krono.inaplo.hu

A XXI. században, sokakat foglalkoztat, vajon a digitalizáció túlzott térhódítása egy korszak végét jelentené? Az elektronikus könyv megjelenésével, kiszorítja a már így is szárnyaszegett, főként tipográfiai beállítottságú kiadás kultúránk, esetleg új platformot nyit azok számára, akik felismerik, hogy a technika ördöge belopódzva mindennapjainkba, megkönnyíti életünk. Megválaszolatlan kérdések cikáznak az internet kusza halmazában, képesek vagyunk eme túlzott szabadság következtében keletkező információ dömping (TMI – Too much information) befogadására, egyáltalán megszelídíthetőek-e a folyton bővülő metaadatok. Az elektronikus archiválás elősegíti az értékek megőrzését, vagy éppen az értékek általánosítására idézi elő? Egységről, vagy egységesen feldolgozott különbségekről beszélünk? Mily módon teszik elérhetővé ezeket az adatokat? Ki dönti el mi értékes és mi hamis? Ebből kifolyólag pedig megkérdőjelezhető, hogy életképes-e egymás mellett a szerzői jogok és digitális könyvek együttese?

 

 

Ismeretlen fogalom nemzedékünk számára az információ halandósága, szöges ellentétben az információ közvetítőkkel, hordozókkal.  Változó korban élünk, beszélhetünk az audiovizuális média térhódításáról, amellyel kapcsolatban felvetették a rádió teljes kiszorítását a médiából. Mivel a rádió a televízióval hasonlatos, mégis tevékenységhez hangolhatóbb funkciókkal rendelkezik (egy érzékszervünkre hat, ezért lehetővé teszi az eszköz folytonos mobilitását) a közeljövőben nem fog eltűnni. E röpke kitérést annak szemléltetésére közöltem, hogy nem minden információ továbbadására szolgáló eszköz avul el az idő haladtával. Ellentétben a könyvvel!

A Gutenberg-galaxis tézis alkotója, Marshall Mcluhan, aki rácáfol a népi hiedelemre – amely úgy tartja, kinek halálhírét keltik sokáig fog élni – és kijelenti, hogy a „johannesi” értelemben vett könyvet, mint információhordozót, kiveti magából információs társadalmunk. Ez az álláspont a Neumann-galaxis, a számítógépes, elektronikai-internetes világ térhódításának következtében fogalmazódott meg az emberekben, s el kell keserítenem Mister Herringet tetézve az könyvformátum avultságát, egyre kevesebben élvezik az írott kultúrát is.

Minden jelenleg fennálló – Mark Y. Herring által felvetett – probléma (az információ tű a szénakazalban, az internet tudásbázisa nem teljes körű, minőség-érték vesztés, a szerzői jog útvesztői és végül a pénz) ellenére a papír alapú dokumentumok eltűnőben vannak. Egyesek számára feldolgozhatatlannak tűnik, ahogy akkoron a kódexek, most a könyvek is lassú, gyötrelmes halált halnak. Lenne-e egyáltalán értelme a nyomtatott könyvformátum fenntartásnak? Egy napjainkban nyomtatott könyv átlagéletkora 70 év, tekintve mostani átlagkeresetünk és a könyvek kereskedelmi átlagárának átlagát, nem átlagosan, hanem kiemelkedően nem éri meg könyvekbe ruházni, még a nem átlagos könyvekbe se! Félretéve a tréfát a vásárló közönség számára nem gazdaságos könyvek vétele, visszaesik a kereskedelem, drágul az eladás, a kiadók folyamatos áremelésekre kényszerülnek, hogy a finanszírozási költségeket állni tudják. Ördögi kör ez, amelyből mindenki megpróbál hasznot húzni a maga módján. Az terjesztők kizsákmányolják a vevőt, a vásárló ezért könyvtárba, antikváriumba megy, vagy épp letölti az internetről a kalóz dokumentumokat. És itt jönnek a képbe a különböző elektronikus olvasók, azaz eReaderek.
 
Általánosságok az eBookról

Az eBook, más néven az elektronikus könyv, gépelt, vagy más elektronikus módon feldolgozott könyv alapú, alakú irodalmi forma. Azonban ez a definíció nem állja meg teljesen a helyét. Az eBook kifejezéssel utalhatunk az olvasókra, és az olvasottakra (hivatalos és az olvasókon található hívatlan vendégekre), az eBook azonban nem csak egy eszköz, elektronikus szöveg, hanem kultusz és kultúra egyben, egyesek szemében misztikum, mások szemében maga az ördög.

