A spanyol hódítás után fennmaradt azték kódexek egyike, a Fejérváry-Mayer kódex a mai Puebla állam késő posztklasszikus kori miszték kultúrájából származik. Első tulajdonosa, egyben névadója a magyar Fejérváry Gábor. Sajnos a kódex eredete ismeretlen, csak 1829 utánról vannak ismereteink, ekkor már biztosan Fejérváry régiséggyűjteményébe tartozott.
[a témához itt fűzhet megjegyzést]
Fejérváry Gábor 1780-ban született, atyja Fejérváry Károly a középkori oklevelek és iratok gyűjtőjeként, illetve antikváriusként volt ismert. Fia a jogi egyetemen végzett, és szerzett ügyvédi diplomát. Ebben az időben került Brudern József báróval közeli viszonyba, akivel több utazást is megtett. Fried István szerint "jól képviselte a lelkes, ügybuzgó, jó ízlésű, kora átlagműveltsége fölé emelkedő utazó és így a helyszíneken is vizsgálódó magyar nemesembert", így nem kizárt, hogy külföldi utazásai egyikén szerezte be a kódexet. Fejérváry gyűjteménye és könyvtára igen jelentős volt, és valószínűsíthető, hogy már ekkor a tulajdonában volt az azték kódex, ugyanis az ő neve alatt vette fel Lord Kingsborough mezoamerikai kéziratokat számbavevő könyvébe (“in the possession of M. de Fejérváry, at Pest, in Hungary”).
1829-ben megszakad közte és Brudern között a kapcsolat, Eperjesre költözik a gyűjteményével együtt. Itt kerül kapcsolatba unokaöccsével, Pulszky Ferenccel, aki később lelkes múzeumszervezőként az Iparművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Természettudományi Múzeum és számos vidéki múzeum létrejöttében játszott fontos szerepet. Így nem véletlen, hogy Fejérváry 1851-ben bekövetkezett halála után Pulszky örökli értékes gyűjteményét. Későbbi száműzetése miatt Londonba utazik gyűjteményével együtt, amit aztán ki is állít a londoni archeológiai társaság termeiben. Ekkoriban kerül rossz anyagi helyzetbe többek között nagyobb gyermekeinek taníttatása miatt, ezért kénytelen megválni a gyűjtemény egy részétől. Nem sokkal később találkozott Joseph Mayer műkincsgyűjtővel, akinek eladta végül Fejérváry elefántcsontfaragvány- és majolikagyűjteményét, illetve a szóbanforgó azték kódexet is. Mayer gyűjteményével majdan szülővárosának múzeumát kívánta gazdagítani, így került a kódex 1867-ben Codex Mayer néven a liverpooli Free Public Museumba, ahol ma is található.
Eduard Seler, a neves Mezoamerika-kutató azonban fontosnak tartotta a kódex régi elnevezését is, hiszen Fejérváry Gábor neve alatt lett ismert a kézirat a tudományos életben. Így lett az elnevezése a két gyűjtő után Fejérváry-Mayer kódex, és így került be a köztudatba is.
Hogy miért tudhatunk ilyen keveset a kódex magyar vonatkozásáról? Sajnos erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz, de annyi biztos, hogy Pulszky eltérő érdeklődésével is magyarázható. Ő ugyanis inkább a klasszikus magyar archeológiával foglalkozott szívesen, erre a kódexre csak mint kuriózumra tekintett, így lehetett az, hogy a londoni kiállítás katalógusa sem tartalmazza ezt a tételt.
Felhasznált irodalom:
- Eduard Seler: Codex Fejérváry-Mayer. Eine altmexikanische Bilderhandschrift der Free Public Musesum in Liverpool. Berlin, 1901. p. 1-4. http://www.famsi.org/spanish/research/loubat/Booklets/Seler_Fejervary.pdf
- Magyar Könyvszemle. 116. évf. 2000. 1.szám. p. 118. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00024/0008-1c1.html
- Pulszky Társaság névadójáról http://pulszky.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=25&Itemid=68
- Codex Fejérváry-Mayer http://en.wikipedia.org/wiki/Codex_Fej%C3%A9rv%C3%A1ry-Mayer
