A technológiai fejlődés néha előre szalad, és ezt követi csak a kontroll. Beniger szerint megfigyelhető a technológiák centralizáló hatása. Shapiro azonban éppen a decentralizálás, a kompetencia egyéni szintre történő áthelyeződése mellett foglal állást.
Recenzió
Dessewffy Tibor – Dányi Endre: A beomló idő és a technológia szövedéke (Médiakutató)
Eric Hobsbawm szerint a rövid 20. század 1914-től1989-íg tartott..
2001. szeptember ll-én a reményekkel teli 21. század ért véget…
A technológiai fejlődés néha előre szalad, és ezt követi csak a kontroll. Beniger szerint megfigyelhető a technológiák centralizáló hatása. Shapiro azonban éppen a decentralizálás, a kompetencia egyéni szintre történő áthelyeződése mellett foglal állást.
Ma számtalan kísérletet történik arra vonatkozóan, hogy gazdasági vagy politikai erők ellenőrzésük alá hajtsák az internetet. Ezek a törekvések hatalmas lökést kaptak 2001.szeptember ll-e után. Csakhogy az internetet sajátságos hálózati jellege miatt nehezebb ellenőrzés alá vonni, mint bármilyen más korábbi technológiát. Ezzel egyidejűleg alapjaiban rendülhet meg a bizalom…
Rendkívüli események bekövetkezésekor általában igen gyorsan megnövekszik a friss információk iránti szükséglet. A UCLA Internet Project 2002-ben készült kutatása az alábbi tényeket vázolta: a WTC tornyait és a Pentagon épületét ért szeptember 11-i terrortámadások után az érzelmi tartalmú e-mailek tömeges küldözgetése átalakította a személyközi kommunikáció korábbi mintáit.
Akik rendszeresen használták az internetet, kisebb valószínűséggel értesültek a tévéből a terrortámadásról, mint azok, akik nem használták rendszeresen a hálót. Ezzel szemben az internetezők nagyobb arányban értesültek másik személytől, illetve a rádióból a szeptember ll-i eseményekről, mint azok, akik nem interneteznek.
Hova fordultak az emberek további információkért? Okkal feltételezhetjük, hogy mindenki, miután értesült a terrortámadásról, amint tehette, rögtön az általa legmegbízhatóbbnak, legfrissebbnek, leghitelesebbnek, legpontosabbnak gondolt médiumhoz fordult részletesebb ismeretekért. Érdekes, hogy a médiumok egymáshoz viszonyított sorrendje a támadások utáni percekhez képest a későbbiekben sem változott jelentősen.
A televízió szinte egyeduralkodóvá vált a többi információforrás között, míg az internet az amerikaiak csupán három százaléka számára volt jelentős forrás, újságok három és fél százaléka számára. Az internet-hozzáféréssel rendelkezőknek is csak kisebb része csatlakozott a világhálóra, hogy a szeptember ll-ei eseményekről további híreket keressen.
A szeptember ll-ét követő héten az amerikai internetezőknek 42,4 százaléka keresett a világhálón a terrortámadással kapcsolatos híreket.
Tehát továbbra sem volt domináns a hagyományosnak tekinthető médiumokkal szemben.
Egy korábbi Pew-felmérés szerint a fontos döntést igénylő élethelyzetekben segítséget jelent az internet, pontosabban az online elérhető információ. Az erős érzelmi töltésű helyzetekben azonban az internet nem számít fontos tényezőnek,
a pontos információk ilyenkor gyakran csak másodlagosak a pillanatnyi érzelmekhez képest.
A terrortámadás nagyon komoly megrázkódtatást jelentett az amerikai embereknek.
A megnövekedett információigény kielégítésében a televízió lett a győztes. Tehát nemcsak innen értesült a legtöbb ember a támadásokról, de a későbbiek során is a tévéadások váltak a legfőbb hírforrássá. Az internet a negyedik helyre került.
