Az Alexandriai könyvtár az ókori kultúra egyik legjelentősebb intézményének tekinthető. Nem csak egy egyszerű könyvtárról van szó, hanem a tudományos élet központjáról. Az uralkodók nem egyszer az Alexandriai könyvtár mintájára kívánták létrehozni magán- ill. közkönyvtáraikat, követendő példának tekintették azt. Kiemelendő, hogy a világ elsőnek említett könyvtárosa és az általa készített első katalógus szintén ehhez a könyvtárhoz köthető.
Alexandria városának megalapítása
Alexandriát Egyiptom Földközi-tengeri partján, a Nílus deltájának nyugati csücskében
alapította Nagy Sándor i.e. 332-ben egy viszonylag jelentéktelen egyiptomi település,
Rhakótis helyén, Deinokratesz építész tervei szerint, melynek kerülete 19 km volt .
A monda szerint Nagy Sándornak álmában egy aggastyán jelent meg és Homérosz sorait
idézte, amelyekben Pharosz szigetét említi. Ez bírta rá, hogy itt építse meg a várost.
Részben kedvező fekvésének, részben a királyi támogatásoknak köszönhetően hamarosan a
hellenisztikus világ egyik legjelentősebb kulturális, politikai és kereskedelmi központjává vált.
Alexandria a tudományos élet mellett a Földközi-tengeri kereskedelem központjául is szolgált:
kikötője összeköttetést biztosított a Nílus-völgy és Meroé város, valamint a Vörös-tenger
irányában Arábia és India között. Legfontosabb kiviteli cikke az üveg, a papirusz és a vászon
volt. Három etnikum alkotta lakosságát, amelynek száma a Ptolemaios-kor végére az egymillió
főt is elérte. A görögök a királyi negyed közelében telepedtek le, az egyiptomiak a város déli
részén fekvő Rhakótis-negyedben éltek, a meglehetősen nagy számú zsidó népesség pedig a
keleti zónát lakta.
Nagy Sándor
Nagy Sándor ( III. Alexandros) Pella városában született i.e. 356-ban. Apja II. Philippos, a
makedón birodalom alapjainak megteremtője, anyja Olympias.
A hagyomány szerint születését álom jövendölte meg. Olympias - nászéjszakája előtt álmában –
látta, hogy villámcsapás érte méhét, amely fellángolt. Philippos valamivel később azt álmodta,
hogy felesége méhét oroszlános pecséttel zárták le. Oroszlánhoz hasonlatos csodálatos
gyermeket vártak tehát.
Nevelője Arisztotelész volt. Húsz éves korában lett király.
A Birodalom egységére törekedett, ezért megkövetelte az isten-királynak kijáró tiszteletet és
mindent megtett a meghódított népek Birodalomba illesztéséért. A híres Szúszai menyegzőn ő
maga Stateirát, Dareios leányát vette el feleségül, a makedón előkelőket pedig perzsa főemberek
lányaival házasította össze.
Nagy Sándor 25 éves korában, i. e. 331-ben alapította és önmagáról nevezte el Alexandria
városát. A hasonló módon elkeresztelt új városai közül az egyiptomi vált a leghíresebbé és
legnagyobbá. Évszázadokon át az ókor egyik legpompásabb, legnagyobb városa volt, mely mint
a tudományok székhelye vált ismerté.
Nagy Sándor álma a világ feletti uralomról nem teljesülhetett be. Indiai hadjáratát katonái
zúgolódása miatt félbe kellett hagynia, Arábia és Afrika meghódítását pedig már el sem
kezdhette.
Kr.e. 323. jún. 13-án halt meg (mindössze 33 évesen), melynek oka a mai napig vitatott, egyesek
betegséget, míg mások a mérgezés lehetőségét vetik fel , de már az ókori hagyomány sem volt
egységes ebben. Sírjának helye vita tárgyát képezi. Ókori források szerint végakaratával
ellentétben nem Szívában, hanem Memphiszben, majd Alexandriában helyezték örök
nyugalomra.
Halála után a Dunától az Indusig terjedő birodalma felbomlott.
