A Médiakutató oldalairól választottam ezt a tanulmányt (Dunai Tamás: Képregény Magyarországon), ami a magyar képregényes kultúra bemutatására tesz kísérletet. Dunai Tamás írása több irányból közelíti meg a témát:
a képregény mint médium – jellegzetességek bemutatása, melyekkel egyes csoportok képregény iránti elköteleződése magyarázható;
történeti szempont – miként alakult a képregény helyzete Magyarországon, és a magyar képregényolvasó réteg összetételére gyakorolt hatások ismertetése;
adoptálás, képregények diffúziója;
képregényfogyasztó szubkultúra jellemzői.
Dunai Tamás: Képregény Magyarországon (Médiakutató)
RECENZIÓ
Az első szempontnál leírja, hogy a képregénnyel általában gyerekkorban ismerkedünk meg, hiszen gyerekkorban még fontos, hogy több képpel és kevés szöveggel rendelkező művet olvassunk. A képregényt azonban nem szabad összetéveszteni a képeskönyvvel, hiszen a képeskönyvvel ellentétben a képregényben a képek nem csak illusztrálhatják a szöveget, hanem hozzá is adhatnak a jelentéséhez. Tehát a kép és a szöveg szerves egységet képez, egymástól elválaszthatatlan – és így a képregény önálló médiumként kezelendő. A képregény multimédiás eszköz (a TV-hez, internethez hasonlóan), és általában nyomtatott alapú (manapság viszont már az internetes változatai is népszerűvé váltak, ezeket webcomics-nak hívjuk). A képregényt képkockák (panelek) alkotják. Fő jellemzői a mozgás hiány, a nem-linearitás, az olvasási szabadság, a vizuális kettősség.
A második részben az elterjedéséről ír részletesen: Amerikában, Japánban és Nyugat-Európában terjedt el jelentősen. Itthon kultúrpolitikai és gazdasági okokból nem terjedt el igazán.
Magyarországon a két világháború között is voltak külföldi képregények, de ezek többnyire zsidó lapoknál jelentek meg, és a zsidótörvények bevezetésével eltűntek. A magyar képregények helyzete nehéz volt, az 1950-es évek elején tiltólistára kerültek, melyet csak 1957 sikerült végleg feloldani. Az első valódi képregény Magyarországon a Winnetou volt. A rendszerváltás előtt nem jelenhettek meg szerzői művek, ez volt a legfontosabb tényező abban, hogy a képregény nem érvényesülhetett önálló médiumként itthon. Propagandaeszköz volt, alárendeltje a sajtónak, az irodalomnak és a filmnek (adaptációk) és legfőképp az államszocialista kultúrpolitikának.
Az 1980-as évek második felében növekedett a képregényfüzetek kínálata, beözönlött az amerikai mainstream képregény (populáris képregény – pl. szuperhős-képregények). Új témák, újfajta képregény olvasási attitűdök honosodtak meg; a rendszerváltás után kezdtek megjelenni a magyar képregények is. Kis kereslet, anyagi nehézségek nehezítették a képregények további térhódítását – ez később az internet terjedésével mérséklődni majd javulni kezdett: népszerűsítés, honosítás, könnyebb kapcsolattartás, társaságok szerveződése, fórumok; az 1980-1990-es években kezdték szervezni a képregényes életet: kiadók, szövetségek, fesztiválok szerveződtek.
A harmadik szempontnál a szerző leírja és részletezi, hogy Everett M. Rogers általános diffúzióelméletével (Dessewffy & Galácz, 2002: 234–240) részben magyarázhatók a képregény elterjedésének nehézségei (tömegkommunikációs csatornák, interperszonális kapcsolatok).
A negyedik résznél, szubkultúrát alkotó csoportok részletezésénél Dunai Tamás kitér a képregényalkotók és a képregényolvasók köreire, azok ízlésére, a képregényeket övező rajongás miatt kialakult anyagi kultúrára (poszterek, filmek, játékok...stb.) Az ízlésbeli különbségek a csoportok között Amerikában sokkal élesebbek, mint Magyarországon. A csoportok azonban jól elkülöníthetők (nem homogének) életkor vagy akár nem szerint is. A sci-fi, western, erotikus... stb. stílusú képregények pl inkább a férfiolvasókat vonzzák, a japán képregények (mangák) viszont manapság több női olvasóval bírnak.
