A Mendoza kódex néven ismert azték festett kézirat a spanyol hódítás után körülbelül 20 évvel keletkezett Spanyolország első alkirálya, Antonio de Mendoza megrendelésére.
1535 és 1550 közé tehető erőskezű és vállalkozó szellemű uralkodása Új-Spanyolországban. Egyik első hivatali rendelkezése alapján pénzverdéket hoztak létre, ezzel helyettesítve az addigi cserekereskedelmet, amit addig a mexikák egymás között használtak. Ezen kívül nyomdagépeket és papírt importált Spanyolországból, valamint iskolákat is alapított. Megbízásának lejárta után arra kérte a kormányt, hadd térjen vissza szülőhazájába, de nem tettek eleget kérésének, és újabb hivatallal bízták meg Peruban, ahol 1532-ben elhunyt malária következtében.
A kódexet egy azték írnok, azaz tlacuilo készítette el a piktografikus írásrendszert használva, amely kiegészült nahuatl és spanyol nyelvű megjegyzésekkel és magyarázatokkal, így a Spanyolországban maradottak képet alkothattak erről a különös gyarmatról.
A kézirat elkészülte után elküldték Hispaniola szigetére, Santo Domingoba, hogy csatlakozva a hajóflottához, eljusson Spanyolországba. Ez nem valósulhatott meg, ugyanis a hajót elfoglalta egy francia hadihajó, a kódex pedig André Thevet, II. Henrik francia király földrajztudósának tulajdonába került. Így található meg az ő neve ötször is a kéziratban, a címével („cosmographe du Roy”) és két alkalommal dátummal (1553) együtt. 1583-ban ismét tulajdonost váltott a kézirat: Richard Haukley, aki Párizsba ment lelkésznek az angol nagykövethez, összebarátkozva Thevet-vel megvásárolta a kódexet. 1616-ban bekövetkezett halála után az útikönyv-szerző Samuel Purchashoz került, aki a spanyol kommentárok angol fordításával kiadta azt. Purchas halála után fiához, majd John Seldenhez került, majd az ő halála után, 1654-ben, a keletkezése után több mint száz évvel megtalálta végleges helyét az oxfordi Bodleian könyvtárban, ahol sokévi ismeretlenség után Lord Kingsboroughnak köszönhetően 1831-ben más tudósok figyelme is a kézirat felé fordult. Kingsborough kiadásában nem tesz kísérletet a jelek megfejtésére: ő inkább a kedvenc teóriájára koncentrált, miszerint az aztékok az egyike Izrael tizenkét elveszett törzsének.
A kódex formája és tartalma
Az európai papírra írt kódex összesen 71 oldalt tartalmaz és három részre osztható. Az első rész, amely 16 oldalból áll, egy mexikói krónika másolata, amely az azték birodalom történetét dolgozza fel 1325-től 1521-ig, Tenochtitlán alapításától a spanyol hódításig. E mellett egy lista található az uralkodókról és azokról a városokról, amelyeket leigáztak.
A 39 oldalas második rész az 1521-ig fennálló azték hármas szövetség, azaz a három nagy azték város, Tenochtitlán, Texcoco és Tlacopan által bevett városok listáját és az ezen városok által fizetett adók részletes jegyzékét tartalmazza.
Szigorúan véve egyedül a 16 oldalas harmadik rész tekinthető a kézirat eredeti részének, amely kifejezetten a spanyol alkirálynak készült, és nem egy másik már létező dokumentum másolata. Ez az azték mindennapi életet hivatott bemutatni, a szokásokon, rítusokon, mindennapi tárgyakon, rangokon keresztül.
A kézirat jelentősége
Azon túl, hogy a piktografikus írás művészi szempontból is igen lényeges, fontos társadalmi funkciót is töltött be azzal, hogy széles rétegeket ismertetett meg a vallással, szokásokkal, történelemmel és kultúrával.
A többi fennmaradt kódexek közül a Mendoza kódex az egyik legjellegzetesebb és a leghasznosabb is, hiszen a kortárs spanyol kommentárok az aztékok magyarázatai és tanácsai alapján születtek, igaz, ez nem volt egyszerű, hiszen a pontos kifejezésekkel vagy rangokkal, helységnevekkel kapcsolatban maguk az aztékok sem tudtak mindig megegyezésre jutni egymás között, ami jelentősen lassította a munkát. A kódex utolsó lapjain a spanyol írnok szabadkozik is, amiért hiányos és helyenként pontatlan az elbeszélése, hiszen összesen 10 napja maradt, hogy befejezze a megjegyzések és kommentárok írását.
A kézirat, a spanyol hódítás után készült kódexekhoz hasonlóan (Magliabechiano, Telleriano-Remensis, Rios) azon kívül, hogy értékes információk igen fontos gyűjteménye az azték birodalom mindennapjairól, felbecsülhetetlen értékűek azáltal, hogy egyfajta kulcsként szolgálnak az olyan kódexek megfejtéséhez, amelyekhez nem tartoznak spanyol nyelvű magyarázatok.
