Fehér Gábor életéről, munkásságáról, műveiről a legtöbb információt Katona Béla írásaiból szerezhetjük. Bár Katona Béla kutatói és oktatói érdeklődésének középpontjában Krúdy Gyula állt, publikált tanulmányokat Mikszáth Kálmánról, Babits Mihályról, Tóth Árpádról, Bessenyei Györgyről és Váci Mihályról is, valamint érdekelték Szabolcs-Szatmár talán nem túl neves, de mégiscsak jellegzetes alkotói, mint pl. Bessenyei Anna, Sipkay Barna és Fehér Gábor.
Fehér Gábor 1893. április 27-én született Hajdúszoboszlón. Régi hajdú családból származott.
Édesapja
Apja városi tisztviselő volt, maga is irodalomkedvelő, irogató ember, aki hosszú időn át lapszerkesztőként is tevékenykedett. Ő volt Hajdúszoboszló első modern, polgári újságírója. Neve összeforrt a Szoboszló és Vidéke című gazdasági, társadalmi és szépirodalmi hetilappal, amely 1891 és 1911 között jelent meg Hajdúszoboszlón, kezdetben szombatonként, később vasárnaponként. Ellenzéki beállítottságú, Kossuth párti lap volt. Felelős szerkesztője és tulajdonosa Szűcs Bálint volt, tőle vette át az újságot Fehér Gábor. Az ő irodalmi érdeklődését és jártasságát tükrözte a lap szerkesztése. Számos, a századfordulón ismert, ma már elfelejtett író, költő (pl. Gáspár Imre, Vértesy Gyula, Vértesi Arnold, Reviczky Gyula, Lampérth Géza, Dóczy Jenő, Pósa Lajos, Szép Ernő) művét közölte. Rovataiban (vezércikk, hírek, hirdetések) mindig fő helyet kaptak a város ügyei. Az utolsó években Fehér Gábor már nemcsak szerkesztője és tulajdonosa volt a Szoboszló és Vidékének, hanem a kiadója is. 1911 szeptemberében a Szoboszló és Vidéke egyesült a Független Hajduság című politikai hetilappal. Így ért véget a város első hosszú ideig fennmaradni képes lapjának története.
Diákévek
Elemi iskolai tanulmányait Hajdúszoboszlón, a középiskolát Debrecenben végezte. Bentlakó növendéke volt a nagy múltú református kollégiumnak, melyet a hagyomány szerint 1538-ban alapítottak. Diákjai a köznép fiaiból - a parasztok, kézművesek, polgárok, kisnemesek soraiból - kerültek ki. Az oktatásban a bölcsészeti képzésre helyezték a hangsúlyt. Ennek köszönhetően számos ismert költő, tudós, művész tanult és tanított a neves intézményben, például Szenci Molnár Albert, Csokonai Vitéz Mihály, Diószegi Sámuel, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Oláh Gábor. A Magyar Katolikus Lexikonban található adatok szerint 1859: 535 (11), 1880: 742 (6), 1900: 739 (48), 1910: 647 (37), 1924: 754 (41), 1932: 820 (77), 1942: 675 (49) tanulója (tanára) volt a Kollégiumnak. Fehér Gábort az ott töltött évek életre szóló élményekkel gazdagították. Később íróként is diákkori emlékeihez nyúlt vissza legszívesebben. Nyolc évig volt növendéke az ősi kollégiumnak, diákhistóriái azonban többségükben nem saját élményeken alapulnak, hanem olyan anekdotákat örökítenek tovább, amelyek már az ő diákkorában is közszájon forogtak.
Egyetemi tanulmányait is Debrecenben folytatta, ahol magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett. Közben egy évet Halléban, az ottani egyetemen töltött.
A háború kitörése után egy évig Szatmárnémetiben, majd rövidebb ideig Debrecenben és Miskolcon tanított. 1917 tavaszán azonban őt is bevonultatták, s a háború végéig Kőrösmezőn katonáskodott zászlósi rangban.