Könyvtár és Museion Alexandriában
Az alexandriai könyvtár az ókori világ legnagyobb könyvtára volt. A Kr. e. 3. században hozták
létre Egyiptomban, elsősorban a Museionban folyó kutatások elősegítésére és a görögök szellemi
örökségének megőrzésére.
Az alexandriai Museion és a könyvtár, amely több százezer irodalmi és tudományos munkát
őrzött, I. Ptolemaios korában alakult és a Kr. u. 3. század végén semmisült meg.
A könyvtár létrehozójának a hellén származású I. Ptolemaiosz Szótért tartják, aki Nagy Sándor
közvetlen utódja volt Egyiptom trónján.
A hagyomány szerint a könyvek megszerzésének egyik módja az volt, hogy az Alexandriába
érkező utasok csomagjait átvizsgálták, a könyveket elkobozták, és addig nem is adták vissza,
amíg el nem döntötték, hogy értékesek-e a könyvtár számára. Ha pedig értékesnek bizonyultak, a
tulajdonos az eredeti példány helyett csak egy másolatot kapott vissza.
A könyvtár virágkorában 500 000 papirusztekercset - azaz könyvet - őrzött. „Katalógusát”
Kallimakhosz jegyezte fel. A könyvtár működésének történetéből 13 könyvtárosa neve maradt
fenn rajta kívül.
A Könyvtár először Kr. e. 48–47-ben, az alexandriai háború idején égett le. A végső pusztulás
640–642 között következett be.
A Museion és az alexandriai könyvtár a hellénizmus korának legfontosabb intézményei voltak. A
'museion' szó azt jelenti: "a Múzsák szentélye", és eredetileg bármilyen, a múzsáknak szentelt
helyet - például ligeteket - így neveztek.
Az alexandriai Museiont inkább a mai tudományos kutatóintézetekhez hasonlíthatjuk. Ez volt az
első olyan intézmény, amelyet kizárólag a tudományos kutatás és a szellemi örökség
megőrzésének céljából hoztak létre, és a Museionba meghívott tudósok az elsők a világon, akik
azért kaptak fizetést, hogy a tudomány kérdéseivel foglalkozzanak.
A könyvtárral együtt alapította I. Ptolemaios Sótér alapította. Ő maga is gyakran részt vett a
tudományos előadásokon. A dinasztia és a Museion közötti kapcsolat azért is fonódhatott ilyen
szorosra, mert a trónörökös nevelését mindig a Könyvtár vezetőjére bízták, aki egyben a
Museion első embere is volt.
A hellénizmus korának legnagyobb tudósai az uralkodó meghívására érkeztek Alexandriába.
A Museionhoz tartozott egy növény- és állatkert távoli tájakról származó, ritka fajokkal; egy
csillagvizsgáló, valamint természettudományos kísérletek elvégzésére alkalmas "laboratóriumok"
is.
Az alexandriai Museion virágkorát a Ptolemaios-család első néhány tagjának uralkodása alatti,
mintegy százötven éves időszakban élte. A Kr.e. 2. század közepének uralkodói testvérháborúi és
belpolitikai csatározásai vezettek hanyatlásához.
A legtöbb nyelvben megtalálható 'múzeum' szó az alexandriai Museion nevéből származik.
Az Alexandriai könyvtár könyvtárosai
Az első ismert könyvtáros, aki az alexandriai könyvtárban működött, a phaléroni Démétriosz
volt. Démétriosz Kr. e. 290 és 282 között a könyvtár eredeti elrendezésén segédkezett. Őt követte
az epheszoszi Zenodotus, aki I. Ptolemaiosz uralkodásának utolsó éveiben került a könyvtár
élére, és egészen Kr. e. 260-ig állt a könyvtár szolgálatában. Utóda a legismertebb könyvtáros, a
kürénei Kallimakhosz volt.
