelte a szappanoperákat, mert a világ jelenlegi morális rendje nem igazán mûködik, itt a nézõ mindig megkapja a jó gyõzelmét a rossz felett, és mindig igazságot kapnak a becsületes emberek. Tehát a szappanopera jelenleg a világban pótszerként mûködik. Az ember végülis mindig a jónak szurkol, az igazságot keresi, ha az életben nem is, itt megkapja azt az élményt, amit a valóság nem mindig tud produkálni.
Rájöttek, hogy a sorozatokban megjelenõ fogyasztási cikkek népszerûbbek lettek, így tudatosan kezdték beépíteni a filmekbe a különbözõ cégek termékeit, így lassan a nézõk tudta nélkül kedvenc filmjük mellett reklámfogyasztók lettek, a sorozatok készítõi pedig komoly támogatást, az ipar pedig nem elhanyagolható promóciót kapott.
A mûfaj lehetséges változatait olvasva megtudjuk, hogy két változata van; a két modellen belül pedig több variációt különböztethetünk meg. Az elsõ csoportba tartozó sorozatok a kubai rádiózásból kialakult típus, melyben a nõk érzelemvilágára ható tragikus szerelmi történetek, szenvedések dominálnak, úgymond semmitmondó keretek közé építve. Ezeket a kritikusok nem sorolják a magas kultúrát képviselõ filmek közé.
A második típushoz a brit szappanoperák tartoznak, amelyek hétköznapi környezetben játszódnak, hétköznapi nyelvezetet használnak, és általában a középosztály társadalmában játszódnak. Ezen típuson belül kapnak helyet az amerikai romantikus, melodramatikus szappanoperák, hatalmi, identitási harcokkal. A két csoport szintén megosztható még, a sugárzási idõben kapott helye alapján. Vannak alacsonyköltségvetésû, a délelõtti, kora délutáni, valamint esti mûsoridõben költségesebb elõállítású filmek.
Christine Geraghty ezenfelül három jellegzetességet különböztet meg. Összehasonlítja a sorozat vagyis 'serial' és a szappanopera 'continuous serial' közötti különbségeket. Míg az egyszerû sorozatokban a történet lezárul, a nézõ a történet végén elbúcsúzik a szereplõktõl, lezárja a történetet, a szappaonpera nem zárja le a történéseket, a szereplõk sorsa mindig bizonytalan marad, nyitott kérdések nem záródnak le.
Második jellemzõként a jövõ ábrázolásában találja a különbségeket. Az egyszerû sorozat biztos jövõképet ígér, míg a szappanopera soha nem ad végsõ megoldást, késlelteti az eseményeket, a felvetõdött problémának nem látszódik a jövõbeni megoldása. a harmadik jellegzetesség az események keveredése, dráma a mindennapokkal, a romantika a realitással. Egy epizódon belül nagymennyiségû információt zúdít a nézõre. A szappanoperák kellékei az élet valós történéseit ülteti át melodramatizált formába. Az emberek életében felmerülõ kisebb problémákat felnagyítja, eltúlozza. Az érzelmek kerülnek elõtérbe, természetesen kiszínezve. Társadalmi, politikai jelenségekkel ritkán találkozhatunk sorozatokban. Fõ kellék az ellentét. Például: szegénység-gazdagság, hûség-hûtlenség, házasság-válás. Kötõdést épít ki a nézõben, hiszen az emebrek mindennapi érzelmeit életeseményeit dolgozza fel, tehát mindenki találkozik olyan szereplõvel, akivel azonosulni tud, szimpátiát, vagy ellenszenvet érez iránta. Ez az érzelmi azonosulás a legnagyobb vonzereje a szappanoperának.
