krono.inaplo.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
iNapló / iNter / Recenziók / Mesekommunizmus

Mesekommunizmus

Ez a cikk a Magyar Rádió gyermekműsorait vizsgálta 1947-1953 között, ezen belül is a március 15.-hez kapcsolódó műsorokat.

Ráczkevi Ágnes: Mesekommunizmus (Médiakutató) című cikkének kivonatolása

 

A rádió már a korábbi időszakokban is a politikai propaganda, a szocializáció eszköze volt a népművelés mellett, csak más-más formát ölt ez egy demokratikus és egy diktatórikus államban. Ezen belül fontos szerepük van a gyerekműsoroknak. Nagy hangsúlyt fektettek rá, ebben az időszakban különösen is, hogy a leendő felnőtteket már gyermekként elkötelezetté tegyék a rendszer iránt. A gyermekek sok mindent a rádión keresztül ismertek meg, ezt nagyon jól ki lehetett használni az ideológiai neveléshez. 1947-ben Odescalchi Margit (Magyar Nők Demokratikus Szövetségének egyik vezetője) így nyilatkozik: „A rádiónak a nép legszélesebb rétegeiben el kell terjednie. Fontos volna, ha minden házban szólna a rádió, és helyes útmutatásával helyrehozná a régi rezsim rádiójának bűneit.”

A két világháború között még nem volt önálló szerkesztősége a gyermekműsoroknak, a legtöbbjük Kilián Zoltán nevéhez kapcsolódik. 1949-ben merül fel az önálló Ifjúsági- és Gyermekszakosztály felállításának terve, ami aztán 1950. jan. 1-én meg is kezdi működését.

Ahhoz, hogy a rádió elérhesse a kívánt célt, két feltételnek kell teljesülnie:

  • a hallgatóság technikai és technológiai körülményei
  • a szellemi termék, azaz a műsor, illetve annak készítője

Néhány fogalmat határoz meg és pontosít itt az író. A gyermekműsor kifejezést azokra a műsorokra kell érteni, amelyek az Ifjúsági- és Gyermekosztályon készültek, és óvodásoknak, kisiskolásoknak, vagy kiskamaszoknak szól. Szövegkönyv alatt mindazt az írott anyagot érti, amelyet a műsor készítője megírt, majd átadott a szerkesztőnek. A hangzó anyag elkészítése során ezt olvassa fel a szereplő, vagy a bemondó. Vörös farok: „olyan, általában egy írást, szöveget befejező szövegrész, amely egyrészt didaktikusnak szánt tanulságot kíván levonni a korábban írtakból, másrészt pedig – kissé bumfordi módon – ideológiai összefüggést próbál létrehozni az adott szöveg tartalma és egy külön meghirdetett, ám a szöveg összefüggésrendszerébe beilleszteni óhajtott ideológiai cél között.”

Ezt követően végignézi a 7 év gyermekműsorait, melyek az ünnephez kötődnek. A kisgyerekeknek szóló műsorokban még nem találhatók ideológiai utalások, célzások, azok egyelőre csak hazaszeretetre akarnak tanítani. De a nagyobbaknak már a reakciós történetírókat is említik. Az 1951-es évi műsort ezekkel a mondatokkal zárják: „A segítség elmaradt! A magyar nép egyedül állt a reakció elleni harcban. Csak száz évvel később, mikor már nem a reakciós, hanem a haladó erők voltak túlsúlyban, – csak ekkor ragyogott fel a szabadság hajnalcsillaga hazánk egén. Hallgassátok meg Tyihonov szép versét a szabadságot hozó győzelmes Szovjet Hadseregről!” 1953-ban Sztálin halála után néhány nappal (március 5-én halt meg) egy levélrészletet olvasnak fel a rádióban: „Kislányomnak, Sztálinról” címmel. A gyermek szomorú kérdésére: „Hát én már nem fogom látni?”, ez volt a válasz: „Te a világbékét is megéred, és a világbékében vidáman, frissen, fiatalon, mintha csak terád mosolyogna […] látni fogod őt. Te megéred a kommunizmust is édes, drága kicsi lányom, ne sírj hát, hanem nevess, és a kommunizmus ragyogó fényében ráismersz majd [...] őt fogod látni [...] Sztálint!”

Ezek az idézetek jól érzékeltetik azt a hangvételt, amelyben ezek a műsorok elhangzottak. Az ötvenes években már a gyermekműsorokban is nyíltan megjelentek a politikai utalások, az ideológiai átértelmezések, és szerepük egyre erősödött.

A műsorokat a háború előtti műsorok alapján, sőt külföldi minták felhasználásával állították össze. Az eltérő államformákban is hasonló struktúrákat alkalmaztak ahhoz, hogy elérhessék a célközönséget. Ilyenek például a rövid híradó-típusú műsorok, vagy a mesés jelenetek, történetek.

Végeredményként azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a rádió mindig is a manipuláció fontos eszköze volt, de a Rákosi-korszakban különösen is.

Erről a témáról olvashatunk még több internetes oldalon is:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Rádió

http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/501.html

http://mek.niif.hu/02100/02185/html/503.html