A karikatúra olyan humoros vagy gúnyos képi ábrázolás, ami az ember jellegzetes vonásait vagy valamilyen jelentet eltúlozva, torzítva mutat be. A szórakoztatás mellett célja lehet a kinevettetés, bírálat, figyelemfelkeltés, fenyegetés és a figyelmeztetés. Egyes meghatározások szerint a jó karikatúrának három másodperc alatt kell átfutnia az emberi agyon. Ha később vagy talán egyáltalán nem érti meg az ember, a karikatúra rossz.
Argejó Éva: A politikai karikatúrák a rendszerváltás után ...
(Médiakutató)
RECENZIÓ
A karikatúra elvont gondolatok kép megjelenítése, ami főleg kettős ellentétre épülő világnézetet tükröz. Gyakorta fordul elő a több szereplő viszonyából, cselekedeteiből adódó helyzetkomikum. Egyszereplős műveknél pedig a jellemkomikum, ami általában a szereplőre ragasztott kifejezetten negatív tulajdonság bemutatása.
A politikai karikatúra Magyarországon a reformkorban kezd feltűnni, elsősorban francia hatásra. A karikatúristák hatalma a közvéleményt formázó erejükben rejlik, mivel rajzaik rengeteg emberhez jutnak el. Ők a hatalom képviselőire már nem úgy tekintenek mint mindenható személyekre, hanem a közösség által választott és ellenőrzött képviselőkre. A karikatúra sosem magasztal vagy dicsér, inkább kritikusan rávilágít a visszásságokra. „Sosem körmondatokban, hanem tőmondatokban beszél.” Nyíltsága, pimaszsága, szókimondása gyakran irritálja a hatalmon lévőket. Ezért a történelem során gyakran cenzúrázták vagy tiltották ezeket a szatirikus rajzokat.
A Magyarországon a politikai karikatúra, mint műfaj 1945 után néhány évig nagyon sikeres volt, több lapban jelentek meg ilyen jellegű művek. Viszont az ’50-es évek változást hoztak. Az akkori politikai viszonyok nem tették lehetővé a műfaj fejlődését. Ebben az időszakban is jelentek meg politikai karikatúrák, de ezek már szinte csak a pártpropaganda céljait szolgálták. 1956 után egyre nagyobb számban láttak napvilágot szatirikus művek, de az igazi változás a rendszerváltás után következett.
Argejó Éva tanulmánya azt próbálja bemutatni, hogy 1990-től 2002-ig hogy fejlődött a műfaj, miként ábrázolták az újonnan létrejött pártokat és az új politikai- társadalmi intézményrendszert. A tanulmányhoz a Népszabadságban, a Népszavában, a Magyar Nemzetben, a Magyar Hírlapban, az Új Magyarországban, a Hócipőben és a Ludas Matyiban megjelent rajzokat tanulmányozta, elemezte és dolgozta fel.
A magyar karikatúrákban ritkábban jelennek meg az univerzális események, amik az egész világra vonatkoznak. Inkább a magyar eseményekre összpontosít. A rajzok magyar vonatkozásait jellegzetes terekkel, épületekkel, szimbólumokkal esetleg túlzott magyaros viselettel hangsúlyozzák. A leggyakrabban megjelenített nemzetközi események a szovjet csapatkivonás, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás és a szomszédos országokhoz fűződő viszonyunk.
A rendszerváltás utáni karikatúrák a magyar politikust általában olyan férfiként ábrázolják, aki tehetetlen, hozzá nem értő, közéleti zaklató, demagóg szónok és aki számára saját jóléte a legfontosabb. A politikai életben a nőknek, nincs igazán fontos szerepük. Ők inkább csak feleség képében jelennek meg, akik meghallgatják és támogatják politikus férjüket. Még a férfiak csak igen ritkán jelennek meg családi szerepben, ezzel szemben a nők ábrázolása szinte mindig ilyen környezetben történik.
