Az alábbiakban Császi Lajos „Az egészségnevelés reprezentációja a médiában”, című cikkének -Médiakutató 2004/4: 7-22 - kivonatát lehet megtekinteni saját véleménnyel kiegészítve.
A cikk megtalálható az alábbi címen:
http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_04_tel/01_az_egeszsegneveles_reprezentacioja/01.html
Készítette: Kácsorné Szikszay Tímea
BBN-IKT-111, 2009. tavaszi félév
A médiától sokan azt várják,hogy az egészségügy tudományos információit közvetítse. De nem ez a feladata, hiszen az egészség és betegség kérdéseinek nemcsak racionális, hanem érzelmi és morális oldaluk is van. A média hangot ad az emberek véleményének, sőt befolyásoló hatása is van, így fontos a szerepe a mai társadalomban. Valójában az iskola és a család szocializációs szerepéből is sokat átvett.
Magyarországon megfigyelhető egyfajta munkamegosztás a különböző médiumok között. Például a HVG című hetilap számol be az egészség intézményi vonatkozásairól, az elektronikus média közszolgálati műsorai nagyrészt egészségpolitikával foglalkoznak, a bulvársajtó pedig az emberek egyéni és emocionális problémáit tárgyalja. Az egészségnevelés reprezentációjának tehát nincsenek szabályai a médiában, függ a médiumok profiljától vagy politikai beállítottságától. A média szerepének vázolásánál fontos a történelmi és kulturális kapcsolat és az a folyamat, mely a modern társadalmak fogyasztói kultúrájának kialakulásához vezetett. Ehhez kiindulópontul szolgál Kleinman antropológiai modellje (Kleinman, 1980). Ebben megkülönbözteti a gyógyítás szakmai-intézményi szektorát a gyógyítás mindennapi-lakossági szektorától. Az előbbi a gyógyítás hivatalos, intézményi rendszere, az utóbbi pedig a mindennapi életben jelen levő gyakorlatok illetve hiedelmek. A két szektor kapcsolata történetileg állandóan változott és koronként, országonként, társadalmi rétegenként eltérőek voltak a határai. A média eleinte az első szektor problémáit és szakmai eredményeit továbbította a lakosság felé. A régi média tehát "orvoscentrikus" volt. Az orvostudomány tekintélye visszaszorult az elmúlt évtizedekben. Míg régebben kizárólag orvosi monopólium volt az egészséggel kapcsolatos tudás, mára megnövekedett a lakosság egészségtudatossága, és már nemcsak az orvosok által előírt terápiát veszik igénybe, hanem segítségül hívnak különböző test- és lélekápolási kezeléseket, alternatív gyógymódokat is. A történeti változás legfontosabb eleme tehát, hogy az egészségügy fogyasztói termék lett, amit befolyásol nemcsak az orvostudomány, hanem a technikai fejlődés nyújtotta lehetőségek és a divat is.
Hazánkban 1990-től szabaddá vált az orvosválasztás, amivel megszűnt a lakossági igények felé mutatott addigi politikai ellenállás. E törvény hozzá akart járulni a két szektor korábbi szembenállásának csökkentéséhez. Érdekes viszont, hogy a gyógyítás szakmai-intézményi szektora nem szerezte vissza kizárólagos tekintélyét. A médiában is áttevődött a hangsúly a lakossági-fogyasztási szektorra, a média "fogyasztócentrikussá" változott és fontos szerepe lett a lakosság egészséggel kapcsolatos érdeklődésének informálásában. A média szerepe felértékelődött az egészségügy társadalmi képének alakításában, például orvosokról szóló szappanoperák hatása az emberekre.
A médiában gyakori, hogy csoportokat képez, és ezen csoportok betegségeivel foglalkozik, például nők-férfiak, fiatalok-idősek. Az idős emberek életével, egészségi állapotával kapcsolatos híradások alulreprezentáltak a médiában.
A gyógyítás szakmai-intézményi szektora ellenségnek tekinti a médiát akkor, amikor egészségtelen termékeket reklámoz, mint például a dohányzás vagy alkoholfogyasztás a szappanoperákban. Illetve akkor is, amikor nem tárgyilagosan mutatja be a média a gyógyítás eredményeit. Ha azonban nagy tömeghez kíván szólni és rábírni az embereket életmódváltásra, akkor segítségül hívja a médiát.
