A szerzői jog lényege: az alkotó, az alkotás oltalomban részesítése, a műhöz kötődő anyagi értékű jogok biztosítása. A „méltó a munkás az ő jutalmára” elve nem csorbulhat. A digitális kor hajnalán azonban számot kell vetni azzal, hogy a régi jogi struktúrák ennek garantálására nem képesek – a szükségszerű egyensúly megtartásához új eszközök, új gondolkodásmód szükségesek.
Egy könyvtár sem érdekelt a szerzői jogi törvények megszegésében vagy a szerzők szellemi tulajdonának eltulajdonításában, de szeretné biztosítani felhasználói részére az információhoz való korlátlan hozzáférést.
Jelenleg nincs elfogadott definíció a digitális szerzői jog rendszerére. Elvi kerete a jog – a művek – és az érdekelt felek hármas viszonylatában kapcsolódik össze. Utóbbihoz egyfelől a jogtulajdonosok (szerzők, kiadók), másfelől a tartalomfogyasztók és –közvetítők tartoznak. A szerzői jog rendelkezései az EU országaiban csak minimális eltéréseket mutatnak, ezért a jövőben kialakítható volna az európai digitális szerzői jog rendszere.
Bevezetésének előnye, hogy lehetővé tenné a szerzői jogi törvény által védett művek digitális formában való hozzáférését online (internet) és offline módon (CD, DVD, Blu-ray). A könyvtárak szempontjából ez egyszerűsítené a könyvtárközi kölcsönzést, és szélesítené a könyvtárhasználók lehetőségeit. Mód lenne a részdokumentumok megvásárlására, például egy folyóiratnak csupán egyetlen cikkére. A jogtulajdonosok természetesen azt remélik a digitális szerzői jog bevezetésétől, hogy megszünteti a kalózkiadásokat.
A digitális archiválás a Szerzői Jogi Törvény (későbbiekben Szjt.) szerint a többszörözés kategóriájába tartozik. Eszerint „Többszörözés: a, a mű anyagi hordozón való –közvetlen vagy közvetett – rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár ideiglenesen, valamint b, egy vagy több másolat készítése a rögzítésről.” „ A mű többszörözésének minősül különösen (…) a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön (…)”[Szjt. 18 § (1) (2)]. Természetesen ez alapján nemcsak az első archiválási tevékenység, hanem az esetleges későbbi (pl. Olvasók részére történő) másoláskészítésének is többszörözésnek minősülnek. Az Sztj. 18.§ (1) és 84/A § (1) a, alapján mind a szerzők, mind az adatbázis előállítók kizárólagos joga, hogy művük/teljesítményük többszörözését engedélyezzék.
Tekintettel arra, hogy a digitális könyvtár nagy régi és nagyon friss adatokat is fel szeretne használni, először arra kell megtalálni a választ, hogy a „szerzői jogi kérdést” melyik időpontban hatályos törvény szerint kell megvizsgálni. Az Szjt. 107 § (1) bekezdésében kimondja hogy e „törvény 1999. szeptember 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépését követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni”. Következésképp akár az engedélyezendő, akár a jogsértő mostani felhasználási cselekményekre a jelenleg hatályos Sztj. Rendelkezéseit kell alkalmazni. Szintén problémát jelentene, hogy a digitális könyvtár több ország jogosultjának műveit, teljesítményeit is felhasználja; a nemzetközi magánjog szabályai alapján a felhasználás helye országának joga alkalmazandó, illetve a Berni uniós egyezmény nemzeti elbánásáról szóló szabályai is a magyar jog alkalmazandóságát irányozzák elő.
Újszerű szabályok átültetése a közösségi jogba
Az Európai Parlament és Tanács irányelvjavaslatát a szerzői jog és a szomszédos jogok bizonyos szempontjainak összehangolásáról az információs társadalomban 1997.december 10-én hirdették ki. „Ez a javaslat lényegében a WIPO diplomáciai konferenciáján 1996.december 20-án elfogadott szerzői jogi, illetőleg az előadások és hangfelvételek védelméről szóló két Egyezmény újszerű szabályainak a Közösség jogába való megfelelő átültetését és továbbfejlesztését célozza. A [Bizottság és Tanács] vonatkozó irányelvjavaslatában végső soron a többszörözési jognak , a nyilvánossághoz közvetítés jogának és a terjesztés jogának korszerű, ugyanakkor a Közösség már hatályos irányelveivel társadalmunk elvárásainak megfelelő meghatározásáról van szó.
A digitális információs technológiára tekintettel különösen korszerűnek tekinthető a többszörözési jognak nemcsak közvetlen, hanem közvetett, nem csupán maradandó, hanem rövid életű többszörözésének esetköreit is felölelő meghatározására.
A nyilvánossághoz közvetítés fogalmát tekintve pedig annak leszögezése, hogy az magában foglalja a mű nyilvános hozzáférhetővé tételét olyan esetekben is, amikor a nyilvánosság közvetítés fogalmát tekintve pedig annak leszögezése, hogy az magában foglalja a mű nyilvános hozzáférhetővé tételét olyan esetekben is, amikor a nyilvánosság tagjai nem egyszerre, és azonos időpontban, hanem általuk választott helyen és időben férhetnek hozzá, ami az Internet használatának jellemzője” – írja Boytha György.
A rövid életű többszörözés (caching) és ennek engedélyezése – amely az Szjt. 18 §(1), illetve (2) bekezdésekben érhető tetten – mint a szerző kizárólagos joga jelenik meg, ami csak igen szűk körben, a hálózati csomópontoknál való szükségszerű átmeneti rögzítés esetén , kivételesen minősül nem engedélykötelesnek. Az Európai Unió számítógépes világában a szabályozásnak ez a formája széles körű tiltakozást váltott ki és nem egészen eredménytelenül.
Az Szjt.-vel kapcsolatban hasonló aggodalmakat fogalmaztak meg. A 18 § (2) bekezdésében a hálózaton átvitt másolatok anyagi előállításának többszörözéssé minősítése szintén csak megerősíti az előző paragrafus groteszk értelmezését, és megerősíti a tilalmát. Ugyanis a gépek merevlemezein megtestesül anyagi formában a hálózaton átvitt információ, mert onnan olvassák fel a megjelenítő programok.
Források:
- 1999. évi LXXVI tv. A szerzői jogokról
- KIRÁLY Miklós (szerk.): Az Európai Közösség kereskedelmi joga, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999. p. 377
- Jukka Liedes : A szerzői jog időszerű kérdései az Európai Unióban és nemzetközi szinten, in= Iparjogvédelmi és szerzői jogi szemle, 1587-5563. 1. (111.) évf. 6. sz. (2006), p. 23 - 38.
- Online források
