A fanfiction-irodalom

Tags: hobbi | irodalom | közösség

Ha az ember általa kedvelt filmek/sorozatok/regények stb. címét vagy szereplőinek nevét írja be bármely internetes keresőbe, biztos, hogy a találatok között fanfictionökre is fog akadni, jól teszi tehát, ha megismerkedik ennek régi hobbinak új, egyre jobban terjedő változatával.

A fanfiction alapvető jellemzői

A „fanfiction” szó magában hordozza a jelentését, de magyar megfelelője nincsen. Talán „rajongói írás”-nak lehetne fordítnai, de nyelvünkben is az angol elnevezés honosodott meg, és többség „fanfic”-nek vagy „fic”-nek nevezi az új műfaj alkotásait. S ha ez még nem lenne elég, az alkotók saját nyelvezetet dolgoztak ki munkáik kategorizálására, amit egyszerű ugyan elsajátítani, hosszú idő azonban, amíg az ember megtapasztalja valamennyi árnyalatot.

A műfaj lényege, hogy egy már létező történetet átírjanak, legyen az rajzfilm, képregény, színdarab, vagy bármi más. Szabályok nincsenek; az alternatív befejezések kitalálása, az eredeti karakterek háttértörténetének kidolgozása vagy éppen új szereplők beépítése a már meglévő keretek közé mind elfogadott módja a fanfiction-írásnak. Sőt, fanfictiont nem csak írni lehet; létezik rajzolt változata is, ez a Japánban elterjedt képregényforma, a doujinshi, de sokan ide sorolják a dalszöveg-átköltéseket, a zeneszámokra összevágott filmrészleteket, a „music video”-kat és a rajongói összejöveteleken bemutatott humoros előadásokat is.

A fanfiction nem az internet elterjedésével alakult ki, létezett már előtte is, és létezik internet nélkül is, hiszen tágabb értelemben véve a szerepjátékok és a történelmi regények egy része is besorolható lenne a műfajba (a manapság egyre inkább teret hódító alternatív történelmi regényekről nem is beszélve). Mielőtt teret hódított volna magának a világhálón, nyomtatott formában terjedt, a szerzők maguk sokszorosították, és továbbították az olvasónak, csekély anyagköltséget számolva fel egy-egy másolatért. Széleskörű ismeretségre azonban tényleg az internet révén tett szert, ahol ma már tematikus oldalak tucatjai gyűjtik az egy történethez kapcsolódó alkotásokat.

Ha az ember fanfiction-írásra adja a fejét, jobb, ha tudja: hobbija tulajdonképpen illegális. Minden karakter valakinek a szerzői joggal védett tulajdona, az hogy a rajongók felhasználhatják-e őket, a tulajdonos szeszélyétől függ. Az eredeti szerzők közül azonban kevesen törtődnek az átiratokkal, sőt vannak írók, akik szívesen olvasgatják őket (így például J. K. Rowling maga is bevallotta, hogy a Harry Potter – sorozat utolsó részébe több rajongói írás elemeit is beleszőtte), mások viszont ellentik, megtiltják a töténeteik felhasználását, vagy akár pert akasztanak a gyanútlan rajongó nyakába (ezt tette Anne Rice, a Vámpírkrónikák szerzője, aki kemény küzdelmet folytat a fanfiction-irodalom visszaszorításáért).

Ami teljesen érthetetlen, hiszen az átiratok szerzőinek nem származik anyagi haszna az alkotásaiból. Többségük óvatosságból minden írása előtt közli, ki az eredeti tulajdonos, és biztosítja róla az olvasót, hogy a története szórakoztatási és nem pénzszerzési céllal készült. A tehetségesek számára azonban nyitva áll egy kapu; megtörténik, hogy az eredeti író az interneten barangolva felfigyel az alkotásaikra, és társszerzőnek kéri fel őket, onnan pedig már egyenes út vezet a sikerhez (ez történt például Melissa Gooddal, aki fanfiction-íróból lett a Xena forgatókönyvírójává).

Új kifejezések

Aki valaha is megnyitott már egy fanfiction-megosztó oldalt, bizonyára sok olyan szóval találkozott, amiről fogalma sem volt, hogy mit jelent. Ez semmiképpen nem az ő hibája; nem szabad megijedni a történetek összefoglalóiban található rövidítésektől, mozaikszavaktól, és ismeretlen eredető írásjelektől. Ez a fanfiction-írók sajátságos "szaknyelve", amit mindenkinek ismernie kell, legalább alapszinten, ha ficolvasásra adja a fejét. Nem összetévesztendő a helyesírás órákat elbliccelt fiatalok chat-zsargonjával ("vok", "köccy", "mind1" és társaik)! A ficírók szakszavai általában műfajokat, szereplői párosokat vagy a történet sajátosságait jelentik.

