A cím megtévesztő lehet, a cikk valójában a tényfeltáró újságírásról szól. A Gőbölyös József ,,Soma” Alapítvány kutatást végez az újságírói információszerzési módszerekről, az újságírói funkciókról, szerepvállalásról. A cikkben összehasonlítják az amerikai és magyar véleményeket az előbb említett témákról. Az eredmények néhol meglepőek és elgondolkodtatóak, néhol viszont laikus számára is egyértelműek.
Wild Judit – Dull Szabolcs: Az elnök emberei – munka közben
2008 tél, Médiakutató: Magyarország rovat
Recenzió
A Gőbölyös József ,,Soma” Alapítvány másodszor végzett kvantitatív jellegű kutatást a magyar főszerkesztők körében. A megkérdezettek között voltak országos, megyei és bulvár napilapok, közéleti hetilapok valamint online újságok vezetői. Az első felmérést 2006-ban volt. Hasonló volt a vélemény két kutatás eredményének összehasonlításakor az alábbi problémákban: a tényfeltárás költsége, a profit maximalizálása, a jogi környezet és a jó munkaerő hiánya. Azonban javulás látszik más területeken, ilyen például az igény a tényfeltáró cikkekre. Ennek okát, többek közt, abban látják, hogy ilyenkor az újságíró közelebb kerül az olvasóihoz. Saját véleményem szerint is így van.
Megkérdezték a főszerkesztőket arról is, hogy szerintük miben különbözik a ,,mindennapi” és a tényfeltáró újságírás, valamint melyik nehezebb. A válaszolók egyet értettek abban, hogy nincs tényleges különbség, ugyanis ez egy mesterséges szétválás. Továbbá egyet értettek a másik kérdésben is, miszerint hiába egyforma a két típus utóbbi mégis nehezebb. Ebben igazuk van, hiszen több energiát, pénzt és időt igényel.
Az első fontosabb témakör az információszerzés módszereinek tárgyalása. Ez teljesen független az újságírás típusától. Az Egyesült Államokban 1970 óta foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel. A 2002-es adatfelvétel érdekes eredményeket hozott az elfogadottság kérdésében. A régebben elfogadott megtévesztő információszerzési módszerek mára kevésbé kedveltek, de az üzleti vagy kormányzati dokumentumok engedély nélküli, vagy informátorok használata kevésbé elfogatottak lett. Csökkent az álidentitás és a beépülés használata is. Nőtt viszont az informátorok erőszakosabb meggyőzése, amivel nagyon nem értek egyet. Hazánkban nem készült tényleges felérés a témában. A megkérdezett vezetők viszont egyet értettek az amerikai kollégáikkal. Itthon is az első a meggyőzés második a beépülés.
A főszerkesztők említenek is a témákhoz kapcsolódó történeteket. A megtévesztő technikák tolerálását illetően nincs egyetértés a két nemzet között. Mindenki jobban szeret kézzel fogható forrásból dolgozni, azonban kevesen tartják elfogadhatónak az üzleti vagy kormányzati dokumentumon használatát. Az informátor kiadását szinte egyöntetűen elutasítják, bár akadt rá példa, amikor egy vezetőnek majdnem alkalmaznia kellett ezt a módszert. Akadt viszont olyan is, aki inkább a börtönbüntetést is vállalta, mint hogy kiadja információforrását.
A legvitatottabb módszer a névtelen forrás használata. Erősen megosztja a véleményt. A rejtett eszközök használatát viszont bizonyos helyzetekben teljesen elfogadottnak tartják. Az álruha bevetése viszont ismét ellentétes érzéseket vált ki. Az információk vásárlását szinte mindenki elutasította, bár elismerik, hogy bizonyos helyzetekben, ha nincs más mód az információ megszerzésére, abban az esetben mégis szükséges. Ezt a bulvárlapok módszerének tartják. Ennek ellenére említettek olyan esetet, amikor egy közszereplő éppen azért fizetett, hogy információkat közöljenek róla.
Második fontos téma a média szerepeinek fontossága volt. Az Egyesült Államokban, ebben a tárgykörben is nagy változások történtek a felmérések között. Ezek történelmi, társadalmi változásoknak, és például az internet megjelenésének köszönhetőek. A szerepeket négy funkciócsoportba sorolták. A legerősebben támogatott funkció az interpretatív, már a ’80-as évek óta. Kevesek attitűdje a bíráló funkció. Az újságírók legfontosabb funkcióinak rangsora nagyon hasonló a két nemzetnél. Első helyen a kormányzat ellenőrzése áll. Kisebb eltérések is előfordulnak, de nem csak nemzetközi szinten, hanem nemzeti szinten is. A megyei napilapoknál például fontosabb a gyors információszolgáltatás, míg az országos hatókörű médiumok az összetett problémák elemzését tették a második helyre.
Manapság az olvasóközönség nem bízik az újságírókban. Ennek okát évek óta kutatják. Konklúzióként azt szűrték le, hogy Amerikában az újságírók nincsenek kapcsolatban velük. Tíz éve azt is nehezményezték, hogy nem csak tényeket közölnek, hanem inkább bonyolítják a helyzetet. Az elégedetlenség és a kérdés, mit vár el az olvasó, felmerül egy harmadik elem is. Mit gondolnak az újságírók, arról hogy mi az igény és az a funkció, ami nekik fontos vajon mennyire fontos az olvasónak? A kérdés második feléről a Soma Alapítvány megkérdezte a főszerkesztőket. Véleményük szerint az általuk a rangsor elejére helyezett két funkció azonos, de sorrendjük fordított. Még fontosnak vélik a szórakoztatást, bár ez számukra ez nem hangsúlyos. Fordított a helyzet viszont az összetett problémák elemzésével és a külügy kitárgyalásával. Ami meglepő számomra az az, hogy az újságíróknak fontosabb a hamis tények közlésének elkerülése, mint az olvasóknak. Duplán meglepő, ha visszagondolunk arra, hogy miből indult ki ez a problémakör.
A 1990-es években jelent meg egy olyan elem az újságírásban, amiben hétköznapi ember véleményét, problémáit is közvetítik. Ezt az elemet az újságírók 30-40%-a tartja fontosnak. Azt pedig tudni vélik, hogy ez az olvasóknak lényegesebb. A megkérdezettek egyet értettek a civil újságírás negatívumaiban, ennek hatására több ellenőrizetlen információ kering a médiában. Egyesek szerint ez nem befolyásolja a professzionális újságírást. A többség ellenben azon a véleményen van, amely szerint műfajok erősödésével és új témák előkerülésével járhat.
Az eddig említett problémák, kérdések tükrében újra át kell gondolni a kérdést, miszerint mit akarhat az olvasó és az újságíró mit tart fontosnak közölni. Az amerikai felmérés szerint legkevesebb 50%-ban gondolják úgy, hogy figyelembe kell venni. Ez az új trend egyre nagyobb teret hódít magának és ez által az újságírók szerepe is változik.
A Soma Alapítvány felméréséről összefoglalást olvashatunk még:
http://www.emasa.hu/cikk.php?id=3428
A tényfeltáró újságírás módszereiről szóló cikkek:
Czakó Gábor: Sajtó hazudj akár rajt is foghatnak! Korrupció a médiában (Hitel 2001.1.)
http://hitel.elender.hu/0101/kerdez.html
Ószabó Attila - Vajda Éva: A valóság nyomában. Az oknyomozó újságírás eszközei és módszerei (Médiakutató 2001.3.)
Vajda Éva - Weyer Balázs: A tényfeltáró újságírásról (Élet és Irodalom 1999.27.)