Véleményem szerint ez a tanulmány átfogó, áttekintő ismereteket ad az ebben a témában érdeklődők számára. Dunai Tamás tanulmánya és a rendszeres képregényolvasók jellemzése egy kérdőíves kutatás és a képregényolvasókkal folytatott interjúk alapján készült.
A képregény történetének amerikai kezdeteinél a szerző nem említi, hogy akárcsak a (néma-)film, a képregény is azért volt alkalmasabb a szórakoztatásra, mert a soknemzetiségű bevándoroltakból álló népességnek eleinte (angol) nyelvi nehézségei voltak. Európára és Mo.-ra ez nem volt jellemző, nem is terjedt el olyan korán és nagyon.
Továbbá, nem a képregény volt az egyetlen, amit az államszocialista kultúrpolitika tiltott vagy vegetálásra késztetett. Minden, ami nyugati, ,,kapitalista'' tömegkultúrának számított, hasonló elbánásban részesült (jazz, rock, beat; nyugati rajzfilmek és reklámfilmek; musical-ek; teljes képzőművészeti stílusok: neo-avantgard, pop-art, bop-art... Tiltott volt általában a horror és az erotika (nemcsak a pornográfia) nyílt ábrázolása. A képregény-műfajjal ellentétben azonban a többi műfaj hazai művelői mindig igyekeztek tágítani a határokat; és ebben a hiányosságban is tetten érhető, hogy a képregény itthoni elterjedtsége a szokásosnál is kisebb volt: nemigen küzdöttek érte.
Azt olvashattunk, hogy szerző a hazai képregényes szubkultúra szerveződési pontjaiként beszél a képregényes internetes oldalakról. Ez bizonyára így is van. Ugyanakkor az internetes közeg ugyanúgy fékezi a nyomtatott képregények hazai vásárlását is, mint az egyéb multimédiás műfajok adathordozóiét: minek költeni rá, ha online ingyen elérhető. Különös ellentmondás, hogy éppen az a képregénykedvelő réteg teszi online elérhetővé a képregényeket, amelyik lapot és kiadót működtet a képregények kiadására. A népszerűsítés és a forgalmazás itt tehát egymás ellen látszik hatni.
Személy szerint nem tartozom a képregényolvasók körébe, viszont mint ahogy tanulmányban is olvasható, másokhoz hasonlóan gyermekkoromban én is képregényekkel és képeskönyvvel kezdtem tanulni az olvasást. Az én időmben, a '90-es évek elején volt népszerű a Füles és a Bobo és Góliát, kicsivel később a húgomnál már a Garfield volt a kedvenc. Lányokként nem érdekeltek minket különösebben a mainstream képregényeknek számító Batman, Superman vagy X-men történetek, viszont az ismerősök által javasolt Asterix és Snoopy még rajta volt a listánkon.
Ma már nem nagyon olvasok képregényeket, ha mégis, azok többnyire webcomics-ok, azaz interneten találhatóak meg.
Rendszeres látogatója vagyok a Fekete Macskának ( http://feketemacska.freeblog.hu/ );
elnézek néha a Kázmér és Huba című képregényhez, aminek a hivatalos oldala angol ( http://www.gocomics.com/calvinandhobbes/ );
Garfield-ot is neten keresek olykor ( http://hungarfield.freeblog.hu/ ),
Snoopy-t is ( http://snoopy.lap.hu/ )
Ajánlani tudom a http://www.kepregeny.net/ oldalt, ami összefoglaló jellegű, sok társoldallal rendelkező gyűjtemény így egészen biztosan a komolyabb érdeklődők kíváncsiságát is kielégíti, rendezvényekről, kiállításokról, találkozókról is tudósít. Képregényadatbázisa: http://db.kepregeny.net/
Megtudhatunk dolgokat a Wikipédiás szócikkből is ( http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9preg%C3%A9ny ),
jó kiindulási pont lehet a Startlapos gyűjtőoldal is ( http://kepregeny.lap.hu/ ).
Angol nyelvű, rengeteg különböző képregénnyel rendelkező oldal a http://comics.com/ és a http://www.gocomics.com/ is.
A Magyar Képregény Akadémia Blogja: http://kepregenyakademia.blogspot.com/