Kallimakhoszt a rodoszi Apolloniusz követte. Utána Kr. e. 230-ban, következett a kürenei
Eratoszthenész, aki összeállította a „A Nagy Könyvespolcok Szerkezetét” (Tetagmenos epi teis
Megaleis Bibliothekeis). Eratoszthenészt követte bizánci Arisztophanész, aki naprakészre
frissítette a Pinakest. Őt egy Apolloniusz nevű könyvtáros követte. Az utolsó ismert könyvtáros,
a könyvtár aranykorából, Kr. e.180-ban tevékenykedő csillagász és grammatikus, Arisztarkhosz
volt. Utána hosszú ideig nem maradt feljegyzés a könyvtáros nevéről egészen Oneszanderig, aki
az utolsó ismert könyvtáros volt a ptolemaioszi időkből.
Miután Egyiptom római uralom alá került, csak kevés könyvtáros neve maradt fenn az
utókornak. Ezek egyike az alexandriai Khairémón, aki körülbelül Kr. u. 50 és 70 között
tevékenykedett. A következő ismert név Dionüszosz, Glaucus fia aki Kr. u. 100 és 120 között állt
a könyvtár élén. Dionüszosz közvetlen utódja Caius Julius Vasinus volt, aki 120 és 130 között
vezette a Könyvtárat. További fennmaradt nevek: a harmadik évszázad végén tevékenykedő
Diophantus és a negyedik évszázadban tevékenykedő Theon.
A legkiemelkedőbb könyvtáros
Az alexandriai könyvtár legismertebb könyvtárosa Kallimakhosz volt. Előkelő, de
elszegényedett családba született. Mielőtt II. Ptolemaiosz a könyvtárba hívta volna, tanítóként
dolgozott.
Széles körű tudományos tevékenységet folytatott, és számomra kissé hihetetlen, de egyes adatok
szerint mintegy 800 tekercsnyi tudományos életművet tulajdonítanak neki. És ehhez még nem
vettük hozzá költeményeit, ugyanis érdemes azt is megemlíteni, hogy a legtöbb helyen görög
költőként nevezik meg. Philétasz mellett ő volt a hellenisztikus elégia megteremtője. Fő műve az
„Aitia” (Okok) címet kapta, négy részből állt. De ezen kívül írt még 85 epigrammát és 13 kisebb
költeményt is.
Egyik legfőbb munkájának tekinthetjük a 120 tekercsből álló irodalmi bibliográfiáját, a Pinakes-
t, amely alfabetikus sorrendben és műfaji szempontok szerint osztályozva foglalta össze a görög
irodalom hagyatékát. Alfred Hesel "A könyvtárak története" című könyvében azt írja, hogy
Kallimakhosz valószínűleg tanítványai közreműködésének segítségével írta meg a katalógust,
amely az ókor későbbi bibliográfiáinak alapjául szolgált.
„Táblácskák”
A Pinakest -azaz táblácskákat- Kallimakhosz írta.
"Az alexandriai könyvtár százezernyi tekercse már kezelhetetlen lett volna Kallimakhosz
munkája nélkül.", írta a TMT 49. évfolyamának 1. számában Horváth Péter.
Schramkó Péter "Könyvtári ismeretek" című munkájának ide vonatkozó pár sora próbál
magyarázatot adni, hogy az ókori tekercsek első számbavétele hogy határozható meg pontosan.
Schramkó Péter így vélekedik erről: "Mai szemmel azt mondhatnánk rá, hogy bibliográfia, azaz
olyan könyvjegyzék, amely felsorolja az egy szerzői életműhöz kötődő műveket. Mivel azonban
konkrét gyűjteményben található műveket sorol fel Kallimakhosz , és feltehetőleg követi a
könyvtárban elhelyezett művek csoportosítását, helytálló lehet a katalógus kifejezés is."
Kallimakhosz a katalógus anyagát két fő csoportra osztotta: költőkre és prózaírókra. Ezeken
belül is megállapított 6 alcsoportot aszerint, hogy az adott szerző milyen műfajban
munkálkodott, pl. elégikusok, szatírikusok, epikusok, ill. történetírók, orvosok, filozófusok.
Szakrendjével kapcsolatban a kutatók különböző nézeteket vallanak.
Az egyik elemzés szerint katalógusa szakrendi volt, s nyolc fő szakba csoportosította anyagát.
