A hellenisztikus könyvtárak az ókori könyvtárak első köre. Ilyen a ninivei könyvtár, amelyet egyes források a világ első szisztematikusan rendezett gyűjteményének tartanak. A fennmaradt művek többsége tudományos és vallási célú. A kb. 1500 ránk maradt ékírásos anyagtáblák fennmaradásának érdekes története van, ugyanis Kr.e. 612-ben a méd-újbabolóniai támadás során az ellenség felégette a várost, és ennek során égtek ki az anyagtáblák is. Így maradhattak meg az utókor számára. Assur-bán-apli Északi-palotáját és 22.000 agyagtáblát számláló könyvtárát Hormuzd Rassam fedezte fel. A leletek nagy része a British Museumba került.
A hellén világ második legnagyobb könyvgyűjteménye a pergamoni könyvtár volt, amelyet I. Attalos alapított az alexandriai könyvtár mintájára, majd II. Eumenész fejlesztett tovább, aki nagy műveltségű uralkodó volt. A könyvtár az alexandriai Museion legfőbb riválisa volt, 200 ezer tekercset őriztek itt.
Az egyiptomi Ptolemaioszok a rivalizálás miatt megtiltották a papirusz kivitelét számukra. Ennek a kényszernek a hatására kifejlesztették a pergament, azaz az állati bőrből fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lapokat. A pergamen lapokat, a korábbi tekercsekkel ellentétben, könyv formában lehetett használni.
A könyvtár kivételes abban a tekintetben, hogy a régészeti feltárása is megtörtént. Humann és Conze kutatásai gazdag anyagot szolgáltattak a Kr. e. III. és II. sz. görögök kultúrájának ismeretéhez.
És persze ebbe a csoportba sorolhatjuk az alexandriai könyvtárat is, melynek alapítójáról, felépítéséről, elrendezéséről, könyvtárosairól és pusztulásáról írtam bejegyzéseimet blogomban.
A második nagy csoport a római magánkönyvtárakat fogja egybe.
A rómaiaknál ezt a folyamatot Hellász és a Földközi-tenger keleti partvidékének meghódítása indította el. A hadvezérek, államférfiak gazdag magánkönyvtárat gyűjtöttek össze a hadjáratok alkalmával. Ilyen magángyűjteménye volt L. Aemillius Paulusnak, Sullanak, Lucullusnak, de ezekről sajnos nem maradtak fent hiteles adatok, amelyekből értesülhetnénk a könyvtárak nagyságáról, történetéről, pusztulásáról.
A harmadik csoport a közkönyvtárak tartoznak.
Rómában az első közkönyvtárat Julius Caesar tervezte, de halála megakadályozta a kivitelezését. Megvalósítása egyes források szerint Augustus nevéhez fűződik, míg mások szerint Asinius Pollio történetíró valósította meg Kr.e39-ben. A Libertas-templomban rendezte be, görög és latin részre osztva, az alexandriai könyvtár példáját követte.
Két további könyvtárat Augustus császár alapított: a Bibliotheca Octaviat Octavianus oszlopcsarnokában a Mars-mezőn, a Bibliotheca Palatinat pedig Apollo templomában a Palatinus dombján. A könyvtárak élén a procurator bibliothecea állt, mellette 2 librarius, azaz könyvtáros.
107 és 113 között Traianus építtetett könyvtárat Bibliotheca Ulpia néven, amely egészen az 5. század végéig fennmaradt. Könyvállományának eredetéről nincs pontos adat, de az irodalmi utalások alapján a kutatók arra következtetnek, hogy Traianus ide helyeztette át Asinius Pollio könyvtárát.
Az i.u. 2-3 századra nemcsak a fővárosban, hanem a provinciák jelentősebb városaiban is létesítettek nyilvános könyvtárakat. Egy császárkori feljegyzés szerint nem kevesebb, mint 28 közkönyvtár működött csak Rómában.
