Ez a cikk a Médiakutatóban megjelenő cikksorozat első része, melyben a lap a magyar sajtó és média jelenlegi állapotáról, hibáiról és fejlődéséről kérdez olyan vezető szerkesztőket, újságírókat, akik ezeket a gyakorlati oldaláról látják. Az első cikkben Borókai Gábor véleményét ismerhetjük meg.
Borókai Gábor: Fogyasztói média, avagy lufifújás reggeltől estig ...
RecenzióEz a cikk a Médiakutatóban megjelenő cikksorozat első része, melyben a lap a magyar sajtó és média jelenlegi állapotáról, hibáiról és fejlődéséről kérdez olyan vezető szerkesztőket, újságírókat, akik ezeket a gyakorlati oldaláról látják. Az első cikkben Borókai Gábor véleményét ismerhetjük meg.
A bevezetésben arról beszél az író, hogy az általunk a világon eddig legjobbnak tartott fogyasztói társadalom csupán átverés, reklámokban és hirdetésekben olyan illúziókat kelt, amely néha még az igazi fogyasztók számára is frusztráló tud lenni.
Ezután az egyenlőtlen pályákról beszél az író. Arról, hogy ma már mintha minden médiumot arra találtak volna ki, hogy eladjon. Eladjon a hírektől kezdve a divaton át a politikai, kulturális és gazdasági irányokig mindent.
Annak a 70 milliárd forintnak, amit a magyarországi elektronikus médiában elköltöttek, 95 százaléka a két főbb kereskedelmi televízió kezébe került. Ezért a szívességért a televíziók tulajdonosai „apró” gesztusokat tesznek támogatóiknak, akkor amikor és ahogy azt kell. Ahogy a támogató akarja. Ami nem meglepő.
Az infotainment szót a kereskedelmi média találta ki arra, ami a szórakoztató híradást takarja, ahol nem a hír értéke határozza meg a hírek sorrendjét, hanem az érdekességük. Ezt mind miért? Mert a cél a közönség állandó foglalkoztatása, a televízió esetében a képernyő előtt tartása. Reklámblokktól reklámblokkig. Azt, hogy mi a jó vagy a rossz, az értékes vagy az értéktelen azt a Nézettség határozza meg. Amit nagyon sokan néznek, hallgatnak vagy keresnek, az megéri a pénzét, amit kevesen, az meg nem. Ez vált közfelfogássá. Mindenütt a médiában.
Az írónak köze volt a politikai televíziózáshoz is, mivel a Hír TV-t ő alapította 2002-ben, és az ATV valamint az Echo TV létrejöttéhez is sokat tett hozzá. A Hír TV és az ATV is elsősorban „tábortévé”, amely fontos funkciót tölt be a honi nyilvánosságban, hiszen saját közönségüket arról biztosítja, hogy nincsenek, nem lehetnek elhallgatott, eltitkolt ügyek. Kétségtelenül igaz, hogy a Hír TV létrejötte óta megtörtént eseményeket nem lehet kisatírozni a nyilvánosságból. Legfeljebb a hír megjelenési felületét tudják korlátozni. (Például: Medgyessy soproni beintése, MTV-székház elleni támadás) Az említett csatornák létrejötte alapjaiban alakította át a honi nyilvánosság szerkezetét, s a nagyokat is moderálta, mi több, versenyre kényszerítette. S ebben a küzdelemben immár fontos szereplővé vált az internet is.
Ezután arról beszél, hogy valójában „ki beszél” a médián keresztül hozzánk. Mert a médiumok – bármennyire is ennek az ellenkezője tűnik a valóságnak – nem az újságírók, a műsorvezetők, a médiaszemélyiségek szándékainak kifejezői, hanem a tulajdonosoké. Ezért fontos, hogy ki a tulajdonos, és ki a támogatója. Neki vagy a médiumoknak, mert ez fogja meghatározni, hogy mit fogunk hallani…
Roppant fontos a médiumok hatóköre és hitelessége. S ebben a versenyben is a pénz dominál. Igazán nagy felületet, közönségszámot magányosan, kevés pénzből képtelenség előállítani. Büszkén emlegethetjük, hogy ma már minden elhangozhat a nyilvánosságban, de egyáltalán nem lényegtelen, hogy annak mekkora területén, hány fogyasztót elérve.
Ezért jó, hogy vannak olyan médiák, ahol legalább az biztos, hogy a valóságnak megfelelő tényeket fogjuk hallani, olvasni.
A következő, amit megemlít, hogy mi a televízió hatása a gyerekekre. A probléma szerinte leginkább az, hogy míg a felnőttek az értékrendjüket a szüleiktől, tanáraiktól kapták, addig a mai gyerekek ezt a tévéből és a reklámokból sajátítják el.
Végül pedig a nyomtatott minőségi sajtó iránti kereslet csökkenését említi meg, aminek részben az Internet az oka, részben a fizetés csökkenése miatt nagyon meggondolják az emberek, hogy mennyit költenek kultúrára, és ezen belül újságra.
Saját véleményem:
Nekem ez a cikk azért tetszett, mert megmutatja a mindenki számára elérhető média (kereskedelmi televíziók, rádiók, újságok) hátrányait, valamint felhívja a figyelmet a médiapolitikára. Arra, hogy milyen szempontok alapján válogatják össze azt az információt, ami eljut hozzánk, hogy kik vannak ennek a hátterében – a média tulajdonosa, támogatója, vagy a média politikai érdekeltsége.
Az egyik kedvenc részem az, amikor az író a hírek hitelességéről ír. Arról, hogy mióta a HírTv és társai megjelentek, azóta nem olyan egyszerű megmásítani a tényeket, mert tudjuk, hogy van olyan csatorna, ahol a kész tényeket is megtaláljuk.
Hivatkozások, linkek:
http://www.mediakutato.hu/cikk/2008_04_tel/06_fogyasztoi_media
Médiakutató – maga a cikk
Heti Válasz honlapja
Hír Tv honlapja
RTL Klub honlapja
TV 2 honlapja