Lupton gondolatmenetére alapozva (Lupton,1995) a média azt a modelljét használja a kommunikációnak, ami a kommunikációt lineáris és egyirányú folyamatnak tekinti. Az egészségpolitika adja a jelet, az üzenet hordozója a média, az üzenetet pedig a célközönség veszi. Ez a propagandamodell a második világháború utántól általánossá vált. E szerint az emberek tudatát és igényeit lehet befolyásolni közvetlen ("agymosói") módon és tetszés szerint kelthetők gondolatok, vélemények. Az 1980-as évektől azonban többen helytelenítették ezt a modellt, hiszen a kommunikáció nem irányítható ennyire könnyen a médián keresztül, hanem két irányú folyamat, melyben a célközönség elfogadhatja vagy elutasíthatja az üzenetet. A médiakutatás mai állása szerint a jelentések nem adottak a szövegben, hanem a közönség különböző dekódolásokat használ az értelmezés során.
A fogyasztói szemléletű médiakampányok vágyat igyekszenek felkelteni az egészséges termékek, egészséges életmód iránt. Seale és Lupton a közvetett befolyásolás három módját különítette el: a szórakoztatva nevelő médiakampányokat, az egészségkampányokat és az egészségpártolást. Az első valamilyen élethelyzeten keresztül mutatja be az egészséges vagy egészségtelen életmódot. Így nem nem kritizál, nem panaszkodik, hanem inkább sugallja, hogy az egészséges életmód kellemes, jó dolog, megéri tenni érte. Az életmódreklám arra épít, hogy csak a már meglévő vágyakhoz lehet tárgyakat, életstílust ajánlani. A reklám csak azokra fog hatni, akik az abban látott világhoz szeretnének tartozni. Külön nehézséget az jelent, hogy a fogyasztók tudják, hogy az egészségügyi reklám nem túl kellemes dolgokat vázol fel, például ne együnk édességet, sportoljunk és ne lustálkodjunk. Az egészségpártolás eltér az előzőektől. Itt olyan médiatámogatásról van szó, ami fellép az egészségkárosító termékek ellen, azaz pereket támogat és segíti a sértetteket.
Véleményem szerint a médiának nem szabad a hatalmát manipulálásra használni, hanem felelősségteljesen kell meggondolnia mit kezd azzal, hogy mára óriási szerepe lett a társadalomban. Az egészség, betegség téma mindenkit érint és érdekel, ezért a média sem megy el mellette szó nélkül. Az egyik, ami megnehezíti a dolgát, az az, hogy hazánkban a jó hír nem hír. Mi magyarok pesszimisták vagyunk, végülis nem is kellene csodálkozni, hogy a médiából sok negatív hír árad. A másik pedig az, hogy maga az egészségügy keveset költ arra, hogy pozitív megítélést alakítson ki magáról.
Szerintem a média feladata kellene, hogy legyen az egészségügy (és más területek) hiteles információinak közvetítése, tájékoztatás, értékek átadása. Ehhez lehetne komolyabb hangvételű műsorokat készíteni, ahol például szakmájukban sikeres orvosokat be lehetne mutatni, vagy egy új ötletet megvitatni. Emellett könyedebb műsorokra is szükség van, mert a média elsősorban úgyis olyan műsorokat sugároz, melyek a nézők nagyobb részét érdeklik. Én nem tartom rossz dolognak, ha a média csoda tevő embereket, aura látókat, hipnózisban gyógyítókat is bemutat (még ha pillanatnyi hírnévre törekvés is a célja), mert az emberek sokfélék, más-más ragadja meg a figyelmüket és a gyógyulással kapcsolatban is másféle véleményeik vannak. A médiának segítenie kell az embereket döntéseik meghozatalában.
A média sokféle alternatívát kínálhatna akár a betegségek megelőzésére, akár a betegségek lekűzdésére is, és így a sokféle információból mindenki megtalálná azt, ami számára szimpatikus. Véleményem szerint a gyógyuláshoz elsősorban a hit vezeti el az embereket. Ha valakinek épp egy "csodadoktorra", vagy egy "csodaszerre" van szüksége, akkor tényleg meg fog gyógyulni attól, mert a hite abban van.
Témához kapcsolódó oldalak:
