A környezethez való alkalmazkodás az, amit a szövegkritikusok lectio facilior-nak, a homályos szöveghelyek eltűnésének neveznek. Sok szövegmódosulás után új szöveg (új faj) jelenik meg.
Az irodalom iránti fogyasztói érdeklődés jól láthatóan csökken. Először a régi korok irodalma vált mellékessé, de ma már az új irodalom kutatója sem tudja megkötni a maga különalkuját a közönséggel a régi korszakok rovására. Némelyik irodalomtörténész már manapság is több időt tölt a tévé előtt, mint amennyit a hivatásgyakorlásától függetlenül, szabadon megválasztott művek olvasásának szentel. A nemzeti irodalom politikai önértéke kérdésessé vált, amióta a politikai közbeszédben sikerült szembefordítani a nemzeti szempontot és a liberalizmust. Az irodalom előre látható általános pusztulása feladatunkká teszi, hogy immár az archiválásnak szenteljük időnk jelentős részét. A szövegeket át kell mentenünk egy jobb kor számára.
Minden adatbázis szöveges; az is, amely látható vagy hangzó anyagot tartalmaz. A digitalizálás szöveggé való átalakítása valaminek, ami nem volt szöveg. A szöveg digitalizálása valójában nem több más jelölésmóddal történő, de pontos másolásnál. A pontos másolás lehetőségével meghatározott szöveg a szóbeli szövegtől az internetig fogalmilag egységesen kezelhető. Az egységes fogalom lehetőséget teremt arra, hogy a szöveg egyetemes történetéről beszélhessünk, sőt, hogy szabályszerűséget állapítsunk meg ebben a történetben.
Ebben a világszerte óriási költségvetéssel kibontakozó ún. digitalizálási programok indultak meg. A kódexek nemzetközi összefogásban készülő számjegyesítése nem nélkülözi a barbárság bizonyos jegyeit: a legtöbb könyv lapjait szövegrögzítés nélkül, mint afféle képeket rögzítik. Régipénz-gyűjtők nagyra értékelik a Római Birodalom bukásának idejéből fennmaradt, ún. „barbár vereteket”, amelyeken a megnevezetlen uralkodó arcmása körül írásjelekre emlékeztető díszítés látható. Még a könyvtárak sem tudják függetleníteni magukat a világtendenciától. Pedig a szövegátírás nélküli kódexlap-képek jószerivel használhatatlanok: az, aki latinból leérettségizett, és tűrhetően fordít, képtelen arra, hogy a leggyönyörűbb írású Corvina-kéziratlapot, akárcsak egyszerűen le tudja másolni. A számjegyes jelhordozók annál rövidebb életűek, mennél korszerűbbek. A kéziratlapok digitalizált képe réges rég elpusztult már, amikor a kódex még mindig majdnem ugyanolyan gyönyörű lesz, mint ma.
A szövegromlás előnye: a módosult változat fennmaradásának valószínűsége megváltozik. A környezethez való alkalmazkodás az, amit a szövegkritikusok lectio facilior-nak, a homályos szöveghelyek eltűnésének neveznek. Sok szövegmódosulás után új szöveg (új faj) jelenik meg. A szövegkritika útjában áll annak, hogy a szövegek alkalmazkodjanak a környezethez, és átalakulva fennmaradjanak.
A régi magyar szövegekben újabban megkülönböztetünk két végletet. Az egyik a sajátkezű szerzői példány, amelyet természetesen csakis betűhíven adhatunk. A másik az az eset, amikor a szerzőtől nagyon távoli, sokszoros átalakuláson átment másolatok nyomán kell dolgoznunk.
