Ma már közhelynek számít, hogy a számítógép, az Internet tömegessé vált használata teljesen megváltoztatta az olvasási szokásainkat, az olvasási kultúránkat. Az elmúlt másfél évtizedben, világszerte a fejlett országokban élő emberek túlnyomó részének életmódja is változott. A gyors ütemű technikai fejlődést talán már kezdjük megszokni, a változásokat mind inkább természetesnek érezzük. Hogyan is változott meg az elmúlt 15-20 évben az olvasási kultúránk?
A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült összefoglalás szerint, amelyet dr. Nemes Erzsébet készített, naponta átlagosan 50 perccel több szabadideje van a magyar embernek. A szabadidejéből naponta 60 perccel többet fordít tévézésre, és új tevékenységi formával, a számítógépezéssel (Internet) tölti inkább a szabad idejének nagy részét. Az olvasásra fele annyi időt szán az átlag magyar állampolgár, mint 1986/87-ben.
A könyvtárhasználatot tekintve, egyértelműen kimutatható a beiratkozott olvasók számának csökkenése, illetve a kölcsönzések stagnálása. A kivételt a felsőoktatási könyvtárak jelentik, ezek a könyvtárak minden mutatója pozitív változást regisztrál.
Forrás: www.ujkonyvpiac.hu/cikkek.asp?id=2821
Érdekes viszont újraolvasni annak az 1999-es kerekasztal-beszélgetésnek a gondolatait, amelyben neves szakemberek kutatták és vitatták meg a könyv és az olvasás szerepét az Internet korában. Határozottan úgy vélem, hogy ezek a gondolatok 10 év távlatából még mindig helytállóak.
Kamarás István (szociológus) megjegyezte, hogy az Internet mindennapi használata gyakran haszonelvű, ideges türelmetlen formában, az értelmi megismerés iránti mohó vágytól vezérelve párosul a másik emberre való nem oda figyeléssel. Megjegyezte továbbá azt is, hogy az Internettel jelentősen nő ugyan a tudásmennyiség, de ezzel nem arányos az emberek átlagos kulturszintjének növekedése. Sajnos megállapítható, hogy a napilapokból, népszerű hetilapokból teljesen kivonult a szépirodalom, eltűntek a versek, novellák.
Gereben Ferenc úgy gondolta, hogy az Internet csak azok számára válhat veszélyessé, akiknél még nem alakult ki egy belső értékrend, egy „értelmiségi mérték szerinti értékhierarcia”. Itt elsősorban a fiatalságot említi a neves művelődésszociológus.
Érdekes gondolatként jelent meg a cikkben szintén Kamarás István megállapítása, miszerint a manapság terjedő jelenség, az új analfabetizmus (funkcionális analfabetizmus) elsősorban az egyetemi hallgatók körében terjed.
„ A könyveket az emberek egy picit már úgy olvassák, mint az Internetet. Egyszóval szörföznek. A beleolvasás, a belelapozgató olvasás terjedő olvasási szokások.” (Gereben Ferenc)
Forrás: Új Pedagógiai Szemle (1999. április)
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=1999-04-tk-Budai-Olvasaskultura
A társadalom egy része használja mindennap az Internetet, egy része olvas könyvet, periodikát napi szinten, de hatalmas azoknak a száma, akik az írott információknak semmilyen formáját nem élvezik, nem keresik. A könyvtárosokat mindig is foglalkoztatta (foglalkoztatja ma is), hogyan lehetne az olvasást, a könyvtárat közelebb vinni ezekhez az emberekhez.
A felmérések szerint a távolmaradók többnyire a hátrányos helyzetű rétegből (akár testi-fizikai, akár társadalmi értelemben) tevődnek ki.
Péterfi Rita összegyűjtötte az elmúlt évtized külföldi és hazai bevállt módszereit, ötleteit (szám szerint 22-őt), amellyel a könyvtárosok és egyéb szakemberek segíthetik az olvasásfejlesztését, az olvasási kedv megteremtését ezen emberek számára. A célcsoport elsősorban a várandós kismamák, a csecsemős anyukák, az ifjú szülők, továbbá az iskoláskor előtti gyermekek, és a kis iskolások. Ezenkívül szép számmal közöl módszereket, a hallássérültek, és a hátrányos helyzetű, különös tekintettel a cigány szülők és gyermekek olvasási kulturájának fejlesztéséhez.