Nyíregyháza
1919-ben került Nyíregyházára, ahol lelkesen segédkezett a helyi evangélikus leánygimnázium felvirágoztatásában. Kollégáinak és diákjainak emlékezete szerint kivételes képességű tanár volt, aki nagy műveltségével, szuggesztív egyéniségével óráin és az önképző-köri foglalkozásokon egyaránt valósággal lenyűgözte növendékeit. Nem mindennapi színészi adottságokkal rendelkezett, emlékező tehetségéről legendák keringtek. A nagy költők műveinek többségét könyv nélkül tudta. Nemcsak a kisebb terjedelmű verseket, hanem a Toldit, a Csongor és Tündét, a Bánk bánt és Az ember tragédiáját is. Az ő irodalomórái nemcsak pedagógiai, hanem művészi élményt is jelentettek.
A tanári munka mellett hamarosan bekapcsolódott a város kulturális életének szervezésébe és irányításába is. Jótékonysági esteken lépett fel, előadásokat tartott, 1923-ban a Bessenyei Kör irodalmi szakosztályának titkára lett.
Bessenyei Kör
Nyíregyházán az 1880-as évektől több próbálkozás indult a helyi szellemi élet fellendítésére. 1897 decemberében tartott előkészítő megbeszélések után a Szabolcsvármegyei Bessenyei György Művelődési Kör 1898. január 21-én alakult meg hivatalosan. Az alapszabály rögzítette az egyesület célját: „A Bessenyei-kultusz ápolása és ennek megfelelően a Kör működési területén az irodalomnak, művészetnek, tudománynak művelése.”
Nem sokkal a Kör megalakulása után avatták fel Nyíregyházán Bessenyei szobrát. Az emlékmű leleplezésére 1988. május 9-én került sor, s az ünnepély fő szervezője már a Bessenyei Kör volt. Ha a szobor gondolata nem is a társaságtól indult el, az emlékmű ezzel mégis annak nevével kapcsolódott össze, hiszen ez volt a fiatal irodalmi egyesület egyik első, látványos, az egész ország figyelmét maga felé fordító szereplése, bemutatkozása.
Tevékenységük főként irodalmi estek és hangversenyek rendezésében nyilatkozott meg. Szorgalmazták a családi könyvtárak kialakítását és az olvasási kedv fokozását. Kiállításokat, koncerteket, népi tánc- és színjátszóversenyeket is terveztek, de nem mindegyiket sikerült megvalósítani. Az egyesület a Bessenyei-kultuszt nemcsak emléktábla állítással, ünnepségekkel, emléküléssel ápolta, hanem eredményes akciót indított a testőríró ereklyéinek gyűjtésére. Az 1930-as években helyi szerzők írásaiból Bessenyei Almanachot állítottak össze. 1934-ben jelent meg folyóiratuk, a Szabolcsi Szemle, melynek első főszerkesztője az akkori elnök, Szohor Pál lett.
A Bessenyei Kör vezetésében, irányításában sajátos kettősség érvényesült. Az elnöki tisztséget mindig a főispán vagy más magas rangú notabilitás töltötte be. A tulajdonképpeni munkát azonban legtöbbször nem ők, hanem lelkes tanárok és más értelmiségiek végezték. A tagoknak tagdíjat kellett fizetniük. A Kör szervezetileg szakosztályokból állt. Kezdetben kettő, majd egyre több szakválasztmány alakult, melyekbe 10-40 tagot jelöltek ki. A kör működtetésében döntő szerepet játszott a főtitkár. Megalakulásától kezdve tevékeny tagja volt a Körnek Jósa András, Vietórisz József, Porubszky Pál, Leffler Sámuel és Pröhle Vilmos.
A Kört 1940-ben Társasággá alakították. Az egyesület 1944-ig működött, és számottevő hatással volt a város és a megye kulturális életére.