Kezdjük az olvasókkal, más néven az eReaderekkel. Egy messzi-messzi Palo Altói Galaxisból származik és az elektronikus papír ötletéből indult ki. 1998-ban öltött testet NuvoMedia Rocket és SoftBook Press softbook readerként. Azóta persze rengeteg átalakuláson estek át az olvasók mind külcsín és formátum kezelés szempontjából. Ennek tanúságaként felsorolok néhány eOlvasófajtá Koobe (Junior), iRiver, Voyo, Onix, DPS, Sony Portable Reader, Amazon Kindle, Bookeen Cybook Gen3, STAReBOOK STK-101, iRex iLiad, HanLin eBook V3, Fujitsu FLEPia. Felettébb érdekes, hogy eKönyvet nem kizárólagosan eKönyvolvasón tárolhatunk, kezelhetünk, a laptopok, notebookok, számítógépek, már a táblagépek is, a palmtopok, a PDA-k, sőt a legújabb okostelefonok és még a gps-ek is mind-mind eszközeivé válhatnak elektronikuskönyv-kultúránknak.

A fő eBook-probléma nem is a hordozók sokszínűségével, vagy épp „szem” és felhasználóbarát mivoltával kapcsolatos, hanem az elektronikus dokumentumok megjelenítésére képes eszközök által olvasott formátumainak, az interneten keringő digitális példányok legalitásának, illegalitásának kérdéskörével foglalkozik. Amennyiben fizetünk a tartalomért, megvesszük az időkorlát nélkül, nincs olyan eszköz, amellyel ez után korlátozhatóvá válik a letöltött irodalom terjesztése. Ez részben a feldolgozási formátumban gyökeredzik, valamint abban, hogy az elektronikus formájú dokumentumok szakemberek által könnyen kezelhetők, feltörhetők. (Ehhez kapcsolódik az illegális internetes fájlmegosztás, torrent oldalak témaköre.)

A probléma másik felét pedig az konvertálás versus olvashatóság, megjelenítés okozza. Formátumokat tekintve beszélhetünk általános (számítógépes) pdf, txt, doc(x), vagy akár html kiterjesztésekről is. De akadnak kizárólagosak is, amelyeket eBook Readerek alkalmaznak, ezek közül főleg kettő említésre méltó: AZW (Amazon Kindle) és ePub (Adobe ADE).
 
Formátumok és a konvertálás élménye

E két utóbbi formátumot azért emeltem ki, mert értelem szerűen a legnagyobb piaccal rendelkeznek, valamint tökéletesen szemléltetik az amerikai és az európai fejlesztések, fájlok kódolásának, védelmének eltérő irányát. Érthető üzletstratégiai álláspont, hogy a cél nem az egységesítés, hanem a magánhaszon növelése. S ezt mivel lehetne fokozni, ha nem azzal, hogy különálló szoftvert hozunk létre a fájlok feldolgozására, ez részben megnehezíti a dokumentumok feltörést, ám a velünk "kereskedelmi harcban álló" eReader forgalmazó cég vevőinek életét is. Ha valaki netalántán az Amazon Kindljén kívül, vagy inkább használata után más e-olvasóba ruházna, már nem tudja a korábban megvásárolt Amazonos fájlokat feltölteni az új kedveskéjére. A kereskedelmi cél valóban az lenne, hogy két olvasója legyen az embernek, amely hol az egyik formátummal, hol a másikkal kompatibilis, ez közel sem felhasználó, vásárló barát megoldás. Itt felmerül újfent a kérdés, alakulhat-e ki így bizalom a vásárlókban az eBookok felé, érdemes-e külön utakon járni, mikor még az eBookok jövője sincs megalapozva.

Mihez is kezd ilyekor az eszes felhasználó? Nem nevezhető érvágásnak az összeg, amelyet egy olvasóért kell kifizetnünk, azonban teljesen elveszti lényegi értelmét maga a szolgáltatás, a minden könyvet egy helyen, könnyen elérhetően szlogen, amennyiben két readert birtoklunk. Így hát nekiállunk kalózkodni, lehetőségünk van a fájlok konvertálásra egyik formátumból a másikra, azonban ez a módszer, ahogy ezt a bevágott szöveg szemlélteti, nem feltétlenül feldolgozható, vagy olvasásilag tűrhető, így a legtöbb felhasználó letesz a konverterek használatáról:

 

? 

