krono.inaplo.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
iNapló / iNter / Recenziók / A "Big Brother" szociálpszichológiája

A "Big Brother" szociálpszichológiája

2009. május 21. csütörtök, 23:27 Furman Ágnes

 

A tanulmány a fő témája a valóságshow-k, ezen belül a „Big Brother” jelenség.
A tanulmány bevezetőjében különböző kérdéseket tesz fel, melyet később részletesen megválaszol, kifejt, felhasználva a szerző saját kutatásainak tapasztalatait. Ezek a kérdések a következők:

 

  • Milyen okok vezetnek ahhoz, hogy főként a fiúk az esélyesek az utolsó körökben a bennmaradásra?

  • Miért unják meg oly gyorsan az egyes országok nézői a valóságtól elrugaszkodott valóságshow-kat?

  • Végezetül milyen morális csapda leselkedik minden játékosra?

 

Zsolt Péter: A „Big Brother” szociálpszichológiája

http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_04_tel/02_szocialpszichologia 

 

 

Első fő témaköre a kulturális különbségek, ezen belüli további altémák találhatók, mégpedig a szexualitás, a magánszféra, a versenyhez való viszony. Először a szexualitás altémakörével foglalkozik a szerző.

Ez egy összetett kérdés lehet ez szerző szerint. A polgári értékrend, felfogás szerint a magánélet szent, nem tartozik másra, ezért valamiféle titokzatosság kíséri, és ezért növekszik az érdeklődés iránta. Mindegyik társadalom, kultúra megtalálta a számára izgalmas momentumot.

A cikk szerzője készített egy felmérést, melyben 200 egyetemi hallgatót kérdezett meg, melynek 90%-a azt válaszolta, hogy ő nem költözne be egy állandó megfigyelés alatt lévő házba. Legfőbb kifogásuk a szexualitás köré központosítódott.

Második lépésben a magánszférát vizsgálta, azon belül inkább a véleménycserék magánszféráját. Levonható az a tény, hogy minél civilizáltabb valaki, annál inkább igyekszik saját maga megoldani a gondjait, szükségleteit, és ezzel nem terhelni másokat. Mivel a közösségi együttlétre vállalkozó emberek önakaratból döntöttek, úgy, ezért próbálják mindig a jó arcukat mutatni mások felé.

Kelet Európában a magánszférának nincsenek jól elkülönített színterei. Az emberek nagy része ott az gondolják, hogy gondjaikat meg kell osztaniuk embertársaikkal. Nyugaton a Big Brother egyik legérdekesebb vonása, hogy az emberek nem tudják elviselni a bezártságot, illetve hogy nem tud elvonulni a többiektől. Magyarországon a magánszféra nyitottságának az a következménye, hogy a médián keresztül nem olyan érdekes megfigyelni az embereket. Ezzel szemben Nyugat Európában a BB nézettségét növeli az összezártságból adódó „polgáriatlan” viselkedés.

A versenyhez való viszony szempontjának két fő összetevője van, egyrészt a versenyszellem, másrészt a struktúrához való viszony. A BB is egy rendszer struktúra, melyben játékszabályok vannak. Magyarországon megfigyelhető, hogy a játékosok sokszor nem tartják be a játékszabályokat. Nyugat-Európában és Amerikában a versenyhez való viszony pozitív és problémamentes. játékszabályokat elfogadó.

Kelet-Európában sokkal önzetlenebbek, segítőkészek az emberek versenytársaikkal is. Ott nem a verseny a legfontosabb érték illetve a győzelem.

 

A tanulmány második részében a fiúk és a lányok közti különbséget vizsgálja. A lányoknak sokkal kisebb az esélyük, hogy megnyerjék a játékot. A lányok úgy érzik, hogy a fiúk összefogása csökkeni az esélyüket a nyerésre.

Nyugat-Európában a barátkozás együttműködésre buzdít, még Nyugaton nem. A barátkozásra hajlamosabb fiúk segítik egymást, még a nőknél a „versenycentrikusság” jóval kisebb. A fiúk győzelmének nagyobb valószínűsége nemcsak a kulturális különbségekből adódik, hanem a nemi különbségekből is. A lányok jobban törekednek a konfliktuskerülésre, a lehetséges csalódások elkerülésére, ezzel szemben a fiúk a nyereség növekedésével maximalizálják a kockázatvállalási hajlandóságukat.

A BB-ban fontos a szövetségek kialakítása, mert a szövetség nélküli játékot sokkal hamarább kiszavazzák a szövetségben lévő játékosok. Különböző stratégiákkal lehet egy-egy szövetség tagjává válni. A kísérlet, amelyből ezeket a következtetéseket levonták, a klasszikus fogolydilemma-játék két eltérő nyerési-vesztési variációjának kipróbálásából született. Illetve az „attribúciós szociálpszichológiai vizsgálatok” is adhatnak magyarázatot a férfiak nagyobb nyerési esélyeire.