Erre a pszichológiai folyamatra építenek a készítõk, ezért tudják emberek ezreit nap mint nap a televízió elé ültetni. A másik érdekes kötõdés a sorozatokhoz a férfi és a nõi szerep, az apaság, az anyaság, a gyermekvállalás és a halál. Ezek szorosan az emberi élettel együttjáró folyamatok. Pszichológiai szempontból a leginkább megérinti a nézõt. Fontos kellék a ház. Ez egy kötött helyszín, a történések helye. Hiszen bonyolult, több szálon futó eseményeket egy biztos, stabil helyszín foghat össze. A sorozatok szereplõi az úgynevezett szappan-sztárok hihetetlen népszerûségre tesznek szert. Népszerûségük határtalan, a közönség sztárolja, bálványozza õket. Másolják szokásaikat, öltözködésüket, idõnként a színészt teljesen azonosítják karakterével. A média ha más szerepkörre kéri fel az adott színészt, szintén a sorozatban alakított karakterére épít (pl. reklámok). Így próbálnak méginkább hatni a közönségre, a sorozatsztárság azonban a színész számára nem hagy kitörési lehetõséget, hiszen más filmekben, színpadon a nézõ átviszi játékába a sorozatkaraktert. Így bekövetkezik a skatulyázás, ami a színész imázsának nem tesz jót, és hiába a tehetség, más irányba nem tud kitörni, hiszen a sorozat karaktere megépíti számára a tökéletes börtönt.
Összegzés tehát a szappanoperákról: dramaturgiai, mûvészi értéke ugyan ezen sorozatoknak nincs, viszont az emberekre gyakorolt pszichikai hatása az ami hihetetlen népszerûségre emelte a szappanoperákat, mert a világ jelenlegi morális rendje nem igazán mûködik, itt a nézõ mindig megkapja a jó gyõzelmét a rossz felett, és mindig igazságot kapnak a becsületes emberek. Tehát a szappanopera jelenleg a világban pótszerként mûködik. Az ember végülis mindig a jónak szurkol, az igazságot keresi, ha az életben nem is, itt megkapja azt az élményt, amit a valóság nem mindig tud produkálni.
Végül álljon itt egy nagyon tanulságos dalszöveg a magyar Tankcsapda zenekar Szappanopera címû dalából:
Szappanopera
Szappanoperák poszterhõsök
Mindig a nõk a viperák
A férfiak meg a fõemlõsök
Szappanoperák tele bombanõkkel
Szép a szõke gazdag a barna
A vörös a csúnya nekem mégis õ kell
Szerelem szenvedély
Sírni mindig van miért
A végén persze gyõz a jó
A gonosz megfizet mindenért
Szappanoperák poszterhõsök
Mindig a nõk a viperák
A férfiak meg a fõemlõsök
Szappanoperák mese habbal közbe’
Sampon,kóla,kávé,tampon
Rágó,pelenka éjjel nappal
Szerelem szenvedély
Sírni mindig van miért
A végén persze gyõz a jó A gonosz megfizet…
Két reklámblokk között
Jézus az égbe költözött
Azóta égi TV-t néz, mindent lát
Fel is út le is út döntsd el merre mész
Indulj hát…
Nem félek, nem félek
A gonosz a végén megfizet mindenért
Nem félek nem félek
Szappanopera
Szappanoperák poszterhõsök
Mindig a nõk a viperák
A férfiak meg a fõemlõsök
Szappanoperák tele bombanõkkel
Szép a szõke gazdag a barna
A vörös a csúnya nekem mégis õ kell
Szerelem szenvedély
Sírni mindig van miért
A végén persze gyõz a jó
A gonosz megfizet mindenért
Szappanoperák poszterhõsök
Mindig a nõk a viperák
A férfiak meg a fõemlõsök
Szappanoperák mese habbal közbe’
Sampon,kóla,kávé,tampon
Rágó,pelenka éjjel nappal
Szerelem szenvedély
Sírni mindig van miért
A végén persze gyõz a jó A gonosz megfizet…
Két reklámblokk között
Jézus az égbe költözött
Azóta égi TV-t néz, mindent lát
Fel is út le is út döntsd el merre mész
Indulj hát…
Nem félek, nem félek
A gonosz a végén megfizet mindenért
Nem félek nem félek