A szerzői jog és az eBook viharos kapcsolata

A Magyar Szabadalmi Hivatal honlapjáról származik eme fogalom meghatározás:
"A szerzői jog a szellemi tulajdonjog azon területe, amely a szerzői művek, azaz bármely, az alkotó szellemi tevékenységből fakadó, az irodalom, a tudomány és a művészet területén létrehozott egyéni, eredeti alkotás - függetlenül attól, hogy az adott alkotás milyen műtípusban testesül meg - szerzőinek és az ún. szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultjainak védelmét szabályozza."

Legális-e az eKönyv? Kinek a jogai sérülnek az eBook használatkor? Korábban említettem a konvertálás problémáját, mely esetben a felhasználó kifizeti a meghatározott árat, amely hangsúlyozom NEM töredéke az eredeti nyomtatott formátumban megjelent árnak! Joga van az olvasónak továbbörökíteni új readerjére a dokumentumokat, vagy az eBook jogokkal rendelkezőknek jogokban áll ezt megtagadni tőlük? Nehéz erre a kérdésre válaszolni, annyi bizonyos, hogy a vásárlókat jelentősen korlátozzák fogyasztói jogaikban, sőt az is, hogy éri akkora, sőt nagyobb kár is a kiadókat, hogy úgymond kölcsönös megegyezésként elsiklanak a felett, hogy egyikük lop, míg másikuk csal (tetszés szerint lehet kiosztani a szerepeket). De felmerül a kérdés, hogy az olyan egyértelmű jogszabálysértéskor, mint hogy letöltjük az Internetről a kalóz dokumentumokat, regisztrálunk torrent oldalakra, magán fordításokat olvasunk számítógépünkön olyankor valóban fricskát mutatunk eBookosoknak?! Kik is azok az eBookosok? Valójában ki is rendelkezik az eBookok a jogaival?

Bár a szerző megalkotta művét, a mű megírásán kívüli gyakorlati feladatok általában nem ő látja el, így a jogainak kezelését (terjesztési, utánnyomási jogok) egy megbízottja végzi, akik lehetnek erre szakosodott intézmények ügyintézői, vagy a kiadón belüli munkatársak. Azzal a lépéssel, hogy a szerző átadja alkotása körüli egyéb munkálatokat, belép a képbe az üzleti politika. Ebből következően, ami a kisember számára jövedelmező lenne, maradandó, "szélesebb spektrumban" mozgatható, vagy esetleg más terjesztő bírna ezekkel a pozitívabb tulajdonságokkal, akkor azt mindenáron meg kell akadályozni, de legalább hátráltatni muszáj. Egyszerűbben kifejezve, ha a jogkezelő engedélyt ad a könyv elektronikus változatának létrehozására, onnantól az elektronikus használatból befolyt összegből nem részesedik. Az engedély egyszeri nagyobb pénzösszeg, a terjesztők pedig eme összeg kifizetésével vállalják a kockázatot, hogy befut-e a könyv. (Csak úgy, ahogy a lovinál, itt is a legkisebb esélyűre kell a legkevesebbet fizetni, míg ha befut, ő tarol a legnagyobbat.)

Érezzünk hát bűntudatot, hogy terjesszük. letöltjük egy szerző alkotását? Ennek értelmében a szerzők nem részesednek nagyobb mértékben, az értékesítésből befolyt százalék oly minimális, hogy majdnem veszteségként könyvelhető el. A szerzői jog hangoztatása tudatos üzletpolitikai húzás lenne mind a kiadók, mind az eBookosok részéről? A válasz szerintem egyértelműen igen, az eBook sikere nem holmi kalózmegosztáson fog múlni. Hanem gazdaságosságon, komfortosságon, praktikusságon, mobilitáson és a modern technológia csábosságán!

