krono.inaplo.hu

Tags: gyermek | könyvtárügy | olvasás

Ahhoz, hogy egy gyermek jó viszonyban legyen az irodalommal és magával az olvasással, fontos, hogy megfelelő szociológiai és pedagógiai hatások érjék abban a korban, amikor az szükséges. Azonban sajnos egyre inkább az a tendencia kezd jellemzővé válni, mely szerint ezek a hatások nem érik el a gyerekeket.

Gyermekek könyvtárba járási –és, olvasási szokásainak helyzete Magyarországon

blog

Főként a serdülőkor elejére jellemző a könyvektől való elfordulás, amikor a gyermek sok más, számára érdekes szabadidős tevékenységet fedez fel a környezetében, amelyek kevesebb energia-befektetéssel, mégis nagyon szórakozással járnak számára, mint az olvasás. A kérdés tehát joggal merül fel: mit tehet ebben az esetben az iskola és a könyvtár?

A kérdés megválaszolása érdekében először is szemügyre venném, hogy a különböző életkorokban milyen típusú olvasmányok a jellemzők:

Kisgyermekkorban a vers iránti fogékonyság a jellemző, annak ritmusa és hangzása miatt, mely olyan megragadó, érzelmekkel átszőtt és élményközeli, akárcsak az ebben a korban egyértelműen jellemző mozgás.

2-4 éves kor körül jelenik meg a gyermek mese iránti igénye, melyben már nem tévesztik össze magunkat a mesehősökkel, ugyanakkor kiélhetik benne vágyaikat, félelmeiket és életvezetési mintákat is kaphatnak. Ebben a korban szintén nagyon fontos szerepet töltenek be a képek. Ezek megnevezése, azonosítása, elvonatkoztatása már az ismeretszerzést szolgálja és jelentős a beszédtanulás, valamint a szókincs fejlesztése szempontjából.

A kisiskolás korú gyerekek többsége alig várja, hogy végre megtanuljon olvasni. Ebben a korban még szintén jócskán jellemző a mesék iránti érdeklődés, amit a könyvtárakban, gazdag választékkal rendelkezésre álló mesekönyvekből választhat ki az érdeklődő. A gyerekkönyvtáros feladata, hogy figyelembe vegye a gyermek életkorát, és ehhez mérten ajánljon könyvet. Pl. szövegolvasási nehézségek esetén előnyt élveznek a nagybetűs, egy mesét tartalmazó könyvek.

Később, 8-9 éves korra már inkább az állattörténetek, a meseregények és a kalandos művek a jellemző olvasmányok, melyek átvezetik a gyermeket a mese (csoda) és a regény (valóság) között. Ebben a korban az olvasás arra ösztönzi őket, hogy egyre többet akarjanak megtudni a világról, és ekkor válik nélkülözhetetlenné az értő olvasás, a szövegből való tanulás segítéséhez. Ehhez segítséget nyújtanak a könyvtárban, különböző tárgykörönként elrendezett tényközlő és ismeretterjesztő művek, melyen célja, hogy felkeltsék a gyermek érdeklődését és új területek megismerésére ösztönözzenek.

Kiskamasz és serdülőkorra (10-12) általában már eldől a gyermek olvasáshoz való viszonya (jelentős rétegek alakulnak ki; van, aki egyáltalán nem olvas, de van, aki szinte „mindenevő” lesz). Ennek a korosztálynak az olvasmányaira még mindig a cselekményesség a jellemző, ezért is érthető pl. a Harry Potter regények nagy népszerűsége, hiszen mindazoknak a kritériumoknak megfelel, melyek ebben a korban a gyermekeket megfogják.

A serdülőkortól már jelentősen eltér a fiúk és a lányok érdeklődése. Míg előbbiek a férfiasabb regényeket (mint pl. A három testőr), addig az utóbbiak a lányregényeket keresik. Ebben a korban már a felnőtt irodalom olvasása is jellemző, ezenkívül a fiatalok körében népszerűek az ismeretterjesztő könyvek, valamint olyan művek, melyek technikával, sporttal, hobbival foglalkoznak.