Lássunk néhány példát:

Az írásjelek új és leleményes használata általában a szereplők közötti kapcsolatok tisztázását tesz lehetővé. Leggyakrabban a / jellel találkozhatunk, ami párkapcsolatot jelöl, de ugyanerre szolgál + és a X is. A – és a ! egy jelző és egy név közé beékelve szereotípia szerint megjelenített karakterre utal.
A mozaikszavak nagyrészt angol kifejezéseket rövidítenek, tehát a feloldásukhoz nem árt ismerni a nyelvet. Így például a WAFF jelentése „warm and fluffy feelings” vagyis olyan jelenet, amelyben a szereplők gyengéd érzelmekkel viseltetnek egymás iránt. Vagy például a H/C rövidítés feloldása „hurt/comfort”, ami azt jelenti, hogy az egyik karakternek baja esik a történet folyamán, de egy másik segít rajta.
Vannak szavak is, amelyek egészen mást jelentenek egy fanfiction összefoglalójában, mint a való életben. A legismertebb ezek közül a „slash” ami ugyan hasítást jelent, az adott helyzetben viszont azonos nemű szereplők párkapcsolatát (az elnevezés a már fönetbb tárgyalt / jel használatából származik). Vagy ott van például a Mary Sue név, amire később még visszatérünk.

Sajnálatos módon a legtöbb kifejezésnek nincsen magyar megfelelője, bár a hazai alkotók már dolgoznak a problémán (véleményem szerint a magyar internetes társadalomra különben is ráférne egy XXl. századi nyelvújítás). Szerencsére az interneten több szótár is rendelkezésre áll, hogy a kezdők könnyen elsajátíthassák az új kifejezéseket. Ugyanígy a korhatár jelzéseknek is számtalan fajtája és magyarázata létezik, oldaltól függően.

A Mary Sue – jelenség

Sokak szerint az internet egyik legnagyobb előnye, hogy az ember, bármit is csinál, rejtve maradhat, nem szükséges megmutatnia önmagát. Mások viszont épp az ellenkezőjét vallják, szerintük ez eszköz lehet csalásra, becsapásokra, megszégyenítésre. Hogy melyik vélemény a helyes, nem tudni, egy azonban biztos; az internet remek menekülési lehetőség, hogy kiszabaduljunk a hétköznapok nyomasztó valóságából, és valaki másnak adjuk ki magunkat.

Se szeri, se száma a fórumokon beszélgetőknek, akik idősebbnek vagy fiatalabbnak adják ki magukat a valóságosnál, azokról nem is szólva, akiknek egyszerre több felhasználónevük van ugyanazon az oldalon, és a legrosszabb esetben saját magukkal társalognak. Ennek az alteregókészítésnek az egyik fajáta a fanfiction-irodalomban elterjedt (de szépirodalmi példákból is ismert) Mary Sue – írás, amely főként a fiatalabb korosztály alkotásaira jellemző, és rengeteg értelmetlen veszekedé tárgyát képezi szerte a világhálón.