Lassú víz, partot mos

"Az e-könyvkiadás töretlenül fejlődik, de eddig korántsem váltotta be a vele kapcsolatban támasztott várakozásokat." 
Egyszerű tényállás, ahogy a Nyelv és Tudomány cikkéből származó idézet is kifejti, az eKönyv kiadás, még mindig nem tartozik húzó iparágak közé, azonban nem írhatjuk le ilyen könnyen, tény hogy az információs társadalom és web 2.0 korszakában, az innováció létszükséges feltétele mindennapjaiknak, így várható, hogy egyszer majd az eBook ha nem is végleg, de felváltja a hagyományos írott könyvet. Jelen helyzetben Amerikában az elektronikus könyv még csak az össz-könyveladások 5-6%-át viszi, Angliában , ha beszélhetünk még rosszabb helyzetről (mihez képest rosszabb) 1% az eladási index, Európa más részein, így nálunk is mínuszban tartózkodik, ténylegesen kijelenthetjük, hogy jelenleg negatív profitot termel. (forrás: Financial Times)

Pedig az eKönyv eladók minden lehetőséget kihasználnak a cél, azaz a profit termelés érdekében. Tudatos reklám politika, ár manipuláció folyik, bizalom nélkül azonban nehezen lépnek előre. Már befutott íróktól várják a csodát, kik nem mernek kockáztatni. De mit is veszthetnek az írók? Bár az eBook megmarad, rengeteg munka áll egy alkotás létrejövetele mögött, több energia befektetés, mint a pozitív kockázati kimenetel. Egy könyv sikere nem csak a szem számára kellemes küllem borítón múlik, a siker a belsőben lakozik, a történet, a humor és az érzelmek kavalkádja, ám amit már egyszer olvastunk, azt már nem élvezzük annyira, mindig újra vágyunk! Ha egy szerző vállalná, hogy kiadják kizárólagosan eOlvasón, az ő gondosan felépített könyvét és még sikeres is lesz, mondjuk ha nem is olyan mértékben mint amennyire nyomtatott formában lehetett volna, akkor azt a könyvet ki lehet adni nyomtatottan, de már mindenki olvasta elektronikusan, valószínűleg kalóz formátumban.

A siker kulcsa három betű: DRM

Nem hivatalos definíció, ám véleményem szerint pontosan lefedi a DRM fogalmát: "Digital Rights Management (DRM) egy eszköz annak a megszabására, hogy a megvásárolt DVD-t, filmet, könyvet, zenét, és egyéb műveket hogyan használja a vásárló, milyen eszközzel játssza le stb. Így a DRM abban is korlátozza a vevőt, hogy milyen eszközöket használhat fel a legálisan megvásárolt termék lejátszására, megtekintésére." Forrás

 

A DRM feloldása nem rejt mást, mint Digital Rights Management, magyarul a Digitális jogok kezelését. Ez a szabályozás nem kíméli a filmeket, zenéket, a PC-s játékokat, de még a könyveket sem. A cél az illegális másolás, sokszorosítás megakadályozása. Főleg a játék szoftverek kapcsán hallhattuk a kifejezést, a legelső ilyen irányú védelmi rendelkezések is ezeket érintették. A hangsúly nem a kódok feltörésének megakadályozására, hanem az illegális terjesztés, megosztás korlátozására helyeződik. A felhasználók többsége az internetes kalóz háborúból (torrent oldalakon teszik közzé a feltört programokat) semmit sem észlel, a letöltések és a regisztrálók száma nem csökken. Gyakorlatilag az egész DRM háború egy mondatban összefoglalható, a dokumentumokat feltörik és terjesztik, fricskaként a szolgáltatókkal szemben, a szolgáltatók válasza erre pedig a még szigorúbb rendelkezések. Azonban a DRM még nem áll olyan szinten, hogy teljesen ki tudja szorítani a kalóz felhasználókat.

DRM eBook viszonylatban

A DRM problémára jó példa a "Nagy Testvér" Amazon-szindróma, melynek kapcsán felmer a kérdés, mekkora hatalma is van az eBook szolgáltatóknak? 2009 júliusában történt egy a világnak szemet szúró incidens, mikor is az Amazon MINDEN eKönyv hordozójáról letörölte, letiltotta Orwell 1984 és Állatfarm című művét! A vásárlók hiányt nem szenvedtek, azonnal visszautalták nekik a kifizetett összeget, mégiscsak megbotránkoztató a tudat, hogy milyen mélységben képesek uralni eBook szerkezetükkel, belépve ezzel személyes szféránkba. Felmerül a kérdés, amennyiben le tudták törölni a gépekről az adatot, méghozzá távhozzáféréssel! Mi mindenre lehetnek még képesek?! Kereskedelmi szempontból nem rossz dolog, ha egy notórius tolvaj felhasználót le tudunk tiltani, ám ez a tiltás, csak saját dokumentumainkra vonatkozik, tehát az elektronikus fájl kezelésére képesek, vagy a readert uralják? Mekkora kiterjedésű valójában a DRM? Érdekes megfigyelni a könyvválasztást is, mindannyian tudjuk, hogy miről is szólnak Orwell utópisztikus regényei, de beszélhetünk valójában utópiáról, mikor az általa ábrázolt világ megelevenedni készül szemünk előtt?