A vizsgált időszakban készült politikai karikatúrák háromnegyede a politikai intézményrendszerrel foglalkozik, főleg az aktuális kormánnyal és ellenzékkel, továbbá a markáns arculattal rendelkező pártokkal. A rajzokon főként a „no-name” politikus jelenik meg, akinek a leggyakrabban egy parlamenti képviselő. Az „arctalan-névtelen hősök két típusát lehet megkülönböztetni. Az egyik hozzá nem értéséből fakadóan tehetetlen a másik típus a demagóg szónok, akinek legfontosabb a saját előrehaladása. Ennek érdekében a választási kampány közben lehetetlen dolgokat ígér, mikből később nem valósít meg semmit. Gyakori ábrázolás kormányváltás után, hogy a képviselők talicskán tolják ki hatalmas összegű végkielégítést. Szintén gyakran látható, hogy a no-name politikusok minden ok nélkül találomra választják ki egymás közül a vezetőjüket, ezzel is utalva arra, hogy egyik sem jobb a másiknál.
Az arctalan képviselők mellett persze megjelennek a felismerhető politikusok is, akik közül nagy számban vannak visszatérő alakok is. A legtöbbször megjelenő arcok a miniszterelnökök és pártvezetők. A sort Orbán Viktor vezeti, őt követi Horn Gyula, majd Torgyán József.
A feldolgozott karikatúrák 20%-a a Horn-kormány első 2 éve alatt készült, ezek a magyar belpolitikai helyzetet mutatták be. A rajzok túlnyomó többsége a Bokros-csomaggal foglakozik.
A pártok életéről és működéséről a rajzok egyharmada szól, a pártábrázolás pártonként eltérő.
A Magyar Demokrata Fórum ihlette művek három csoportra bonthatók. Az első csoportba tartozók a kezdeti időszakot vizsgálják, a kormánypárttá válást és a színfalak mögötti együttműködéseket. Emellett A karikatúristák előszeretettel ábrázolták a pártszakadásokat is (először Csurka István és követői kilépésekor 1993-ban, majd Szabó Iván és követői kiválásakor). A harmadik csoporthoz tartoznak azok a művek, amik nem a párt tevékenységét inkább a mentalitását mutatják be. Meglepő módon az első miniszterelnök, Antall József kifejezetten ritkán szerepelt karikatúrákon, a párt karikatúra arcai inkább Csurka István, Boross Péter, Szabó Iván, és Kónya Imre voltak.
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt karikatúrákon való szereplése főleg Torgyán Józsefre koncentrálódott. Ezek vagy valamelyik tulajdonságát emelik ki, vagy az éppen aktuális koalíciós partnerével ábrázolják. Továbbá rajzok egész sora foglakozik az agrárszakértelmével.
A Magyar Szocialista Párt csak a kormányra kerülés után vált kedvelt témává a karikatúristák számára. Ekkor is főleg Horn Gyula személye érdekelte őket igazán. Szívesen szerepeltették koalíciós partnereivel, de mindig éreztették domináns szerepét. Kedvelt téma volt az SZDSZ-szel való koalíciós viszony is. 2001 nyarától az MSZP miniszterelnök jelöltje, Meddgyesy Péter rajzolt mása is kifejezetten sokszor szerepelt különböző lapok hasábjain.
A Szabad Demokrata Szövetségről szóló rajzok is 3 nagy csoportba sorolhatók. Első az MSZP-vel való koalíciós viszony. Másik nagy csoport a párt belső ellentéteiről és a morális válságokról szól. A harmadik csoport pedig a pártról a lakosság körében kialakult képpel foglalkozik.
A Fiatal Demokraták Szövetségét megörökítő rajzok gyakran elemzik a párt pályafutását, az ellenzékként betöltött szerepét, a tagok szakértelmét és vezetési stílusát és a párt arculatát meghatározó Orbán Viktort. Ő jellegzetesen politikai szövetségeseivel, ellenfeleivel jelenik meg, vagy a fiatal Orbán Viktor találkozik a mostani Orbán Viktorral.
Hivatkozások:
a Mdéiakutató cikke
http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/01_politikai_karikaturakWikipedia, a karikatúra meghatározása
http://hu.wikipedia.org/wiki/Karikat%C3%BAra
Révész Emese művészettörténész cikke
http://www.revart.eoldal.hu/cikkek/muveszek-1900-1945/gaspar-antal
Karikatúristák az elmúlt 15 évről
http://www.hetek.hu/hatter/200511/mi_az_abra