Mary Sue az első történetek kitalálásával egyidőben született, de nevet csak 1973-ban kapott, amikor Paula Smith megírta ’A Trekkie’s Tale’ című Star Trek fanfiction-paródiáját, melyben elsőként foglalta össze a gyűlölt szereplőtípus tulajdonságait. Azonosítása roppant egyszerű: Mary Sue tökéletes, és kész. Hibái pedig csak még szeretreméltóbbá teszik, legalábbis a szerző szemében. Akire meglepően hasonlít; azonosak az elveik, külsejükre nézve mintha testvérek lennének, extrém esetekben a nevük is megegyezik. Az írók egy része ezt nem is titkolja, vérig sértődik, ha valaki negatív kritikát közöl a karakteréről, vagy általa mészárol le minden, számára unszinpatikus eredeti szereplőt. Ebből már egyértelmű, Mary Sue valójában az író alteregója, annak a vágyálomnak a megtestesülése, akivé alkotója szeretne válni. Ez látszik is rajta; általában kivételesen gyönyörű, a legújabb divat szerint öltözködik, és egyedi fegyvereket hord magával. A szeme és a haja színe a valóságban nem létezik, esetleg van valami különös ismertetőjegye, például egy sebhely vagy egy tetoválás, ami azonban nem vet árnyékot szépségére. Egyszerre több művészeti ágban járatos, főleg énekelni és táncolni tud magas színvonalon, és ő a baráti összejövetelek lelke. Egyes esetekben nem is ember; elf, vámpír vagy egyszerűen csak különleges képességekkel rendelkezik, egyetlen érintéssel gyógyítani tud, és próféciák szólnak róla. Előfordul, hogy meghal, de aztán föltámad, vagy a csúcspontján kiderül, nem esett semmi baja. Sőt olykor ő támasztja föl elesett bajtársait. Ami az élettörténetét illeti, az általában szörnyű és szenvedésekkel teli; iszonyú szegénységben nőtt föl, gyermekkorában megkínozták, és a saját szemével nézte végig az egész családja lemészárlását. A történet főgonosza eltökélte, hogy megsemmisíti, az ellene vívott csatákba többször megsebesül, esetleg erőszakoskodnak is vele. Emiatt hevenydepresszió gyötri, nemritkán öngyilkos hajlamai vannak, és csak a legnagyobb erőfeszítésekkel lehet megakadályozni, hogy véget vessen az életének. Ennek ellenére a többi szereplő egyszerűen imádja, és hódolattal adóznak csodálatos képességeinek, ez alól sokszor még a negatív karakterek sem kivételek. Természetesen egy ellenkező nemű szereplőt kitüntet majd a kegyeivel, kalandok sora után házasságra lép vele, és megadja a lehetőséget néhány folytatás megírására. Ha haditervet kell kiagyalni, mindig az övé válik be, ha harcolni kell, mindig győz, és ha nem, azt megmagyarázza a múltjából fölmerülő rettenetes traumák tömkelege. Ugye mondtam, hogy ismerős lesz?

Mint már említettem, Mary Sue főleg a fanfictionökre jellemző kórság, de szép számmal találhatunk rá irodalmi példákat is. Ezek minőségét azonban össze sem lehet hasonlítani rajongói változatokéval; általában jól kidolgozott, erős motivációval rendelkező karakterek, és senkinek eszébe sem jut Mary Sue-nak nevezni őket. És természetesen attól, hogy valaki saját karaktert dolgoz bele egy történetbe, az nem feltétlenül Mary Sue, rengeteg élvezhető ’Original Character’ található a fanfic-oldalak írásaiban. A bestsellerek szereplőinek többsége viszont iskolapéldája a megvetett szereplőtípusnak (gondoljunk csak Dan Brown regényeinek főhőseire, Darren Shanra, vagy éppen – dacolok a veszéllyel, és kimondom – Harry Potterre).

Sokan gyűlölik a Mary Sue-t, és jogosan. Túlzott jelenléte a legjobban moderált fanfiction-oldalakat teheti tönkre, osotba veszekedéseket szíthat a kritikáért könyörgő szerzők és az őszintébb olvasók között, és alapvetően jó történetektől undoríthatja el a felhasználókat. De azt sem szabad elfelejteni, hogy szinte mindenki Mary Sue-val kezdi, és az újonc író botladozásai mögött ott van a lehetőség egy valódi tehetség kibontakozására!

Kritikusok és műfajparódiák

Természetesen a fanfiction-irodalom kitermelte a műfaj kritikusait is. E mindenre elszánt csoport tagjai fáradhatatlanul járják a cyberteret, rossz fanficekre vadászva. Áldozataikat kegyelmet nem ismerő iróniával figurázzák ki, és igyekeznek az összes ficíró előtt nevetségessé tenni, hogy így gátolják meg továbbszaporodásukat. Általában sikertelenül.
Legszívesebben a már említett Mary Sue-kra vetik ki hálójukat, mert ezt a legegyszerűbb észrevenni, és mindenki tisztában van a hibáival. Így született a fanfiction – megosztó oldalakon található rengeteg „Mary Sue Guide” és sarkított, klisékből összegyúrt történet, melyek általában sokkal szórakoztatóbbak az eredetieknél. Jelentős mennyiségű kritikus foglalkozik még az erotikus témájú fanfictionök gúnyolásával, elsősorban slashek és a PWP-k (az angol „Plot? What Plot?” kifejezés rövidítése, jelentése cselekmény nélküli szerelmeskedés) esnek áldozatul nekik. És jogosan; sok szerző csak arra használja a fanfic – írást, hogy azon keresztül mondja ki mindazt, amit különben nem merne, és amit az olvasók szemszögéből nézve jobb is lenne kimondtalanul hagyni. Végül egy kicsi, de elszánt csoport a fanficekben gyakran előforduló logikátlanságokra igyekszik felhívni a figyelmet. Ki nem olvasott már olyasmit, hogy: „[főhős neve] a hanyagul a hátára dobott hátizsákból egyetlen mozdulattal előrántotta az aknavetőjét…”, ugye nem is kell tovább részleteznem.
Nincs egyszerű dolguk ezeknek a kritikusoknak. Nem csak ficek eredjén kell átvágniuk magukat, de szembe kell nézniük sértett szerzők, és a kedvenceiket védelmező olvasók haragjával is. Áldozatos munkájuknak köszönhetően azonban észrevehetően fogyatkoznak a fanfictionben elkövetett baklövések.