Visszatérve a DRM témához fontos megemlítenünk, hogy 4 fő eBook formátumról beszélhetünk, ezek az Adobe, Apple, Barnes & Noble és az Amazon. (Bár minket inkább az ePub (Electronic PUBlication format) féle megmozdulás érint, ami International Digital Publishing Forum (IDPF) amely tulajdonképpen könyvkiadók, szoftver és hardver cégek egyesülése és az ők szárnyai alá tartozik.) Ezek pedig Adobe, Apple, Barnes & Noble and Amazon-féle DRM rendszereket használnak. Egymás között, ha néha nehezen is, de átjárhatóak, például az Amazon Kindlje a Mobipocket és a Topáz formátumban íródott könyvek feldolgozására is képes.

Ám továbbra is fenn áll a szomorú tény, hogy kár belénk bármilyen DRM, mert a sötét oldal csábítóbb és jelenleg olcsóbb is! Egy eKönyvolvasó blogos bejegyzésben egy OSZK-ban tartott előadásról számolnak be, melynek érdekessége, hogy a konferencián azzal kecsegtették a szakavatott réteget, hogy megtalálták a tökéletes DRM rendszert, amelyet bár  magam is, a bogbejegyzés készítőjéhez hasonlóan kivitelezhetetlennek tartok, mégis megosztom mikre képes:

"1. ha a felhasználó nem látogat elég sűrűn autentikálni, akkor megvonja az olvashatóságot
2. korlátozza a "kiadható" példányok számát
3. törli a példányt, ha annak "lejár" a kölcsönzési ideje,
4. keresztbe-kasul statisztikázik"

 

"Donate-gombot, ezeret!"

Jelenleg az eBook kereskedők részben a DRM sikertelensége miatt, másrészt a piac „beindítása” érdekében olyan kereskedelmi árakat szabnak, amelyek nem felelnek meg a közízlésnek. Ezért a többség az ingyenesen elérhető tartalmak felé fordul, ebből kifolyólag főleg a kispéldányszámú szerzők sérülnek. Azonban több bloglácolatban is felfedezni véletem a „Bolondok eBook Utópiáját”, amely tevékenység arra szándékozik ösztönözni a szolgáltatók társadalmát, hogy jobb világot teremthetnének, ha egy önkéntes DONATE (PayPal összegutalás) gombra bíznák az eBook-ok további jövőjét! Pontosabban több hasznot húznának belőle mind a terjesztők, mind az írók, ha a fogyasztókra hagynánk a "jutalmazást". Sem jelen pillanatban, se egy utópisztikus tökéletes társadalomban nem valósítható meg ez az elképzelés. Egy kalózkodástól jelenleg megszabadíthatatlannak tűnő világban élünk, ahol az Internet ködbe burkolja a felhasználót, s mint mondás is tartja: messziről jött ember azt mond, amit akar!

A honorárium iránti pesszimizmusomat erősíti a tény, hogy lehet, hogy élvezi az írást, lehet valakinek a szenvedélye, a munkája és valóban úgy érzi, hogy a munkája gyümölcse a sok elégedett, boldog olvasó, de a rengeteg idő, amit ráfordított az alkotásra, függetlenül, hogy jó-e amit alkotott, azért ne kérjen pénzt, főleg ne alamizsnát. Az internet világában az embernek szinte kötelessége a megosztás, de mindennek tudni kell a mértékét. Én ezért szorgalmazom a DRM fejlesztést és az eBook minél hamarabbi sikerét, hogy eljussunk oda, ahol nem fogunk Donate gombra szorulni, mert minden író megkaphatja a neki járó tisztelet, s mivel nem lesz nem kifizethető értéke a műveknek, eljutunk oda, felesleges lesz a kalózkodás, a személyiségjogok megsértése.

Egy fizikai törvénnyel zárnám soraimat: Az energia nem vész el, csak átalakul! Johannesi nyelvre fordítva, a könyv nem hal meg, az eBookban él tovább!