Magyarországon a képregény: ismeretterjesztés és kommunikációs kampány médiuma volt. A médianarratológia arra szolgál, hogy az ember a legjobb médiumot (közvetítési közeget) ki tudja választani a mondani valójához. Médianarratológiai szempontból a fotóhoz, filmhez áll a legközelebb.
Tömörítvény
Maksa Gyula: Ismeretterjesztés és képregény (Médiakutató)
A képregény ebben az esetben az egyik legjobb médium arra, hogy ismeretet terjesszenek. A II. világháború után például a képregények adaptációs célt szolgáltak ezzel is az eredetit népszerűsítve. Ez abban az időben nagyon népszerűnek számított, és sok embert ezek a képregények vettek rá arra, hogy az eredetit elolvassák. Sok minden alakítja magát a képregényt, egyrészt az hogy mi az eredeti célunk vele pl.: ismeretet terjesztés vagy csupán szórakoztatás esetleg reklámozás. A képregény elbeszélését is sok dolog alakítja, mint pl.: a keret, betűtípus és forma, szóbuborék. A befogadás ideje is emberfüggő, nem úgy, mint a TV-ben ahol a program hosszától függ. Emiatt az emberi koncentrációtól is függ a képregény megértése vagy adott esetben meg nem értése. Jellemző még rá hogy az alkotó szubjektivitása szabja meg hogy egy alak, hogy néz ki, egy háttér milyen hangulatot kelt stb. Ezáltal nem az adott tárgy lesz a fontos, hanem az ahhoz való viszonya a főhősnek.
Ezt az ábrát Philippe Verhaegen készítette el. Az ismeretterjesztés a fő szempont ennél az alakzatnál és erre a legjobb médiumnak a képregényt találták. Ennek következtében itt a képregény inkább eszköz, mint közeg. Mikor a 19. sz.-ban megszületett a képregény sokan tartották az ismeretterjesztés jó médiumának. Előzménye a képes elbeszélések is népszerűsítő célt szolgáltak. Az új kommunikációs technika a társadalmi gyakorlatok továbbfejlesztését szolgálja. Az ismeretterjesztési terv számára sok esetben tökéletes médiumpartnere a képregény.
Most két példán keresztül igazolja az író ezt a feltevést.
Az egyik a Zavaros vizek, a másik a Maus.
Mindkettő témájában eléggé eltér a szokványos képregény témáktól. Az első az Európai Parlament igyekezetének köszönheti életre kelését, mivel a célja az volt, hogy az Európai Uniós intézményeket népszerűsítse. De a képregény inkább mondható egy természetvédelmi kriminek, mintsem unalmas beszámolónak az intézményekről, amik szerepelnek benne. Összesen 35 oldalból áll a képregény és ezek után még van egy képekkel összekötött magyarázat is. Így elkerülték a zavart, amely akkor keletkezett volna, ha a kettőt összevonják.
A Maus pedig egy teljesen más témát boncolgat, ez pedig a holokauszt. Art Spiegelman képregénye aki, apja, Vladek Spiegelman visszaemlékezéseit a háború előtti lengyelországi életéről és második világháborús megpróbáltatásairól dolgozta fel ily módon. Ennek nincsenek média-ismeretterjesztési céljai, az utóbbi során viszont éppen hogy média-ismeretterjesztés zajlik, amely az „anikonéta” azaz a képregényszerűségre vak olvasókat célozza meg. A képregény mediativitása tehát nagyon különböző ismeretterjesztő tervek megvalósulásában is közreműködhet, önreflexió révén akár az önmagára vonatkozó ismeretek terjesztésére is lehetőséget ad.
Ez a két mű tökéletesen bemutatja, hogy ilyen szélsőséges témákban is mennyire hasznos a képregény ilyen keletű használata. Ezáltal sikerült fényt deríteni arra, hogy a képregény nem csupán az ismeretterjesztés médiuma, de annak alakító közege is. A tárgyszerűség helyett a viszonyszerűséget előtérbe helyező képregény-médium azért lehet alkalmas a hatékony ismeretterjesztésre, mert a hangsúlyozott szubjektivitás médiumaként kelthet szimpátiát a befogadóban, oldva az ismeretterjesztéshez rendelhető pedagógiai viszony hagyományos hierarchizáltságán.
Linkek:
http://www.litera.hu/hirek/kepsorokbol-allo-muveszet
http://bizbigyo.wordpress.com/2006/12/18/keresokonferencia-ses-kepregenyben-es-tihany/