Hol olvashatunk fanfictiont?

Világviszonylatban a legnagyobb lelőhely a http://www.fanfiction.net, amit rendszeres látogatói a 'Pit of Voles' névvel tiszteltek meg, a magyar alkotók pedig egyszerűen 'Gödör'-nek nevezik. Nem véletlenül; ez mély, sötét és fenyegető hely, ahol az olvasó sosem tudja, mire számíthat, szárnyalóan magas színvonalra, vagy csak olyan írásokra, amelyekért kár volt koptatni a billentyűzetet. Az oldal az elmúlt hónapokban örvendetes megújuláson ment keresztül, sokkal rendezettebbé és áttekinthetőbbé vált, és az alkotók rendelkezésére álló lehetőségek is megszaporodtak.

A 'Gödör' 18 éven felülieknek való változata a http://www.adultfanfiction.net, ami már becenevet sem kapott, használói borzongva csak 'AFF.net'-ként emlegetik. Ide kerülnek azok a fanfictionök, amikben olyan témák fordulnak elő, amelyek nem valók a gyengéd lelkű fiatalságnak, és ezt most hadd ne részletezzem, nézze meg, aki akarja (papírzacskó használata ajánlott, a művek színvonala mesze alulmúlja az átlagos fanficekét). Sajnálatos módon a moderátori rendszer hiányos; az oldalt csak egy egyszerű korhatárfigyelmeztetés védi, csak az nem nézi meg, aki nem akarja.

Magyar viszonylatban az egyik legnagyobb a http://www.fanfiction.hu, a 'Bonbonosboboz'. Neve ugyanazt jelenti, mint az angol változaté; ha belenyúlsz, nem tudhatod, mi akad a kezedbe, édes vagy savanyú. Az oldal maga egyelőre elég kaotikus, mivel a feltöltött művek száma egyre szaporodik, nem ártana neki egy téma szerinti rendezés.

Ezt a elvárást remekül teljesítette a népszerűségben vezető http://www.fanfic.hu/merengo. Az oldal eredetileg Harry Potter-átiratok közzétételére készült, de mostanra már mindenféle történet megtalálható rajta. Az oldalon szigorú rendszabályok uralkodnak, amiket egy még szigorúbb moderátori gárda tartat be az alkotókkal (a moderátorok munkája példaértékű, sehol máshol nem találtam még ilyen erős rendszert, látszik is az oldalon az eredmény!).

A magyar ficírók egyelőre abban a tévhitben élnek, hogy Harry Potteren, Gyűrűk Urán és Star Treken kívül másból nem igazán lehet átiratot készíteni, ezért ezekből az oldalakból van a legtöbb. Eldugott oldalakon, főleg blogokban azonban már elkezdődött a változás, egyre több eredeti történet fanfictionjai kerülnek fel a világhálóra, magyar nyelven is. Ha valakinek kedve van böngészni, nézze meg a http://fanfiction.lap.hu -t, érhetik érdekes meglepetések!

Ennél többet hiába is beszélne az ember a fanfiction – irodalomról, felesleges lenne. A többit már csak átélni lehet; elolvasni, kritizálni, és természetesen megírni. Itt nincs helye a szégyellősségnek; szárnyaljon hát a fantázia!

Hasznos linkek:

A fanfictionről, mint irodalmi alkotásról:

http://en.wikipedia.org/wiki/Fan_fiction (angol)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Fanfiction (magyar)

http://www.geocities.com/fanficinfo/ffcikk1.html (magyar)

http://www.geocities.com/fanficinfo/zealot.html (magyar)

http://www.fn.hu/hetilap/20070310/valtozat_gyonyorkodtet/ (magyar)

Fanfiction – szótárak:

http://www.wellinghall.net/abbrevs.html#FanficWriting (angol)

http://daybreakimp.tripod.com/otakuvocab.htm#fanfic (angol)

http://www.fictionratings.com/guide.php (angol)

http://avednay.extra.hu/glossary.htm (magyar)