Minden szülőnek fontos feladata, hogy gyermekét értő, igényes olvasóvá nevelje. Azonban sajnos inkább az mondható el, hogy napjainkban a szülők nagy része erre egyáltalán nem fordít figyelmet. Így ezt a tennivalót automatikusan a pedagógusra hárítják.
A cikksorozat első része / harmadik része
Egy gyermeknek többféle motivációra van szüksége ahhoz, hogy megismerje a könyveket és az olvasást. Első számú pozitív befolyásolóként a családnak kéne vállalnia ezt a szerepet, de napjainkban ez egyre inkább visszaesik. Pedig az alapozás rendkívül fontos, hiszen ha ez elmarad, akkor a gyerek
· egyrészről nem látja maga előtt a helyes példát és maga sem fog könyvet venni a kezébe,
· másrészról pedig eleve technikai nehézségekbe ütközik majd a későbbiek folyamán, úgy
mint a koncentráció hiánya, a szövegértés, a szókincs és fantázia fejlesztésének elmaradása és
maga az olvasni tanulás is jóval lassabb tempóban fog zajlani.
Minden bizonnyal többet olvasnak azok a gyermekek, akik könyvszerető emberek környezetében nőnek fel. Azonban nemcsak a szülők és a család felelőssége, hogy mennyit és mit olvasnak a gyerekek, hanem döntő szerep jut ebben a pedagógusoknak, a könyvtárosoknak és az oktatási rendszer által képviselt értékeknek is. Sajnos elmondható, hogy az amúgy is rossz, hátrányos körülmények között élő gyerekek közvetlen környezetéből hiányzik inkább a megfelelő minta.
Manapság már az olvasó gyerekek nézőpontja is más, mint 50 évvel ezelőtt. Bevallásuk szerint azért olvasnak, mert a tanár kötelezi őket, és azért, hogy „megismerjék a betűket”, vagy hogy „folyékonyan és gyorsabban tudjanak olvasni”. Ebből is látszik, hogy nem az élmény- és ismeretszerzés motiválja őket, amikor könyvet vesznek a kezükbe.
Így a feladat nagy része a pedagógusra hárul, akinek a gyermeket vagy sikerül rávennie az olvasásra és megszerettetni azt vele, vagy nem.
Az olvasott irodalom karaktere is jócskán megváltozott az elmúlt időkhöz képest: a gyermekek olvasási kívánalmaira az jellemző, hogy az adott könyv legyen információgazdag, de lehetőség szerint minél rövidebb, tömörebb. Továbbá elmondható, hogy az olvasás kategóriába már nemcsak a klasszikus, kemény kötésű könyvekbe való belemélyedés számít, hanem a divatlapok, tini- és pletykalapok olvasása, valamint az interneten való böngészés. Azzal is szembe kell nézni, hogy a mai gyerekek más regényeket tartanak igazán izgalmasnak, gondoljunk csak a Harry Potterre. Sok vihart kavart és kavar a mai napig ez a regényfolyam. Van, aki úgy tekint rá, mint a legfőbb rosszra, mert egy nem létező világba viszi át a gyerekeket, ezzel elszakítja őket a reális világtól. Van, aki szerint a Harry Potter tulajdonképpen egy tükör, amelyben a felnövekvő nemzedéket láthatjuk, akik videojátékokon, klipeken, reklámblokkokon nőnek fel, és csak ilyen akcióregényt hajlandók a kezükbe venni.
Péterfi Rita készített egy összeállítást a 10-12 éves gyermekek kölcsönzési szokásairól, melyben a 2003-ban és 2008-ban legtöbbször kölcsönzött könyveket hasonlította össze. A felmérést 8 városi könyvtárban végezte el. Az eredmény a következőképpen foglalható össze:
2003-ban a három legtöbbször kölcsönzött szerző: Lucy Daniels, Walt Disney és Jacqueline Wilson, míg ugyanez 2008-ban: Thomas Brezina, Meg Cabot és Geronimo Stilton. Például Fekete István és Molnár Ferenc 2003-ban még a lista elején álltak, 2008-ban már csak éppenhogy sikerült felkerülniük. Ezzel szemben a 2008-as lista tele van csupa olyan névvel, akiket a 2003-as meg sem említ (pl. Janikovszky Éva, Böszörményi Gyula).
Az idők változnak és ezzel egyetemben minden változik, az olvasási szokások is és a gyerekek által kívánt olvasnivalók is. Spiró György szerint:
„… a magyar irodalom veszélyben van, mert rohamosan csökken az olvasók száma a fiatal generációkban. Régóta tanítok egyetemen, ott is látom. A baj az, hogy az általános iskolában nem szerettetik meg az olvasást a gyerekekkel. Meggondolandó, nem kéne-e átírni egy csomó régi nagy magyar művet, például Jókai regényeit, hogy lehessen őket élvezni. A szavak felét a mai gyerekek nem értik.”
Azonban törekvések bőven megfigyelhetők, melyek mind arra irányulnak, hogy a gyerekeket elkötelezzék az olvasás szeretete mellett. Megemlíteném például a „We tell stories” nevű brit honlapot, mely interaktív történetmesélére specializálodótt, miközben az oldalon klasszikus regények olvashatók. Vagy a különféle iskolai könyvtárak internetes blogjait, web 2.0-ás funkciókkal karöltve, melyek szintén az olvasásnépszerűsítés nem hagyományos, ám hatékony eszközei.
Felhasznált források:
- Boldizsár Ildikó: Kiből lesz az olvasó?
- HUNRA
- Könyvtárostanárok Egyesülete Portál
- Cs. Bogyó Katalin: Olvasásnépszerűsítés nem hagyományos eszközökkel
- Ábrahám Mónika: 12-14 éves gyerekek olvasási-, könyv -és könyvtárhasználati szokásai
