Napjainkban a gyermekek olvasási szükségleteit az úgynevezett kettős könyvtári ellátás szolgálja, mely egyrészt a fél évszázada működő gyermekkönyvtárakból, másrészt pedig a valamivel régebbi múltra visszatekintő iskolai könyvtárakból tevődik össze.
Az iskolai könyvtárak előzményei a neves képző intézmények, illetve kollégiumok, melyek a 17-18. században jöttek létre az oktatók és a tanulók munkájának megsegítése céljából. Mai nézőpont szerint úgy fogalmazhatnánk meg feladataik körét, miszerint fontos, hogy törekedjenek a korszerű oktatás támogatására, illetve a modern információs technika lehetőségeit figyelembe véve működjenek eszköz –és forrásközpontként. Lényeges funkciójuk továbbá, hogy minden tanulót felkészítsenek az önálló ismeretszerzésre, a könyv –és könyvtárhasználatra, a könyvtári informatika alapjaira.
A gyermekkönyvtárak múltja nem nyúlik vissza ilyen régre, azonban elmondható róla, hogy bölcsője Angliában ringott, ahol a 19. század végén a public library-k (vagyis közkönyvtárak) létrejöttekor már természetesnek tartották a gyermekek közkönyvtári ellátását. Hamarosan speciális gyermekkönyvtárak és részlegek nyíltak Angliában és Amerikában.
Magyarországon Szabó Ervin könyvtárszervező koncepciójának köszönhetően 1913-ban, Budapesten jött létre az első olyan fiókkönyvtár, amelynek már gyermekrészlege is volt. Ezt több önálló gyermekkönyvtár alakulása követte, amelyek a háború után hálózattá szerveződtek a fővárosban.
Vidéken azonban csak az 1950-es évek közepe táján kezdtek elkülönített gyermekkönyvtári részlegeket szervezni. Néhány kivételtől eltekintve nem vált általánossá az önálló szervezetben működő, önállóan gazdálkodó, gyarapító gyermekkönyvtár típusa, hanem a megyei és a városi könyvtárak szervezetén belül különültek el a gyermekrészlegek. Vagy olyan módon, hogy közvetlenül a könyvtárigazgatóhoz tartoztak, vagy a felnőtt olvasószolgálattal alkottak közösen egy osztályt.
A külföldi és hazai tapasztalatok összegzését Rácz Aranka készítette el, aki 1958-ban előterjesztést nyújtott be az Országos Könyvtárügyi Tanácshoz a gyermekkönyvtárak helyzetéről és fejlesztésük gyorsításáról.
A gyorsan szaporodó gyermekkönyvtárak a tizennégy éven aluli olvasók számának jelentős emelkedését, a gyermekkönyvtáros szakág kialakulását és megerősödését eredményezték.
Hamarosan megkezdődtek a tapasztalatcserék, és megindultak az első speciális gyermekkönyvtári tanfolyamok, 1958-tól a Könyvtártudományi és Módszertani Központ és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közreműködésével.
Az ELTE könyvtár szakán pedig 1958-1972 között gyermek –és ifjúsági irodalmat is oktattak. Fontos állomása volt a gyermekek ellátása történetének az 1971-es Irányelvek a 18 éven aluli ifjúság könyvtári ellátásának javítására c. dokumentum megjelenése, amely egységesen intézkedett a korszerű iskolai és gyermekkönyvtári ellátásról: körvonalazta a két hálózat hasonló és eltérő funkcióit, és hangsúlyozta az együttműködés szükségességét. Jelentős érdeme, hogy az akkori helyzetnek megfelelően a működés feltételeit irányszámokkal és normatívákkal alapozta meg a különböző típusú és nagyságrendű könyvtárak számára.
Ezek az előírások kiterjedtek az állománygyarapításra, a személyzetre, a nyitva tartásra, az alapterületre egyaránt. 1972-ben az UNESCO is kiáltványt tett közzé a közművelődési könyvtárakról, amelyet az IFLA normatívákkal egészített ki 1972-ben és 1977-ben. Később, 1985-ben felülvizsgálták, és a változásokat figyelembe véve új és részletes megfogalmazásban adták közre Az IFLA irányelvei közművelődési könyvtárak számára címmel. Ez a dokumentum a gyermekkönyvtárakra vonatkozóan is sok hasznos fogalom meghatározást és normatívát tartalmazott.
A két hálózat fejlesztése azonban sosem folyt egyenlő intenzitással. A ’60-70-es években a gyermekkönyvtárak fejlődése erőteljesebb volt, mint az iskolai könyvtáraké. Vargha Balázs meghatározó és felszabadító személyisége segítette a sajátos, kötetlenebb, gyermekbarát módszerek gyors elterjedését.
A ’70-80-as években pedig a gyermekkönyvtárak lettek a bázisai a pedagógiai reformtörekvéseknek, a könyv –és könyvtárhasználati ismeretek terjesztésének.
Idővel azonban romlottak a működési feltételek: csökkent a beszerzett dokumentumok és a gyermekolvasók száma, és nem lett több gyermekkönyvtáros sem.