Magyarországon már megjelentek az olyan szedőgépek, amelyeket kizárólag elektronikusan lehetett vezérelni, és az Akadémiai Kiadó és Nyomda LaserComp nevű berendezése bizony ilyen volt. Vannak elektronikus könyvek, amelyeket papírból készült felhasználói felülettel látnak el, és nyomdai úton sokszorosítanak. Előnyük a szöveghordozó tartóssága, a megbízhatóság és a kényelem. Hátrányuk, hogy hibáikat nem lehet kijavítani, hogy el kell menni értük a könyvesboltba, és fizetni kell értük. Más elektronikus könyveket sugárlemezekre préselnek. Felhasználói felületük a képernyő vagy a nyomtató. Tartósságukban nemigen bízhatunk meg, kényelmetlenek, hibáikat nem lehet kijavítani, el kell menni értük, és fizetni kell. Előnyük, hogy a bennük foglalt szövegben nagyon hatékonyan lehet keresgélni. A legkorszerűbb elektronikus könyvek majdnem tisztán képzetesek. Van ugyan mechanikai hordozójuk, de az érzékszervileg nem tapasztalható meg. Ezek a könyvek csak a hálózatban léteznek. Tartalmuk könnyen javítható, de könnyen el is pusztul. Felhasználói felületük is változtatható: követi a műszaki haladást. Ma főleg képernyő és nyomtató, holnap valószínűleg elektronikus papír. Egykötetes világkönyvtár. Előnye a hozzáférhetőség: sehová sem kell elmenni érte, és árát általában nem a fogyasztó fizeti meg.
A képzetes könyvtárak nem hoznak létre önálló kiadványokat, csupán kisebb-nagyobb szöveghűséggel lemásolják a papírkönyveket. A hagyományos (papír-alapú) kritikai kiadások átvételekor különböző szabályokat követnek. A „Magyar Elektronikus Könyvtár” annyira aggályosan szem előtt tartja a sajtó alá rendező szerzői jogait, hogy olykor előnyben részesíti a hasznavehetetlenül elavult szövegkiadásokat a korszerű, ámde jogdíjas könyvekkel szemben. (A francia Nemzeti Könyvtár honlapján csupa ócska francia szövegkiadással találkozunk, hasonló meggondolásból.) Magyarországon a közzétevő szerzői joga csak az összeállításra és a kritikai apparátusra vonatkozik, a szerzői szövegre nem. A „Neumann-ház” mégis igyekszik igénybe venni tanácsadó irodalomtörténészek munkáját, és vigyáz arra, hogy csak korszerű papírkönyveket másoljon, persze szövegváltozatok és jegyzetek nélkül. Mind a „MEK”, mind a „Neumann-ház” eljárása sikeres: a szövegterjedésnek nincs akadálya. Az igaz, hogy a szövegek olykor nem nagyon jó minőségűek, de a sajtóhibák nem gátolják a terjedést.
A „Digitális Irodalmi Akadémia” termékei a legtökéletesebbek. Megbízható szövegek, némi jegyzet, teljes ingyenesség. A honlap költségeit a köztársaság állja. A szövegtudományokban jártas irodalomtörténésznek természetesen nincs helye itt: a „DIA” az élő irodalom (egykor) ünnepelt jeleseié. (Elavult szövegváltozatok feltárása illetlenség lenne.) Szövegei sikeresen terjednek.
A legsikeresebb terjesztésű kritikai kiadások bizonyára az f-book-ok lesznek. A mozgalom négy éve indult, akkor, amikor az e-book, a villanykönyv csődje már várható volt. Nemcsak azért „f”, mert ez a betű az „e” után következik, hanem azért is, mert az f-book: free. Tartalma ingyenes, formája szabad.
Gutenberg találmánya után még jó ötven évig a nyomdászok nem tudtak megszabadulni a rövidítések és a festett iniciálék hagyományától. Az új könyv feltalálása, most is évtizedeket fog igénybe venni. A szabályozás túl korai. Az új megoldások keresése – ezt jelenti a formai szabadság.
Megkezdte működését a Nemzeti Digitális Adattár (NDA), melyet a magyar nyelvű, digitalizált tartalmak gyűjtőhelyének szánnak készítői. Az interneten elérhető dokumentumtárat folyamatosan bővítik.