A Big Brother-ben kialakul egy „kettős igazodási helyzet”, melyben egyrészt a közönségnek kell tetszeni, megfelelni, másrészt pedig a társak szimpátiáját kell kivívni. A tanulmány szerzője által megkérdezett egyetemista lányok szerint, akik vállalkoznak egy ilyen valóságshow-s szereplésre, azt mondták, hogy őket a pénz mellett az új barátságok „szerzése” is motiválja.

 

A következő fejezetben a részvétel kerüléseinek okait tárgyalja a szerző. A Big Brother féle műsorok népszerűségének egyik tényezője „lelkesedési vágyak kielégítésére szolgál”, másrészt érdekellentétből fakadó „drámának” a kibontakozásának figyelemmel kísérése.

A részvételi szándék okai lehetnek a jelentkezők lehetséges „motivációi az unalomtól és a tudatlanságtól a nyeremény- és a népszerűség vágyig terjedhetnek”. Többféle válasz lehetséges arra, hogy milyen védekezési mechanizmusok miatt marad valaki távol egy ilyen típusú játéktól. A lehetséges válaszok tükrözi egy társadalom értékrendszerét is.

A Big Brother-tól távol maradók között válaszai voltak pszichológiai vonatkozásúak is. Például: valaki kevés önbizalommal rendelkezett, vagy mert nem tartotta magát képernyőre valónak, vagy félt a csoportban való alulmaradástól.

A válaszok másik típusa racionális döntésre utalt, például a bezártságot rosszul viseli, szabadságában való korlátozását. A szemérmesség, mint „értékkategória” is megmutatkozik egyes válaszokban.

Egyes diákok azért nem vennének részt egy ilyen valóságshow-ban, mert szerintük „nem szeretnék megjátszani magukat, mivel a győzelemért tetszeni kell, ki kell vívni a társak szimpátiáját”.

A részvétel megtagadásának másik oka az is lehet, hogy „nem akar tartalom nélküli sztár lenni”. A sztárságuk mögött nincs igazi teljesítmény, a műsor lecsengése után elmúlik a népszerűségük.

A valóságshow-k utáni gyors elmúlásának egyik lehetséges magyarázata, hogy a szereplők elveszítik érdekességüket. A közönség hamar rájön, hogy a következő társaság sem érdekesebb.

 

A negyedik fejezet a reality műfaj morális problémáját tárgyalja. A műfajt sok morális kritika érte. A valóságshow-k olyan helyzeteket teremtenek amelyek nem valóságosak.

Megfigyelhető az egészséges csoportfejlődés is: ismerkedés, egymáshoz való viszony, szövetség, ellenszenv. A csoportfejlődési mechanizmusok mindig együttműködési hajlandósággal és helykereséssel kezdődnek. A BB-ban felmerülő morális konfliktust az okozza, hogy le kell győzni a másikat, miközben meg kell magukat szerettetni. Azoknak van több esélyük a győzelemre, aki valamilyen szinten képesek kezelni ezt a helyzetet.

Saját véleményem szerint a kereskedelmi csatornák főképp az emberek „kíváncsiságára”, mások magánéletének bemutatására helyezték a hangsúlyt a valóságshow-k megtervezésekor, szerzői jog megvételékor. Szerintem kétféle embertípus van: aki szereti, nézi ezeket a stílusú műsorokat, és aki teljesen elzárkózik. A valóságshow-kat sugárzó csatornák egy-egy széria előtt hosszú, alapos castingokat tartanak, hogy különböző embertípusúkat, egyéniségeket válogassanak be. Hiszen ezek az emberek teszik úgymond „izgalmassá” egy-egy adást. Jómagam is néztem régebben ilyen stílusú műsorokat és konkrét példát hallottam amikor egy a néző számára „izgalmas” jelenetet az adott kamera nem jó kameraállásból rögzített, ezért kérték, hogy a két szereplő új „játssza” el, hogy „feldobják az adást. Nagy hangsúly jelentenek a játékosok közötti konfliktusok kialakulása, és a belőlük származó nézeteltérések, vitatkozások, veszekedések kialakulása.

Egy ilyen stílusú műsorban a néző számára a cselekvések érdekessége, a csatorna számára a nézettség növelése illet a anyagi profitálás (pl. sms szavazások, reklámidők), a játékos számára pedig a győzelem a fő cél.

 

Hivatkozások:

1.