A ’80-as évek az iskolai könyvtáraknak kedveztek. Az oktatási reform, az iskolai könyvtárak működési feltételeinek és szakszerűségének javulása ebben a hálózatban hozott jelentősebb eredményeket.
Az 1997-es CXL. törvény a nyilvános könyvtári ellátással kapcsolatban azt erősítette meg, hogy minden állampolgár alkotmányos jogon használhatja a könyvtárakat, alapvetően önkéntes, belülről fakadó szellemi és szabadidős késztetése nyomán.
A törvény szelleme és az olvasókutatók aggasztó tapasztalatai késztették a szakmát arra, hogy újragondolják a gyermekkönyvtárak 21. századi szerepét. Ezt a szakemberek abban látják, hogy megtartva a hagyományos kultúraközvetítő feladatukat, új módszerekkel segítsék az ismeretszerzés hagyományos és új eszközeinek elsajátítását. Nem lemondva az olvasás irányításáról, egyre több színes és vonzó szolgáltatással, az egyéniséghez igazodó, differenciált foglalkozással vonzzák, érzelmileg kössék a gyermekeket szabadidejükben is az olvasáshoz, a könyvtárakhoz.
A visszatekintés és történeti tanulmányozás után vessünk egy pillantást a jelenre, illetve a jövőre nézve, mely során elmondhatjuk, hogy eljött az ideje annak, hogy a gyerekolvasókat is megújult, nekik tetsző, modern szolgáltatásokkal várjuk.
Az IFLA Gyermekkönyvtári irányelve kimondja, hogy: "A gyermekkönyvtári szolgáltatások sohasem voltak még olyan fontosak, mint napjainkban. A tudáshoz való hozzáférés, a világ multikulturalitása gazdagítják világunkat, az élethosszig tartó tanulás és a műveltség alapvetővé vált társadalmunkban. Egy minőségi szolgáltatásokat nyújtó gyermekkönyvtár felszereli kis használóit az élethosszig tartó tanuláshoz és műveltséghez szükséges ismeretekkel, készségekkel, így járul hozzá, hogy a jövőben részt vegyenek és hozzájáruljanak a közösségi élet munkájához. E szolgáltatásoknak összhangban kell lenniük a társadalmi változásokkal, valamint találkozniuk kell a gyermekek információs, kulturális és kikapcsolódási igényeivel." De éppígy a PULMAN Digitális útmutatóban is megtaláljuk az ezzel kapcsolatos kívánalmakat: "A gyermekek a nyilvános könyvtárak ügyfelei: a könyvtár felelős az egész helyi gyermekközösségért, nem csak a könyvtárat éppen használókért. A szolgáltatások fejlesztését a gyerekek szükségleteinek figyelembevételével kell meghatározni. A gyermekeknek szóló szolgáltatásokat általában újra kell gondolni, különös tekintettel az ITT-n alapulókat, beleértve a fogyatékos vagy hátrányos helyzetű gyermekeknek szólókat is.
Az elméleti szakembereknek, szakmai testületeknek, nyilvános könyvtáraknak, múzeumoknak, archívumoknak, iskoláknak és más kulturális és oktatási intézményeknek össze kell ülniük és ki kell dolgozniuk a gyermekeknek szóló szolgáltatások fejlesztésének következő lépéseit, előkészülve egy tudásalapú, tanuló társadalom építésére." Új kihívás tehát, hogy a gyermekkönyvtárak ebben a szellemben újuljanak meg, továbbá fontos, hogy figyelembe vegyük azokat a változásokat is, amelyek a gyerekek életére aktuálisan is hatnak.
blog
http://www.szakdolgozatgabesz.blogspot.com/
1. cikk
http://krono.inaplo.hu/index.php/inter/weblibrary/524-gyermekkoenyvtari-honlapok-oesszehasonlitasa
2. cikk
Felhasznált források:
-Balogh Ferencné: A gyermekkönyvtári munka alapjai. Budapest, 2004.
-Bikácsi Lászlóné: Gyermekkönyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Történetében. Budapest, 1982.
-Gyermekkönyvtári ismeretek: http://64.233.183.132/search?q=cache:LckU4eBS0H8J:konyvtar-nyf.uw.hu/doc/gyermekkonyvtar.doc+gyermekk%C3%B6nyvt%C3%A1r+kialakul%C3%A1s&hl=hu&ct=clnk&cd=3
-Ragnar Audunson: Hogyan alkalmazkodnak a könyvtárak a változó körülményekhez? In: Könyvtári Figyelő. 1993/3. http://www.ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/1993/3/audunson_h.html
-A gyermekkönyvtár, mint kiváló lehetőség a szabadidő eltöltésére: http://epa.oszk.hu/01000/01005/00002/rolunk_irtak/a_gyermekkonyvtar_mint_kivalo_lehetoseg/index0f67.html
-Ocsovszky Zsófia: Digitális játszótér: új szolgáltatások a gyermekkönyvtárban. http://micecult.org/_documents/docs/GMR.pdf