Publikációi
Közéleti szereplésével párhuzamosan bontakozott ki Fehér Gábor publikációs tevékenysége is. Az 1920-as évektől kezdtek megjelenni írásai a Nyírvidék című helyi lapban, mely 1880-tól a város állandó heti-, 1917-től napilapja volt. Könyvismertetéseit, kritikáit főként az 1888-ban létrejött Magyar protestáns irodalmi társaság folyóiratában, a Protestáns Szemlében közölték. Ezen kívül állandó munkatársa volt A Mi Utunk, a Magyar Ifjúság és Az Erő című ifjúsági lapoknak is.
Művei
Mint szépíró a Napkelet hasábjain tűnt fel 1928-ban, amikor A Jenei csodálatos históriája című elbeszélésével sikeresen szerepelt a folyóirat novellapályázatán. A pályázók között volt többek között Gulyás Pál, Juhász Géza, Dallos Sándor, Marconnay Tibor, József Attila, Dsida Jenő, Tartallyné Stima Ilona, Gömöri Jenő, Szakáts László és Váczy József. Ilyen mezőnyben sikerrel szerepelni, nem akármilyen büszkeség lehetett az addig még országosan alig ismert vidéki tanárnak. A hivatalos elismerésen felül elnyerte Németh László barátságát is, aki ettől kezdve figyelemmel kísérte Fehér Gábor pályafutását, egy kicsit talán mint saját felfedezettjét is, számon tartotta őt.
Nagy sikert aratott elbeszélésén kívül négy könyve jelent meg. Semmibe ívelő hidak című regényét egy évvel később adták ki. Diákhistóriáit három kötetbe foglalták.
Művei:
A debreceni kollégiumi bennlakás
A filozófus
A Jenei csodálatos históriája
A Náci születésnapja
A vaskos múzsa
Az utolsó nagybotos
Dajcse cunge svére Cunge
Fűtési gondok
Harmincjährige Krieg
Jaj a győzteseknek
Jeneiné Konyárra készül
Kovács táborszernagy
Obsidio Patakiana
Pongor és Tünde
Salánki József uram emlékezete
Túl Napnyugat innen Kelet
Virsli Pupák meg az önképzőkör
Katona Béla szerint: ”ezek a művek a magyar ifjúsági irodalom értékes hagyományai közé tartoznak (…) Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc és Karinthy Frigyes diáktörténetei közelében lenne a helyük.”
Ennek ellenére Fehér Gábor neve nem került be az irodalom nagyjai közé, a lexikonok közül csak néhányban emlékeznek meg róla pár sorban. A megyei könyvtárak katalógusait végigböngészve pedig kiderül, hogy három intézmény (a nyíregyházi, a debreceni és a szegedi megyei könyvtár) kivételével művei közül egy sem található meg állományukban. Legtöbb alkotása - nem meglepő módon - a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban érhető el.
Baráti köre
Fehér Gábor a harmincas évek elejétől fokozatosan visszavonult a helyi közélettől, és a Bessenyei Körrel is meglazult a kapcsolata. Kitűnő társaságra lelt azonban a Kiss Lajos köré szerveződött szellemi elitben, melynek tagja volt többek között Gacsályi Sándor, Vígváry László, Turi Sándor, Makay László és Hadházy Lajos.
Felesége, Popovits Margit ugyanabban az iskolában tanított magyart és németet, mint ő. Házasságuk harmonikus és boldog volt.
Fehér Gábor pályafutásának végül a háború vetet véget. 1941-ben, Magyarország hadbelépése után neki is be kellett vonulnia, s a fronton szerzett tífuszos fertőzés következtében 1941. december l-jén, 48 éves korában meghalt.
Források:
· "Én szőke városom" : írások Nyíregyházáról / összeáll. Hársfalvi Péter, Katona Béla. - Nyíregyháza, 1971.
· Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből / Erdész Sándor, Katona Béla. - Nyíregyháza, 1973.
· Galambos Sándor: Az egyesület mint városi társadalomszervező erő. A Szobolcs-vármegyei Bessenyei Kör példája. In:Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 28.évf. 3.sz. (2003.augusztus) http://szemle.szszbmo.hu/lap.php?cikk_azon=249&kiad_azon=7
· Magyar Katolikus Lexikon
· Debreceni Református Kollégium
· János István: In memoriam Katona Béla
· MATARKA