Az NDA - amelynek felállását kétéves előkészítés előzte meg - az informatikai minisztérium kiemelt digitális tartalomfejlesztési programja.
Az új irodalomtudományban valóban van valami játszi jelleg, az ellenőrizhetőség követelménye alól való teremtő felszabadultság. A szövegek átmentésében természetesen ez az irodalomtudomány sem ígérkezik nagyon jó szövetségesnek.
A pozitivizmus híve a szöveget tárgyként kezeli, amelyet meg kíván szabadítani a korábbi értelmezések nyomaitól, a szövegromlásoktól. Lachmann eljárását követve a forrásokban észlelhető közös hibák segítségével felállítja a szöveg-leszármazási elméletet, s megállapítja a szerző szándékának megfelelő egyetlen hiteles szöveget. A szövegleszármazást olyan gráffal ábrázolja, amelyen nincs összezárulás, szemben azzal, amit a tapasztalat mutat. A mai számítógépes szövegkritika hibája ugyanez.
Az elektronikus könyv (e-book, e-könyv) jellegzetesen korreprezentáns jelenség, amennyiben korunkat a digitalizáció, a konvergencia és az online kommunikáció kontextusában, az átmenet korszakaként szemléljük. Az ebben a közegben az e-book-jelenséggel kapcsolatosan felvethető problémák lehetnek technológiai, jogi, kereskedelmi-üzleti, kulturális és társadalmi kommunikációs jellegűek is – amely utóbbi esetben akár fogalmi-definíciós vagy nyelvhasználati aspektusok is felbukkanhatnak. Az elektronikus könyv, mint fogalom, és mint elnevezés is köztes, ahogyan az információ gyűjtésének és feldolgozásának, a dokumentumok átformálódásának és átstrukturálódásának is átmeneti idejét éljük. Az elektronikus könyv – rövidítve e-könyv, eredetileg e-book – különbözik a hagyományos nyomtatott könyvektől, szövegektől, sőt bizonyos szempontból más elektronikus dokumentumoktól is (például az offline oktatóanyagoktól és az online folyóiratoktól, vagy a honlapok szövegeitől). Esetében ugyanis egyaránt hangsúlyos a szöveg elektronikus előállítása, tárolása és forgalmazása, valamint tartalmi jellemzői, sőt terjedelme is. Az e-booknak még köznapi fogalma is kettős. Egyfelől speciális célszámítógépet, illetve hardvert jelent, a rajta megjeleníthető szöveggel együtt, amely vizuálisan és kezelhetősége szempontjából könyv benyomását kelti (ez a formája nem túl elterjedt, különösen nem Magyarországon, hiszen gyakorlatilag még fejlesztés alatt, de legalábbis elterjedés előtt áll). Másfelől pedig, általánosabb értelemben az interneten, illetve számítógépen olvasható hosszabb, egységes és szerkesztett, összefüggő, döntően verbális szöveg, amelynek egyáltalán nincs, vagy csak utólag, gyakran külön kérésre jelenik meg papíralapú változata. Legnagyobbrészt verbális jellege ellenére nem tekinthető egyféle információt tartalmazó dokumentumtípusnak, hanem sokkal inkább vegyes dokumentumnak. Hiszen jelen vannak benne más típusú információk is (például képek, ritkábban hanginformációk, a leggyakrabban, legjellemzőbb módon pedig ábrák, táblázatok, diagramok). Hozzájutni általában (hivatalosan) egy-egy site-ról való letöltéssel lehet, ami ingyenesen vagy nem túl magas pénzösszeg ellenében tehető meg (legalábbis jelenleg és Magyarországon). Mivel a második a szélesebb és egyelőre a gyakoribb értelmezés is, a továbbiakban ezt használom; azaz ebben az esetben egyértelműen szerkesztett, kiadói tartalomról, illetve egyre inkább fizetős tartalomszolgáltatásról van szó. Az elektronikus könyveket (mindkét fajtát), nevüknek megfelelően, s részben