A szakokat további kisebb egységekre bontotta, és a csoportokon belül a könyvek leírását a
szerzők neve szerint, illetve időrendben közölte. A leíró katalogizálás módszereinek
kialakulása szempontjából is kiemelkedő jelentőségű Kallimakhosz műve: felvette a könyvek
szerzőjének nevét, címét, megadta a terjedelmet. Az egyes szerzőkről életrajzi adatokat is
közölt.
A Pinakes hosszú ideig az ókor későbbi bibliográfiáinak alapjául szolgált.
A könyvtár pusztulása
Az Alexandriai Könyvtár először Kr. e. 48–47-ben, az alexandriai háború idején égett le, amikor
Julius Caesar véres harcokat vívott az egyiptomi hadsereggel és a város lakosságával. Az ekkor
kitört tűzvészben 40 000 tekercs semmisült meg.
Az elkövetkező években, a folyamatos római támadások következtében – 262-ben Aemilianus
lázadása, majd 272-ben Aurelianus alatt, és végül 296–97-ben, Diocletianus ostroma alatt –
többször is megsérült. A végső pusztulás 640–642 között következett be, amikor Amr ibn el-Asz
seregei legyőzték Alexandriát. Ekkor Omár kalifa parancsára, azzal az indokkal, hogy ha a
könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek, elégették a
könyveket.
Egyes vélemények szerint az utóbbi történet hamis, amit évszázadokkal később, a 12. században
találtak ki.
Újjáéledt könyvtár
Az Alexandria könyvtárában őrizték az ókori világ írott emlékeinek legnagyobb gyűjteményét,
melyet tűzvész pusztította el az V. században.
Az 1970-es években két úriemberben, Dr. Lofty Dwidar-ban és Dr. Mostafa Elabadi-ban „A régi
könyvtár élete és sorsa” címmel megjelenő könyve kapcsán felmerült az ötlet egy új alexandriai
könyvtár létrehozására.
Az egyiptomi kormány és az UNESCO támogatásával 1995-ben el is indult a projekt az ötlet
megvalósítására.
1989-ben az egyiptomi kormány nyílt versenypályázatot írt ki az újjáépítendő Alexandriai
Könyvtár terveinek elkészítésére. Mintegy 650 pályamű érkezett. A Snøhetta nevű építésziroda
nyerte el a megbízást – egy olyan apró norvég cég, amely korábban csak néhány nagyobb
volumenű épületet tervezett, és hasonló pályázaton még soha nem nyert.
A munkálatokat az ősi alexandriai könyvtár helyéhez közel kezdték meg.
Az épület egy átlósan kettémetszett henger, a könyvtár ferde dőlésszögű falai a tenger
irányába mutatnak. Olvasótermeiben tíz szinten 2000 személy számára van férőhely.
A 250 millió dollárból felépített, 45 ezer négyzetméteres épületben jelenleg mintegy 8 millió
kötetet őriznek. A könyvtárhoz hozzátartozik még egy konferenciaközpont, egy
természettudományos és egy kalligráfiai múzeum, a vakok könyvtára, valamint az
Információs Tudományok Nemzetközi Iskolája (International School of Information Studies =ISIS).
Az új könyvtár, a 2002-ben átadott Bibliotheca Alexandria, sokak számára az elmúlt évtizedek
egyik legjelentősebb építészeti alkotása.
Könyvek:
B. Hajdu Ágnes-Babiczky Béla: Bevezetés az információkereső nyelvek elméletébe ésgyakorlatába
Góczán Andrea: Ókori könyv-és könyvtártörténet
Kákosy László. Az ókori alexandriai könyvtár
Schramkó Péter: Könyvtári ismeretek
Szelle Béla: Katalogizálástörténet 1. .
Szelle Béla: Bevezetés a katalogizáláselméletbe
Honlapok:
Wikipédia -Alexandriai könyvtár: http://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandriai_k%C3%B6nyvt%C3%A1r
Lexikon: Antik Gyűjtemény- Hyperion: http://www2.szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon.php?s=Alexandria
Bibliotheca Alexandrina: http://www.bibalex.org/English/index.aspx
