Az információs társadalomban a könyvtáraknak is újra kell dolgozniuk évszázados szerepüket és gyakorlatukat. Alig van már olyan kisebb hazai könyvtár, ahol legalább 1 PC ne lenne található, miközben a megyei könyvtárakban is egyre több számítógépes katalógust találhatunk, és mind többen „kéredzkednek” fel az internetre.
A cikksorozat részei:
Felhasználói körökben elterjedt mítosz, hogy az internet „jogmentes terület”, a szabadság virtuális hona. A másik mítosz – amely a közhatalom képviselőit s a jogászokat „nyűgözi le” inkább -, hogy a jog kibertérben ugyanúgy érvényesül, mint a valós világban, a kettő között nincs lényeges különbség.
A felhasználó addig jogosult a műről másolatot készíteni, anélkül hogy engedélyt kérne, és jogdíjat fizetne, amíg a tevékenység nem mond ellent „a mű normális hasznosításának”.
Három fő feltétel:
- Bizonyos speciális esetekben kerüljön sor rá (saját cél, kutatás, tanulás)
- A többszörözés ne mondjon ellent a mű normális hasznosításának
- Ne csorbítsa ésszerűtlen mértékben a szerző jogos érdekeit.
Ez az un. Hármas feltétel, amelyet a Berni Uniós Egyezmény rögzít.
A központi ellenőrzés hiánya és következményei:
Az internet decentralizált, esetében bárki lehet „szolgáltató”. Százmillió embert nem lehet ellenőrizni. Persze az interneten is vannak „csomópontok”, ahol beléphet a kontroll., de mivel a jelenség globális, ezek a csomópontok nagyobb gond nélkül megkerülhetők. Igaz, elvileg korlátlanul ellenőrizni lehet a bitek mozgását, az adatok (egészen a felhasználóig) nyomon követhetők.
Források:
- Gyertyánfy Péter: A könyvtárak és az 1999. évi új szerzői jogi törvény: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/copyrght/ktarszjt.hun
- Az Európai Felhasználói Szerzői Jogi platform munkája. = Könyvtári Figyelő, 7. (43.) köt. 2.sz. 1997 p. 292-302