talán éppen a nyelvi címkével összefüggésben, a hagyományos „papírkönyv” egy modernebb, korszerűbb változatának tartják, azaz a Gutenberg-galaxis kiindulópontjával, a nyomtatott könyvvel szemben határozzák meg mind előnyeit, mind hátrányait. Az információk elektronikus rögzítése és forgalmazása lehetővé teszi a gyorsabb előállítást és terjesztést, mivel egyrészt szinte teljesen kimarad a kiadás nyomdai része, másfelől pedig nincs szükség forgalmazói és terjesztői közvetítésre: a megrendelő megrendeli (kifizeti) és letölti a könyvet – a klasszikus értelemben vett nyomdász és könyvkereskedő kiesik a láncból. Ezzel összefüggésben a könyvet nevezhetnénk akár virtuális könyvnek is, mivel fizikai (megfogható anyagi) mivoltában – ellentétben a példányonként többé-kevésbé lokalizált nyomtatott könyvvel – nincs sehol, pontosabban tartalma a hálózaton létezik. Nincs tehát meghatározott példányszáma sem; az Interneten (elvileg és eleinte) egyetlen példány lelhető fel a kiadó site-ján, ahonnan a böngészők tetszőleges számú példányban tölthetik le. Ezért a kiadás rentabilitásának kérdése is másképp merül fel, mint a nyomtatott könyvnél, sőt egyes propagálói szerint mintha az e-könyv lenne az optimális megoldás a kis terjedelmű és/vagy kis példányszámú írásművek megjelenéséhez. Az elektronikus könyvek – valószínűleg összefüggésben az internetes olvasási szokásokkal és a letöltési gyakorlattal – szinte mindig rövidebbek papírból készült társaiknál (200 oldal már viszonylag hosszú műnek számíthat). Ennek megfelelően áruk sem túlságosan borsos, már amennyiben egyáltalán kell értük fizetni. Emellett a terjesztés gyakorlati ideje alig több, mint amennyi a dokumentum közvetlen letöltéséhez szükséges. (A szöveg iránti az igényt – amennyiben egyáltalán szükség van erre – elektronikus levélben lehet benyújtani. A „könyv” árának kifizetése után – aminek sebessége csak a vevőn múlik – gyakorlatilag azonnal engedélyezik annak letöltését, egy szintén elektronikus levélben küldött jelszóval, amely a dokumentum letöltéséig érvényes. Ha ingyenes dokumentumról van szó, a folyamat csupán a jelzésre és a visszajelzésre korlátozódik, azaz a rendeléstől számítva akár perceken belül megkezdődhet a letöltés. Vagy engedélyre sincs szükség: a dokumentum online olvasható, illetve külön engedélyeztetés nélkül letölthető.) Az elektronikus könyv e tulajdonságaiban elvileg messzemenően alkalmazkodott a digitális kultúra és a digitális fogyasztás követelményeihez: gyors, viszonylag rövid, ingyenes vagy olcsó információk jól kezelhető, szerkesztett halmazát kínálja. Az információk elektronikus rögzítése és forgalmazása lehetővé teszi a gyorsabb előállítást és terjesztést, mivel egyrészt szinte teljesen kimarad a kiadás nyomdai része, másfelől pedig nincs szükség forgalmazói és terjesztői közvetítésre: a megrendelő megrendeli (kifizeti) és letölti a könyvet – a klasszikus értelemben vett nyomdász és könyvkereskedő kiesik a láncból. Ezzel összefüggésben a könyvet nevezhetnénk akár virtuális könyvnek is, mivel fizikai (megfogható anyagi) mivoltában – ellentétben a példányonként többé-kevésbé lokalizált nyomtatott könyvvel – nincs sehol, pontosabban tartalma a hálózaton létezik. Nincs tehát meghatározott példányszáma sem; az interneten (elvileg és eleinte) egyetlen példány lelhető fel a kiadó site-ján, ahonnan a böngészők tetszőleges számú példányban tölthetik le. Ezért a kiadás rentabilitásának