Az olvasás tekintélyének általános romlása figyelhető meg napjainkban, mely nagyban visszaszorul a szabadidős tevékenységek között. Mire a gyermek eléri a 14-15 éves kort, elfordul az olvasástól, többek között az időhiány, a televízió, a számítógép és az internethasználat miatt. Az utóbbi években készített felmérések alapján elmondható, hogy csökken az olvasni tudók száma, csakugyan csökken az olvasni szeretők száma, romlik a beszédkészég, kevesen olvasnak szépirodalmat és ritkán választják szabadidős tevékenységnek az olvasást. Sajnos az is elmondható, hogy a 12-14 éves gyerekek többsége nem információkeresés céljából, hanem a gondolkodásra és a kreativitásra káros hatású játékok miatt ül le a számítógép elé. Az internetet is leginkább a barátokkal való kapcsolattartásra (chat, e-mail) vagy a tévében vetített „valóságshow”-k és popzenei oldalak keresésére használják.

De akkor mi motiválja a gyermeket arra, hogy olvasson? A válasz sokrétű, ott van először a gyermek közvetlen környezete, vagyis a család és az iskola, ezeken felül pedig természetesen a könyvtár és a különböző társadalmi tényezők. Bartos Éva szerint: „a családban kell történjék a megalapozás, előkészítés, a motiváció; az iskolában a készségek kialakítása, az olvasási igény megszilárdítása; a könyvtárban az érdeklődés folyamatos fenntartása, kiszélesítése és elmélyítése”. Éppen ezért nagyon fontos lenne a példamutatás, de itt is elmondható, hogy amíg a szülő könyvet vásárol gyermekének ajándékként, addig ő egyáltalán nem olvas, és így gyermeke számára nem adja meg a szükséges ösztönző példát. Továbbá csökken a családon belül a gyerekekre és az olvasásra szánt idő, pedig az olvasási kultúra közvetítői közül a család adja, vagyis legalábbis adnia kéne a legerősebb motivációt. Ebből kifolyólag az iskola kell, hogy megadja a gyermek számára az olvasástanulást, ám ha itt nehézségekbe ütközik a gyermek, akkor elveszti a kedvét az olvasás iránt.

Ám ez ellen sokat tehetnek a gyermekkönyvtárak, ha megerősítik az olvasással kapcsolatos pozitív élményeket, gazdag választékot kínálnak, és a gyermek egyéniségéhez, fejlettségi szintjéhez, érdeklődéséhez igazodva adnak ösztönzést.

Nagy szerepet tölt be, magának a gyermekkönyvtárosnak a személyisége is. Alapvető követelmény, hogy könyvtári tevékenysége mellett pedagógiai ismeretekkel is rendelkezzen, tudjon kapcsolatot építeni a gyerekekkel. A könyvtárosoktól a gyerekek együttműködő magatartást várnak el, két nélkülözhetetlen jellemzővel: mosollyal és nyitottsággal. Éppen ezért a könyvtáros szakismerete mellett befolyásoló tényezők a műveltség, a beszéd, a viselkedés vagy akár az öltözködés is.

És hogy milyennek kell lennie egy jó gyerekkönyvtárnak? Elsősorban a gyermekek egyéni érdeklődését, kívánságait figyelembe vevő intézménnyé kell válnia. Több figyelmet kell fordítania a szabadidős és szünidei programokra. Törekednie kell arra, hogy a könyvtárba belépő gyermek jól érezze magát, vidám és pozitív élményeket szerezzen, érdekes eseményeken vehessen részt. Olyan módszereket kell keresnie, melyekkel az olvasás élményszerző, szórakoztató szerepét fel tudja ismertetni a gyermekkel.

Összegzésként elmondható, hogy míg az iskolának, illetve az iskolai könyvtárnak az olvasás és az önálló ismeretszerzés területén van elsődleges funkciója, addig a gyermekkönyvtárak a készségek kialakításában vállalnak óriási szerepet. De bármennyire is veszik ki részüket ebből a feladatból az intézmények, ha ott marad a család kérdése. Hiszen hogyan fog egy gyermekből rendszeres olvasó válni, ha otthon egyáltalán nem lát könyveket vagy olvasó családtagokat? Ebben az esetben nem biztos, hogy elég az iskola és a könyvtár támogatása. Hiszen így a gyermek csak „muszájból” fogja elolvasni a kötelezőket, vagy rosszabb esetben még azokat sem.

1. cikk

3. cikk

Felhasznált források:

• Balogh Ferencné: A gyermekkönyvtári munka alapjai. Budapest, 2004. 8-12. p.
• Ábrahám Mónika: 12-14 éves gyerekek olvasási, könyv -és könyvtárhasználati szokásai. In: Új Pedagógiai Szemle, 2006/1. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2006-01-ta-Abraham-12