Azonban az internetet a terrortámadással kapcsolatos információkeresésre leginkább a „könnyű felhasználók”(light users), azaz a világhálót kevesebbet használók tartották alkalmasnak. Közülük is inkább az idősebbekre volt jellemző az online keresgélés. Feltételezések szerint azonban a felszínen látható folyamatokkal párhuzamosan, egy réteggel mélyebben, a technológiák látens diffúziója zajlott, amely éppen a szeptember ll-i eseményekhez hasonló rendkívüli alkalmakkor válik manifesztté. Természetesen az információéhség csillapodásával az eszközhasználat mintái a korábbi alakot öltötték, ám a látens diffúzió rövid ideig tartó manifesztálódása nem múlt el nyomtalanul.
Tömegmédium-e az internet? Ha a felhasználók számát nézzük, akkor mindenképpen annak tekinthető. Ez a megközelítés azonban durva leegyszerűsítés, hiszen a hagyományos tömegmédiumok esetében is csak szükséges, de nem feltétel a széles közönség elérése. Az internet esetében nagyon erős a szelektív hatás: mindenki oda megy és azt néz a cybertérben, ahová és amit akar.
Érdekes megfigyelni az internetezők nagy része inkább kíváncsi az újságok, a tévécsatornák honlapjaira, mint a kizárólag online létező oldalakra. Az elmúlt néhány évben egyre több jel mutat arra, hogy az internet nem a centralizált kommunikáció, azaz a tartalomszolgáltatás, hanem éppen a decentralizált személyközi kommunikáció eszköze. Érdekes megjegyezni azonban, hogy a szeptember ll-i események után látványosan sokan használták az internetet üzenetek küldésére vagy fogadására, azaz személyközi kommunikációra.
A UCLA felmérése alapján több mint 100 millió amerikai küldött és/vagy kapott érdeklődő és érzelmileg megerősítő e-maileket. Mindezek az adatok azonban jóval beszédesebbek akkor, ha a felhasználói csoportok dimenziója szerint is megvizsgáljuk őket. Mind a küldött, mind a fogadott e-mailek esetében nagyobb forgalmat tudhatnak magukénak a „nehéz” és a „nagyon nehéz felhasználók” heavy és very heavy users), mint a „könnyű” (light users), felhasználók”. Mindez azt bizonyítja, hogy az „erősen behálózott” emberek szociálisan jóval beágyazottabbak.
Az elmúlt néhány évtizedben az amerikai társadalomban jelentősen csökkent a civil elkötelezettség, a politikai érdeklődés, s egyáltalán a társas tevékenységek aránya. Mindezért Putnam szerint elsősorban a tömegmédia, különösen a televízió tehető felelőssé, minden bizonnyal nem az internet az oka. Szerinte a társadalmi kapcsolatok már akkor hanyatlani kezdtek, amikor Bill Clinton még általános iskolás volt. 1996-ra, amikorra az internet az amerikai felnőttek tíz százalékához jutott el, a társadalmi kapcsolatok és a civil elkötelezettség országos gyengülése már legalább negyed évszázada tartott. Ugyanakkor Putnam vitatja, hogy az internet alkalmas lenne társadalmi tőke növelésére. A Norman Nie és Lutz Erbring nevével fémjelzett tudományos munka alapján minél többet internetezik valaki, annál inkább elveszíti kapcsolatát a társadalmi környezetével.
Wellman szerint az online tevékenységek kiegészítik, és nem helyettesítik a hagyományos kapcsolattartási formákat (telefonálás, levélírás, személyes találkozók). Sőt, az internetezőknek nemcsak több kapcsolatuk van, de ezek a kapcsolatok (a gyakori üzenetváltásoknak köszönhetően) erősebbek is.
A decentralizált elektronikus hálózat alkalmas érzelmi megerősítő üzenetek tömeges közvetítésére, s ezáltal a (szoros vagy laza) emberi kapcsolatok ápolására, esetleg újak létrehozására.
