A szappanoperák hatalmas sikernek örvendenek, képesek emberek tömegét nap mint nap a tévé elé vonzani. Ezek magyarázata viszont nem egyszerű. Kezdeti feltételezés, hogy a sorozatok nagyon hasonlítanak egymáshoz. Jelenetek vagy akár egész epizódok felcserélhetőek egymással. Másrészt a karakterek könnyen beazonosítható csoportokba sorolhatók. Végül pedig szerkezetük erősen hasonlít a mesék felépítésére.
Soós Zsuzsanna: Hogyan főzzünk szappanoperát? (Médiakutató) (2003)
című tanulmányának kivonatolása
A vizsgálathoz V. J. Propp és B. N. Colby elmélete nyújtotta az alapot. Ők a 20. században úgy találták, hogy a meséket alkotóelemekre lehet bontani, és azokat változás nélkül más mesékbe átültetni.
A kutatás tárgya a „Híresek és gazdagok” című argentin sorozat első 80 része volt. A dél-amerikai típusba tartozik, rövid epizódok építik fel, melyek közt a szoros összefüggést rövid visszatérések, összefoglalások teremtik meg. Az elbeszélés lassú, ismétlő jellegű. Nincs egyetlen „főszereplő”. Kevés helyszínen játszódik, de ezek, akárcsak a szereplők, állandóak. A leggazdagabbak és a legfontosabbak a különböző problémaszálak. A verbalitás dominál a sorozatban.
Propp és Colby elméletéből kiindulva a részeket alkotóelemekre bontották, amiket interakcióegységeknek neveztek el. A 80 rész alatt 4224 ilyen interakcióegységet különítettek el, ezeket pedig 45 kategóriába lehetett sorolni. Az interakcióegységeket vizsgálva megállapítható, hogy bizonyos típusok, mint például a segítségkérés és a segítségnyújtás viszonylag gyakran követik egymást. Elég sokszor fordul elő utasítás (235), ami a karakterek közötti alá-fölé rendeltséget mutatja. Ezen kívül a negatív interakcióegységek rendkívüli mértékben többségben vannak a pozitívakkal szemben, ugyanis a pozitív tartalommal bíró egységek, mint például az öröm, a szórakozás, a gratuláció vagy a szerelmi jelenet az összes interakcióegységnek alig huszadát teszik ki. Ebből következik, hogy a sorozat sokkal gyakrabban épít a negatív történésekre, hangulata feszült.
Az interakcióegységekből problémaszálak épülnek fel, amelyek nagy változatosságot mutatnak. A problémaszálakat négy nagyobb csoportra lehet osztani. Vannak állapotok, történések, fő szálak és epizódrészletek. A problémák között hétköznapi és speciális egyaránt, szinte ugyanolyan arányban fordulnak elő. A speciális problémák célja, hogy fenntartsák a néző érdeklődését és örülhessen, hogy vele nem fordulhat elő hasonló. A hétköznapi problémák ugyanakkor a néző saját gondjainak átélésére, átdolgozására vagy akár megoldására nyújtanak lehetőséget.
A vizsgálat azt mutatta ki, hogy a Propp révén mintának vett orosz varázsmesék szabályai nem vonatkoznak a szappanoperára. A szappanopera is bizonyos elemekre és szabályokra épít, de a mesékkel való hasonlóság nem egyértelmű, hiszen nem adnak kielégítő választ a felvetett problémákra. Ugyanakkor közösséget kínál, hiszen a nézők egymás közt is megvitathatják a sorozat történéseit. A sematikus élethelyzetekkel a nézők könnyen tudnak azonosulni, már-már szereplőnek érezhetik magukat.
Érdekes hozzáállás, hogy bármit, jelen esetben egy szappanoperát is le lehet bontani számszerűsíthető részegységekre. Így viszont ezekről statisztikákat lehet készíteni, ami sokkal kézzelfoghatóbb támpontot ad, ha ehhez hasonló kérdéseket boncolgatunk. A szappanoperák népszerűsége pedig valóban megkérdőjelezhetetlen, ezt támasztja alá a számtalan nem hivatalos rajongói honlap megjelenése a weben.