kérdése is másképp merül fel, mint a nyomtatott könyvnél, sőt egyes propagálói szerint mintha az e-könyv lenne az optimális megoldás a kis terjedelmű és/vagy kis példányszámú írásművek megjelenéséhez. Az elektronikus könyvek – valószínűleg összefüggésben az internetes olvasási szokásokkal és a letöltési gyakorlattal – szinte mindig rövidebbek papírból készült társaiknál (200 oldal már viszonylag hosszú műnek számíthat). Ennek megfelelően áruk sem túlságosan borsos, már amennyiben egyáltalán kell értük fizetni. Emellett a terjesztés gyakorlati ideje alig több, mint amennyi a dokumentum közvetlen letöltéséhez szükséges. (A szöveg iránti igényt – amennyiben egyáltalán szükség van erre – elektronikus levélben lehet benyújtani. A „könyv” árának kifizetése után – aminek sebessége csak a vevőn múlik – gyakorlatilag azonnal engedélyezik annak letöltését, egy szintén elektronikus levélben küldött jelszóval, amely a dokumentum letöltéséig érvényes. Ha ingyenes dokumentumról van szó, a folyamat csupán a jelzésre és a visszajelzésre korlátozódik, azaz a rendeléstől számítva akár perceken belül megkezdődhet a letöltés. Vagy engedélyre sincs szükség: a dokumentum online olvasható, illetve külön engedélyeztetés nélkül letölthető.) Az elektronikus könyv e tulajdonságaiban elvileg messzemenően alkalmazkodott a digitális kultúra és a digitális fogyasztás követelményeihez: gyors, viszonylag rövid, ingyenes vagy olcsó információk jól kezelhető, szerkesztett halmazát kínálja. Az e-könyv hívei szerint annak nagy előnye az olcsó előállíthatóság, mivel „virtuális” létezése miatt nem terheli nyomdaköltség, illetve azt a vevő fizeti, amennyiben úgy dönt, hogy kinyomtatja az e-könyvet – saját papírra, a saját festékét használva. Ezért is vásárolható meg az e-könyv viszonylag mérsékelt áron, ha egyáltalán kell érte fizetni (egyre gyakrabban kell, ahogyan más formátumú dokumentumok, más típusú információk esetében is; az internetes ingyenesség bizonyos területeken fokozatosan korlátozódik). További előny, hogy könnyen tárolható (még a gépen sem foglal el sok helyet), és mivel nem papírból van, egyetlen fát sem kell kivágni az előállításához. Másfelől azonban senki sem tilthatja meg az olvasónak, hogy – ha a monitorról való hosszas olvasás fárasztja a szemét, vagy egyéb okból – annyiszor nyomtassa ki a szöveget, ahányszor csak akarja. Arról még nem szól a közbeszéd, hogy a kiszolgált számítógépek, illetve az „elektronikus hulladék” milyen környezeti terhet jelent. A helyigény is másképpen fogalmazódik meg az e-könyvkiadó webtárhely szükségletének figyelembe vételekor. Magyarországon a 80-as évek végén már online elérhető adatbázisok álltak a felhasználók rendelkezésére. A hálózaton a 90-es évek első felében jelentek meg az első magyar nyelvű digitalizált művek. A Magyar Elektronikus Könyvtár 1994, a Neumann János Digitális Könyvtár 1997 óta szolgálja ki a magyar nyelvű szép- és szakirodalom iránt érdeklődőket.Azóta a két „tisztán” virtuális könyvtár mellett sok száz könyvtár, múzeum és levéltár kapcsolódott be a nemzeti kulturális örökség digitalizálásába. A magyar szervereken hozzáférhető dokumentumok tanulmányozására és elemzésére kiváló lehetőséget ad a Neumann Könyvtár WebKat.hu adatbázisa, amely 2002. február közepén 100 000 rekordot tartalmazott. Az online katalógus segítségével feltérképezzük a magyar kulturális örökség körébe tartozó internetes forrásokat.
